Vadhajtások varázsa
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Aranyszabály a mardekárban
Roxfort hetedév Carrow tanítások
 
Menü
 
Draco/Pansy (nagy11)
 
HP nyomán DM és a...
 
Tom Denem trilógia
 
A Lestrange-ház
 
Mardekár reménysége
 
Új világ fic
 
Roxforti jegyzetek
 
Mardekár pincéje '98 - névsor
 
Smaragdkövek
 
Aranyvérű gardróbok
 
Szavazóüst
Lezárt szavazások
 
Draco Malfoy és a mardekár örökség(2)
Draco Malfoy és a mardekár örökség(2) : 8. Aranyvérű örökség

8. Aranyvérű örökség

callie  2008.06.06. 17:15


Draco még ezen a héten megírta a szüleinek, hogy bekerült háza kviddicscsapatába, és fogó lett. Hosszas bizonygatására, hogy a teljesítményüket mennyire befolyásolja a seprűk állapota, apja elintézte, hogy a minisztériumban raktáron levő Nimbusz kétezer-egyesek eljussanak a mardekács kviddicscsapattagjaihoz. Ritmusos koppantás ébresztett a másodéveseket. Az öt fiú beljebb csúszott a takaró alá, de a ritmuskopp után friss férfias hang zendült a hálóban.

-         Másodéves aranyvérűek ki az ágyból! – hallották Marcus mély hangját.

-         Neked is szép reggelt csapatkapitányunk! – kurjantotta vissza Blaise. – Megérkeztek a seprűink?

-         Mind egy szálig! Gyere Draco beszereztem az engedélyt Piton proftól, már ma kezdhetjük az edzést az új seprűkkel – dobta a cikeszt Draco felé, s Draco megemelve a kezét a puha fátyolszárnyak rebbenése zajából csukott szemmel elkapta a cikeszt. – EZ az jól van egy fogónak így kell! – nevetett Flint.

-         Csak még egy órát had aludjunk! – fúrta a fejét Blaise a párnába.

-         Nem a mézesheteidet töltöd, hogy képzeled! – fújt a sípjába Flint, mire a fiúk ismét felriadtak.

-         És ha mégis? – próbálkozott Blaise huncut vigyorral az orra alatt.

-         Akkor kérem a házassági anyakönyvi kivonatot – nyújtotta a tenyerét várakozóan Flint. – Ha eredeti akkor kapsz még öt percet. Mellesleg hol az ara? – nézett körül Flint, s megemelve Blaise takaróját a vörös oroszlánképű kneazlyvel találta szembe magát. – Na nem mondod? Animágust sose végy feleségül! – vihogott Marcus. Draco morcosan nézte, ahogy Flint széles tenyere alá bújik a macska s megnyalja a fiú ujjait. Magára rántotta a nadrágját, s közben látta, hogy Blaise is hasonlóan tesz.

-         Nem őt nem kell feleségül vennem anélkül is az ágyamban alszik – kapta ölbe Seaffyt Blaise s lelkesen simogatta az állat fültövét, mire lágy dorombolás volt a válasz.

-         Hát akkor becsüld is meg – röhögött Flint. – Készen álltok fiúk!

-         Arra, hogy Bole és Derrik szétszaggasson? Sose jobbkor! Épp erről álmodtam! – fújtatta Draco rosszkedvűen.

-         Rémálmaid voltak? – kacsintott rá Blaise megértően, majd Marcushoz fordult. – A többiek már lent is vannak? Meddig edzünk? És a reggeli? És tényleg van jegygyűrűd?

-         I..mé…ma..Hé! – kezdett bele minden kérdés után a megválaszolásba Flint de az utolsó után megtorpant és összevont szemöldökkel Blaise-re meredt. – Ezt meg ki mondta el neked?

-         Szóval igaz! – vigyorgott Blaise. Ahogy galoppszökkenéssel kislisszolt az udvarra, a kviddicspálya felé. – Ez elég komolyan hangzik!

-         Honnan tudsz róla kis köcsög! – kiáltotta utána Marcus, majd a pálya szélénél gyülekező mardekárosok hajtójára Montaguera rázta az öklét. – Te kürtölted vele tele a klubhelyiséget mi?

-         Hogy eljegyezted Cleót? – vihogott Montague a csapattársakra. – Nyílt titok a színen Marcus. Ki ne venné észre, hogy a fiókodban dédelgeted a karikagyűrűdet.

