Pansy padlizsánszín uszályos lovaglóruhában haladt a széles folyosón a Malfoy kastélyban. Lovaglópálcáját időnként a combjához ütötte, s nagy temperamentummal fordult be a lépcsőfordulóra. Egyensen Draco karjaiba rohanva. Draco felfogta az ütközést.

-         Hova ilyen sietősen? – Draco végigmérte Pansyt beleszippantott a levegőbe. – És ilyen ki parfümözötten? Csak nem légyottot tartasz a Thesztráloddal?

-         Romantikus együttlét egy szárnyas döggel így van – biccentett Pansy ,s ki akart akerül a férfjét.

-         Kérdeztem valamit? Kivel találkozol? Mi ez a gondosan befésült haj, ez a ruha, had nézzem mi van alatta! – Draco a falnak szorított aPansyt, s a lovaglóruhát felhúzva keze végigsiklott a fekete combfix harisnyán.  Ujjaival kitapintotta Pansy nőies szirmait, mire Pansy mérgesen ellökte.

-         Hagyd ezt abba! Ne tapogass! – Pansy felvetette a fejét, s leseperte a szoknyáját.

-         Alsónamű nélküli lovaglás? – hunyorított sandán Draco.

-         Volt rajtam alsónemű! – vetette oda foghegyről Pansy.

-         Nem éreztem mutasd még egyszer! – mosolygott csibészesen Draco.

-         Nem játszunk ilyet Draco! – figyelmeztette Pansy. Draco ismét hozzálépett ,s felhúzta a szoknyát, hogy lássa a falatnyi alsóneműt.

-         Ez meg mi a franc rajtad? – nézett rá Draco morcosan.

-         Mi lenne? Csipke – rántotta ki a szoknyáját Draco kezéből Pansy.

-         Amikor velem vagy miért nem veszel fel ilyet? – szegezte  akérést Pansynak ,s utána sietett.

-         Mert nem vagyunk együtt ha elfelejtetted volna! – lökte hátra az uszályát Pansy ahogy kilépett a teraszra.

-         A feleségem vagy! Kívánlak gyere! – rntotta magához Draco ,kezével újra felfedezőútra indult ,hogy kitapinthassa Pansy fehérneműjét.

-         Draco tudom, hogy csak szivatsz engedj! – tolta el a férfi kezét Pansy. – És ne tarts fel, mert most akkor is megyek.  –Blaise az erdő szélén várta a nőt, egy fekete elegáns abrakazon. Draco magához húzta Pansyt, s mindketten a férfit nézték. Pansy háta Draco mellkasának simult.

-         Maradj velem! – búgta Pansy fülébe.

-         Csak azért mondod ezt, mert láttad Blaiset!

-         Nem tud úgysem úgy kielégíteni mint én

-         Hát úgy mint te úgy biztos hogy ne memrt te már sehogy sem elégítesz ki! – csattant Pansy mérgesen, s a thesztrálját magához hívta. – Draco! Segíts fel! – méregette a férfit.

-         Nem! Nem vagyok a lovaglózsámolyod! – vágta hozzá Draco. – Fel tudsz szállni amgadtól is szóval eredj! A szeretődhöz.

-         TE meg a tiedhez! – felelte rá dühösen Pansy. – Gyerünk segíts fel! – Draco fancsali képpel, de bakot tartott a feleségének, s Pansy rálépve a tenyerére felült a thesztrál hátára. Blaise már fölöttük repkedett.

-         Heló Draco! Gyere te is egy körre! – invitálta integetve a férfit.

-         Nem kösz! – morogta Draco figyelve, hogy Pansy felrepül Blaise Mellé a thesztráljával.

-         Jól meggondoltad? – nevetett Blaise.

-         Húzz a francba! – kiáltotta neki Draco, a levegőbe legyintve, s szőke hajába túrva visszaindult a kastélyba. – Még hogy én is egy körre! – hápogta sértetten. – EZ a Blaise erkölcstelen ajánlatokat tesz mindenkinek! – vihogott Draco, s a tárcája után tapogatódzott a mellényzsebében. Eközben Blaise és Pansy egymás mellett repültek magasan a Malfoy-birtok erdői fölött.

-         Mégis elengedett a szigorú férjed? – nevetett Blaise.

