Draco már a hintóban ült. A befogott fekete lovak türelmetlenül toporogtak a fogat előtt. Már ők is indulni akartak. A férfi tudta, hogy még tőle sem szép dolog, amivel szembesítette Joseph-et. Kissé túlzott akkor is, amikor egy lehetséges támadást is előtérbe helyezett. De az biztos, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy a fia azt vegye el, aki hozzá tartozik. Akkor is, ha Mortisha és a családja ezt még nem ismerik fel.

Az ajtó kinyílt, és Falco pattant be a szemben levő ülésre. Hosszasan méregette apját, és a gondterheltség jeleit látta rajta. Le akarta rohanni kérdésével, de nem akart ujjat húzni apjával. De ahogy a kilométerek fogytak, a türelme is kezdett a végére érni.

 - Na mikor lesz? Apám ,a francba is, mondj már valamit! - csattant fel dühösen és türelmetlenül Falco, hiszen apja az indulásuk óta egy szót sem szólt

 - Majd otthon... - kezdte volna Draco a mondatot, de Falco idegesen közbe vágott.

 - Mi az, hogy otthon, apa? Nem hiszem el, hogy képes vagy ezzel addig várni, amíg hazaérünk! – kelt ki magából a fiú. – Ugye, most viccelsz?

 - Nem! - morogta Draco és hazáig hallgatott. Azonnal kipattant a hintóból, amint az bekanyarodott a kastély elé. Egy pálcasuhintással feltárta az ajtót, és Pansy emeleti dolgozószobája felé vette az útját. Falco loholt mögötte, de apja becsapta előtte az ajtót.

 - Beszélnünk kell - lépett be, majd meghajolt. - Családi ügy!

 - Hogy ment? - kérdezte Pansy, miután intett férjének, hogy felállhat.

 - Joseph félti a helyét az egyensúlyban és a banknál, a lánya vette volna át a helyét, de ha Malfoy feleség lenne, elveszítené az objetivitását politikailag - válaszolt Draco, és kiitta poharából a bort, amit Pansy töltött mindkettőjüknek.

 - És miben állapodtatok meg?

 - Semmiben, de mondtam neki, hogy szembeszállok vele, ha keresztbe tesz – töltött magának újra. – Szerintem nem kockáztat. Meghívtam őket holnapra – nézett maga elé Draco. – A párválasztásnak nem lehet ellenszegülni, de nem sejtettem, hogy a varázs ilyen bonyodalmat okozhat még. Az elmúlt évszázadokban mindig minden simán ment. De persze, hogy Falcónál fog az egész felfordulni.

 - Ez ellen nem tehetsz semmit, és tényleg követni kell a jelet, ha már egyszer Falco is érzi. Addig csak a fiadat és a hormonjait kell visszatartani. Ebben is rád hasonlít - mosolygott gúnyosan Pansy. - Menj, mondd meg Falcónak, ha el akarja venni a lányt, két hétig elkerüli.

Draco egy suhintással kinyitotta az ajtót, és kiszólt:

 - Gyere be, Falco tudom, hogy itt tipródsz az ajtó előtt!

Falco beviharzott, s a gyors meghajlás után kérdő tekintettel csüngött hol apján, hol anyján.

 - Megint jól beletenyereltél a közepébe, fiam! - szólt Pansy.

- De azért csak elvehetem, elvégre nincs vőlegénye! – fonta össze karjait maga előtt Falco. – Az már nem is érdekel, ha az apja nem engedi. Az viszont még egy kis bökkenőt jelent, hogy Mortisha sincs oda értem. Még! – kacsintott anyjára.

- Meg kell értened, hogy ez egy nagyon kényes ügy, és nem szabad elhamarkodottan cselekednünk! Legalább Mortisha akarjon hozzád menni, különben sehogy sem fogjuk tudni meggyőzni az apját! – fordult komolyan Draco a fiához. – De azt se felejtsd el, hogy ártatlan nő lehet csak Malfoy! Úgy viselkedj, és csak határokon belül győzködd azt a szerencsétlent! Megértetted?

- Megértettem, apám! – biccentett Falco.

- Holnap eljönnek vacsorázni, remélem Malfoy-hoz méltóan fogsz viselkedni, és nem tepered le az asztalra mindenki szeme láttára - figyelmeztette Draco. - Minden holnap dől el, Falco!

- Jó fiú leszek! - nevetett Falco és beletúrt szőke hajába. - Akkor most... - hajolt meg, és az ajtó felé indult.

