Joseph Greatmoore dolgozószobájában ült, és kimutatásokat böngészett... a háború már évek óta óriási tőkemozgásokat okoz a varázsvilágban, és a Gringotts vezetése maximális diszkrécióval és odafigyeléssel kell hogy kezelje a pénzügyeket. A család már évszázadok óta a bank érdekeltje, hiszen az alapítói között voltak. Mi sem bizonyítja jobban,  hogy a Greatmoore széf száma 1.

Egy bagoly kopogása zökkentette ki a gondolatmenetéből, ami egy Malfoy - címeres levelet hozott. Ez nem is lett volna meglepő, hiszen tucatjával kapja tőlük a leveleket. De amikor kinyitotta, nem azt olvasta, ami a megszokott volt. Szó sem volt átutalásokról vagy értékesítésről. Semmi tranzakció. Joseph-nek azonban meghűlt a vér az ereiben.

Kedves Joseph.

Remélem, levelem egészségben talál Téged.

Úgy tudom, hogy bár lányod pályázik a Gringotts vezetésére, van egy megfelelő jelölted rajta kívül is.  Pontosan emiatt is írom ezt a levelet.  A lányod miatt.  Úgy látszik, igen mély benyomást tett a fiamra, Falcora.

 Ha jól tudom, még nincs a lányotoknak vőlegénye, így szeretnék Veled és a családoddal megegyezni, hogy Falco legyen Mortisha jövendőbelije. Remélem elfogadható ajánlatot tettem Nektek, Te is tudod milyen nagy kegy beházasodni egy igen híres családba.

Bagolyfordultával várom leveled, és ha nektek is jó, már holnap megbeszélhetnénk személyesen is.

Üdvözlettel: 

Draco Malfoy.

 - Mortisha Greatmoore! - hallotta a lány apja kiáltását a földszintről - Azonnal gyere ide! - zengte a ház összes folyosója.

Mortisha nem tudta, hogy mit csinálhatott már megint, de apja nem szokott ok nélkül kiabálni… sőt, talán soha nem szokott kiabálni. Egyébként sem volt egy szendergősen tébláboló fajta, de most még inkább megszaporázta lépteit. A dolgozószoba ajtaja tárva nyitva állt. Lendületesen lépett be, és mászkáló apja rögtön nekiszögezte a kérdését:

 - Megtudhatnám, hogy mi a fészkes fene ütött beléd? - járkált az irodában. - Hányszor mondtam el neked, hogy semlegesnek kell maradnunk? A családunk nem engedheti meg magának, hogy elveszítse az objektivitását! Erre te fogod magad, és mint valami bártáncosnő billegeted magad a férfiak előtt?

 - Nem értem miről beszélsz apám. És ha lehet, ne ordíts, tőled zeng az egész kastély. Ha lenyugodtál végre, elmesélhetnéd, miért is hívattál ilyen sürgősen. - vágta oda dacosan Mortisha az apjának. Rosszul estek a szavai, hogy ilyen rosszat gondolt róla. Pedig ő tényleg messze állt attól, hogy illegesse magát.

 - Ezért drága lányom - és a lány elé hajította a levelet válaszképpen.

Mortisha felvette az asztalról a már meggyötört papírt, és megakadt a szeme a Malfoy címeres fejlécen. Ez már nem ígért sok jót. Bizonyára Falco ír valami aljas kis trükköt, amivel bemárthatja, merre is csámborog az éjszaka. Le fogja leplezni, mint bártulajdonos. Sőt, talán még személyes sértettségét is kifejezi, amiért Exmemoriammal akarta súlytani. De még a legvadabb elképzelései sem fedték a valóságot.