-         Nem majd felhúzom mi? és azzal villogok McGalagony óráján! Így is pikkel rám az öregasszony! – mordult Marcus. – Nagyon bulvárosodik a kviddicscsapatom! Nem vagyok megelégedve az aranyvérű etikett alapvető betartásával! Montague máris mehetsz és addig le se merészkedj a levegőből, amíg tízszer el nem találod a szemközti karikát a pálya másik végéből megértetted!? – csattant szigorúan a hangja.

-         Szívás! – sziszegték nevetve az ötödéves Montaguenak a csapattársak, ahogy elhaladt mellettük.

-         Bekaphatjátok! – dünnyögte vissza Montague.

-         Azt soha…de soha! – tiltakozott Warrington. Draco homlokráncolással hallgatta a szóváltást, mire Blaise oldalba bökte.

-         Jó mi? – intett fejével Marcus felé.

-         Mi lenne olyan jó? – nyomott el egy ásítást Draco a kezében szorongatott Nimbusz kétezer-egyesét csodálva a reggeli napfényben.

-         Hát, hogy már jegyben jár! Év végén tuti megtartják az esküvőt! – nézett a magas férfias alkatú Marcusra. – Cleo az évfolyamtársa tudod?

-         Nem nem tudom! És nem is érdekel. Ott van Potter! – szuggerálta a közeledő vörösbe öltözött kviddicstalárosokat.

-         Flint tűnjetek el innen! Ez a mi edzésidőnk! – förmedt Marcusra a griffendél csapatkapitánya.

-         Ezek szerint meg kell osztoznunk a pályán, mert én különengedélyt kaptam Piton professzortól a mai napra! – hajtotta szét a pergamenlapot Flint és a griffendéles Wood orra alá nyomta. Flint magabiztosan megvetett lábakkal keresztbe tett karral nézett a  griffendélesre, akin látszott, hogy nyomban szétveti az ideg.

-         Új fogótok van? – kapta fel a fejét Wood. Marcus félre állt, hogy a takarásából látszódjon Draco.

-         Nem csak a fogónk új! Hanem a seprűink is! – lendítette egyik válláról a másikra a seprűnyelet Marcus, hogy a napfényben megcsillanjon rajta a Nimbusz  kétezer-egyes felirat. – Draco apja adta őket! – nézett büszkén új fogójára Marcus.

-         A mi csapatunkba nem kerülnek olyanok akik lefizetik a csapatkapitányt, hogy játsszanak! Nálunk csak a jó játékosok kerülnek be! – hallatszott egy okoskodó lányhang. Draco gyűlölködve nézett a hangforrás irányába, s nem kellett csalódnia. A mugli származású kis borzas hajú Hermione Granger emelte fel a hangját vádaskodásra. Megrándult egy ideg Draco arcán.

-         Téged senki sem kérdezett, te felkapaszkodott sárvérű! – sziszegte a lány képébe. A griffendélesek egy emberként rontottak Dracóra,  amint Draco hátrált egy lépést Flint védelmezőn elé állt. Hirtelen süvített a rontás,  ami visszájára sült el.

-         A béna Weasley! – kacagott fel Blaise, s a gyepre vetődve hasát fogva nevetett, s a mardekárosok egy emberként nevették az ügyetlen még varázslásra is képtelen griffendéleseket. Marcus jutott szóhoz leghamarabb a távolodókat figyelve.

-         Képtelenek elviselni az igazságot – rázta a fejét fölényesen. – A sárvér az volt és az is marad. Seprűre fiúk! – intett a csapatának Marcus most, hogy kiharcolták, hogy mégis övék legyen a pálya. Draco lába közé csapta a Nimbusz kétezer-egyesét s a elrugaszkodott a talajról, ahogy a többi zöld taláros is tette. Hosszú és kimerítő edzésnek nézhettek elébe. Marcus nem kímélte sem a hangszalagjait, sem a csapattagokat. Kemény edzésprogramja volt a mardekárnak mindig is, erőfölényre, törtetésre és a kviddics fő alapszabályaira épülve, kicsinálni az ellenfelet bármi áron.

