Pansy ismét elnyomott a legyezője mögött egy ásítást. Rém unalmas az este. Draco halvány mosollyal meg is értette Pansy ma a szokottnál is jobban unatkozhat. Ma nem jelent meg Blaise sem, aki azért többé kevésbé, de mindig elszórakoztatta Pansyt, megtáncoltatta, hozott neki frissítőt, kedves bókokat sütött el neki, a ruhájára, a hajára, a szeme csillogására, egyszólván igazi gavallér udvarlást lejtett a felesége körül. S most be kell érnie a hűvös zárkózott szűkszavú Dracóval, aki ráadásul éppen az imént kapott levelet. Draco futólag teleírt egy pergamendarabot, s azóta láthatóan feszültebb, idegesebb, Keresztbetett lábaival minduntalan dobol, ujjaival az illanóját tördeli ahelyett, hogy rendesen szívná. Pansy belekortyolt a pezsgőbe. Futólag ismét a férjére nézett, amjd ismét vissza a cotillont járó tömegre. Régen ezt mindig táncolták Dracóval. Ma már semmit. Pansy egy táncoló párt kiszemelve magának és szemével követve őket megszólalt.

-         Miért vagy még itt?

-         Tessék? – dőlt felé Draco futó ledöbbenés suhanásával az arcán.

-         Azt kérdeztem miért vagy még itt – legyezte meg az arcát Pansy, de ne nézett a férfira.

-         Nem értem a kérdést – dőlt hátra Draco közönyösen.

-         Még délután levelet kaptál, futó választ írtál, de nem válaszlevelet. Eltelt azóta hat óra, Lassan elmúlik éjfél, s te percről percre idegesebben és feszültebben ülsz mellettem – ecsetelte az eseménysort hűvösen Pansy.

-         Képzelődsz, ennél unalmasabb estélyt nem láttam – fújtatott Draco.

-         Előttem igazán nem kell eljátszanod ezt. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, most ideges vagy – mosolyodott el szárazon Pansy, majd mély levegőt vett. – Menj, elengedlek! Majd Voldemortnál kimentelek, hogy miattam mentél haza – zárta össze a legyezőjét Pansy, s a férfira nézett.

-         Miért csinálod ezt? – kérdezte halkan Draco.

-         Azért, mert nem itt akarsz lenni, hanem valahol egészen máshol – fordította a tekintetét a férfi felé. Másodpercekig csak bámultak egymásra. – Nincs értelme, hogy magam mellé kényszerítselek, amikor valahova máshova vágysz.

-         Pansy…

-         Elkezdődött igaz? Itt az idő! – bólogatott Pansy. – Menj hozzá, biztosan vár! – suttogta elhalóan Pansy, s szemét visszakapta a táncolókra.

-         Nem lenne szabad. Ne haragudj! De miért? Miért engedsz el? – nézett rá értetlenül Draco.

-         Mert ha én lennék a helyébe, s én vajúdnék a te gyerekeddel én is szeretném, ha mellettem lennél – szorította össze az ajkát Pansy, s elfordította a fejét, hogy visszaszorítsa a könnyeit. – Eredj! Ne késd le a nagy pillanatot! – legyezte meg az arcát Pansy, hogy lenyugodjon. Draco döbbenten nézte a feleségét. Azt a megértést és azt a lemondást róla, amit bizonyára egyetlen nő sem ismételne meg utána. Pansy, aki most sem magát helyezi Draco mellé, aki most is képes a másik nő érzéseivel gondolkodni és érezni és látni. Aki most is Ginny Wealsey érdekeit nézi a magáé ellenében. Draco megszorította Pansy asztalon nyugvó kezét, s a száját a puha levendulaillatú kézfejre szorította. – Köszönöm – paszírozta ajkaival a drága kézfejre, s Pansy csak egy könnyes biccentéssel felelt, s elnézett a legyezője mögé rejtőzve, s engedte, hogy a férfi, sietős léptekkel elhagyja az asztalukat, s a hátsó kijáraton kijutva, elhajtson távol tőle, távol az arisztokrata halálfalóvilágtól, távol az életüktől, a régi rendszertől, az új, a követelődző, legifjabb élet felé.

