Vörös fekete habruhában, pruszlikos ujjú lágy nőies formákat kiadó melléynben kipirult arccal lihegett Pansy. A karácsonyi vásár forgatagában vásári szórakoztatók tömege nyüzsgött. Draco és Blaise fekete testhez simuló nadrágban, és karcsú léptekkel értek Pansyhoz, s ismét  a magasba emelték.

-         Figyelj pansy megtudod csinálni a spárgát? – vihogott Blaise a magasba emelt nőre.

-               Le ne merészeljetek ejteni mert kicsinállak titeket! – morogta Pansy a két férfi vállára támasztott lábakkal a levegőben ülve.

-               Mi emelgetünk itt már órák óta, szóval egy kis kedvességet megérdemelnénk – felelte Draco, Pansy karcsú fekete neccharisnyába bújtatott lábát szorítva. Ismét leengedték a talajra. Pansy pukedlibe ereszkedett az apró vásári közönség előtt, majd újabb pörgős tánc kezdődött. Draco forgatta át Pansyt, lábaik újra és újra keresztezték egymást, Pansy minduntalan a lábai között érezte a férfi lábát, ahogy körbehaladtak az utca szélénél. Lehajtva a fejét Draco csak a Pansy féloldalt feltűzött ében hajába erősítet tűzpiros rózsára pihegett. Pansy zavartan kapaszkodott Draco széles vállába, megremegve a lába közéhez nyomuló szoros férfias karcsú comboktól.  A saját férje! Miért is érezne ilyet? Egylátalán olyan réges régen volt az, hogy Draco combját így érezhette a combjainál, ilyen erőteljes feszességgel, birtoklással, keménységgel. Már közel egy éve. Végre Blaise rántotta vissza, s Pansy fodros szoknyáját a csípőjéhez szorította, tenyerével újra és újra a fodrok közé túrva, s Pansy fenekét ringatta jobbra, balra ahogy enyhén roggyantott lábbal Pansy feneke az öléhez dörzsölődött. Draco összeszorított fogsorral figyelte kettejüket, majd visszarántotta  a feleségét, s kipörgette, majd visszahúzta.

-               Nekem tetszik ez a mulattatós dolog – kacsintott rájuk Blaise.

-               Közönséges – prüszkölt Pansy felháborodottan a szoknyáját meglebegtetve.

-               Mindegy, addig nincs gond, amíg Pansy nem kezd el énekelni – gonoszkodott Draco.

-               Vagy, amíg Draco nem kezd magánmutatványokba – vágott vissza Pansy.

-               Én elnézném mindkettőt – vihogott Blaise.

-               Gyere segíts megemelni ezt a nagy zsákot! – intett a fejével Draco, s Pansyt könynedén a magasba emelték.

-               Valld be még élvezed is, hogy itt emelgetünk téged egész nap – nézett fel Pansyra Draco.

-               Elismerem nincs ellenemre a dolog – húzta fel az orrát Pans,y ahogy laposan lenézett a férjére.

-               Sebaj a legközelebbi nekem fog jobban tetszeni – villantotta Blaisere a szemét Draco.

-               Öhm ,az nekem is – nyögte Blaise lelkesen Pansy lábát simogatva.

-               Szemetek – sziszegte vissza Pansy, s hagyta, hogy leeresszék a földre, s a két férfi kezét megszorítva, ismét a földre ereszkedjen a közönség előtt. Végre megérkezett amit vártak. Apró égetett papírdarab hullott a vásári kosárba. Pansy levegő után kapkodva hajtotta szét. A két férfi izgatottan nézett rá.

-               Nyertek! – tátogta lelkesen Pansy a kezébe rázogatva a pergament. Blaise kikapta a  kezéből ,s ránézett, majd átnyújtotta az érkező Dracónak. Mindhárman összenéztek.

-               Tehát hamarosan hazamehetünk – szorította magához Pansyt Blaise, s megemelte a nőt. Draco hűvös szürke szemeivel csak a papírlapra nézett, majd a várakozó Pansyra.

-               Te nem is örülsz? Nem kapsz az öledbe a győzelemre? – kérdezte Pansy  provokálóan a férfit.

-               Túlságosan vágysz rá, így nem érdekes megadni! Ennyi örömöt nem okoznék neked – nézett oldalt laposan és sunyin a feleségére.

-               Utálatos vagy – kapta ki Draco kezéből a pergament Pansy és a fáklyatűzbe tartotta. Voldemort hírhozói így kutattak fel a hírrel minden hívét, hogy értesítsék a fejleményekről őket, akik mind a muglivilágban húzódtak meg a háború elől. Csak Voldemort és személyes köre tartózkodott most a varázsvilágban, az óriások harcában. A hírhozó mindig észrevétlen maradt, a kilétét sosem tudták, csak az információit. S a halálfalók között úgy jártak az információk akár a meggyújtott olajon fellobbanó tűz.