 

 

Ünneplő talárban, finom szövetnadrágban, fekete bársonytalárban, csokornyakkendőben ültek a fiúk a klubhelyiség fekete bőrfoteleiben.   A kijáratnál Miles Bletchley őrködött és nem engedett ki senkit a klubhelyiségből. S feltűnő módon csak fiúk gyűltek a kandallók előtti kanapékra. Draco túl szorosnak érezte a csokornyakkendőjét, de nem akarta huzigálni, mint ahogy Blaise tette elég látványosan, hogy még krákogott is hozzá.

-         Megfulladok mindjárt! Miért kellett három órával vacsora előtt levonulnunk ide ünneplőben? – háborgott Blaise. Crak és Monstro a hasukat fogták, hogyne hallják a szörnyű korgását.

-         A tavalyi eset miatt – sóhajtott mélyet Marcus Flint. – A másodévesek kimaradtak abból a csodálatos élményből, amit Halloween –kor szoktunk idő hiányában  hagyományként nyomon követni. Megelőzendő a tavalyi balesetet, előrehoztuk, és vacsora előtt tartjuk meg szokásos kis összejövetelünket. Mivel a tanulás sok időt elvesz, ezért csak ünnepek alkalmával tudunk aranyvérű hagyományainknak hódolni. Reméljük ma sem trollok, sem egyes…megtűrt iskolai tagok…nem zavarják meg  aranyvérű örökségünk nyomán rendezett szűk körű játékos ünnepségünket. Aki ebbe a házba kerül biztos vagyok benne, hogy ismeri és tudja mondhatni genetikailag táplálva ezeket a kedves szórakozási formákat. Tehát mivel soha nem fordul elő, hogy páratlan évfolyam legyen  - mosolygott össze Marcus a hetedévesekkel. – Ezért megkérjük a fiúkat, hogy amint levonulnak a lányok válasszanak párt.

-         Ekkora baromságot! – tiltakozott halkan Draco. – Nem fogok körjátékokat játszani!

-         De Draco ez aranyvérű hagyományunk része! – emlékeztette Blaise. – tényleg pocsék, hogy tavaly nem tudtunk aranyvérű örökségünknek hódolni – Marcus két ujjával füttyentett, s Cleo vezetésével levonultak a lányok a klubhelyiségbe. A heted és hatodévesek villámgyorsan párba álltak, a köztes évfolyamok viszont bizonytalankodva húzódtak a pincefal mellé.  A klubhelyiség ajtaján Piton szikár alakja suhant a bizonytalankodók közé.

-         Első és másodévesek! Már kört is alkottak igazam van? – kérdezte hűvös vontatottsággal. Draco a mennyezetről lelógó láncokra meredt, s végül kedvetlenül de kezet fogott Crakkal és Blaise-el. A hátsó klubhelyiségből már felcsendült a heted és hatodévesek éneke. Megkezdték a körjátékokat. Piton a lányokra villantotta hideg fekete szemét, s intett ,hog kezdjék meg az éneket. Draco felsóhajtott, s maga is elkezdte motyogni a jól ismert szöveget. Úgy tudta, mint  a legegyszerűbb bájitalt, a lépéseket, akár a seprűre ülést, ismerte, hiszen otthonról hozta. Még a boszorkányszombatok emlékéről, a nagy összejövetelekről, az aranyvérű szalonok gyerekjátékaiból, az ott látott fiatal lányok énekéből. Nem véletlen volt Marcus megfogalmazása. Ez az övék volt. Csak az övék. Az aranyvérűeké. Nem csak a vagyon  lehet örökség de ez is. A szellemi, a kulturális örökség, amit úgy őriztek évszázadokon át. Apáról fiára, anyáról lányára szállt a szokás, az aranyvérűek játékai, hagyományai. Nem ismerte az, aki nem ebből a világból származott, nem ismerte az, aki nem itt nőtt fel. Ezért játszották csak az aranyvérűek. Mert csak ők tudták. Kincsük volt ez. Felbecsülhetetlen érték. A gyerekjátékok, a fiatal lányok és fiúk játéka, amiből ki is nőnek, ha elhagyják a Roxfortot. S mégis emlékeznek rá, mégis fel tudják idézni akkor, amikor át kel örökíteni. Egy újabb nemzedéknek, egy új generációnak. Amit most olyan félénken kezdenek el, az ha belemelegednek akkor ébrednek rá, hogy valójában az övék, amire büszkének kell lenniük, s amire azok is lesznek…a vacsora kezdetére. Blaise kukorékoló kiskakasként, hol mélyen, hol még kisfiús hangon énekelte Draco mellett a fülébe a játék szövegét, s végül Draco is felbátorodva folytatta a következő kezdésnél:

 

Van már varázspálcám gyere!

