Pansy sűrűn lefátyolozva csipkeruhában üldögélt a füstölőkkel teli fülledt szobában. A következő kuncsaftja már belépett a sötét szobába és vele szemben elhelyezkedett a bársonyszéken. Pansy fel sem nézett unottan intett a kezével, hogy adja a kezét az illető. A fekete kabát alól a bal kezét nyújtotta az alak.

-         Nem, ezt a másikat – tolta vissza a kezet Pansy. A másik vonakodva, de előhúzta a zsebéből a másik kezét, s Pansy kezébe helyezte a tenyerét. Pansy megfújkálta a füstölőt, majd a kezében tartott tenyérre nézett. Szeme megakadt a szép mívű jegygyűrűn, s a tenyeret ellökte magától.

-         Mit akarsz Draco? – nyomta el a füstölőket Pansy és türelmetlenül kopogtatva cipője orrával a férfire nézett.

-         Gyorsan lelepleződtem, pedig azt hittem jósolsz nekem – vigyorgott Draco a fejéről elhúzva a csuklyát.

-         Esetleg a halálod napját, de azt bármikor szívesen – mosolygott negédesen Pansy.

-         Látom épségben kijutottatok, és máris berendezted a boszorkányságodat. Pansy ez iszonyat vicces, amit te a mugliknak jósolgatsz tenyérből és ál-jósgömbből – bökött a füsttel teli kristálygömbre Draco.

-         A mugliknak nincs érzékük a finomságokhoz, belegondolva ideáig süllyedtünk, hogy én most itt játszom a mugliknak a jósnőt és boszorkányt- háborgott Pansy, fellebbentve a fátylait.

-         Damian, hogy van? – kérdezte halkan Draco.

-         Na mi van megszállt a Szentlélek Draco? – kérdezte unottan Pansy.

-         Nem, templomban még nem jártam itt a muglivilágban – vihogott Draco.

-         Jól van, fent van az emeleten, ha akarod szólok neki – állt fel Pansy türelmetlenkedve.

-         Várj még had beszéljünk egy kicsit mi ketten – állította meg Draco.

-         Meglepsz. Mit akarnál velem megbeszélni? Újabb remek beszélgetéstémád van, az előzőeket túlszárnyalva? – vonta fel a szemöldökét fagyosan Pansy. – Gondolom Damian miatt jöttél ,ha már meglátogatsz minket. Lehívom a fiad, de engem hagyj békén.

-         Hiányoztok – szólt halkan Draco.

-         Egyetlen galleont sem hoztunk mi sem Draco – felelte türelmetlenül Pansy.

-         Komolyan beszélek – nézett fel a nőre Draco.

-         Kímélj meg ettől Draco! Ne kezdjük ezt a se veled se nélküled helyzetet jó? Menj vissza a várandós barátnődhöz, s ne zaklass engem – felelte Pansy izgatottan. – Damian! Nézd ki jött hozzánk! Szaladj le gyorsan! -. Kiáltott fel menekülésként a fiához Pansy.

-         A feleségem vagy. A családom vagytok – állt fel Draco is , s a dübörgést hallva az előtérbe lépett.

-         Jutott volna ez eszedbe akkor, amikor… - Pansy már nem fejezhette be, mert Damian szélsebesen röpült apja karjaiba, s Pansy elvonult a konyhába.

-         Apa! – vetette magát Draco ölébe a fia.

-         Nehezebb lettél egy sárkánybőrrel Damian! – emelte meg a kisfiút Draco. – Mi újság? Minden rendben?

-         Persze! Blaise bácsi minden este elhalad az ablak előtt, s mi leintünk neki – bólogatott Damian. Az óvintézkedések. Blaise nem veszi fel a kapcsolatot velük, de folyamatosan jeleznek egymásnak. Draco megnyugodva fogadta, hogy minden rendben halad, ahogy eltervezték. – Hol voltál mostanában?

-         Sok dolgom akadt, tudod az óriások nagy és mohó teremtmények – felelte kitérően Draco.