 - Ezt nem hiszem el… ez őrült! - ült le letaglózva Mortisha, hogy aztán a következő pillanatban a földhöz vágja a levelet, és vad mászkálásba kezdjen. - Apu, ehhez semmi közöm! Összesen háromszor találkoztam ezzel a fiúval, és mondhatom nem voltam valami kedves akkor sem! Megmondom az igazat, apu! Meg akart fektetni – mondta a lány kertelés nélkül, mire apja szemei kikerekedtek. - Természetesen nemet mondtam, és otthagytam. Azt is világosan az értésére adtam, hogy nem akarok tőle semmit. És hogy ne is várja... nem értem... ez bolond!

- De mégis, csak van valami alapja annak, hogy ilyen határozott elképzelésekkel fordulnak hozzánk! – hitetlenkedett Joseph. – Azt ne is akard beadni, hogy meglátott rólad egy képet, és eldöntötte, hogy feleségül akar venni!

- Anya és én vele teáztunk múlt héten – nyitotta ki a kisujját Mortisha. – Aztán utánam jött, amikor vásárlás után elváltunk anyával – emelte maga elé a gyűrűsujját is. – Egy este beszélgettünk, majd Deimos esküvőjén már a levakarásán dolgoztam! – gesztikulált a lány hevesen. – Ennyi! Oké, azt adom, egyszer csókolóztunk, de aztán én jó kislány módjára felsorakoztattam végtelen ellenérveimet, biztosítottam arról, hogy még csak találkozni sem akarok vele többet, és hogy játsszon azokkal, akikkel megteheti!

- Tessék, tudtam, hogy csak-csak csináltál valamit! – emelte az égre szemeit Joseph. – Egyszer, Mortisha – emelte a kezét a lánya elé – csak egyszer ne kevernél bajt! Belegondoltál, hogyan fog ez hatni a további életünkre? Hogy tudjuk majd megoldani ezt a helyzetet? Inkább látnálak téged az igazgatói székben, mint Davidet! Arról nem beszélve, ha a Gringotts élén nem is látnám olyan szívesen, mint téged, azért szeretném melletted tudni. De ezt te is tudod!

- Igen, én is tudom, apa! – ült le apja mellé. – El is magyaráztam annak az ostobának, de ahogy a mellékelt ábra mutatja – bökött a levélre – ezt nem igazán fogta fel.

 - Mortisha, drága lányom, tudod, hogy miben egyeztünk meg! – ült le gondterhelten a férfi. - Holnap idejönnek, és mi szépen fogadjuk őket, aztán meglátjuk mi lesz. Menj, feküdj le, majd holnap beszélünk, ma sehova nem mehetsz – adta ki az utasítást Joseph Greatmoore.

*

10 perc múlva a Dark Hollow előtt! Ne késs!

A rövidke, de annál ingerültebb hangvételű üzenettel útjára is engedte saját baglyát. Szobájában öltözködés közben, a beszélgetésről gondolkozott. Tudta, hogy a Malfoyok nem fognak sok haladékot adni.. Úgy lépkedett a használaton kívüli hátsó lépcsőkön lefelé, hogy cipősarkai kisebb krátereket vájtak a márványba. Mortisha meg volt arról győződve, hogy még a Malfoyok sem szegülnek ellen az egyensúlynak. De tévedett. Attól tartott, hogy képesek még az egyensúllyal is dacolni, hiszen maga Draco Malfoy írta a levelet. A kapun kívül szinte már lángolt az agya a haragtól. Kis pukkanással tűnt el, majd hirtelen jelent meg az elhagyott utcácskában, és szinte ujjának szikrájával is illanóra tudott volna gyújtani. Morianaként állt a Dark Hollow előtt, amikor széles vigyorral megjelent Falco.

 - Most nem Aphroditéként jöttél? Így szoktál itt lenni, Mortisha? Így már egyből ismerősebb vagy! - nevetett Falco.

 - Ne nevess, te ostoba, elkényeztetett ficsúr! - sziszegte a lány.

 - Huha... éles a nyelved mint a penge! - mosolygott a lányra Falco. - Már megint mi hozott ki a sodrodból kislány, ami miatt így kiborultál?