Miután Falco távozott, Pansy Draco felé fordult:

 - Milyen?

- Hm... temperamentumos - kacagta el magát Draco, ahogy felidézte a pofont amit a fia kapott. – Csinos. Sokat nem beszéltünk majd holnap este megismered.

-                                Élvezed, ha kínozhatsz, igaz? - mosolygott Pansy. - Hát jó, akkor majd holnap megtudom. Küldök azért egy meghívót - vett elő egy címeres levélpapírt, és lendületes írással néhány sort vetett rá.

*

Falco gondosan válogatta a szekrényében a ruháit. Még fél óra, és itt lesznek Mortisháék. Nagyon izgult, mit fog szólni anyja a lányhoz. Miután felöltözött, lesétált a fogadó csarnokba és hátát az egyik oszlopnak döntve merengett. Csakhamar elütötte a folyosón levő állóóra a hatot. A vendégeknek hamarosan meg kell érkezniük. Nem is kellett sokat várni, már hallani lehetett a hintó kerekeit, ahogy utasaival begurul a kastély előtti köves útra.

A Greatmoore fogat barna és arany mintás fülkéjéből három alak szállt ki. Először Mr Greatmoore, aki utána lesegítette feleségét, és lányát. Mindhárman nagyon elegánsan voltak öltözve. Joseph sötétbarna öltönye és fehér inge teljes összhangban volt Mrs Greatmoore bronzszínű együttesével és hófehér indiai sálával. A családból csak Mortisha lógott ki hosszú fekete kimonójával. A ruhát virágmintás kínai selyembrokát alkotta, és a magas nyakkal teljesen elrejtette a lányt. Fekete haját feltűzte, és csak szemét húzta ki. Határozott és kimért léptekkel haladtak a bejárat felé mindhárman. Elől Mr és Mrs Greatmoore, mögöttük a lányuk.

Amikor beléptek, a Malfoyok már vártak rájuk. Falcónak még a lélegzete is elakadt, amikor meglátta Mortishát. Gyönyörű volt ebben a ruhában. Álcának szánta ugyan, de mégis fenséges volt. Az igyekezete ellenére ráadásul remekül kiadta a nő alakját. Óhatatlanul is az jutott eszébe, hogy bármit megadna, ha ez a jelenés az ő gésája lehetne. Az ember órákig tudott volna gyönyörködni benne. Mr Greatmoore-ral kezet fogott, és lágy kézcsókkal köszöntötte a hölgyeket. Az ebédlőbe mentek, ahol az asztal egyik oldalán a Malfoyok, a másikon pedig a vendégek foglaltak helyet.

Mortisha örült, hogy a kimonót vette fel, hiszen így kezét a ruha ujjába rejtve palástolhatta mérhetetlen idegességét. Harcolt maga ellen, az álmai ellen – amik azóta gyötörték, hogy Falco megcsókolta. Próbálta elterelni a figyelmét, így inkább a terítéket vette szemügye, majd ahogy megnyugodott kissé, a házigazdákra is rá-rápillantott. Így most megtudta figyelni, Falco mennyire hasonlít az apjára. Mindketten hihetetlen nyugalmat árasztottak, amikor az ő gyomra egy görcsben volt.

Kívülről nem látszott rajta idegessége, de magán érezte Pansy Malfoy tekintetét is. Vett egy mély levegőt, és lenyugodott. Lassan Pansyre nézett, és tartotta a szemkontaktust. Majd ismét a terítékre szegezte szemeit, és várta hogy történjen már valami. A vacsora olyan csöndben folyt, hogy mérni lehetett volna. Az étel finom volt, de még a camembert és az csokoládé szósz sem tudta elterelni a figyelmét a szemben ülőkről.

- Fiam, kérd fel Mortishát táncolni - szólalt meg Pansy nyugodt hangon étkezés után, megtörve ezzel a kínos csendet. Falco ruganyos mozdulatokkal Mortishához sétált, és a parkett közepére húzta. Egy keringő dallamai hangzottak fel, amire kis erőszakkal ugyan, de vezetni kezdte a lányt.

- Na, gondolkodtál már? Vagy még mindig csak egyet hajtasz? - kérdezte partnerétől Falco.

- Nem hajtok én semmit, maximum egy hintót keresztül a nyakadon! - mosolyogta Mortisha. – Egyébként pocsékul táncolsz! - mondta mintegy mellékesen, mire pördültek kettőt.