Blaise ujján több gyűrű is csillogott csuklóján férfias karlánc libegett. Csípőjén széles öv feszült, s hüvelykujját a zsebébe csúsztatta. Pansy élénkvörös felhasított miniszokynában tűzpiros körömcipőben járkált Blaise előtt.

-         Megalázó ez a helyzet – paffogott Pansy, ahogy az út szélén elhaladó autókból végigmérték a férfitekintetek.

-         De itt tudhatjuk meg leghamarabb a híreket, hogy mikor mehetünk haza – szívta meg az illanóját Blaise. – ráadásul nekem tetszik a gondolat, hogy én futtatlak – simogatta meg Pansy vállát Blaise.

-         El bírnám képzelni rólad, amint a lányokat itt irányítgatod – sziszegte Pansy. Egy kocsi lassított le mellettük. Pansy megszeppenve simult Blaise-hez.

-         Sajnálom ,a hölgy ma estére már foglalt – karolta át Pansy derekát Blaise.

-         Mert csak nem a magáé? – nevetett fel a kocsiból kihajoló férfi.

-         Nem, a hölgy az enyém – ért hozzájuk Draco, fekete kabátjával beterítve Pansyt, s eltakarva az élvhejhász vigyorú férfi tekintete elől  a feleségét. Pansy odaadóan csókolta meg Dracót.  Draco kifürkészhetetlen szemekkel felemelte a fejét, s megkocogtatta a fekete autó tetjáét. – Húzz innen a francba! – szólt rá, A férfi még hunyorított a két másikra egyet, de végülis elhajtott. Pansy megkönnyebbülve húzódott meg Blaise és Draco között.

-         Olyan kínos helyzetbe hoztok – mérgelődött Pansy.

-         Meg sem fordult a fejünkben, hogy  valakinek is gusztusa támadna rád – húzta el a száját Draco, kesztyűjét igazgatva.

-         Akkor meg minek léptél közbe? Legalább lett volna egy jó éjszakám! – felelte sértetten Pansy.

-         De Cicám! – simogatta meg Pansy arcát Blaise, s magához húzta a nőt.

-         És nem vagyok a tulajdonod Draco! – fújtatott még a férfira Pansy.

-         Levezetetlen szexuális energia – diagnosztizálta Blaise, Pansy vállát simogatva. Pansy bosszúsan lerázta Blaise kezét.

-         Na mi van Blaise te sem tudsz a feleségem kedvére tenni? – kérdezte flegmán Draco. Pansy Draco háta mögött integetett a boájával Blaisenek, hogy ne árulja el, hogy már nincsenek együtt. Blaie értette, s szokásos csábos mosolyával, csak ennyit felelt.

-         Pansynál fergetegesebb és kielégíthetetlenebb nővel még nem találkoztam, pedig egész éjszaka megdolgoztatott – vigyorgott  csibészesen. Draco arcán mozgott egy ideg, de semmit sem reagált. Pansy le-fel sétálgatott a körömcipőjében, múltak a percek.

-         Leszakad a lábam ebben a cipőben! – panaszkodott.

-         Ne nyávogj már mint egy rossz macska! – dünnyögte Draco a kocsijuknak támaszkodva.

-         Nem te sétálgatsz itt már órák óta az országút szélén! Hogy is mehettem ebbe bele – sopánkodott Pansy már órák óta, ugyanezekkel a mondatokkal. Ismét lassított egy kocsi. Pansy a kocsi tetjére támaszkodott, s behajolt. A férfi, csak egy cetlit nyújtott át. Pansy azonnal kikapta, a kezéből felegyenesedett , s széthajtotta.

-         Mehetünk! – sikoltotta, s lerúgta a körömcipőket, mezítláb szaladt a hideg talajon Blaise,hez aki felkapta és megpörgette a nőt.

-         Honnan tudtad, hogy a hírhozó lesz? – nevetett Blasie.

-         Megéreztem nem tudom – nevetett Pansy, s hagyta hogy Blaise sűrű csókokat nyomjon az arcára, ahol csak éri. Blaise engedni akarta, hogy a házaspár is együtt örülhessen, de Draco és Pansy csak hűvösen egymásra villantották a szemüket. Így Blaise kapta ölbe a nőt, s a kocsiba ültette.

-         Na irány egyenesen a varázsvilág! – indította be az elvarázsolt  autót Blaise, s a kormányon dobolva várta, hogy Draco is angolos érzelemmentességgel, helyet foglaljon a hátsó ülésen.