Draco berontott az Odú hangos kiáltásoktól megtöltött, fülledt levegőjű hálójába. Ginny az ágyon könyökölt, a fogát összeszorítva küzdött, Hermione tartotta neki a hűvös nedves törülközőt, hogy áttörölje az arcát, a minduntalan kicserepesedő ajkait. Draco lerántotta magáról a dísztalárját, s ingujját kigombolva és feltűrve letérdelt Ginny mellé a földre, s megszorította a kezét.

-         Draco! – zihálta Ginny, s arcán futó mosoly áradt szét. – Hát mégis eljöttél?

-         Mi az hogy! Persze hogy eljöttem – mosolygott Draco. – Hogy vagy?

-         Soha rosszabbul – nyöszörögte Ginny az újabb fájás alatt.

-         Akkor már a célegyenesben vagyunk – nevetett elégedetten Draco.

-         Bár én is ilyen könnyedén mondhatnám ezt – hadarta Ginny, majd felsikoltott, s az erőlködésben kiáltozva szorongatta Draco karját. Végeláthatatlan percek, Az éjszaka csendjébe feltörő kiáltások, Ginny kimerültségtől remegő lábai, Draco aggódó arckifejezése, Hermione izgatott éber figyelme, hogy minden rendben zajlik-e ,hogy Ginny jól érzi e magát, hogy hűvös vizes borogatást hozzon a homlokára, hogy bíztassák és nyugtassák Dracóval felváltva. S végre hajnali két órakor éles, erőszakos kis panaszos sírás váltotta fel Ginny erőlködő hörgéseit és kiáltásait.

-         Kislány! – sikkantott fel Hermione, s úgy figyelte a gyógyító minden mozdulatát, mintha attól tartana a hűvös kezű , férfi mindjárt megfojtja az újszülöttet. De az gyors mosdatás után, bebugyolálta a puha fehér takaróba, s miközben Ginnyt felsegítették a párnáira, máris a kezébe adta. Ginny öröm, s kimerültség könnyeiben úszó arccal nézegette a gyönyörű, pici vörös hajpihéit és az egészen sötétkék szemeit.  Draco is a párnához dőlt ,ahogy felült, s Ginny fejére nyomott egy hosszú csókot, s   a takaróból kikandikáló apró lábacskát szorongatta.

-         Annyira gyönyörű kislány – mosolygott le a picire Draco ,ahogy Ginny fülébe suttogott. – Köszönöm neked!

-         Gratulálok! – pityergett Hermione elérzékenyülten a sarokban, s a korábban Ginny homlokához szorongatott kendőbe törölgette a könnyeit. – Hogy fogjátok hívni? – Draco Ginnyre nézett.

-         Nos…én valami nem szokványosat akartam adni neki, már csak azért is mert a fogantatása sem volt valami szokványos, meg a szülei sem azok – nevetett erőtlenül Ginny. – Én a Tűzvirágra gondoltam.

-         Hát nem mindennapi név. S ráadásul még a Malfoyhoz sem illik sehogy sem – bólogatott nevetve Draco.

-         Mert a nevedre vennéd? – kérdezte Ginny megrökönyödve, s most már végleg eltört nála a mécses, s elsírta magát.

-         Mi az, hogy! hát mégis az én lányom! – emelte meg a szemöldökét Draco, mintha magától értetődő dolgot mondana, s csodálkozna Ginny bizonytalankodásán.

-         Mh ,akkor lehet valami jobban csengőt kellett volna választanom – emelte meg a könnyű kis súlyt a karján Ginny.

-         A Tűzvirág nagyon illik az anyukájához – bólogatott elszántan Draco. – Maradjon ez!

-         Jaj Draco! – simított át a férfi sima arcbőrén Ginny.

-         Bár…ha jól emlékszem ha már a fogantatás mellett tartunk, inkább tűzpiros pipacsok voltak ott a közelben. Lehet a Pipacs nevet kellene ezek alapján adnod neki – nevetett megkönnyebbülten Draco. Ginny a férfi kézfejére ütött, de már kimerülten tartotta a karjaiban a kislányt, s így Draco kivette a kezéből. – Pihenj csak! – nyomott puszit a csatakos vörös hajtövű homlokra Draco, s a karjaiba emelte megszemlélni a kislányt. Ginny azonnal kiájult a kimerültségtől. A gyógyító már mindent elrendezett Ginny és a kislány körül, s halk biccentéssel Draco felé már távozott is.