-Nagyon vicces kedvedben vagy! - mosolygott a lányra Falco. - Köszönöm a bókot. Te pedig, egyszerűen gyönyörű vagy. Jaj, Mortisha ha nem lennének ennyire sokan most itt, és nem kötne az eskü és az első éjszaka joga, nem lenne... Hagyjuk, túl sok a ha. Szeretném viszonozni a tegnapi kedves kalauzolást. Gyere, sétáljunk egyet - karolta át a nő derekát, és levezette a parkettről.

- Kivezetem a parkba Mortishát, csak itt leszünk a padnál, nem kell aggódni! - mondta szüleinek hamiskásan mosolyogva, majd kézen fogva kihúzta a lányt az ebédlőből, hogy felfedezzék a hatalmas Malfoy-kastélyt és kertet.

- Na most mi van? Azt hiszed, ha belöksz itt egy sarokba valahol a kastélyban, akkor az nem ér? - szólt Mortisha a kezénél fogva őt ráncigáló Falcora. - Tudod, hihetetlen képességeim vannak! Már egészen kicsiként is tudtam egyedül járni! - rántotta ki a kezét a fiúéból.

- Rendben, ahogy a hölgy kívánja! – mosolygott Falco a durcás lányon, és engedelmesen előre engedte. Ezt nem is bánta meg, hiszen az előtte haladó selyembrokát alatt kellemesen megfeszülő fenekét nézhette.

- Na, és mit akarsz mutatni nekem? A játékmackód vagy a kedvenc fádat? - húzta el a száját a lány

-Nem, azt a helyet, ahol elnyerem a kezed! - gúnyolódott Falco. – Gyere, üljünk le ide! - húzta egy pad felé a lányt.

Mortisha leült a padra. Nem tudta, miért történik ez vele. Nem ismerte ezt a fiút. Nem értette, miért akar annyira vele lenni. Persze neki is kellemes volt a közelsége, és valóban hevesen reagált az érintésére, a csókjára. De ez nem szerelem. Ez hogy lehetne elég egy házassághoz? Ha szeretné, szívesen hozzámenne. De nem szereti. Ez pedig, tisztességtelen vele szemben. Mert ha az apja valakihez hozzáadja, az rendben van. De ez nem családi döntés volt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ilyen kis semmilyen ismeretség után miért ilyen határozott Falco a dolgában.

A csonkra rágott egyensúly dologról már nem is beszélve. Lehet, hogy a mágusvilág még áll, de hogy ő már közel áll a teljes összeomláshoz, ez is biztos. A szellő kellemesen hűvös volt, és úgy simította lábához a finom anyagot, mintha simogatná. A levegő kissé lehűtötte a bőrét, ami azóta lángolt, hogy otthon beszállt a hintóba. Nem akart eljönni. Félt, hogy bele fog sétálni valami csapdába. Nagyon rossz előérzete volt.

-Mortisha... miért vagy ilyen hideg? - kérdezte nagyot sóhajtva Falco. - Nem értelek, miért olyan elképzelhetetlen, hogy hozzám jöjj? Te is tudod, hogy mindened meglenne, és boldog lennél. Még te mondtad, hogy a sors kegyeltjei vagyunk ebből a szempontból. A nagyszüleim, a szüleim és a testvéreim is. Akkor miért én lennék a kivétel?

- Miért én, Falco? - nézett a fiúra Mortisha - Neked valami kedves, helyes csendes lányt kéne elvenned, mint a bátyádnak. Olyat, aki mellett boldog és nyugodt életed lehet. Aki kiegészít téged! És aki politikailag is megfelelő! Miért tettessek érzelmeket? - nézett könyörgően. - Jobb lenne, ha becsapnálak? Ha nem lennék veled őszinte?

- Mert te más vagy, mint a többiek! Halálra unnám magam egy olyan lány mellett, mint Aurora. Te nem olyan vagy. Nem érzel semmit irántam Mortisha? Egy ici-pici szikra sincs? - nézett a lányra kérdő tekintettel Falco.

- Jaj, kérlek, ne nézz így rám! - sóhajtott fel Mortisha bosszúsan. - Inkább a hattyú halála, mint ez a kiskutya tekintet. Ez nem méltó egy Malfoyhoz! -–pirította le Falcót. - Falco, jól érzem magam veled, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztatsz. Kivéve akkor, amikor az elcsábításomon vagy a közös életünkön munkálkodsz. Márpedig az esetek többségét ez tette ki, és ha azt a tényt nézzük, hogy hányszor találkoztunk, ez mondhatni: siralmas!