-                                Nekem csak egy bajom van, de az óriási! TE! - hadonászott mérgében Mortisha. - Te tényleg ennyire önző vagy, vagy képtelen vagy felfogni a helyzetet? - húzta fel szemöldökét a lány - Nekem pártatlannak kellene maradnom! Át kellene vennem a bank irányítását apám után! De most ezzel, hogy bele akarsz kényszeríteni egy házasságba, az egész Mágusvilág pengeélen táncol! Mit gondolsz, mi lesz, ha kiderül, hogy a halálfalók rátették a kezüket a Gringottsra? Elszabadul a pokol! - kiabált Mortisha kikelve magából - Te nem használod a fejed, Falco? Honnan szedjünk most új örököst a Gringottsnak?

-                                Csinálok én neked olyan örököst Mortisha, hogy csak nézel - szólalt meg rekedten Falco és a ház falának döntötte a lányt.

Érezte a belőle áradó kellemes illatot, ami teljesen eszét vette. Ölelni és csókolni kezdte a lány nyakát, majd meg is csókolta. De nem történt semmi. Se viszonzás, sem pedig pofon. Mortisha úgy állt ott, mint egy szobor. Falco a szemeibe nézett, de nem látott semmit.

 - Ez kellene, igaz? - tépte szét magán a fekete selyeminget Mortisha. - A véred hajt, Falco! Hát tessék!

Falco kiszáradt szájjal nézte az előtte lévő lányt. A fekete csipke alól kidomborodott a melle. Falco teljesen elvesztette az eszét a látványtól. Még az eszébe volt apja tanácsa, hogy nem veheti el a lányt, és még csak ne is találkozzon vele... Talán valahogy kijátszhatnánk azokat a szabályokat, persze megmarad a "becsülete" a nászéjszakára, de addig elszórakozhatnának.

 - Csak így Mortisha? Ilyen könnyen nem húzhatsz csapdába egy Malfoyt! Te is tudod, ahogy én, hogy csak érintetlen lány lehet Malfoy- feleség, erre megy ki a játék? - kérdezte rekedten Falco a lánytól.

 - Ez még csak nem is én vagyok, akit most látsz, hanem egy mugli lány teste. Azt hiszed, hogy együtt tudsz valakivel élni csak azért, mert kívánod? - lökte félre Falcot Mortisha, és rendbe szedte a ruháját. - Falco te nem gondolkodsz, csak cselekszel. Nem mérlegelsz, csak meg akarod szerezni, ami kell. Arra nem is gondolsz, hogy én mit akarok?

 - Mortisha ugyanazt akarod amit én, éreztem a francba is... a csókjaid az ölelésed a tested nem tud hazudni, és én felismerem a jeleket. Meg vagy ijedve, mert két hét nagyon kevés idő, de azalatt megismerjük közelebbről egymást, és nem lesz gond utána - mondta a lány felé fordulva Falco.

- Falco, az ég áldjon meg! Te, aki legalább tucatnyi nővel voltál már, képes vagy három találkozásra és egy csókra alapozni az életedet? – nézett hitetlenkedve a lány. – Nem is beszélve arról, hogy nem vehetsz el! Vésd már az eszedbe! – tolta mutatóujját erősen Falco homlokának.

 - Már megmondtam, ha az eleje így indult a vége csak jobb lehet. Legalább egy esélyt adj. Nem fogok könyörögni, az méltatlan lenne hozzám, ha akarsz beszélni tudod hol találsz, két hét múlva biztosan találkozunk – állt hátrébb Falco. – De addig azért elmondanám, hogy az a kegy, amiről beszéltél valóban létezik, és évszázadok óta ez alakítja a Malfoyok házasságát. Én sem tudom befolyásolni, az irányít engem. És engem hozzád vezetett már ott az utcán, és nekem követnem kell, ahogy a felmenőim is tették! – mondta a lánynak. – Viszlát!- csókolta szájon Mortishát, és elsétált.