-         Mindent áthoztunk? – lépett az Odú tágas konyhájába Draco. Körbenézett a szerény bútorokon, a foltozott huzatokon, s átseperte a tarkójánál a haját. – A csináld magad mozgalom hívei vagytok? – bökte ki lekicsinylőn Draco.

-         Kívül tágasabb lesz Malfoy – tette le  a babaholmikkal teli dobozt Ginny, s átsimított gömbölyű hasán. Draco lapos oldalpillantással elkapta a mozdulatot, majd szürke szemei találkoztak Ginny megrovó tekintetével, amint rajtakapta a könnyed érintésen. Ginny kifejezetten utálta, ha így néz rá a férfi, ilyen sanda oldalról felkúszó szemekkel, mert annyira vonzónak találta ezt benne, és annyira tipikusan Dracós volt. Egy férfit sem ismert, akinek ilyen különös palaszürke szemei tudnának lenni, s aki, ilyen gúnyosan, s mégis nyitott érdeklődéssel tudna figyelni, ahogy azt Draco teszi. Nagyon különös szemszíne volt. Most például palaszürke, de amikor dühös akkor egészen friss ezüstösen csillog, és esténként egészen kékes árnyalatú. Ginny fejét rázva már többször rajtakapta magát, hogy a férfi szemét bűvöli elbambulva,  a szőke hajával együtt olyan igazán ritka típusú férfi Draco. Kevés ilyen hirtelenszőke, szinte vakítóan gyönyörű, szemet vonzó, mindig gondosan nyírt, enyhén hosszú hajú férfi fordul meg a világban. Már csak a világban nem hogy itt az Odúban, az ő konyhájában. S Dracónak nagyon szép mosolya volt, igazán kisfiús és éveket fiatalító. Talán éppen ezért igyekezett a legkevesebbet mosolyogni, mert annyira nem halálfalós, és nem mardekáros dolog volt. Inkább ez  a gúnyos és fanyar ajakhúzás, ami mélyítette és karakteresebbé tette a férfias arcvonásait. Ezt előszeretettel használta, ellentétben az őszinte mosolyával, amit ritkán lehetett látni tőle, s valahogy mindkettő nagyon jól állt neki és nagyon az övé volt. S Ginny nagyon is meg tudta érteni, hogy ebbe a férfiba lehet nagyon szerelmesnek lenni. Éppen a kivételessége miatt. Akár egy kihalófélben lévő ritka faj. S a gondolatai legmélyére száműzte a gondolatot és érzést, hogy  kicsit örül, annak, hogy ebből a kivételes fajból örökíthet tovább valamit, hogy éppen ettől az egyedi férfitól vár gyereket. Ginny kezdett erősen kételkedni észbeli sértetlenségén, hogy ilyeneken forog az agya. Talán, a terhesség furcsa kivetülései az elméjére. Megrázta a fejét, s a teáskannát a tűzre igazgatta. Draco az utolsó dobozokat is felhordta az emeletre, s beállította a megfelelő szobába. Ginny követte tekintetével a lépcsőfordulóba libbenő fekete talárt. Nincs mentsége, tényleg várja minden alkalommal a férfit. Draco sosem jelenti be, mikor érkezik. De egy héten egyszer mindig meglátogatja. Teljes rendszertelenséggel. S Ginny mindig  szinte izgatottan várja, hogy vajon aznap megérkezik-e vagy sem. Nyílik-e az ajtó? S ott áll-e már a szőke férfi, a gúnyos mosolyával, hogy valami sértő megjegyzést tehessen. Ginny mély levegőt vett, s levette a tűzről a teáskannát. Draco a lépcsőn lefelé jövet a konyhában ténykedő Ginnyt figyelte. Ismét fehér szövetruhában volt. Az anyag alá, mintha egy méretes üstöt bújtatott volna, feszült a pocakján az anyag. A terhesség előrehaladtával pedig elveszítette a rá jellemző ruganyos járásmódot. Pedig ez különösen tetszett neki Ginnyben. Annyira sportosan csinos alkat volt, a járása tele friss könnyedséggel. A vörös tincsei a hátán lengedeztek, Ginny mindent kissé kapkodva csinált, mintha még rengeteg dolga lenne és sietne az éppen adott dologgal is. S mindeközben mindent az adott pillanatában élvezett ki. Draco már tudta mi következik, Ginny kitölti a teát, hogy aztán a kanapén végignyúlva kiélvezze azt a negyed órát, amit csak a teakortyolásnak szentel. A sok sietség közben mindig megállt egy-egy dolog hosszas kiélvezésére. Ginny egyszerűen ilyen volt. Amit csinált azt élvezettel, és tele életkedvvel. A paradicsomszedéstől, a ruhateregetésig. Draco ingatta a fejét, hogy lám már megint a nőn felejtette  a szemét, és tessék, most is egyfolytában rá gondol. Tűzvörös haj, lángoló akár a nő természete. Draco levágta magát a Ginnyvel szemközti kanapéra, s tarkóján összekulcsolva a kezét végignyúlt, szürke résnyire húzott szemeit Ginnyn legeltetve. Tetszett neki a nő karcsún is, s most kismamaként is. S alig várta a napot, amikor újból felpaprikázhatja. S nézheti a kivörösödött szeplős orrát, a dühtől csillogó lázongó barna szemeket, a hevesen lebegő vörös tincseket, ahogy a nő újra és újra hátrasepri mérgében. Ginnyvel élvezet volt vitatkozni, felhergelni, bosszantani, ingerelni, s látni ahogy a nő azonnal felveszi a harcot s visszavág és rúg karmol, akár a kölykét védő macska. Talán legelőször is ezért akarta mindenképpen ő megkaparintani a támadás után Ginny Weasleyt. Mert tudta, hogy ezt a nőt megerőszakolni is mekkora élvezet lesz. Na persze hol van már a tavalyi nyár. A tél igazán most reccsentett rá. Persze Ginny befűtött az Odúban, most is mezítláb szaladgál, könnyed térdet fedő pántos ruhában mint nyáron. Csak azért hogy Dracót az őrületbe kergesse már megint. Mert a mezítelen lábát látva, a pántok alól kivillanó fehér vállára omló vörös tincsektől minduntalan azt a késztetést érezte, hogy lerohanja a nőt, és azonnal bármelyik pillanatban magáévá tegye. Nem vallotta volna be semmi kínzás alatt, hogy Ginnyt nagyon vonzó nőnek tartja, s az, hogy ha csak meglátja alig bírja fékezni magát, éppen ezt bizonyítja. Egyszerre érzéki és ellenállhatatlanul vonzó, az a vörös haj…a vadvirágillata, ami kísérti a nappalait és főleg az éjszakáit, amit állandóan érezni akarna, s ami mindig visszahúzza az Odúba, s legszívesebben az élete felét itt, a másik felét otthon töltené. Mert egyszerre csábítja a Ginnyvel tapasztalt közvetlen, mezítlábas, fesztelen életmód, és a régi a megszokott a reprezentatív szertartásosság, tartás, és udvarias fordulatok minden csínja-bínja Pansy mellett. Dracónak fel sem tűnt ,hogy már hosszú ideje Ginnyn felejtette a szemét, s a nő zavartan vörösödik a férfi izgató, felkavaró, kábulattól homályosuló tekintete alatt. S Ginny sem ismerné be, hogy titkon erősen rájátszik arra, hogy Draco éppen ezt érezze, hogy minden önuralmára szüksége legyen mellette, hogy titkon Ginny hiúságát legyezte minduntalan Draco rajta felejtett tekintete, s ami nagyon is elégedettséggel töltötte el, s amitől majd meg őrült ő maga is. Mert már ha csak így nézte a férfi úgy érezte összeesik a pillantása alatt. S sejtették, egyformán élvezik mindketten az egymás bosszantását, a köztük lévő ellentétet, feszültséget és harcot.