- Persze, mert nem hagyod magad! -–fortyant föl Falco is. – Miért nem tudsz jó kislány lenni, és szépen beleegyezni abba, hogy megismerkedjünk, és azt tegyük, mint minden egészséges pár?

- Azért, mert mi nem vagyunk egy pár! – pattant föl Mortisha. – És nem is leszünk, mert nekem fontosabb dolgom van, mint téged tutujgatni naphosszat!

- Milyen szó az, hogy tutujgatni? – kacagott fel Falco a komolya kortársbeszédet szónokló Mortishán, aki lerombolta meggyőző mivoltát ezzel a szóval.

- Olyan idióta, mint te! – toppantott dühösen a lány. – Direkt hozzád választottam ezt a szót, pedig elhiheted, hogy hosszú a listám a hülye szinonimáiból!

- Látod, és még te nem érted, hogy miért veled akarok lenni! – kacagott a térdét csapkodva Falco. – Te még akkor is szórakoztatnál, ha egy frigid banya lennél!

- Nem vagyok frigid banya! – kiáltott Mortisha, és megfordult, hogy otthagyja Falcót a kertben. Sőt, ha lehet, kiküld egy-két trollt is, hogy verjék agyon.

- Na nem, nem mész még be! – kapta el a lány karját a fiú, és visszahúzta a padra maga mellé. – Egyezz bele, Mortisha! Én megadnám neked azt, amit még ezidáig egyetlen férfi sem tudott megadni. - nézett mélyen a lány szemébe.

- Mit adsz nekem, Falco? hm? Agyvérzést? – próbált szabadulni.

- Azt, meg jól el is fenekellek ha nem leszel jó kislány! – jelentette ki Falco, majd egy gondolattól vezérelve megragadta Mortisha derekát és a térdére fektette. Nagyot csattant a tenyere a lány fenekén, mire az egy hangos sikkantással válaszolt. Falco ez után, mint aki jól végezte dolgát, visszaültette maga mellé az álmélkodó lányt.

- Te nem vagy normális! – mondta színtelen hangon Mortisha.

- Látod, ha jó lettél volna, ezt megúsztad volna – mondta Falco oktató hangon. – De legalább már tudom, milyen jót szól a feneked, ha rácsapok! – kacsintott kisfiúsan. – Most már beszélhetünk?

Mortisha nem válaszolt. Úgy döntött, hogy szóra sem méltatja a fiút.

- Rendben, akkor legalább meghallgatsz – tette kezét Mortisháéra, de a lány eltolta azt. – Most ennyire megsértődtél? – simította meg a lány arcát, de az elfordította a fejét. – Rendben, akkor kénytelen leszek… - súgta a fülébe, mire a lány felé kapta a fejét - …sokkal durvább eszközökhöz folyamodni!

- Meg akarsz ölni? – sziszegte a lány, és keze már kitapintotta a pálcáját a ruha ujjában.

*

A vita már javában folyt az ebédlőben. Érvek, ellenérvek, és üres fenyegetőzések röpdöstek a levegőben. Draco harmadszor hangoztatta a tradíció és az ősi kiválasztó bűbáj fontosságát és pontosságát. Joseph is legalább negyedszer hadarta el a háború idején oly törékeny egyensúly fontosságát. Mrs Greatmoore azt hangoztatta, hogy ő azt szeretné, ha Mortisha a másik vezető jelölthöz, Davidhez menne. Pansy meg csak ült, majd megunva a veszekedésbe átcsapó vacsorát, idegesen járkálni kezdett az étkezőben. Várt. Várt valamire.

Gondterhelten emelte szemeit a hatalmas ablakokon keresztül látható csillagokra, mintha azok megoldást tudnának adni. És végre adtak is. A kertben ott veszekedett Falco és Mortisha. A lány felpattant, és hevesen gesztikulálva magyarázott valamit a fiának.

- Mi lenne akkor, ha Mortisha hozzá akarna menni Falcóhoz? – kérdezte Joseph-et, kihasználva a pillanatnyi csendet. – Hozzáadná?

- Igen, de ez mit sem változtat a helyzeten, hiszen, a lányom nem akar a fiúkhoz menni, ebben biztos vagyok!

