19. Muglivilágban 2
callie 2008.01.25. 10:53
Édes citromillat áradt a levegőben. Pansy a friss limonádét a kislány kezébe nyomta, majd kiegyenesedve, és a citromfacsaró felé fordulva ismét megigazította a hajpántját. A limonádéskocsi napernyője alá, pedig minduntalan jöttek a vásárlók, egy-egy de mindig akadt. Pansy kezdett megzavarodni a mugli pénz számolásában, olyan érthetetlen és ismeretlen rendszerű. Például miért van az, hogy a kisebb pénzérme többet is érhet mint némelyik nagyobb? Mi ebben a logika? A galleonok olyan áttekinthető pénzek. De ez a mugli font az őrületbe kergeti. Most is nem győzött koncentrálni, hogy akkor most melyik a kisebb és melyik a nagyobb. Az egyetlen megnyugtató, hogy a limonádé egyaránt ugyanolyan a muglivilágban mint a varázsvilágban. A zöld citromsárga csíkos kis pohárra tűzött napernyővel játszott, amikor meghallotta a külső utcából közeledő utcai rikkancs hangját. Az ismerős hangra, ijedtében leejtette a napernyőt, s lehajolt érte, hogy felemelje.
- Daily Mirrort Pansy? – kukucskált be sapkáját a szemébe húzva Draco.
- Öhm Draco! – bújt elő a limonádés adagoló mögül Pansy.
- Amint a gyerekeknek limonádét osztogatsz! Menten halálra kacagom magam – húzta el a száját Draco.
- Nem megy neked ez az újságárulás Draco – mérte végig Pansy hitetlenkedve. – Annyira nem illik hozzád.
- Mert azt hiszed te citromsárga napernyő alatt verhetetlenül beilleszkedtél? – könyökölt a pultra Draco, s a karjáról fáradtan a cukroszsák tetejére dobta az úsjágokat.
- Mit írnak? – állt lábujjhegyre Pansy, hogy a címlapot lássa.
- Ostoba muglik! Földrengésről firkálnak, meg valami Ridker-skáláról – húzott elő egy fenyőilanót a ballonkabátja alól Draco.
- Hogy nézel ki! – legyintette meg Pansy. – Rémesen festesz ezekben a barna háborús göncökben – Draco közelebb hajolt, s egészen résnyire húzott ezüstkék szemekkel Pansy kérdő tekintetébe fúrta sajátját. Pansynak elakadt a lélegzete, s hagyta, hogy Draco titokzatos szürke szemei közeledjenek hozzá, s a spaka alól kandikáló szalmaszőke tincsek az orrát súrolják, ahogy az ajkaik összeérnek. Éles füttyszó zavarta meg kettejüket.
- Rendbontás! Bűnmegelőzés! Hopszi! Hopsz! Szaladj oda a rendbontóknak harapd meg a bokáját! – eresztette el a pórázról a farkaskutyát Blaise, ahogy vihogva közeledett. Előkapta jegyzetfüzetét, s fekete rendfenntartó keménykalapját bökdösve firkálni kezdett.
- Közveszélyes munkakerülők, tilos füvek használata, és közerkölcs megsértése! – sorolta Blaise. Draco és Pansy szétrebbentek, s enyhén elpirulva kapták a fejüket a közéjük ugráló kutyára, aki lelkesen csóválta a farkát.
- Blaise! - Pansy végigmérte a fekete tiszti ruhába öltözött férfit.
- Hozzá illik a legkevésbé a rendtartás – nézett rá lefitymálóan Draco.
- Adj egy kis limonádét, nekem és a kutyának! – kacsintott Blaise, s ő is a pultra könyökölt.
- Jah ,azt nekem is – vetette oda futólag Draco.
- Ne támasszátok itt a limonádéspultomat, tűnjetek a dolgotokra! – ellenkezett Pansy, de három poharat teletöltött a limonádéval, s a napernyőket is beledobálta a poharakba. Összekoccintották a poharaikat, s belekortyoltak.
- Ah, ez az egyenruha iszonyatosan szorít – nyújtogatta a nyakát Blaise. – Draco tényleg cserélhetnénk – mérte végig a lazán lötyögő kabátos és sapkás barátját.
- Rendben – Draco pálcapöccintéssel átcserélte az öltözéküket.
- Hé! Ne fiúk! – hessegette Pansy, s rémülten körbenézett észrevette-e bárki is a varázslatot. – Lebukhatunk vigyázzatok! Legyetek óvatosak!
- Korán reggel alig járnak még a városban – legyintett Blaise, s levette a puha sapkát, hogy haját hátratúrva ismét a szemébe húzza. Draco igaz az egyenruhában már elégedetten feszített, de most a kutyával nem tudott mit kezdeni.
- Muszáj tartozéknak ez a kutya is? – fintorgott Draco, ahogy a kutya körbeszaglászta.
- Természetesen te kutyás rendfenntartó vagy! Ugye kutyó! Gyere ide te kis dög! – guggolt le hozzá Blaise, s magához szorongatta a kutyát. – Kérek egy nyalást, ide-ide, eszem azt a szőrös pofádat! – ragadta meg a kuty két pofazacskóját, s megrázogatta.
- Minden kívánságod teljesíti? – figyelte a jelenetet Draco.
- Hogyne, éjszaka gyönyörű nővé változik, és befekszik mellém az ágyba – vihogott Blaise.
- Ó akkor egészen kezdek szimpatizálni vele – a két férfi összevillantotta a szemét s összeröhögtek.
- Perverz állatok vagytok – mérgelődött Pansy. – Mi most nem szórakozásból vagyunk itt!
- Azért még kiélvezhetjük a helyzetünkből származó előnyöket nemde? – kacsintott huncutul Blaise.
- Mi ez a földrengés észlelés? – bökött a fejével a Daily Mirror felé Pansy.
- Az óriások. Természetesen – biccentett Draco. – Csak a muglik nem értenek hozzá.
- Vagyis? – kapta a szemét egyik férfiról a másikra Pansy.
- Voldemort annyit mondott, hogy sikerrel járt az ügyben. Ha minden jól megy a nemzetközi segítség megérkezett, s a földrengések az ádáz küzdelmeket jelzik a mi világunkban – sóhajtott Blaise.
- Menjetek ne bámészkodjatok itt egész nap a limonádésernyőm alatt – hessegette a két férfit Pansy.
- Kösz az italt, remek limonádét csinálsz Pansy – küldött csókot Blaise, s a műanyagpoharat a szemetesbe dobta.
- Tényleg egész jót csinálsz, na majd otthon… - sunyított Pansyra Draco.
- Arról ne is álmodozz! – tette csípőre a kezét Pansy. Draco válaszként csak a sípjába fújt, Blaise karjára csapta az újsághalmot, s a két férfi szalutált egymásnak, majd ellenkező irányba elindultak. Pansy hol az egyik, hol a másik után pislogott, Draco kieresztette a kutya pórázát, feszes léptekkel kimérten haladt. Blaise pedig egy régi gyerekjáték lépéseit kilépve szökkent, s fütyörészett a Daily Mirrort lebegtetve a karján.
|