Hát bájos orcád miért oly szomorú?

Egy házból egy világból jöttünk,

Mely örökké zöldell – ez a

Mardekár.

 

 

Van már varázsgömböm gyere!

Benne van múlt-jelen-jövő!

Arany a vérünk, ezüst a címerünk

Ajándékért egy mosolyt? Vigyázz e kígyó

Mar, de kár.

 

 

Van már varázstitkom gyere!

Megsúgom s lám mosolyra derülsz!

Átölellek együtt nem veszünk el!

Tudd az élet elmúlik ha-

Mar, de kár.

 

Mardekárnak kívánsága

Két családnak közös fája

Aranyfának legszebb ága…

Millicent Bulstrode az egyik

Gregory Monstro a másik!

 

Draco felrévedve  a nevekre figyelte, ahogy unokanővére elvörösödve áll Monstro mellé, s kiállnak a körből. Hát persze! Hiszen egy párosító-dal! Draco keze nyirkos lett, s Blaise megérezte, ahogy kezd kicsúszni a fiú keze az övéből.

-         Hé figyelj újra indul a dal! – súgta Dracónak, s már kántálta is. – Van már varázspálcám gyere!

-         Bűzös Bizsere! Én kiállok! Engem senkivel ne énekeljenek össze! – rémült meg Draco a körben állókon végigfuttatva a tekintetét.

-         Tök jó móka! Én nagyon bírom! Kíváncsi leszek nekem kit kiáltanak ki! – nevetett izgatottan Blaise.

-         Nagyon égő! – sápadt le Draco. – Rosszullétre hivatkozva nem lehetne…

-         Arról ne is álmodj Draco! – nézett Blaise Pitonra, aki úgy őrködött a játékuk felett akár egy hóhér, szemmel tartva, hogy ki akar esetleg kioldalazni a körből.

-         El fogok süllyedni, ha egy lánnyal énekelnek össze! – harapta be az ajkát Draco.

-         Jaj ne légy már ilyen gyerekes! – intette le Blaise. – Még mindig jobb mintha Crakkal énekelnének össze!

-         Én inkább őt választanám – sandított a mafla Crakra Draco.

-         Ez egy párosító dal Draco a csúfolódók utána jönnek – röhögött Blaise, majd szinte ordítva kiáltotta a szöveget, ahogy megállt a menet. – Mardekárnak kívánsága, Két családnak közös fája. Aranyfának legszebb ága… - A szövegmondásban elhallgattak, körbenéztek, s Draco talán csak képzelte, de mintha Blaise kacsintgatva a többieknek fél másodperccel hamarabb mondta ki a nevet a fiúknál: Pansy Parkinson az egyik – Draco kényszeredetten lesütötte a szemét, így nem láthatta Blaise fejintését Draco felé. Draco lesápadva várta a nevét, s a vidám csoporthang határozottan kiáltotta az összepárosítást. – Draco Malfoy a másik! – Draco úgy érezte kiájul a sorból. Blaisere akart támaszkodni, de a fiú megbökte, hogy eredjen Pansyhoz, és kézen fogva vezesse ki a körből. Draco meg volt róla győződve, hogy a legszőkébb tincséig elvörösödött, és úgy tűnhet, mintha egy jó adag vörös festékvarázslattal telibe találták volna, holott mindenki más azt látta, hogy úgy lesápadt és elkékült, hogy összeesik, amíg mindenki szeme láttára Pansyhoz lép, és bátortalan mozdulattal, de a lány ujjaihoz ér, s a rózsás arcú szégyenpírral festett Pansyt kivezeti a játszók közül. Ma még rá sem nézett a lányra. Most meg már főleg nem mert felé nézni sem. Pansy fekete cipőorra az övé mellett topogott ,ahogy a fokozatosan gyarapodó másik körbe állt. Amint meglesznek a párok azt játsszák, amit a felsőbb évesek.

-         Menten elsüllyedek szégyenemben! –hallotta meg Pansy suttogását Draco, ahogy a lány hűvös ujjait a homlokához szorította.

