Ahogy leesett az első hó, Piton professzor egy apró pergamenceltivel a tenyerében belépett a mardekár ház klibhelyiségébe. Hűvös hangú kérdésére, hogy ki akarna a Roxfortban maradni a téli szünetben, alig néhányan jelentkeztek.  Mindenki izgatottan állította össze az utazóládáját. Az első évfolyamosok mind hazamentek természetesen. Az alsóbb évfolyam jellemzője ez, a felsősök közül maradnak csak a Roxfortban. Egyik reggel mogorva képpel beállított Piton, egy három méteres ezüstfenyőt rángatva maga után, s az üvegtégla elé állította. Rendezgette, forgatta, s a mardekáros fiúk odasereglettek köré,  a lányok pedig, kis ezüstdíszeket aggattak az ágaira.

-         Írjunk egymásnak? – vetette fel Blaise egyenesen Pansyra bámulva, egyértelműen tőle várva a választ.

-         Eszem ágában sincs a kellemes szünetemben egy percet is ilyesmivel foglalkozni. Örülök, hogy néhány hétig nem kell még csak rátok gondolni sem – húzta fel a kesztyűjét Pansy felvetett fejjel.

-         Ah kis álszent! – forgatta meg Pansy fején a sapkát Draco. – Fogadni mernék, hogy minden nap lesi majd a postát, hátha érkezik bagoly valahonnan. Úgysem kapsz ajándékot tőlünk Pansy!

-         Nem is kellene! Honnan jött ez a hülye ötleted? – meredt a fiúra csúnyán Pansy, s visszaigazította a sapkáját. Maga után vonszolta utazóládáját, de Blaise felkapta, s igyekezett Pansyval lépést tartani.

-         Pansy cicám! Azért ha küldök valamit kibontod? – vihogott a lányra.

-         Nem! – játszotta a sértettet Pansy.

-         A macskád ne hagyd itt! – kiáltott utána Draco, ahogy Karmilla a lábához dörgölődzve nyávogott.

-         Karmilla! Gyere! Hazamegyünk! – hivogatta a cicát Pansy leguggolva, s a földre tette a macskakosarat. Karmilla magasan lengetett farokkal nyávogott, úgy kellette magát Dracónak…

-         …akár egy szajha – rázta a fejét Blaise.  – Esküszöm egy perce még velem csinálta ezt! – tette a földre Pansy ládáját.

-         Hogy beszélsz a macskámról! – csapott Blaise karjára Pansy. – Karmilla, ide gyere! – förmedt az engedetlen állatra Pansy. Karmilla nagy borostyánszemeivel rámeredt Dracóra, s a fiú lehajolt, hogy megcirógassa a fejét,  a cica elégedetten továbbillegette magát, s Blaise még végigsimított rajta, azzal Karmilla kegyesen besétált a ketrecébe.

-         Kész önálló személyiség – vihogott Blaise. – Micsoda bevonulás! Na menjünk mindjárt indulnak a fogatok! – kapta fel a vállára Pansy  ládáját Blaise.

-         Fiúk ti mikor indultok? – meredt rájuk Pansy.

-         Mi csak holnap indulunk – rántott vállat Blaise. – Draco nem jössz? – fordult vissza  Dracóhoz.

-         Nem adok díszkíséretet Pansynak! – felelte flegmán Draco, s intett Craknak s Monstronak, a nagyterem felé lépdeltek. De eltorlaszolta az utat egy hatalmas fenyőfa, körülötte, Potter Weasley, meg az a félóriás. Draco undorodó grimaszt vágott.

-         Nem zavar, hogy mások közlekedni szeretnének? – kérdezte kemény hangon. Hirtelen támadt Weasley Draco mellkasának, Draco először megbillent az egyensúlyában, majd ő is megragadta a fiú talárját, de ekkor megérkezett Piton felmentőként.

-         Weasley! – kiáltotta Piton, s Draco elégedett pimasz vigyort eresztett meg a griffendélesek felé, majd Crak és Monstro társaságában átcsörtetetett a fenyő ágain.