-         Ne helyezd magad annyira kényelembe – mordult rá Ginny. – Mindjárt mégy nem igaz?

-         Mi az hogy mindjárt megyek? Gondoltam meginvitálsz egy teára! – fordította a nő felé a tekintetét Draco.

-         Ha töltesz magadnak esetleg – süppedt a kanapé mélyére jobban Ginny.

-         Egész nap dobozokat pakolásztam, és elrendeztem neked a gyerekszoba berendezéseit – panaszkodott Draco.

-         Varázslattal – tette hozzá gúnyosan Ginny.

-         Na jó, hát varázslattal persze – kapta föl a fejét flegmán Draco.Végül rászánta magát ,s keresett magának egy csészét a Weasley-konyhában, s apró lendítéssel öntötte ki a teát a kannából. Ginny hátrabillentve a fejét nézett a férfi után. Igen. Talán kicsit irigyli is a feleségét. Nem…Nem irigyli. Hiszen a férfi most is vele van, ahelyett, hogy otthon lenne a családjával. Sőt, Draco futó megjegyzéseiből azt szűrte le, hogy a házassága már hónapok óta rendezetlen és zavaros. S ráadásul a felesége tudja, hogy Draco rendszeresen eljár hozzá.

-         A feleséged tudja, hogy most itt vagy? – kérdezte a visszatérő férfit Ginny.

-         Nem tudom mit gondolhat hol vagyok. Nyilván keres magának szórakozást. Blaise-el vagy mással.

-         Menj haza a családodhoz!- küldte el Ginny mérgesen.

-         A nőket egyszerűen nem lehet megérteni – bólogatott Draco a teába kortyolva. – Pansy állandóan azt vágja a fejemhez, hogy jöjjek csak hozzád, te azt mondod menjek hozzájuk.

-         Nem itt kellene velem lenned, hanem a fiaddal kellene otthon kviddicsezned! – nézett sötéten a férfira Ginny.

-         Azt majd máskor,  most veled vagyok – szólt közbe türelmetlenül Draco.

-         Elszakítalak tőlük – morogta a csészéjébe Ginny.

-         Senkitől sem szakítasz el, mert azzal vagyok akivel akarok és akkor amikor akarom.

-         Már megint kiskirálykodsz – sziszegte neki Ginny. – Utálatos egy természeted van, persze, hogy inkább hozzám küld a feleséged is, mert kibírhatatlan vagy  - vágta a férfihoz Ginny, s az asztalra tette a csészéjét.

-         Csakhogy befejezted a teázást – ült át a kanapéra Ginnyhez Draco, s kezével megtapogatta Ginny pocakját. Bentről kis rezgéseket érzett, s futólag elmosolyodott.

-         Mit akarsz? – mérte végig mérgesen a férfit Ginny.

-         Kettőt találhatsz – csúsztatta a tenyerét a szövetruha alá Draco  , s Ginny megreszketett a birtokló mohó érintésre, s ujjait a férfi tarkójánál a szőke tincsekbe fúrta.