Éles gyerekvisítás hasított a levegőbe. Draco a karjaiba vette a még puha törülközőbe bugyolált kislányt.  Száját, a kis fürtös vörösesbarna hajas fejbúbra szorította, de Ginny máris kivette a kezéből a kicsit, hogy felöltöztesse. Tűzvirág már lenyugodva tűrte, hogy anyja átfésülje hullámos haját. Hatalmas szemei a körülötte állókon járt. Már látszott, hogy nem anyja szemszínét fogja örökölni, hanem apja ezüstkék szemeit. Vörös haj, szürke szemekkel. Kivételes színeket válogatott a szüleitől. Draco ismét az ölébe kérte a kislányt.

-         Most már zavarhatlak? – kérdezte újból Draco.

-         Igen, most már mondhatod – vitte a gyerekkádat az emeletre Ginny.

-         Az a konyhában heverő tok, a tied – játszott lánya ujjaival Draco.

-         Csak a tok, vagy  ami benne van? – kérdezte vissza csibészesen Ginny.

-         Amelyikre szükséged van – felelte kitérően Draco. Ginny visszatért az emeletről, s a kezébe vette a méregzöld hosszú bőrtokot.

-         Mi van benne? – kereste a férfi tekintetét.

-         Nyisd ki és meglátod! – figyelte a nő mozdulatait Draco. Ginny felpattintotta a kapcsot, s a selyemágyban, egy cseresznyefából készült pálca hevert, finom markolattal, ékkőberakással. A kemény anyagban már megjelentek a sötétvörös árnyalatok. – Vedd kézbe!

-         De hát… - hebegte Ginny, s ahogy megérintette a pálcát, ismét átfutott rajta a régi érzés. – És a varázserőnk? Hiszen elvették nem?

-         Ez egy könnyen kiküszöbölhető sötét varázslat – lebbent Draco szemhéja, s ismét az karjában tartott fecergő kislányt csodálta. -  A lényege a pálca kettétörése volt. Mivel újból pálcát kaptál, a varázserőd is visszakaptad. Lehet nem tökéletes azonossággal, de több mint a semmi.

-         Ó Draco! – érzékenyült el Ginny, s megforgatta a kezében a pálcát, s azon nyomban ki is próbálta. –Csodás! – a férfi rámosolygott. Sejtette min mehet keresztül a nő, már egy éve, egy boszorkány varázserő és varázspálca nélkül. Amikor eddigi életét több mint harminc évet így élt le, a varázsvilágban, egészen kiváló varázserővel. Sejtette, hogy a pálca Ginnynek nagyobb érték és ajándék, mint bármi más. De ugyanakkor veszélyes fegyvert is adott a nő kezébe. Nem a halálfalók ellen, hanem önmaga ellen. Tilos volt varázserőtől fosztottaknak újra pálcát a kezükbe adni. Draco már egy éve folyamatosan tilosban jár, s most tetőzte be ezt. Ahogy Ginny úgy saját maga is nagy bajba kerülhet a pálca miatt. De most ez érdekelte a legkevésbé. Tudta, Ginny nem ostoba nő, tisztában van vele, hogy a pálcáját mélyen el kell rejtenie mások szeme elől, hogy ne is tudják, hogy ismét varázserővel bír.

-         Nyugodtabban alszom tőled távol is, ha tudom, hogy meg tudod védeni magad – magyarázta zavarában Draco.

-         Ühüm… - Ginny hunyorított egyet. – Azt hiszem máris meg kellene védenem magam, mert nálad veszélyesebb férfi nem leselkedik rám  - Egyik szemét lehunyva Draco felé emelte a pálcáját, s elsuttogta.  – Avada Kedavra! – a pálcamozgása tökéletes volt, de a varázslat mégis hatástalan maradt. Draco felnevetett, majd mély hangsúllyal ingerlően hozzátette.

-         Azt akarnod is kell, tudod – paskolta meg a nő kezét Draco.

-         Ah elárulom magam – csapta hátra mélyvörös haját Ginny, s a pálcát a zsebébe süllyesztette. – Rossz gonosz pálca! – ütögette meg a zsebét Ginny. Draco lerántotta az ölébe az előtte elhaladó, térdszoknyás Ginnyt.

-         Lám, a pálcák nem hazudnak, mint ezek a cserfes ajkak – suttogta Ginny buja húsos ajkaira Draco ,s megízlelte a finom ajkakat.

-         Már megint a számító Malfoy férfival van dolgom – bólintott Ginny. – Csak azért hoztad ezt a pálcát, hogy eláruljon engem.

