A hasára szorította a kezét, s szédelegve vánszorgott le a konyhába, Az asztalon kettévágott lédús dinnye illatozott, de Ginnynek most ettől is felfordult a gyomra. A konyhaasztalnak vetett fenékkel keresztbe tett karral, flegma nézéssel, hosszú, fültőig érő szőke hajjal Draco Malfoy állt a konyhája közepén.

- Hozzám ne merj érni te szemétláda! – sziszegte neki harciasan Ginny.

- Még mindig tagadod? – húzta el a száját Draco.

- Nem. Terhes vagyok – mondta Ginny bosszúsan a tartógerendának támaszkodva, nehogy összeessen.

- Azt hittem nem vagy annyira ostoba, hogy ne tégy óvintézkedéseket utána – vágta rá flegmán Draco. – Tévedtem – vágott gúnyos arcot Ginnyre bámulva. Az izzó pillantásuk találkozott. Gyűlölettel keveredett a levegő közöttük. A két szempár egyre feszültebben kapcsolódott össze. Izzó gyűlölet és utálat sütött a szemükből, Ginny kész volt a férfinak rontani, hogy egyértelműen őt hibáztatja azért, amiért terhes maradt tőle.

- Te rohadék! – suttogta indulatosan Ginny, s két öklével rontott a férfi mellkasának. Draco elkapta a két ütni készülő kart, s villámló szürke szemekkel megkeményedett arcvonásokkal meredt Ginnyre.

- Állítsd le magad Weasley! Egyetlen ütéssel lenyugtathatlak! – figyelmeztette a harciaskodó Ginnyt.

- vagy megerőszakolhatsz? Nem lesz újdonság – fröcsögte dühösen Ginny, s szeme villámokat szórt, de elrántotta kezét a férfi szorításából. Fájósan dörzsölgette a csuklóját, amin most piros foltokat hagyott Draco ujja nyoma. – S legalább most már nem kell attól tartanom, hogy felcsinálsz! – csapott a konyhaasztalra Ginny.

- Miért nem tettél még semmit ellene? – vágott közbe Draco a feszülten járkáló Ginnyt követve tekintetével. Ginny kiseperte a szeméből a haját, s mérgesen a férfira nézett, de nem felelt. Draco megdörzsölte az állát, s  futó pillantásokat vetett a nőre végül flegmán kibökte. – Ha a pénz, a gond, én kifizetem neked… - kezdett az ajánlatába Draco.

- Persze neked csak ennyi igaz? – csattant szitkozódva Ginny. – Elcsesztünk valamit, nem baj, majd áldozunk rá némi összeget és kész ,el van felejtve. Hát nem! – vágta Draco felé a kezébe akadt porcelántányért. Draco lehúzta a fejét a támadás elől.

- Ne törd a szerény ingóságaidat Wízlij! – vigyorgott szemtelenül.

- Áhh! Utállak! – csapta az edényeket sorba a férfihoz Ginny.  Draco akár a kviddicsben könnyedén tért ki a repülő tárgyak elől, mintha csak gurkók lennének.

- Ginny ,hagyd abba! – kiáltott rá Draco, s a konyhaasztal  végéből felemelkedve pislogott a nőre.

- Engem ne merészelj Ginnynek hívni! – förmedt rá Dracóra.

- Nem gondoltad komolyan hogy megtartod igaz? – nevetett fel maró gúnnyal Draco.

- Az én testem én döntök róla, hogy mi legyen! – csattant Ginny, s elindult, hogy a férfinak rontson. Draco felemelte a kezét, hogy megállítsa.

- Várj! Beszéljük meg!

- Én veled semmit nem vagyok hajlandó megbeszélni! – kiáltotta magából kikelve Ginny. – tűnj innen, hagyj békén és ne szólj bele az életembe! Épp eléggé sikerült már az életembe avatkoznod!

- Valamilyen szinten elvégre mégis én is érintett vagyok a dologban, igenis beleszólhatok! – vetette fel a fejét Draco.

- Neked semmi ilyesmihez nincs jogod! Húzz innen a jó büdös francba! Nem fogom elvetetni akárhogy is erősködsz! Neked mindegy igaz? Már van egy gyereked! Neked kínos ez az egész ügy, hiszen házas vagy! – hullottak hosszú tincsei előre, s Ginny türelmetlenül hátralökte, de a szálak újra előrebuktak.

- Honnan jön most neked ez, hogy én házas vagyok? – kerekedett ki az idegességtől Draco szeme, miközben tudatlanul is szemével lekövette a mozdulatot, a tincsek hullámzását.. -  És mi köze most ennek az egészhez?  Azt gondoltam nem akarod világra hozni mert az enyém és mert …így esett – felelte bosszúsan Draco.

- Nagyon is sok köze van! S azon vagyok, hogy elfelejtsem, hogy kitől is van, és hogyan történt, úgyhogy látni sem akarlak többet a környéken sem! –  meresztette ki a szemét sziszegve Ginny.

- Jó, megyek, de ha meggondolnád magad…értesíts tényleg!

- Ne játszd meg a nagylelkűt! – csattant Ginny. – S amúgy sincs mivel értesítselek! – kiáltotta utána Ginny. Draco visszalépett. – Akkor lettél volna inkább észnél, mielőtt megerőszakoltál! Tűnj már a fenébe! – ordított rá Ginny, s sírva bevágta a férfi mögött az ajtót, s a reteszeket sorba ráfordította az ajtóra. Visszarogyott a konyhaasztalhoz, s a hagyta, hogy a könnycseppek végigcsepegjenek az arcán. Hermione után, most ez a szemét is ugyanazt javasolta. Illetve legalábbis megemlítette, hogy elintézné neki…Persze ez a legegyszerűbb neki. S elfelejti ezt a kis balesetet. Hát nem Draco Malfoy! Hadd főj csak a saját levedben! Na persze ez kisebb gond neki. Elvégre mit számít az neki, hogy mi lesz velük. Nem jön erre többet és elintézett az ügy.. egyáltalán ,miért látogat el a férfi azóta is rendszeresen az Odúba?persze alig várja hogy megszabaduljon a gyerektől, nem tarthatja olyan izgalmasnak várandós nőket megerőszakolni, bár lehet annál inkább, annál mocskosabb – Ginny legyintett egyet. Végülis meg akarta beszélni. Amit nem lehet megbeszélni, mert hogy már döntött. Akár tetszik ez Draco Malfoynak, akár nem.