12. Kvaffos nyári délután
callie 2008.01.17. 15:39
Pansy átdobta a kvaffot Blaise-nek, s a férfi elkapta. A két gyerek kettejük között ugrált, hogy elkapják a kemény labdát. Damian és Vanessa minduntalan egymásnak ugrottak, ahogy kezüket a magasba tartva lendültek a labda irányába. Megint összekoccant a fejük, s a két gyerek nevetve dörzsölgette fájós homlokát. A vidámságukkal ellentétben Blaise és Pansy homloka nem a fejkoccanástól fájt. S volt felhős.
- Vigyázz Vany! – figyelmeztetet Blaise, s Pansy felé lökte fél kézzel a labdát. – Repül!
- Juhéé! – Damian elrugaszkodott a földtől, s a magasba szökkent. Vanessa most sem érte el a labdát.
- Na mesélj Pansy milyen volt a hétvége? – kacsintott Blaise.
- A forró szárazságra gondolsz? – lökte vissza két kézzel a labdát Pansy.
- Miért nem Dracóval játszod ezt a gyereketekkel? – pörgette meg az ujján a labdát Blaise.
- Draco talán soha nem is játszott még a fiával – húzta e la száját Pansy. – Biztos más fontosabb dolga akad mint általában. Hogy vörös hajszálakkal a talárján térjen vissza!
- Vörös? Hát amilyen szőkék a Malfoyok olyan kevés a vörös hajszál is a varázsvilágban – dobta hirtelen mozdulattal a nőhöz a kvaffot. Pansyt mellen ütötte a dobás súlya, s leeresztve kezében a kvaffot elgondolkodva nézett Blaise-re.
- Arra gondolsz… - harapta be az ajkát Pansy.
- Anya! Dobd már! – kiáltott anyjára Damian. Pansy felfelé dobva a kvaffot átlendítette Blaise-nek.
- Igen arra gondolok – lökte vissza egyazon mozdulattal a labdát Blaise.
- Szerinted mit csináljak most? – bizonytalankodott Pansy.
- Hát….nálad a labda – tárta szét a karját vigyorogva Blaise a mondat kétértelműségén.
- Anya! - szólt rá türelmetlenül Damian. Pansy esetlenül visszadobta, de Blaise még idejében elhalászta a gyerekek elől.
- Nem is tudom, bár nem meglepő, hogy a maga módján mégiscsak aranyvérűt választott…nem akarok tudni róla, mit csinál a férjem a hátam mögött éppen Ginny Weasley-vel – vágta dühösen a labdát Blaise-hez Pansy.
- Nem beszélve arról, hogy ha kiderül sok mindent kockáztat – emlékeztette Blaise, a dereka körül adogatva a kvaffot.
- Apa! – kiáltotta Vanessa mérgesen.
- Dobom, na rám ne vesd magad te kis boszorkány! - vihogott Blaise a lányára kacsintva. Pansy elkapta a labdát.
- Nem érdekel Draco, a magánügyei meg főleg nem! – tiltakozott viszolyogva Pansy.
- Te kellene hogy a magánügye legyél – rázta a fejét Blaise.
- Azon már régen túlvagyunk – legyintett Pansy, a labdát a fiánk passzolva, s kifulladva rogyott a padra. Blaise leült mellé, s illanót keresett elő a zsebéből.
- Mond hogy áll az a dolog Voldemort és az óriások között? – ráncolta a homlokát Pansy.
- Elég rosszul – komorodott el Blaise.
- Reméljük, nem kell tényleg aggódnunk – igazította a füle mögé a haját Pansy.
- Beszélnetek kellene – tért vissza a témára Blaise.
- Igen? És mégis mit beszéljünk még? – nézte a két gyereket Pansy.
- Csodálom, hogy a fia iránt sem érdeklődik – követte Pansy tekintetét Blaise is. A pad támlájára könyökölve lustán emelte szájához az illanót.
- Ami hozzám egy kicsit is kapcsolódik az őt nem érdekli – vette ki Blaise kezéből a szantálillanót Pansy, s szippantott egy slukkot.
- Ne beszélj be magadnak ilyeneket!- simogatta meg Pansy vállát Blaise.
- Hidd el, hogy így van! – nyomta vissza a férfi kezébe az illanót.
- Elképzelni sem tudnám, hogy a gyerekem ne érdekeljen – fogadta az ölébe rontó Vanessát Blaise.
- Talán Damian sínyli meg a mi…nézeteltérésünket a leginkább – Pansy végigmérte a fiát. – Habár…Draco sosem mutatott túl heves érzelmeket irányába – igazította meg Vanessa félrefordult szoknyáját Pansy, s a kislány máris kitépte magát a felnőttek kezei közül.
- Dracó mindenkivel szemben hűvös – legyintett Blaise.
- Úgy találod? – nézett rá kételkedően Pansy. Blaise hangtalanul biccentett, s még hagyták a gyerekeiket játszani, de ahogy a nap vörössé változtatta a nyári égboltot Blaise kézen fogta a lányát, hogy hazainduljanak. Pansy végigfuttatta szemét az égbolton. Vörös? Talán mégsem szereti a nyári eget – rázta meg magát Pansy enyhe féltékeny borzongással.
|