Mortisha élvezte a fiú határozott, mégsem durva csókját, ahogy bejárták egymás száját. Ahogy Falco lejjebb haladt a testén, úgy tudott ő is mindig kisebb részt érinteni belőle. Ujjait a szőke tincsekbe túrta, és a selymes hajat és a tarkót kutatta.

Falco megrészegedett a lányból áradó illattól. Egyre merészebb helyen csókolgatta, simogatta a lányt. Lassan húzta egyre feljebb a lány hálóingét. , hogy a ruha alól kibukkanó testét csókokkal hinthesse be.

A lány szemeiben nem volt sem kétség, sem félelem. Csak a csillogás, az izgalom heve. Haja egy kicsit összekócolódott, félig nyitott száját megnyalta, mert úgy érezte, hogy teljesen kiszáradt. Falco gyakorlott mozdulatokkal szabadította meg a lányt a hálóingtől.

Mortishát egy cseppet sem feszélyezte félmeztelensége. Amikor magán érezte Falco simogató tenyerét, nem tudta visszafojtani elégedett sóhajait. Ő is a fiú bőrét akarta érinteni. Látni akarta. Tudni, hogy milyen. Kezeivel Falco ingét kezdte feljebb tűrni.

Falco engedte, hogy a lány levegye róla az inget, majd rögtön lecsapott szájával a lány mellére. Mortisha háta ívbe feszült az érzéstől, egész lényét akarta Falco felé nyújtani. Kezével a fiú testét kereste. Ameddig elérte hátát és vállát, addig piros csíkokat húzott rá ujjaival.

A fiú lassan elindult lefele. Nem akart elsietni semmit. Félt, ha túl gyorsan rohanja le Mortishát, megijed, és nem folytatják tovább. Lágy csókokkal borította a lány testét egészen a bugyija széléig. Ott aztán ismét felnézett Mortisha arcára, aki a kérdő szürke szempárba nézve csak egy mosolyra volt képes. Megemelte csípőjét, hogy Falcónak könnyebb dolga legyen.

A lány nem tudta eldönteni, hogy mit csinálna legszívesebben. Érezni akarta Falco bőrét a sajátján. Beszívni az illatát, közvetlen közelről. Nézte a lábai közt fekvő fiút, ahogy minden mozdulatnál meg-megfeszülnek az izmok a vállán.

- Miért nincs két szád, Merlinre! - nyögött fel a csókoktól.

-Nyugalom...-lihegte Falco az izgalomtól, majd szájával közelített a lány lába közé. A lány olyan hangosan nyöszörgött, hogy félt mások is meghallják így abbahagyta amit csinált, és a pálcája után kezdett nézni. Kinézett a folyosóra is, hátha elindult valaki a szoba felé. Szerencsére nem látott senkit, így bezárta az ajtót és kiszórta a némító bűbájt.

Mortisha Falco felé kezdett mászni az ágyon, és amikor odaért, kigombolta a nadrágját. A nadrág lecsúszott, és a lány magához ölelte Falcót. Érezte a testmelegét, a bőrét, mélyen beszívta az illatát, és csak simította a bőrét, hogy minél több érzékszervével megismerje.

- Mortisha... Mortisha - nyögött fel a fiú ahogy a lány egy elég érzékeny helyen csókolgatta. - Veszélyes tűzzel játszol te lány, ugye tudod? - kérdezte lihegve Falco.

- De olyan jó... -lihegte a lány - Olyan jó illatod van! - csókolta Mortisha Falcót. Ízlelte a száját, és önkéntelenül is hozzá dörzsölte magát.

-Csak várd ki a végét! - lendítette át magukat a fiú, így megint ő került felülre és rögtön a lány fehérneműje után nyúlt. Mortisha kapkodott Falco után. Nem akarta elengedni egy pillanatra sem. A fiú lekapta róla a bugyit, és óvatosan simogatni kezdte.

- Ó, Egek! - tört ki a lányból - szétnyitotta lábait, és az ágynak feszítette. - Tutira nimfomániás leszek!

- Már most is az vagy! - nyögte Falco.

Mortisha egyre forróbb lett, és úgy érezte, rögtön összezárja a lábait a görcs. Erősen le kellett szorítania magát, nehogy megfojtsa Falcot. Ujjai a lepedőt gyűrték, markolták, mellkasa egyre szaporábban emelkedett és süllyedt.

Falco csak nézte a gyönyörben fürdő Mortishát, aki lábait az ő kezére szorította.

Mortisha nem tudott elképzelni ilyen elégedettséget előtte. Kinyitotta a szemét, és az őt figyelő Falcóra nézett.

 - Most valahogy csendesebb vagy, mint eddig bármikor – mosolygott hamiskásan Falco a lányra.

- Ha most józan lennék, biztos elszégyellném magam – húzta maga mellé Mortisha a fiút. – De még szerencse, hogy nem vagyok józan! – kuncogott, és ölelte át Falcot. - Na, hát nem is tudom, érdemelsz e cserébe valamit!

- Hm... - somolyogott sejtelmesen Falco. – Ezt neked kell eldöntened! - mondta és hagyta, hogy Mortisha kerüljön felülre.