- Ha mégis, akkor elígéri nekünk a kezét? – forgatta tovább a lapokat Pansy.

- Persze, de ez nem fog bekövetkezni! – mondta Joseph a lehető legnagyobb meggyőződéssel.

- Rendben, akkor menjünk ki a kertbe, és kérdezzük meg a lányát! – intett Pansy.

*

- Meg akarsz ölni? – sziszegte a lány, és keze már kitapintotta a pálcáját a ruha ujjában.

- Sokkal rosszabb! – suttogta Falco, és elkapta Mortishát, és csiklandozni kezdte az oldalát.

- Neee neee! - kezdett el hangosan sikítozni a lány - Ezt utáloooom! - csúszkált ide-oda a padon - hahahahagyd abba! - de nem tudott szabadulni. Inkább a náspáng, mint ez! - kiáltozta

-Szóval utálod? Hah megtaláltam a módszert, amivel büntethetlek, ha rossz kislány vagy. - nevetett Falco.

Ujjai körbesiklottak a selymen, és érezte az anyag alatt a lány forró bőrét. Hirtelen maga alá fordította a padon, és elszántan nézett bele a meglepetéstől kitágult fekete íriszekbe. Látta a hosszú szempillák remegését, és a döbbenettől kinyílt ajkakat. Nem tudta magát türtőztetni, száját a lányéra tapasztotta.

A csiklandozás után kifulladva feküdt Falco alatt, és megbabonázva nézett bele a sötétben szinte világító ezüst szemekbe. Nem tudta eldönteni, hogy megcsodálja-e, vagy elmeneküljön, amilyen gyorsan csak tud. Egyszerűen nem bírt moccanni. A következő pillanatban már Falco ajkai falták az övét, és úgy zuhant bele a mámorba, mint egy feneketlen árokba. Érezte a fiú szájában a mentaszósz ízét, ami lassan keveredett az ő csokoládé ízével. A heves csók egyre inkább lassú és érzéki lett, ami magával ragadta. Már ő is viszonozta a kényeztetést, és azt kívánta, bárcsak ilyen egyszerű és világos lenne az egész élet.

Falco a mellkasa alatt érezte Mortisha kebleinek formáját, és az eszét vesztette az érzéstől. A viszonzott csók pedig úgy hatott rá, mint egy hirtelenjött nyári zápor. Felszabadította a testét és a lelkét. A lány szoknyáját feljebb tolva simogatta a selymes combokat, közben szájával levándorolt a nyak szabadon levő részéhez.

Ez az érintés és a simogatás elemi erővel csapott le Mortishára is. Érezte a bőrén az esti hűvös levegőt, és ahogy megborzong Falco érintésétől. Lábát felemelte és Falcóra tette, és kezeivel a nyakát csókoló fiút próbálta visszaterelni a szájához.

Az ifjú Malfoy ahogy megérezte Mortisha lábait a testére fonódni, a maradék ítélőképességét is elvesztette. A szája sebesen tért vissza a lányéhoz, míg kezével a selyemszoknya alatt haladt egyre feljebb.

 - Khmm! - jött egy hang valahonnan a távolból - KHMM! - jött hangosabban, mire a párocska kifulladva nézett oldalra. Egyenesen Dracora. És a mellette álló Pansyre és a Greatmoore házaspárra.

- Úgy látom minden fontos dolgot megbeszéltetek – mondta Draco. - Szépek a padjaink, nemde? - kuncogott magában - Csak egy kissé keskenyek és kemények!

-Apám - Falco felpattant a lányról és húzta magával majd segített rendbe tenni annak ruháját. – Mr Greatmoore. Megbeszéltetek mindent? - kérdezte apját.

- Hát, annyira nem mint ti, de azért megegyeztünk. - mosolyodott el ravaszan. – Éppen most!

- Nos, Joseph, úgy gondolom, akkor ez el is dőlt! – fordult a dühös férfi felé Pansy. – A lánya egyértelmű választ adott, ha jól láttam. Márpedig jól láttam. És Ön is!

- Kell még az a két hét, vagy még az is sok? - szólt vissza hangosabban a ruhájukat igazgatóknak Draco, és az elsiető Greatmoore házaspár után indult.

- Nem, jó lesz! Addig megszervezzük az esküvőt. Próba, ilyesmi. – hadarta Falco.

- A próbán már túlestetek, nem? – kérdezte Pansy, és ő is visszatért a kastélyba.