-         Egy Malfoy egyáltalán nem ok a szégyenérzetre! – hördült fel sértetten Draco, s elengedte a lány kezét mire Millicent azonnal rászólt.

-         Ez tilos! Kezet kell fogni! – Draco gyilkos pillantást vetett a most már sugárzó mosolyú Millicentre aki úgy szorongatta Monstro kezét, mintha a tudás almáját tartaná a kezében. Draco csurom vizes kezét a talárjába törölte, majd újra leheletnyit összeérintette kezét Pansyével.

-         Ez tényleg kínos! – motyogta Draco visszanézve a körben éneklőkre.

-         Hogy a kezemet kell fognod? – húzta fel az orrát sértetten Pansy. – Undorító nedves a kezed! – morogta Dracóra Pansy.

-         A tied is – vágott vissza Draco, s az érkező páros felé fordultak. Blaise és Daphné jött kézenfogva, de látványosan mindketten elégedettek voltak az eredménnyel. Blaise vidáman lengette a fekete hajú lány kezét, s futtában még kezet is csókolt a lánynak.

-         Ó bár inkább Blaise lett volna a párom! – sziszegte Pansy sírásra készen. Draco egy elutasító pillantást vetett erre a lányra. – Igenis! Ő legalább normálisan kezeli a helyzeteket, nem olyan mint te! Sokkal felnőttesebb! – meredt a vidám párosra irigykedve Pansy. Draco gúnyosan végigmérte a lányt.

-         Ha magam választottam volna biztos nem te lennél a párom! – felelte amilyen gyűlölettel csak ki tudta paszírozni magából ezt az egy mondatot. – Engedd el a kezem! – akrta kihúzni az ujjait Pansyéból.

-         Nem engedem! Mindenki minket fog szekálni, ha nem fogjuk egymás kezét! – sziszegte Pansy.

-         Inkább mások szekáljanak, mint hogy a kezedet fogjam! – háborgott Draco megmakacsolva magát, s kirántotta a kezét a lány szorításából. Piton iránytón és fenyegetőn közeledett.

-         Következő játék! – intett a fiúknak hogy álljanak egy sorba a lányokkal szemben. Draco mérgesen beállt Blaise mellé a sorba. Amikor párosan táncolnak akkor Pansyhoz kell mennie, mert az első sorsolásnál őt választotta a közösség neki.

-         Utálom a párosítókat! És a körjátékokat! – suttogta Draco.

-         A párosítók annyira jók. Állítólag ez nagy őshagyomány az aranyvérűeknél. Akiket elsőnek kiválaszt a közösség azok később igazolják is – mondta komolyan Blaise. – Azt hiszem MArcus és Cleo is az első ilyennél voltak először egymáshoz kiénekleve.

-         Pont ez az! Anya mesélte, hogy őket is kiénekelték így! – sopánkodott Draco. – Az enyém lesz a kivétel ami erősíti majd ezt a szabályt! – morogta Draco harciasan Pansy szigorú tekintetét viszonozva.

-         Túlreagálod Draco! – nevetett Blaise, s ellépett Draco mellől. – Utánam te jössz!

-         Bár itt se lennék! – sóhajtott Draco, s megvárta amíg Blaie a lánysor végére ér. Kedvetlenül követte a játék menetét. Millicent volt az első a sorban, Draco átsimította a lány arcát, mire Millicent nevetve mosolygott vissza rá. Draco  Sally-Anne  jobb arcán is végigsimított a kezével, majd Tracey-én is, aki épp  a hajpántját igazgatta, így összeakadt a kezük egy ideig, végül… Draco mély levegőt vett. Pansy összeszorított szemhéjjal állt. Várta az érintést. Draco kínosan topogott, egyszerre félt attól, hogy a lány menten leordítja és leátkozza a fejét ha hozzá mer érni, és érezte mindenki tekintetét a háta közepén, hogy miért tartja fel a sort, és a játékot. Pansy szemei felpattantak az elmaradt simítás hatására, nyilván azt hitte Draco továbbhaladt kihagyva őt, de amikor meglátta hogy Draco bizonytalankodó félénk szürke pillantással még mindig őelőtte áll ismét elvörösödött a füle tövéig. Nem szólt semmit. Nem sürgette Dracót egy „mi lesz már” haragos kérdéssel, nem is lépett hátra elhúzódva a fiú tenyere elől, csak kikerekedett szemekkel meredt rá. Draco határozatlan mozdulattal emelte a kezét a lány arcához, s szinte alig érintette a kipirult meleg bársonyos, puha bőrt. Pansy leeresztette a szempilláit az érintés alatt, s az ujjait nézte, amiket összefonva babrált már amióta elkezdődött a játék. Draco elkapta  akezét mintha megégette volna, s ahogy elhúzta az ujjait Pansy sötét szemekkel simét felnézett rá. Egyetlen villanásnyi ideig még összekapcsolódott a tekintetük, s végül Draco fellélegezve ellépett, s futólag átsimította Daphné arcát, aki még mindig Blaise után nézett, aki visszaállt a sorba, s kacsintott a lányra. Draco gyorsan besorolt Blaise mellé, s úgy pihegett mintha körbefutotta volna a kviddicspályát. A lányok sora következett.  Draco száját nyalogatva idegességében várta, hogy túllegyenek ezen a kényszerű belépésen. Millicent átsimította Draco vállát a háta mögött.