Kezdetét vette a karácsonyi szünet. Draco furcsálta, hogy először érezte azt, hogy hiányzik neki valami otthon. És most hiányzott a Roxfort. Crak és Monstro mindig biztonságot adó magas, széles alakja, Blaise minden lében kanál ötletei, s még Pansy is. Draco némi bizonytalankodás után mindenkinek küldött karácsonyi ajándékot. Crak és Monstro csokoládéval megtömött dobozt kapott, Blaise a Darazsak szurkolódallamát adó játékcikeszt, s Pansynak puha bársonydobozban egy aranymedaliont küldött, ami unikornist formált. Izgatott volt, a lány mit szólhat majd az ajándékhoz, mert tudta, mennyire szereti az unikornisokat. Persze Blaise-nek igaza volt abban, hogy ez túlságosan lányos dolog. Egy fiú sem hódol az unikornisokért, de igazán a lány kedvére akart tenni. S ő is kapott Blaise-től egy sólyomfejes plakátot, Pansy pedig a legdrágább kelméből szőtt finom ezüstszürke sólyomfejet ábrázoló kviddicstalárt. A Falcons talárja volt. Szülei elhalmozták a szeretetükkel, édességgel,  s Draco már pukkadásig ette magát minden hazai süteményből, a legjobban pedig egy örökbefogadási szelvénynek örült. Apja elintézte neki, hogy a Sindgetrezervátum egyik kis madárkáját, egy igazi snitgetet a Malfoyok örökbe fogadhassanak. S így jelképesen is, de a madár Dracóé. S megígérték neki, hogy a nyáron ellátogatnak a snidgetrezervátumba, hátha láthatják az örökbe fogadott kis állatot. Draco olyan lelkes lett tőle, hogy minden másról megfeledkezett ,csak a snidget töltötte ki a napjait, s a karácsonyi szünetet. Megbeszélték, hogy egy nappal hamarabb térnek vissza a Roxfortba, így Draco is egyszerre örült és volt szomorú, hogy ismét visszatér a Roxfortba. Hiába panaszkodott édesapjának a mardekárosokat érő sérelmekről, Dumbledore igazgatói munkájának csődjéről, Lucius Malfoy bár meghallgatta fia panaszait, semmit sem tehetett hirtelen az ügyben, s ezt Draco makacs önérzete nem tudta elfogadni. Draco érkezett utolsónak a klubhelyiségbe. Blaise duruzsoló cikeszével szórakozott, de Draco futó oldalvillanással Pansy nyakában kereste a medaliont. A lány nyakig begombolt ingben volt, szorosan s szépen megkötött mardekáros nyakkendővel leszorítva a gallért.

-         Nos? Megkaptad az ajándékom? – ült a kanapéra flegmán Draco.

-         És az enyém? – kapta fel a fejét Blaise is várakozón.

-         Ó igen – húzta el a száját mérgesen Pansy. – Megkaptam mindkettőtök ajándékát – s mindkét kezével a zsebébe nyúlt, s kihúzott egyik s másik zsebéből is egy-egy smaragdzöld bársonytokot, s felpattintotta őket. – Szuper lesz, végülis ez már kitesz egy fülbevalót is ,hogy mindkettőt tudjam hordani – csattant undokul a hangja, s mindketten saját unikornisaranymedáljukra meredtek.

-         Te is azt küldted?!- kiáltották egyszerre a fiúk.

-         Direkt csináltátok? Összebeszéltetek? – tette keresztbe  a karját sértetten Pansy.

-         Nem, eszem ágában sem volt tippeket adni Blaisenek – mérgelődött Draco.

-         Hogy lehet, hogy ugyanarra gondoltunk? – nézett ámulva Blaise a lányra. – Pedig nem hittem volna ,hogy ugyanazt akarjuk.

-         Nagyon jó tréfa volt mondhatom – morgott Pansy a fiúkra meresztve sötéten a szemeit.

-         Azért örültél valamelyikünkének? – kacsintott Blaise. Pansy hápogva elfordult, s otthonról hozott kártyakészletét kezdte kevergetni.

-         Kényes liba! – motyogta az orra alatt Draco.

-         Szerintem imponál neki, hogy mindketten erre gondoltunk – nevetett Blaise.

-         Draco! Játszotok velünk? – kiáltotta nekik Millicent. Draco vonakodva de beadta a derekát. Összehúztak két asztalt, s köré ültek. Merlin életét feldolgozó kártya volt. Draco és Blaise megemelte a szemöldökét, de semmit sem szóltak inkább. Draco egy ideig tolerálta a játékot, de végül elunva magát eldobta a lapjait.

-         Merlin szakállára Pansy ez rohadt unalmas! – fakadt ki. – Minden második képen egy nyávogó középkori boszorkány van.

