Ginny félreseperte a faleveleket a verandáról.  Egy kendővel kötötte hátra a haját, mert minduntalan a szeme elé libbentek a hajszálak. Meleg volt a nyárutó. Izzó délutáni forróság. A nap égetve sütött, perzselt mindent, amit csak ért. Ginny bőrét is megkapta a nap, s apró szeplői ismét mélyebb színt kaptak, se erősebben látszottak. A szoknyája alját feltűrte az övébe, hogy a lába szabadon maradhasson. Ideje lenne már ebédelni is , így délután három felé. Ginny a paradicsomoskertbe lépett, mezítláb söpörte a friss földet, s a kötényébe szedegette a kicsattanóan élénkpiros paradicsomokat. Épp a harmadikat tépte le, amikor…a háta mögött felcsattant a legutolsó gúnyos hang, akit hallani akart még ezen a világon.

-         EZ aztán a hízelgő fogadtatás! – a férfi a veranda egyik oszlopának dőlve figyelte a hátsó kertben ténykedő nőt. Ginny, amint lehajolva a teljes fenekével Draco felé fordulva, mezítláb, fedetlen lábszárral.

-         Mit keresel itt Malfoy! – kiáltotta támadóan Ginny.

-         Kettőt találhatsz, ne ma paradicsomaid érdekelnek – Ginny rohanni kezdett a paradicsomoskertbe, belelépett egy tüskébe, s felkiáltotta a fájdalomtól, de bicegve tovább futott. Tudhatta volna a férfi erejével szemben esélye sincs. Draco a kukoricás szélénél érte, el, s ledöntötte a lábáról. Egészen példás vetődés volt, kviddicsben ez teljesen szabályosnak minősülhetett volna ,ha kivételesen most seprűn ülve küzdöttek volna. De a paradicsomok szétnyomódtak közöttük.

-         Mi van megint megerőszakolsz? – húzta fel unottan a szemöldökét Ginny. – EZ már nem hat rám az újdonság erejével – próbálta lerúgni magáról a férfit.

-         Megkönnyítetted a dolgom Weasley! – kacagott Draco, a felhajtott szoknyát nézve, s egyetlen lökéssel bejutott.

-         Jó ideje nézhettél, ha így rámizgultál! – sziszegte Ginny ,miközben ádáz küzdelmet folytatott a férfi ellen. – Eressz el te mocsok! – sikoltotta.

-         Kiálts csak nem hallja itt közel, s távol senki sem a sikolyaidat! – zihálta Draco, A kendő lecsúszott Ginny fejéről. Vörös tincsei szanaszét csapkodtak, keveredve a föld porával, kezével bármilyen eszköz után keresgélt, a legközelebbi kukorica szárát igyekezett elérni, hogy a bütyöknél eltörve a férfihoz vágja. De már elkésett. Draco ismét lefordult róla. Mindkettőjük ruhája csöpögött a paradicsomlétől. Ginny lába már teljesen bekoszolódott a földtől.  – Szánalmasan nézel ki Weasley! – mérte végig Draco a nőt, ahogy zilált izzadt csapzott haja az arcába hullott, s csupa paradicsomlé és föld keveredett Ginny ruháján és bőrén.

-         Én legalább csak úgy nézek ki, de te az is vagy!  -vágta rá Ginny. – szánalmas férfi az, aki csak erőszak útján tud magának gyönyört kicsikarni egy nőtől. Bár téged nézve meg tudom érteni a nőket

-         Ne sértegess véráruló! – sziszegte Draco.

-         Könnyű védtelen nőket megerőszakolni! Erre egy vaddisznó is képes lenne – vágta Dracóhoz a kukoricát, s Draco Ginny után dobta. Draco a nőt megmarkolva rántotta vissza. Ginny lenézett a szorító kézre, s megcsillant a tűző napfényben az arany karikagyűrű. – A halálfalóknak ennyit tesz a hűség esküje?

-         Mi nem fogadunk hűséget sem szerelmet Weasley – figyelmeztette Draco. – aZt meghagyjuk az ilyeneknek mint Potter, bár ő maga neked sem fogadott ilyesmit – emlékeztette gonoszul Draco.

-         Mocsadék! – köpte arcon Dracót Ginny, s kirántotta magát a férfi karjaiból.  Draco felbőszülve rontott a nőre ismét, s a veranda oszlopának szegezve esett a nőnek. Ginny meglepődve érzékelte, hogy kivételesen nem kísérte éles fájdalom a behatolást.  – Eressz! NE! NE! – sikoltozta Ginny próbálva ellökni a férfit, s majdnem sikerült is, de ezzel a veranda korlátján majdnem átfordult, s rémülten kapott Draco talárjába. Együtt zuhantak a veranda hajódeszkáira, s Draco fájdalmasan felnyögött, ahogy a hátára vágódott.

-         Azért ennyire ne durvulj Wízlij! – zihálta, s átforgatta Ginnyt a veranda deszkájának nyomva. Ginny annyira megszeppent, hogy majdnem lezuhant a verandáról, hogy észhez sem tért, mi történik már megint. Elfelejtett tiltakozni, s csak az intenzív lökéseket érezte. Rémülten tapasztalta, hogy…már nem a tiltakozás hangján nyögött fel. Minden erejét összeszedve próbálta lelökni magáról a férfit, s  így Draco csordogáló magja a combjára folyt.

-         Áh! Undorító vagy! – tárta szét a tenyerét Ginny, s irtózva a bőrén csordogáló nedvességtől felrohant a fürdőbe. A fával borított igazán régiségszámba illő dézsába lépett, s gyorsan lekapkodta magáról a könnyű nyári ruhát, s elmerült a hűsítő vízben. El is felejtette, hogy a megerőszakolóját otthagyta a verandán, s úgy tűnik a férfi ne mis jött utána szerencsére. Megnyugodva ernyedt el a vízben, s az ablakon át kinézett a tiszta égboltra, s az Odú mögött elterülő tájra. Már ereje és kedve sem volt megint sírni. Nincs értelme. S egyáltalán ez nem lesz megoldás az ő problémájára. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg visszatérhet újból…Draco Malfoy, hogy megtegye vele újból, ezt a kegyetlenséget. Zavartan dörzsölgette a hajtövét Ginny. Igazán az volt bosszantó, hogy a verandán…elfelejtett tiltakozni? Mi az, hogy elfelejtett? Akit megerőszakolnak, hogy felejthet el ilyesmit? Ő Ginny Weasley mindig is férfiak között nőtt fel. Úgy ismeri őket akár a tenyerét. Erre jön ez a szőke beképzelt halálfaló, s azt hiszi mindig mindent elvehet és az övé lehet? Viszont pálca nélkül, pusztán testi erővel magasan erőfölényben van a férfi vele szemben. Fel kell készülnie a következő támadásra. Ha még egyszer egy újjal is hozzá mer nyúlni ez a Malfoy, azt örökre megemlegeti! De ehhez mindenképpen terv kell, nagyon jó terv. Hogy miért nem gondolt erre hamarabb! Talán azért, mert nem számított újabb támadásra. Nem volt előrelátó, de ez most már változni fog. Ginny határozottan lökte fel magát a vízből, s testén végigcsorogtak a vízpatakok. A szemközti tükörben azonban nem éppen egy megerőszakolt nő testét látta. Elszánt tekintete és felhevült kipirult teste a legkevésbé sem erről árulkodott. Valami itt nincs rendjén! Draco Malfoy ezért megfizetsz! – rántotta le a kötélről a száradó törülközőjét Ginny.