-         Olyan  jó ez a játék! Monstro a párom! Fantasztikus! – suttogta izgatotttan Dracónak.

-         Pocsék! – nyögte vissza Draco. Pansy közeledett hozzá.  A lány tenyerének a súlyát érezte a jobb vállán, lágyan húzta végig a másik válláig a kezét, majd ahogy elhaadt mellette azonnal le is emelte a kezét. Draco az arcára nézett ,de Pansy olyan szemlesütve csinálta az egészet, hogy Draco azon csodálkozott, hogy nem bukik fel a lány a fiúk között szlalomozva. Blaise-re azonban kedvesen felmosolygott, mire Blaise meg is paskolta a lány kézfejét a vállán, majd Daphné után Blaise a még mindig gyilkos szemekkel őt figyelő Dracóra nézett.

-         Mi van? – lepődött meg dülledő szemekkel Blaise.

-         Te csak ne mosolyogj az én páromra oké!? – mordult Draco, s előrelépve kezet nyújtott Pansynak.  Az első páros kezdte a köralakítást s így folytatták tovább.

-         Mi van bizsereg valami a gyomrodban? – nevetett Dracóra Blaise. Ahogy kialakult a kör a lányok beléptek, egymás kezét fogva alakítottak női kört, majd a fiúk átbújtak a felemelt karjuk alatt, ahogy kaput tartottak nekik a lányok, s ők kezdték kézen fogva a táncot.

-         Éhes vagyok! – panaszkodott Monstro s Crak lelkesen bólogatott hozzá.  A fiúk hátráltak, s a karjuk között átengedték a lányokat. Draco bámészkodva nézett ki az elsötétedő ablakon.

-         Add a kezed! – morogta zárt szájjal Pansy, s Draco rákapta a tekintetét az előtte türelmetlenül álldogáló lányra. – Kiforgatsz még ma? – toppantott Pansy bosszúsan, mrie Draco végre rájött, hogy ki kellene pörgetnie maga előtt a lányt.

-         Gyertek gyertek! – intett nekik Blaise, hogy ők alkossanak négyest.

-         Hogy tetszik a tánc? – nevetett Daphné a másik párosra.

-         Könnyen beszélsz te a szerelmeddel táncolsz! – jegyezte meg epésen Draco.

-         Mert mi nem jót választottunk neked Draco? – kérdezte Daphné szempillarebbentve.

-         Nem – mordult Draco, mire Pansy megrázta a fiú kezét, hogy viselkedjen.

-         Akkor ki a szerelmed? – érdeklődött Blaise röhögve.

-         Senki! – vágta rá egyenesen Draco.

-         Neked Pansy? – fordult a lányhoz Blaise.

-         Senki! – sziszegte a lány is. Blaise és Daphné összenevettek. Draco és Pansy kézfogással kedvetlenül haladtak tovább a körben, miközben mindketten Daphné és Blaise párosát nézték. Daphné a hátát Blaisenek döntve hagyta hogy a fiú tolja maga előtt ,s kacagva viháncoltak.

-         Azért legközelebb más is lehet aki a párunk lesz vagy most már mindig veled kell táncolni? – morfondírozott Draco félhangosan.

-         Velem? Sohanapján még egyszer! – csattant Pansy, s ahogy véget ért a tánc kitépte kezét a fiúéból, s elszaladt.

