A nő sokáig nem vette észre, hogy belépett a hálóba. Gyors mozdulattal kente át a kézfejét, majd visszatekerte a kenőcsös tégely tetejét. Megigazította az ezüstkeretes fényképet, amiben Damian foghíjas tejfogas mosollyal integetett anyjának. Pansy ujjbegyével megsimogatta a szőke kisfiú képét, s a gyertya felé hajolt, hogy elfújja, ekkor nézett a tükörbe, s meglátta az ajtóban álló Dracót. Megdermedt a mozdulatban, s szembefordult a férfival, szorosabban az éjszakai köntösébe burkolódzva.

- Nem akartalak zavarni – simította át a fehér ajtó, aranyozott mintáit Draco.

- Nem is tudtam, hogy hazajöttél – simította át a tarkóját zavarában Pansy, s menekülésszerűen nézett a nyitott ablakok felé.

- Zavarlak? – mosolygott félszegen Draco.

- Nem tudom. Régen volt férfi ebben a hálóban, lehet hogy zavarsz igen – felelte bizonytalanul Pansy, a férfi felkavaró szürke szemeibe meresztve szemeit. Draco közelebb lépett egy bátortalan lépéssel.

- Fogalmam sincs mit tettem – ingatta a fejét Draco, s újabb lépéssel közelebb lépett Pansyhoz.

- Nagyon is tisztában vagy vele – Pansy moccanni is képtelen volt, csak nézte a közeledő férfit. – A szeretőd persze, most gyermekágyban van, gondoltad, ha ló nincs a szamár is jó? – emelte meg a szemöldökét hűvösen Pansy.

- Mindig is értettél a cinikus megjegyzésekhez – bólogatott elismerően Draco.

- Mit akarsz Draco, mond és hagyj, szeretnék lepihenni – tette keresztbe a karját Pansy várakozóan.

- Hozzád jöttem – felelte egyértelműen Draco széttárva a karjait.

- Minek? – kérdezte nyersen Pansy. – Megmondtam nem vagyok a helyettese senkinek.

- Szerettem volna megköszönni, azt, ahogy fogadtad a dolgokat, ahogy kezelted a helyzetet, és szerettem volna elmondani, hogy nem ismerek nálad értékesebb nőt, aki a feleségem lehetne – ejtette ki akadozva a szavakat Draco.

- Ne így köszönd! Ne tegyél tönkre még jobban, azzal, hogy úgy gondolod ezzel kellene megköszönnöd – ellenkezett hevesen Pansy.

- Én egészen másra gondoltam – Draco egy fekete selyemzacskóból vakítóan csillogó övet húzott elő. Pansynak elállt a lélegzete. Megismerte a ritka és kivételes anyagot. Amit a varázsvilágban alig lehet látni. Occamy tojáshéjból készült ékszer. A világ legtisztább és legpuhább ezüstje. – Szabad? – emelte meg a láncot Draco, kérdőn megemelve a szemöldökét, s Pansy csak kábultan bólintott. Draco a háta mögé lépett, s lazán felkapcsolta felesége karcsú derekára a kivételes értékű ékszert. Pansy átfordította a díszítés belsejét átsimítva. Rúnaszöveg volt benne: „A legnemesebb szívű asszonynak- a feleségemnek D. M.”Draco tenyerével súrolta a nő csípőjét, a láncot megmarkolva finoman magához rántotta a nőt, s lehajolt a levendulaillatú vállcsontra. Pansy elhajtotta a fejét, s a feketeszempillák rebegve ereszkedtek le. – Mint Aphrodité öve – suttogta a fülébe lágyan Draco. – Elvakította a férfiakat  -Pansy tenyerét a férfi arcára nyomta, hogy eltolja, de Draco nem engedte. Magához húzta a feleségét, s tenyerével sütötte a finom érzékeny sápadt női bőrt, ahol csak érte. – Te jutottál róla eszembe – suttogta Pansy ajkaira.