-         De velünk alszol igaz? Most már itt leszel velünk igaz? – figyelte apja rezdüléseit Damian.

-         Tudod anyád nem örülne neki, ha meg kellene osztania velem az ágyát, úgyhogy majd én is ellátogatok hozzátok, mint Blaise – simogatta meg fia szőke tincseit Draco.

-         Az bizony nem olyan – felelte komolyan Damian.

-         Már nem szeretsz minket apa? – kérdezte bizonytalankodva Damian.

-         Már dehogynem! – szorította magához a fiát Draco, majd leeresztette a földre. – De most óvatosnak kell lennünk. De hamarosan véget érnek ezek a rossz idők, és ismét visszamegyünk a birtokra. Majd játszunk egy igazi kviddicset együtt jó lesz? – rázta meg a fiát incselkedve Draco.

-         Jó – bólintott Damian. – De ne legyen túl soká jó?

-         Nem lesz- mosolygott le Damianra Draco. Szemével már a konyha felé pislogott. – Figyelj fiam! Anyádtól már nem búcsúzok, el de mond meg neki, hogy apa nagy ölelését küldi és csókjait.

-         Átadom- nevetett Damian, s becsapta a távozó férfi mögött az ajtót.

Draco és Pansy kézenfogva haladtak a macskaköves utcákon. Sietősen vették a lépteiket, Pansy fekete magassarkú szandálja kopogott a kövezeten, időnként megbicsaklott a bokája, de a férfikézbe kapaszkodva megtartotta az egyensúlyát. A kivilágított üveges fodrászszalont látva elbizonytalanodott.

-         Óh, hogy gyűlölöm ezt! – borzongott meg.

-         Hát még én!- morogta Draco, de mindketten felsiettek a lépcsőkön.

-         Helobelo! Te hajköltemények titkos készítője! – mosolygott nevetve Pansy, ahogy belépett. Blaise a házaspárra kacsintott, miközben a hajszárító zümmögése mellett Egy szőke hosszú hajú nő haját szárította.

-         Bújjatok beljebb! Kicsit hamarabb érkeztetek, de mindjárt készen vagyok – tupírozott egy keveset a szép hosszú hajzuhatagon, majd kiforgatva a nőt, felhúzta. – Készen is vagyunk! – a nő kifizette, s már el is illant.

-         Kivel kezdhetem? – nézett egyikről a másikra Blaise.

-         Ugye, nem gondoltad ko… - kezdett bele Pansy, de Blaise már a székbe is nyomta Pansyt.

-         Nem fog fájni ígérem – kacsintott Blaise. – Megmosom a hajad, ennél élvezetesebb dolog a világon nincs. Gyönyörű nők haját mosni! – lelkendezett Blaise, s megeresztette a zuhanyrózsából a kellemes meleg vizet. Pansy lehunyta a szemét, s átadta magát az élvezetnek, hogy Blaise lágy ujjai finoman simítják át a haját.

-         Úgy csinálod mintha világ életedben ezt tetted volna – morogta kábán Pansy, ahogy Blaise a sampont habosította  fején, ujjaival finoman masszírozva a fejbőrén.

-         Vannak még rejtett képességeim – vihogott Blaise, s gyors spricceléssel öblített a habot Pansy hajáról. Rálebbentette a  törülközőt, s áttessékelte a tükör előtti székbe. Fekete farmer volt rajta, A csípője úgy járt, akár egy Cowboynak, feldobta a fésűt és az ollót a kezéből, s sebtiben átfésülte Pansy rövid haját. – Mennyit vágjunk belőle? – búgta Pansy füléhez hajolva.

-         Megelégednék egy mosás szárítással ma. Csak fésülj be! – rémüldözött Pansy. Blaise ügyet sem vetve a tiltakozásra, a tükörben méregetve s húzogatva a nedves hajat, aprókat nyisszantott az ollóval.

