Erős ütést mért a kemény jégdarabra. A jégkockák peregve zubogtak a tálba. Ismét megütögette a jégdarabot. A tálból kivett néhány szemet és a poharába dobálta. Ráöntötte a kútból húzott vizet.

-         Csepegtessek neked is citromlevet? – kérdezte Hermione a citromot a pohár felé tartva.

-         Ne! – tolta el Ginny a kezét. – Csak felfordulna tőle a gyomrom, nem mintha nem kavarogna így is.

-         Biztos, hogy tőle? – vágott elborzadó képet Hermione.

-         Igen – ejtette ki undorral a szót Ginny. Hermione vészmadárként aggódó arccal követte Ginny mozdulatait.

-         Szorít az időd, mit akarsz tenni? – kérdezte égető komolysággal.

-         Jaj, nem tudom – itta ki a hideg vizet Ginny, s hátraseperte homlokából a nedves tincseket. – A gyerekemről van szó.

-         Draco Malfoy Fattyáról van szó. Egy szörnyű erőszak eredménye! – sorolta Hermione figyelmeztetően és megrovóan.

-         Tisztában vagyok vele, hiszen én vagyok az elszenvedője! – csattant Ginny. – Merlinre! Micsoda pech!

-         Ginny gondolhattál volna erre, hogy esetleg – rázta a fejét rosszallóan Hermione.

-         Hermione nem tudom neked eszedbe jutott volna-e miután letepertek a földre, és megerőszakoltak, hogy esetleg ilyen következményei is lehetnek! – igazgatta féloldalt választott vörös haját Ginny. – Lelkileg szanaszét voltam. Nem hogy épp ésszel gondolkodjak!

-         Hogy miért is nem jöttem hozzád hamarabb – ráncolta a homlokát Hermione. – Valamit akkor is tennünk kell. Ginny ez nem állapot. Mihez kezdesz egyedül? Nem tarthatod meg! – Hermione elhallgatott, mert a kertkapu nyikorgását hallotta. A Két nő csendben fülelt. Férfias erejű cipőkoppanások. Hermione Ginnyre nézett.

-         Ez ő lesz – biccentett erőtlenül Ginny, magán is meglepődve, hogy már a járása hangjából felismeri a férfi közeledését.

-         Bízd csak rám! – felelte Hermione az asztal sarkába kapaszkodva felhúzta magát, s harcias szemekkel felkapta a szénát gyűjtő vasvillát, s kilökte a szúnyoghálót a bejárati ajtónál.  – Tűnj innen te szemétláda! Még egyszer hozzá nem érsz Ginnyhez ha addig élek is! – kiáltotta Hermione a vasvillát maga előtt tartva.

-         Lassan a testtel Granger! – hallatszott Draco gúnyos hangja. – Ne üsd bele az orrod mások dolgába. Főleg ne egy Malfoyéba!

-         Mivel a barátnőmet zaklatod nagyon is van közöm hozzá! – kiáltotta Hermione. – Nehogy közeledni merészelj! – rázta meg a villát a kezében Hermione.

-         Egy sárvérűhöz hozzá nem érnék, nem kell tartanod ettől – kacagott gúnyosan Draco. – Weasley egészen más kategória. Ő aranyvérű, ellentétben veled. Állj félre az utamból, vagy előveszem a pálcám! – figyelmeztette Draco.

-         Engem ne fenyegess a pálcáddal Malfoy! – tolta előrébb a villát Hermione dühtől kivörösödött arccal. – Nem ijedek meg tőled! Amíg én itt vagyok be nem teszed ide a lábad!

-         Akkor, amit hoztam azt letehetem? – vágta rá Draco.

-         Takarodj innen! – kiáltotta rá Hermione, s Draco a lépcső aljára leeresztette a kosarat, s kihátrált.

-         Örökké úgysem leszel itt Granger! – szólt még vissza a kapuból. Ginny csak akkor lépett ki, amikor Hermione hosszú csend után sem ért vissza.

-         Mi az? Elment? – tett be maga után a szúnyoghálót Ginny.

-         Úgy tűnik – kémlelte a környéket Hermione a vasvillával a kerítés körül le-és fel mászkálva. Ginny felemelte a kosarat.

-         Vigyázz lehet valami átok van rajta! – kiáltott rá Hermione. Ginny az égre emelte a tekintetét, s felhajtotta a terítőt. Hamvas, bordó őszibarackok illatoztak a kosárban.

-         Óóó! – formálta döbbenten Ginny. S kiemelt egyet.

-         Vigyázz lehet meg van mérgezve! – integetett tiltakozva Hermione, látva, hogy Ginny bele akar harapni. Ginny megrázta a fejét, s belekóstolt a lédús édes őszibarackba.

-         Semmi baja  - vetette ellen Ginny.

-         Akkor miféle hátsó gonosz szándéka lehetett vele?  - gondolkodott Hermione az őszibarackokat méregetve.