-         Ó vége! – szomorkodott Blaise. A fiúk vonzásába beért Monstro és Millicent is. Millicent még mindig Monstro kezét szorongatta, teljesen elfeledkezve arról, hogy tulajdonképpen még mindig egymás kezét fogják. Draco nézte a bambán vezetett Monstrót.

-         Most már el sem szakadtok egymástól? – lökte flegmán hozzájuk. Millicent elvörösödve engedte el Monstro kezét.

-         Jaj véletlen volt! – mosolygott zavarában. – Mehetünk vacsorázni? – fordult unokaöccséhez, s együtt indultak el a nagyterembe.

-         Óhó! Elnézést elnézést máris késében vagyok! Sir Nicholas kimúlásnapi partyjára igyekszem, ott lesz a drága a kedves! A legszebb! Heléna! Talán ma sikerül  udvarolnom neki! – tört utat a kitóduló mardekárosok között a pincefolyosón a Véres Báró, néhányukon erőteljesen áthaladva. A feldíszített nagyterembe a mardekárosok jó hangulattal fogyasztották a vacsorát. Még mindenki az aranyvérű játékok friss élményétől túlbuzgó lelkesedéssel ült. Marcus többször is szerelmesen a menyasszonyára nézett, egy –egy falat után. Draco megborzongva fordult vissza s sütőtökdesszertje felé. Megnyugodva tapasztalta, hogy Pansy semmi messzemenő következtetést nem vont le abból, hogy a háztársaik egymáshoz énekelték ki őket. Sőt, olyannyira nem akart az ő közelében lenni, hogy inkább Millicent társaságától is megvonta magát, aki Draco közvetlen közelében ült, Monstróval együtt. S szokásától eltérően Tracey Davis és Sally-Anne Perks között foglalt helyet kellő távolságban a megszokott társaságtól. Blaise könyökével megbökte Dracót.

-         Elijesztetted! – jegyezte meg a töklevébe vihogva.

-         Semmi közünk hozzá! Oda ül ahová akar! – harapott egy édessüteménybe Draco.

-         Hümm nagyon felkavart titeket ez a párválasztó körjáték! – állapította meg Blaise.

-         Egyáltalán nem kavart fel! Csak szimplán nem bírjuk egymást és ha meg kell fognunk egymás kezét! – magyarázta minden meggyőződéssel Draco.

-         Draco! – borzolta össze s szőke tincseket Blaise nevetve. – Le se tudnátok vakarni a képetekről, de úgy hadakoztok ellene…na majd…nem mindig lesz ez így!

-         Á te bölcs jós! Mert te aztán mindent tudsz! – rázta meg a fejét Draco, hogy kisimítsa a haját. A mardekárosok egyszerre indultak vissza a klubhelyiségükba. Ahogy haladtak a folyosón Frics éktelen visítása ütötte meg a fülüket. Egyszerre futottak a hangok irányába, s meglátták a vastag betűket a falon FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA? AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK!

-         Ez az! – suttogta Draco izgatottan, s mindenről elfeledkezett még az éppen előbbi gondolata is ,hogy a klubhelyiségbe meghúzza Pansy haját merő gonoszságból mielőtt a fiúhálóba megy.

-         Mi? – rebegte kábultan Monstro és Crak.

-         Az athamé! Hamarosan úgy érzem használhatjuk! – járta át az izgalom Draco arcát, s felragyogott a tekitnete. A beálló csendben visszhangzott az éles kiáltása a kastélyfalakon.

-         Az utód ellenségei reszkessetek! Ti következtek sárvérűek! – nézett egyenesen Hermione Grangerre, aki a kviddicspályán is olyan nehezen viselte a valóság kegyetlenségét. A mardekárosok egyöntetűen elégedett arckifejezéssel meredtek a feliratra. Tudták, ez az ő idejüket jelzi. Az aranyvér felemelkedésének idejét. Hát elérkezett, amit az özvegy Black nagymama sugallt nekik. Draco összenézett Millicenttel a mardekáros tömegen keresztül.

 

 

 

             

             

Draco & Pansy
 
Szalon
 
Idézet

„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./

 
Forradalom/Revolution
 
Így írtok ti
 
D&P novellák
 
Versek
 
D&P szerepjáték
 
Muglivilág soraiból
 
Szombati boszorkány top 10
 
Könyvespolc
 
Malfoy-gyűjtemény
 
Malfoy képtár
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?