- Kétlem – lebbent meg Pansy szempillája, ahogy sötéten a férfira akarta kapni tekintetét. De Draco nem hagyta tovább szóhoz jutni. A hitvesi ágyra húzta, s mindketten hagyták, hogy újra fellobbanjon a régi vágy közöttük. A tavaszi szél keverte a levegőben a fenyő és a levendulaillatot, a rövid ében és halvány szőke hajkeveredett a párnán gyűrődött a lepedő és a bőrük, s a gyertyalángok fényében ismét férj és feleségként feküdtek egymás mellett. S a régi ösztönös mozdulat. Pansy s Draco is az éjjeliszekrényéhez fordulva sercegve gyújtott illanóra. Hanyatt feküdtek az ágyban, s a sötétben felszálló füst sejtelmes táncát figyelték.  Pansyn nem volt más csak a derekára rögzített méregdrága ezüst öv, s Draco puhán átsimított a köldök alatt húzódó lágy pergetéssel font finommívű ékszeren, s Pansy lapos nőies hasán.

- Mit akarsz tenni? – kérdezte Pansy rekedtes hangon, kieregetve tüdejéből a füstöt.

- Még nem tudom – dörzsölte át az arcát fáradtan Draco.

- Voldemort embereket küldött az irattárba – ütögette a kristályhamuzóhoz az illanóját Pansy. Draco megfeszült mellette. – Tudtál róla?

- Nem – szűrte összepréselt ajkain keresztül Draco. – Ki mondta?

- Blaise – vette a szája közé az illanót Pansy. Draco felé fordította a fejét ,hogy szembenézzen a nővel.

- Vagy úgy, Blaise – ismételte a nevet vontatottan Draco. – És?

- A nevedre vetted a kicsit igaz? – fordította Pansy is Draco felé a fejét, s a házastársak kutatva fürkészték egymás arcát, mindketten igyekezve kiolvasni a saját fel nem tett kérdésükre a választ.

- Igen elképzelhető, hogy egy Malfoy irattal több szerepel az irattárban – pöccintette le a hamut a saját tálcáján Draco is.

- Hatalmas trágyát ganéztál össze Draco ,és a szaga Voldemortig bűzlik – figyelmeztette Pansy , Draco fogai között szívta be a levegőt, enyhe sziszegő hanggal.

- Mit tegyek? – kérdezte Draco egymás után két slukkot is szívva a fenyőillanóból.

- Eddig remekül tudtad, hogy mit kell tenned, hova lett a magabiztos lépéssorozat, eltévesztetted a tánclépéseket, és most azt várod, hogy én vezessek? EZ egy férfi dolga – felelte Pansy kegyelmet nem ismerő hangsúllyal.

- Ne gyere ezzel az arisztokrata szöveggel Pansy, a segítséged, a tanácsod kérem a francba is!  - ütögette idegesen az illanóját a hamuzóhoz.

- Mi közöm nekem ahhoz, hogy felcsináltad azt a nőt! Hogy most van egy törvénytelen gyereked, hogy most szemtelenül tőlem vársz javaslatokat, a kínos ügyeidre. A feleséged vagyok, akit megcsaltál, akihez hónapok óta egy kedves gesztusod nem volt. Akihez most is azért jöttél, mert lelkiismeretfurdalásod van a tetteid miatt. Gondolod, hogy ilyen könnyen jár a feloldozás? Edd meg amit összekotyvasztottál magadnak!- pattant ki a z ágyból Pansy, a tálcára dobva illanóját, s magára kapta a köntösét, mert ráébredt, hogy még mindig meztelen, s Draco leplezetlenül legelteti rajta ezüstszürke szemeit.

- Az egész helyzet annyira szerencsétlen – túrta át a haját Draco. – Veled sem akartam ezt tenni és velük sem – Draco is kiugrott az ágyból lenyomva az illanót, s Pansyt a fésülködő asztalnál érte utol. – Hiányoztál kedves, annyira hiányoltalak – fúrta a homlokát Pansy vállába Draco, s Pansyt a fésülködőasztalra nyomva beléhatolt.

- Én is téged! – súgta vissza Pansy Draco nyakát átkarolva, s hozzábújva. Képtelen visszautasítani Dracót, a férjét, akit még ennyi év után is szeret, sőt, szerelmes bele ezek után is, aki most ismét nála van, és vele van. S Draco sem tudta megfogalmazni miért, miért a régi vonzalom Pansy után, amikor Ginny is ott van. Őrület ,a saját érzésein sem tud elmenni, hpgy tudna akkor a nők érzésein eligazodni.