-         Így van. Már megint ravasz voltam és túljártam az eszeden – nevetett Draco az ölében hol az egyik hol a másik vörös hajú lányra nézve. Ginny lehúzódott a kanapéra raco mellé, s megcsiklandozta a kislánya hasát. Tűzvirág felnevetett, s összekapta a kezeit és lábait.  – Vigyázz a pálcádra! – nézett komolyan a nőre.

-         Senki meg sem tudja, hogy a birtokomban van, mégsem rohangálhatok az utcán egy ezüstmarkolatú ékkövekkel kirakott pálcával. Elég feltűnő jelenség lennék – nevetett Ginny.

-         Főleg, hogy egy síró csecsemőt vonszolnál magad után – tette át a könnyű babamászókába Tűzvirágot.

-         Tényleg köszönöm – simogatta meg a pálcát a zsebében Ginny.

-         Én egészenmás köszönetre gondoltam – mászott fölé Draco, visszatért az előbb ízlelt ajkakra. Ginny átfont alábaival a vékony férfi derekát, s szoknyája visszacsúszott meztelen combjait felfedve. Draco belemarkolt a kábító vadvirágillatú, lángoló vörös hajba, s Ginny sóhajtozva préselte magát a férfihoz.

-         Halihó megjöttem! – tolta be a behajtott ajtót Hermione, a reteszt félrelökve a nyitot ablakon keresztül.  – Óh, zavarok?! – hátrált döbbenten a kanapén egymásba gabalyodott párt látva. Draco a hajába túrva felmagasodott Ginnyről.

-         Granger te mindig rohadtul zavarsz! Hogy nem veszed észre? – morogta dühösen Draco.

-         Visszajöhetek később is – kereste a kilincset tapogatva maga mögött Hermione.

-         Most már mindegy – seperte ki vörösre csókolt ajkaiból a hajszálakat Ginny, s ő is felült. Hermione észrevette a hálós mászókában a hálóba kapaszkodva felállni próbálkozó Tűzvirágot.

-         Ti a gyerek előtt akartátok csinálni? – szörnyülködött Hermione.

-         Semmi közöd, hogy mit hol csinálunk Granger! – mordult Draco, s a konyhába lépve vizet töltött magának. Ginny még mindig izgalomtól remegve sepergette a szoknyáját, amikor Hermione leült mellé.

-         Mond fizet rendesen gyerektartást? Vagy valamit? – tette le a kosarát Hermione az asztalra, aggódva Ginnyra nézve.

-         Jaj, hagyd már ezt Hermione! – sóhajtott fel Ginny a karfára ejtve a kezét.

-         Fogalma sincs hogy milyen körülmények között éltek, ha gondolod felvilágosítom – kezdett bele Hermione.

-         Jaj, fejezd már ezt be! Megvan a gondunk a te aggódásod nélkül is! – nézett a konyhában tevékenykedő szőke férfira. – Draco minden tekintetben gondol ránk nem kell féltened!

-         Jó, de szólj ha bármiben segítségre van szükséged – igazgatta a kosarat Hermione. – Megnézem a keresztlányomat! – pattant fel, s kivette a kicsit a mászókából. – Szervusz Tűzvirág! Hogy megnőttél már megint! – gügyögött a kicsinek. Ginny és Draco összenéztek. Ginny újra és újra megnyalta a száját. Dracónak fátyolosan lebbent a szeme. Hermione észrevette amint a pár még mindig egymásra felindulva méregeti egymást.

-         Jobb ,ha megyek – tett vissza a kislányt. – Ginny mikor leszel egyedül itthon? – kérdezte Hermione erősen megnyomva az egyedül  szót.

-         A hétvégén – bólintott Ginny, kérdőn Dracót figyelve. A férfi bólintott.

-         Akkor a hétvégén visszajövök – indult a kijárat felé. – Ajánlom, hogy ne cseszd át! És ne hozz rá nagyobb bajt Malfoy! – sziszegte Hermione a férfinek, s bevágta maga mögött az ajtót.  Ginny mezítláb a férfihoz lépett, s rárontott. Vadul csókolták egymást, Draco tapogatva tette le a poharat a kezéből, s Ginnyt a konyhaasztalra ültette.

-         Ha legközelebb is betoppan nem fog érdekelni – morogta Draco, megszívva Ginny nyakán a bőrt.

-         Öhm….jóó..jó – zihálta Ginny, szédülve Draco ölelésében.

-         Igen én is így gondoltam – oldozta ki a fűzőket Ginny mellénél Draco.