-         Nem reagálod egy kicsit túl a dolgot Hermione? – mérte végig lágybarna szemeivel a pattogó bozontos hajú nőt.

-         Megerőszakolt. Semmi jót nem várhatunk tőle – tette le a vasvillát a kezéből Hermione, a ház falának támasztva. – Mellesleg miért érzem azt, hogy benned már nem is olyan nagy a felháborodás irányába? – nézte gyanakvóan Hermione.

-         Már dehogyisnem vagyok rá dühös! – fordult el Ginny, hogy elrejtse bizonytalankodását Hermione elől. – Nem csak az erőszak, de másik dolog miatt is. Ami talán…

-         …mindenképpen a legrosszabb, ami történhetett veled – bólogatott  erőteljesen Hermione. – Ráadásul házas! Ekkora bajt! Jaj Ginny hogyan is lehettél ilyen elővigyázatlan és felelőtlen!

-         Hermione muszáj egyfolytában engem hibáztatnod? – felelte rá morcosan Ginny.

-         Hibáztatlak, mert ostobaságot akarsz csinálni, ha meg akarod tartani a gyerekét! – hadarta Hermione.

-         Ezen a dolgon már most nem tudok változtatni – rántotta meg a vállát Ginny.

-         De igen tudnál ha akarnál! – felelte rá nemtetszőn Hermione. – Ginny itt vagy egyedül segítség nélkül, védtelenül, és terhesen! Mit akarsz kezdeni a háborúban, a vesztes oldalon egy gyerekkel?

-         Most az zavar, hogy terhes vagyok, vagy az, hogy Draco Malfoytól van? – kérdezte Ginny.

-         Mindkettő természetesen – hápogta Hermione meglepődve. – Most már minden jöttment ha megerőszakol és terhes maradsz megszülöd a gyerekét? – vágta rá bosszúsan Hermione. – Ma este itt maradok veled!

-         Hermione ezt már eldöntöttem. Nem tudsz lebeszélni.

-         Pedig szeretnélek, mert óriási hibát követsz el! – követte az emeletre a barátnőjét. – Ginny kezdem azt gondolni, hogy élvezed is a helyzetet, hogy…

-         Hogy feltételezhetsz ilyesmit?! – förmedt rá sértetten Ginny. – Hogy leggyűlöltebb ellenségem gyerekének esetleg örülök? Azt hiszed ennyire kikészültem Harry elvesztésétől?

-         Hogy jön ide Harry? – állt meg Hermione.

-         Gondoltam mindjárt bemagyarázod nekem, hogy azért mert annyira akartam már gyereket tőle…. – Ginny elsírta magát.

-         Ez nem Harry gyereke – felelte türelmetlenül Hermione. – És éppen ez a baj! Te viszont úgy kapaszkodsz bele, mintha az övé lenne.

-         Az enyém! – rázta  fejét Ginny a szemét törölgetve.

-         Igen, csakhogy nem Harrytől, de még nem is egy a Rendtagok közül. Ginny senki sem fog segíteni neked, kétlem ,hogy élnek egyáltalán még férfiak a mi oldalunkról.

-         Nem érdekel! – rázta meg magát Ginny, s folytatta az útját a hálószoba felé.

-         Pedig érdekelhetne. Mi lesz ,ha megszületik és tipikus Malfoy lesz? Mindenki tudni fogja, Vagy dugdosod majd a gyerekedet?

-         Már miért ismernének rá, hogy Malfoy  - nézett rá durcásan Ginny.

-         Ugyan ne nevettess Ginny! A varázsvilágban senkinek nincs olyan szőke haja! – tette keresztbe a karját bosszúsan Hermione.

-         Nah… - Ginny halványan elpirult, s gyorsan behúzta inkább a függönyt, hogy lefoglalja magát, s elfordulhasson Hermione elől. – Igen lehet, hogy nincs még egy…ilyen szőke…

-         Pontosan – bólintott hozzá nyomatékosan Hermione.  –Figyeld meg ez miatt még bajban leszel, ha megtartod.

-         Egyáltalán nem biztos, hogy rá hasonlít majd – bújt az ágyába Ginny. – De ezen most nem akarok gondolkodni.

-         Az a baj, hogy túl sok mindenen nem akarsz most gondolkodni – cserélte át a hálóruhájára a nyári ruháját Hermione.

-         Igen igaz – ásított Ginny, majd elmélázva hozzátette. – Azért ez a barack kedves volt tőle.

-         Csekély kedvesség miután jól megerőszakolt és teherbe ejtett – dünnyögte Hermione. Ginny halkan felkuncogott.

-         Kösz, hogy lehúzol a földre Hermione.

-         Valakinek muszáj, mert te csak a csillaghullást figyelnéd a nyárvégi égbolton – igazgatta a párnáját Hermione.

-         Majd holnap gondolkodom még a dolgokon – motyogta álmosan Ginny.