Pansy kettesben reggelizett a fiával. Damian nevetve ütögette a kiskanalát a lágytojához, hogy anyja mozdulatát utánozva egyetlen jól irányzott koccintással brepedezzen a tojáshéj. Pansy okító szemekkel figyelte fia mozdulatait. Az arisztokrata reggeli alapjai. Damian még nem eléggé gyakorlott benne. Draco nyakkendőjét kötve robogott be hozzájuk, s a próbatojások közül egyet kiváalsztva, gyors kitanult mozdulattal feltörte tojás héját, bekanalazta a lágytojást egy fél pirítóst a hzozzá csipegetett, s Damian majd Pansy feje búbjára  puszit noymott.

-         Mennem kell – nyelte le a falatot. Pansy visszatartotta egy nyakkendőigazításra.

-         Ne feledd amit mondtam! – sziszegte Pansy. – Remélem az irattárhoz rohansz ennyire – rántotta szorosra Draco nyakkendőjét. Draco fintorogva huzigatta a szoros nyakkendőt. Miközben fia még mindig apja lágytojás-ütésének ámulatában csodáló szemekkel apja minden mozdulatát itta.

-         Te csak vigyázz nehogy kivillanjon a bokád Voldemort előtt – súgta vissza gúnyosan Draco.

-         Te meg vigyázz, ha ismét erőszakolni támad kedved odakint az utcán – vágta vissza suttogva Pansy. Draco kezét leengedte Pansy ölébe, s a ruha alatt megdörzsölte, Pansy bőrére feszülő övet.

-         Kedvesem, ennyire ne ragaszkodj, hozzá, kivételes alkalom volt, talán tényleg csak a szamár kellett.

-         Te szemét! – sziszegte Draco képébe Pansy, de a férfi csak pimasz fintorral kiegyenesedett, s egy almát felkapva a reggelizőasztalról jóízűen beleharapott, s távozott. Damian érdeklődve figyelte szülei apró sziszegő szóváltását, s most Pansy kényszeredetten rámosolygott.  –Ne bámuld így apádat – intett Damiannak, aki továbbra is apja minden mozdulatát figyelte, akárha maga Merlint látná. – Folytasd a tojásfeltörést! – mutatott Pansy fia előtti még mindig repedés nélküli tojására.

-         Ugye, apa most már mindig itthon lesz? – kérdezte izgatottan Damian. – Vége a háborúnak, most már minden jó.

-         Nem tudom, miért nem tőle kérdezted? – felelte szűkszavúan Pansy.

-         Apa reggel azt mondta, hogy ha este nagyon keresem megtalálom a hálószobátokban. Igaz ez? – érdeklődött Damian. Pansy félrenyelt, és gyorsan ivott egy korty teát. Kerülte fia tekintetét, miközben igyekezett visszaszorítani a pirulását.

-         Ha neked ezt mondta, akkor ebben az esetben többet tudsz apád tartózkodási helyeiről mint én – vette a kiskanalára a tojássárgáját Pansy.

-         Én örülök, hogy apa ismét itthon van ,és beszéltek egymással. Apa nagyon vicces – vigyorgott Damian, a lábát lóbálva.

-         Sejtelmem sincs mit tarthatsz apádban viccesnek – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Azt mondta, hogy titokban van kistesóm, és majd egyszer megismertet vele – újságolta Damian. Pansy lesápadt egy pillanatra, s igazán fel sem fogta fia további lelkes magyarázatát. – Amit én nem értek, mert Blaise bácsinak is lesz másik gyereke, és Vanessa mamájának nagy hasa van, de a tied nem nagy anya – méregette anyját Damian.

-         Bámulatosak a következtetéseid – motyogta Pansy az orra alatt.

-         De apa megsúgta, hogy te megbocsátasz neki ezért, mert igazi Malfoyhoz híven levett téged a lábadról – kuncogott a markába Damian.

-         Óh milyen utálatos szemétláda! – szorongatta a szalvétáját Pansy mérgesen.

-         Ugye milyen vicces? – mosolygott Damian.

-         Az, nagyon – Pansy sötéten a fiára nézett. – Törd már fel azt a tojást a sok fecsegésed helyett! – szólt a látványosan helyzetét élvező gyerekre, s Damian megrántva a vállát nagyot ütött a tojáshéjra.