-         Az óriások előrenyomultak, a Grinngotts teljesen lezúzott állapotban van. De ha minden igaz a barlangrendszerig nem jutottak el. Vagyis a széfek érintetlenek – szólt vontatottan száját sem mozgatva Blaise, miközben, gyorsan habot fújt a tenyerébe, s átkente Pany haját. – Mh annyira jó érzés a hajadat túrni Pansy! –sóhajtott fel Blaise.

-         Blaise fejezd ezt be!-  szólt rá fagyos tekintettel Pansy.

-         Akkor szárítás – kacsintott Blaise, s könnyed mozdulattal előkapott gy körkefét, s Pansy bubifrizuráját igyekezett befésülni.

-         Mi hír Voldemortról? – kérdezte Pansy.

-         Külföldi segítséggel próbál szembeszállni velük. A halálfalókat esztelenség szembeküldeni velük, ezt ő is tudja. Most nagy diplomácia zajlik az Ausztrálokkal. Elképzelhető, hogy születik valami az ügyből – biccentett Blaise, meleget fúvatva Pansy tarkójára.  Draco féltékenyen méregette Blaise- Pansy kettősét, ahogy Blaise minduntalan inzultálja a feleségét, hozzáér, átsimítja a haját, S megigazít egy-egy tincset. A két férfi tekintete összeakadt a tükörben. Blaise kihívóan megemelte a szemöldökét, s Draco undokul viszonozta. Blaise elővette a tupírfésűjét, s Pansy haját tincsenként kezelésbe vette.

-         Imádok a fejeden matatni – nevetett Blaise. – Felér egy előjátékkal – búgta titokzatosan.

-         Blaise a feleségem van a kezeid között, és én is itt vagyok – figyelmeztette most már magából kikelve Draco.

-         Nyugi Draco – vihogott Blaise. Órákig rendezgette a megtupírozott tincseket. A tükörben figyelte a szép ében haj rövid esését. Egy-egy tincset legalább ötször beigazított, megigazított ,meghuzigálta, hogy veszítsen a tartásából, majd újra eligazgatta. Pansy tűrte a fején matató finom ujjak mozgását. Blaise szantálos ujjainak illatát, ahogy az orra előtt babrálgat, ahogy a füle mögé igazítja a haját ,aztán mégis eltakar ja a fülét, ahogy a halántékához simítja a hajat, ahogy a tarkójánál sepergeti a rövid hajszálakat.- Kész! – kacsintott Pansyra. Pansy végigmérte a haját, s megnyugodva ugyanakkor elismerően nézett Blaise-re. – Ez jó lett.

-         Pedig közönséges mugli módszerrel készült – vihogott Blaise. – Draco!

-         Az én hajamhoz hozzá nem nyúlsz!- hördült fel Draco.

-         Nedvesen vagy szárazon szeretnéd? – nevetett Blaise bosszantva a férfit.

-         Téged megfojtani? – mérte végig Draco, de leereszkedett a székbe.

-         Mennyit vágjak a hajadból. Ennyit, vagy ennyit? – mutatta Blaise, s előkapta a hajnyíróját. – Egészen milliméteres hajat is tudok vágni – gonoszkodott Blaise.

-         Mondtam már hogy utállak? – sziszegte Draco.

-         Többször is – nyugtatta Blaise. – Na mit kezdjek a hajaddal.

-         Ne babrálj a fejemen, nem vagyok a nőd!- csapott a férfi kezére Draco.

-         Hát akik betévednek hozzám, azért nem mind azok – dohogta Blaise összeszorított öklére köhécselve.

-         Csak szeretnéd ,hogy azok legyenek mi? – tartotta fel flegmán a fejét Draco. Draco kipattant a székből. – Komolyan mondom, hogy hozzám ne merj nyúlni – araszolt hátra Blaise ollójától Draco.

-         Jövőhéten? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         De nem itt! – felelte rá azonnal Draco, szemével Blaise fodrászkellékeit méregetve még mindig rémült arckifejezéssel.

-         Majd máshogy – kacsintott Blaise.

-         Köszönöm a befésülést  -nevetett Pansy, s elhúzta Dracót Blaise fodrászszalonjából.