-         Kislány lett – jegyezte meg Hermione. – Legalább egy cseppet sem hasonlít rád. EZ megkönnyíti a dolgod, hogy letagadhasd – suttogta halkan.

-         A keserűség hangja Granger? – nézegette a lassan elszunyókáló kislányát Draco. – Nos igen, valóban nem igazán hasonlít rám – értett egyet Draco. – De Ginnyre annál inkább – vigyorodott el Draco.

-         Mit akarsz lépni? Tényleg a nevedet adod a kicsinek? – pakolászott a szobában Hermione.

-         Komolyan mondtam igen – felelte Draco.

-         A feleséged?

-         Még nem tudom – számolgatta kislánya ujjait Draco.

-         Elintézetlen ügyeid vannak Draco – ingatta a fejét Hermione. – Most még nem lesz vita tárgya, nem lesz kiélezett. D előbb utóbb választanod kell. S az egyik hidat fel kell égetned magad mögött.

-         Igen, tudom. Választanom kell, de most még nem megy – melengette a karjaiban a kislányt Draco.

-         HA felbontod a házasságod….? – ráncolta a homlokát Hermione.

-         Igen tudom mit akarsz kérdezni. Vérárulóval kötött házasság. De akár egy vérárulóért feladni egy tiszta aranyvérű házasságot… a régi világ ki fog taszítani engem is magából. Nem fogom tudni magammal vinni Ginnyt. Éppen ettől tartok. Éppen ezért ne mtudom mit lépjek. Kell a régi egzisztencia, és kell Ginny is.

-         A kettő együtt nem fog menni. És az örökség?

-         Ha felrúgom a házasságom, akkor minden úszik – ráncolta a homlokát Draco. – A társadalmi kiváltságok, a vagyon, minden. A varázsvilág kitaszít magából minket, engem, s ugyanott leszek mint ti.

-         Nagy áldozat. Megéri? – kérdezte halkan Hermione.

-         Képtelen vagyok dönteni. Kicsit had nyugodjanak le a dolgok, had lássak tisztábban. Nem csak a magam érdekében de Ginny és Tűzvirág miatt is. Most minden védelmet meg tudok adni nekik, bizonyos mértékű védelmet nyújthatok számukra. De ha elveszítem ezeket a kiváltságokat…akkor rosszabb leszek, nálad is. Neked még mindig ott a muglik világa. De a varázsvilágon kívül mi nem tudunk létezni, mert nem ismerjük azt a világot és sosem fogunk tudni beilleszkedni.

-         Én is be tudtam volna a tietekbe – ellenkezett Hermione.

-         Ez már túl késő. Nézz ránk. Harmincon felül. TE amikor a varázsvilágbakerültél még gyerek voltál, könnyen alkalmazkodtál. Nekünk ez már nem menne. NE mcsak a magam sorsáról döntök ha döntök Hermione. De egy életre megpecsételem Ginny a lányom a feleségem a fiam sorsát is. Mindenkiét. S Ginny úgy nézne e rám, ha már senki és semmi lennék ezen a világon, mint ahogy most néz rám? – kérdezte halkan Draco. Hermione nem tudott mit felelni. Most értette meg igazán Draco kétségeit. Hogy mit okozhat, hogy milyen döntések előtt van ,s hogy nagyon is tisztában van vele a lépései hova vezetnének, s hogy mi lenne akkor belőlük. Igen, talán jobb is , ha vár. A nagy döntések előtt jobb ha alaposan ,s hosszasan átgondolja a dolgokat, s állítgatja, próbálgatja a mérleg nyelvét. Fölösleges itt már bármit is mondania kettejüknek. Ginnynek és Dracónak. Mert talán nagyon is tisztában vannak vele, hogy milyen a helyzetük, s milyen ingatag a talaj akármerre lépnek is, felbillen az egyensúly, s hatalmas ingásba kezdene az élet körülöttük.