-         Mert volna mást tenni – kacagott vissza Pansy. – Nézd ott az a tisztás szálljunk le s lovagoljunk tovább! – mutatott lefelé Pansy. Blaise nevetve bólogatott ,s követte a lobogó szoknyájú padlizsánszín taláros Pansyt. Földet értek, s megeresztették a gyeplőt. Egymás mellett vágtattak, hol leelőzve a másikat, hol lemaradva. Blaise végül elkapta Pansy lovának kantárját, s megrántotta, hogy mindketten megálljanak. Pansy izgatott arcát fürkészte, s ajkait a ziháló ajkakra szorította. Ahogy elváltak ajkaik Blaise leugrott a lováról, s lesegítette Panst is. Pansy hozzásimult a férfihoz, s ujjait a dús fekete erős férfihajba túrta. Elgyengültek a lábai Blaise csókjától, s  a thesztrál és az abrakaz imbolyogva széledtek szét a tisztáson, Blaise ledöntötte Pansyt a fűbe, s  kezei felfedezőútra indultak a terebélyes szoknya alatt. Meglepett mosollyal fogadta a szabad utat, s Pansy várakozóan mosolygott vissza.

Néhány perccel később Pansy kimerülten nézte a felette úszó bárányfelhőket. Blaise a szájába vett egy száraz fűszálat s időnként ajaki közt megpörgette. Ő is a felhőket nézte. Önfeledt, gondtalan boldog órák kettesben.

-         Bár megállna itt az idő – sóhajtotta Pansy álmodozva.

-         És ellepnének minket a hangyák – nevetett Blaise.

-         Nem! – nevetett Pansy ,s kitépett egy kis füvet, s Blaisehez dobta. Pansy megemelte a fejét.

-         Had érezzem a szantált, imádom! – lehelte Blaise nyakára szorítva az ajkát.

-         Én is imádom, még egy szálat se hoztam magammal – nevetett Blaise a csípőjét Pansyéhoz szorítva. Pansy összeszorított ajkai mögül nyögést hallatott. S Tenyere alatt máris érezte Blasie jellegzetes csípőmozgását.  – Blaise! – kacagott Pansy.

-         Nem akarod? – markolta a tenyerébe Pans haját Blaise.

-         Nem hoztál illanót, tehát ez rövid találkozás lesz – állapította meg Pansy.

-         Igazán bölcs következtetés – búgta Blaise. – de egy még belefér  - zihálta Blaise nevetve.

Pansy Blaise mellkasához bújva készült elaludni.

-         Pansy cicám! –cirógatta Blaise a nő derekát. – Mennünk kell tudod!

-         Ühüm! De maradjunk még egy kicsit! – motyogta álmosan Pansy.

-         Ezek a lustálkodó cicusok! – nevetett Blaise letolta magáról Pansyt  S felsegítette a thesztráljára. – Mit szólnál egy kis hajszához? – kacsintott csábosan Blaise.

-         Benne vagyok! – csapta a lovaglópálcáját a Thesztrálja farára, s szédületes tempóba kezdett vágtatni. Blaise felugrott a saját lovára s a nő után vágtatott. Balise beérte Pansy thesztrálját, s mosolyogva néztek össze. – Repüljünk? – nézett hívogatóan Pansy, s Blaise Pansy lovára csapva megindult a levegőbe. Pansy is követte. Lassan megjelent a nyári éjszaka legfényesebb csillaga z égbolton. Pansy talárja lebegett a menetszélben, levendulaillatot húzott maga után a légben, s Blaise kinyújtott kezébe tette a sajátját. Megszorították egymás kezét, s lassan kezdtek landolásba a Malfoy kastély parkjában. A paták dobogás felverte a kavicsos utat. Blaise leszökkent a lováról, s leemelte Pansyt. Egy kézcsók erejére.

-         Búcsúzom kedves!  Csodálatos volt a mai nap! – suttogta Blaise.

-         Nekem is – pirult el Pansy, s zavartan simogatta a szoknyáját. Blaise felpattant a abrakazára, s elvágtatott a birtokról, Pansy még sokáig követte szemével a magasan szálló lovat. A kastélyból Damian szaladt ki hozzá.

-         Anya! Anya! –ölelte át Pansy derekát a kisfiú.

-         Mond! Apád itthon van? – fordult a kastély felé.

-         Nem, apa elment – fogta kézen anyját Damian, s vonta maga után a kastélyba.

-         Sejthettem volna – felelte hűvösen Pansy ,s szoknyáját megemelve követte fiát a gyertyafényes terembe. Az estét ismét külön töltik. Mint már annyiszor.