-         Én szeretem Nimuét és Morgan la Fayt is. Nem értem mi bajod van vele? – förmedt rá Pansy tágra nyílt szemekkel.

-         Ginevra is jó fej – biccentett Blaise. – De az a kártya tényleg a halálba kerget minket olyan unalmas.

-         Akkor menjetek köpkőzzetek! – söpörte be a kártyáikat Pansy. Draco és Blaise szorosan egymás mellett felálltak, s Blaise összezárt szája között paszírozta a szavakat.

-         Még azt mondják a fiúk a későn érők – bökte meg Dracót, s előhalászták zsebeikből az üveggolyóikat.

-         Most aranyvérig sértettem – nézett vissza Draco a lányokra.

-         Arra mérget vehetsz – dobta el a golyóját Blaise.

-         Inkább keverek egyet – rántotta a vállát Draco.

-         Nem is tudsz mérget keverni – felelte lekicsinylőn Blaise, s belökte Draco golyóját a belső körbe.

-         Nem fog hozzám szólni legalább három hétig – rántotta meg a vállát Draco. – Annál jobb!

-         Túl lányosak – értett egyet Blaise. – Nézd meg hogy kötik meg a nyakkendőiket, mintha bokrétát kötnének – vihorászott. Draco szürke szemét végighordozta a mardekárosokon. A fiúk precíz háromszögeket formáztak a csomónál, nagyon ügyeltek a tökéletes megjelenésre, ha nem lenne a mardekár nyakkendőknek zöld színük, akkor is tudni lehetne, hogy melyiket kötötte mardekáros és melyiket más házból való. A lányok sokkal ügyetlenebbek voltak nyakkendőkötésben, s Pansy nyakkendőjét is nem egyszer Blaise, vagy Draco kötötte meg. Millicent nem is foglalkozott a nyakkendőjével, s Draco megfigyelte több lány is előre megkötteti a fiúkkal a heti nyakkendőkészletét, hogy reggel, már csak a fejüket kelljen átdugni a karikán, meghúzzák a csomót és indulhatnak. Draco, aki mindig egyke volt, neki teljesen szokatlan volt ez a fajta bizalmasság. Mivel pálcával még nem varázsolhattak tanórákon kívül, maguknak kellett megkötniük a nyakkendőiket, s ezt az intimitást, hogy ő egy lánynak megkösse a nyakkendőjét? Viszolygott ezektől a helyzetektől, s egyszerre volt valami furcsa érzése is tőle. Blaise egyszerűen izgatónak találta, de Blaise kedvenc szava az izgalomhoz kapcsolódott, tehát tőle nem lehetett egy knútnak sem venni az ilyen megjegyzéseit. Különös volt szembesülni a ténnyel, hogy egy lány és egy fiú ilyesmikben is különbözhet sok egyéb más mellett. Pansy több reggel is szó nélkül az orra alá nyomta a nyakkendőjét mérgesen meredezve az egyenkellékre. Draco meg visszalökte neki, hosszas vitájuk lett belőle, amit végül Blaise állított le, azzal, hogy Pansy nyakába igazgatva a nyakkendőt megkötötte neki.

-         Izgalmas dolog egy nőről gondoskodni! Gondolj bele anyánkról sosem kell gondoskodnunk – nevetett Blaise csillogó szemekkel, s Draco összeszorította a fogsorát.

-         Már megint az izgalom!

-         Mindenkinek megvan a maga szava járása – védte Blaiset Pansy, s felmosolygott a fiúra, ahogy elégedetten megtapogatta szépen kötött nyakkendőjét.

-         De nekem az izgalom szóról a griffendél jut eszembe és ezt annyira nem szeretem – tiltakozott Draco fintorogva.

-         A Griffendélről szólva azon nem is csodálkozunk – csapta a hóna alá füzeteit Pansy.

-         Azt hittem a szünetben történni fog valami velük, és a griffendél mint ház eltűnik a föld színéről is, a diákjaival együtt – találgatta gonoszul Draco.

-         Meg az igazgatóval együtt – sóhajtott közbe álmodozóan Millicent.

-         Meg az átváltoztatásórával együtt – zárta a szót Blaise ahogy befordultak a tanterembe, s meglátták McGalagony professzort a katedrán.

-         Jaj kezdődik! – motyogták, s beosontak a padjukba.