A lány simogatta Falco mellkasát. Bejárva és megismerve minden négyzetcentiméterét. Letérve a hasára, rajzolgatva-simogatva érte el a köldökét. Lehajolt, hogy meg is csókolja a bőrét.

Falco a lány hajába túrva hagyta, hogy felfedezzen Mortisha mindent magának.

A lány araszolgatva ért el Falco csípőcsontjáig.

-Ez annyira szép… - simogatta a férfias részt, ahol az izom és a csont kiemelkedik. Lejjebb csúszott, és Falco lábait simogatta. - Mintha nem is igazi lennél! - nézte és érintette aprólékosan.

-Lehet, hogy csak úgy összevarázsoltak! - vihogott erőtlenül Falco, az érzelem hullámok miatt, amiket a lány csókjai keltettek benne.

- Biztos, mert magadtól nem lehetnél ilyen! - nézett fel Falcóra Mortisha. - kezeit két oldalt felfele csúsztatta, a fiú fenekére, bekúszva az alsó alá, majd visszafelé lehúzta róla az alsót.

Falco nézte ahogy Mortisha lehúzza róla a boxert.

- Szólj, ha valamit rosszul csinálok! – Mondta Mortisha ártatlan arccal.

- Nagyon ügyes vagy… - kapott levegő után Falco, ahogy a lány kezébe fogta. Érezte a kis kéz bizonytalanságát, és a gyakorlatlan mozdulatokat, de ez mindennél jobban felizgatta. Tudta, ha nem történik valami, szégyenszemre már csak ettől az ártatlanságtól is gyorsan pontot tesz az i végére. Falco óvatos mozdulatokkal segítette a lányt, és utána már csak arra koncentrált, hogy most ő fogja kezei közé a már gyűrött lepedőt.

Mortisha nagyon beleélte magát minden mozdulatába. Figyelte, hogy változik Falco reakciója. Ahogy meg-megfeszül a teste, hogy tágulnak a bordaközti rések a mély lélegzetvételektől. És a hangok, amiket kiváltott belőle. Amiket ő okoz. És az, hogy tudja, hogy milyen érzéssel jár.

Falco egyszerűen lenyűgözte. Ahogy jár, ahogy nevet, és amilyen ördögien idegesítő a tisztánlátása az ő érzéseit tekintve. De ez, hogy ebben az állapotban máshogy veszi a levegőt, az arcán elterül a kéj. Valami egészen különleges.

Egy pálcasuhintással eltüntette a foltokat, majd Falco mellé feküdt, és csak nézte. Óvatosan érintette ujjaival a szemöldökét, az orrát és a száját.

Falco a simogatásokra felnyitotta eddig lezárt szemét, és rámosolygott a lányra. - Egy farkasbőrbe bújt bárány vagy – mondta halkan.

- Nem fordítva? – kérdezte a lány meglepetten.

- Nem – válaszolt egyszerűen Falco.

- Ezt hogy csinálod? – simogatta Falco szája szélénél a férfias árkot.

- Mit is pontosan?

- Hogy azt is eléred nálam, amit nem akarok!

- Elmegyünk zuhanyozni, és megnézzük mennyire nem akarod – csapott a lány fenekére Falco, és kihúzta az ágyból.

A fürdőzés jó hatással volt mindkettőjükre. Visszafeküdtek az ágyba, és bámulták egymást. Feküdtek egymással szemben, és csak nézték a másikat.

- Több baromságot csináltam, amióta ismerlek, mint egész eddigi életemben – törte meg a csendet Mortisha. – Pedig az sem semmi. Ugye tudod, hogy nagy szart kevertünk?

- Tudom, de inkább ülök veled a szarban – mosolyodott el Falco.

- Ez igazán kedves – fintorgott a lány. – Mihez kezdünk most?

- Összeházasodunk, és lesz 5 gyerekünk. A többi meg majd megoldódik. Ne foglalkozz vele.

- Ez óriási váltás számomra.

- Miért, ha valakihez hozzáadnak, az nem lenne ugyanaz? – kérdezte a fiú, és felkönyökölt.

- Nem, mert arra felkészültem. De rád nem. Keresztülhúztad minden lehetséges variációmat az életre – sóhajtott a lány, és a hátára fordult. – Ebből óriási botrány lesz – mondta, és a plafonon szinte már látta a Szombati Boszorkány szaftosabbnál szaftosabb cikkeit.

- Nem érdekel – reagált Falco, és maga felé fordította a lány arcát. - És téged sem fog, majd lefoglalom minden perced, hogy ne tudj ezeken gondolkodni.

Valami meg nem beszélt kapocs alakult ki közöttük. A tudat, hogy célpontjává válnak majd a sajtónak, és minden ismerősük rajtuk köszörüli majd a nyelvét, néhány percre egymás mellé állította őket. A nyitott ablakon keresztül a hajnali friss levegő a változást hozta. Meglibbentette a függönyt, majd visszaengedte. Csend. Az este megtelt az eső illatával, és mindketten tudták, ez a vihar előtti csend. Mortisha Falcóhoz bújt, és együtt nézték, ahogy az első villám szétcsattan az égen. Kezdődik.