Reggeli után még visszatérhettek a klubhelyiségbe, A bájitaltanterem szerencsére itt volt a szomszédban, így nekik bő negyedórájuk volt a Griffendélesekkel szemben ilyenkor. Milly az első sikeres pattanástalanítókrémjével kenegette magát, Draco az athaméját törölgette egy zsebkendőben, Blaise pedig a hozzávalók listáját böngészte, hogy kilophassa most Piton szertárából bájitaltan alatt.

-         Hallottátok, hogy megint megtámadtak egy sárvérűt? – igazgatta a harisnyája mintáját a combján Daphné, amitől Blaisenek hirtelen fontos nyakkendőhúzási teendői akadtak.

-         Az sosem baj! Eggyel kevesebb – húzta végig a boszorkánytőr élén az ujját Draco.

-         Az a fényképező kis idegbeteg fiú – folytatta Daphné.

-         Ezek a merényletek olyan unalmasak már – ásítozott Blaise. – Semmi izgalmat nem okoznak számunkra. Csak kár, hogy ilyen lassan halad a dologgal.

-         Jah meg nem értem miért nem Grangert kapja már el – dünnyögte Draco.

-         Nekem a Weasley lány furcsa – szólt közbe Pansy fel se nézve a Reggeli Prófétából.

-         Már miért volna furcsa? – ellenkezett Draco.

-         Nem hozzád szóltam – villantotta ki sötéten a szemeit az újság mögül Pansy. Draco felhúzta a szemöldökét és szótlanul becsatolta a táskáján a csattot. – Emlékeztek az első merénylet helyszínére?

-         Persze. Hisztis Myrtle mosdójánál volt – fésülte át a haját az ujjaival Daphné. – ahogy keresztülmentünk teljesen átázott a cipőm.

-         Igen. Többször láttam ott céltalanul kószálni, állandóan olyan settenkedőn néz az a lány.

-         Neked csak azért nem tetszik… - kezdett bele Draco.

-         …mert jobban néz ki nálad – fejezte be a mondatot Blaise. Pansy levegő után kapkodott s egyikről a másikra meresztette a szemét.

-         Látom ellenem vagytok! Akkor nem is mondtam semmit – csapta össze a prófétát, s az asztalra hajította.

-         Írnak a merényletekről? – vette fel Draco az újságot.  Pansy csak elhúzta a száját és  kilépett a klubhelyiségből. Draco átlapozta a Prófétát, majd Blaise után sietett.

-         Szerinted? – fordult Blaisehez, ahogy a pinceterem felé loholtak.

-         Szerintem valami nagy dologgal kellene elterelni Piton figyelmét. Mi lenne ha ma te nézegetnél ponróképeket a pad alatt? – javasolta Blaise a saját gondolataival elfoglalva.

-         Jaj nem arról akarok beszélni. De mit gondolsz van alapja annak, amit Pansy mondott? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Majd belökjük Hisztis Myrtle mosdójába, hogy nézzen körbe és le van tudva – vonszolta Dracót magával Blaise. – De ez a képdolog jó lenne, hogy eltereljük Piton figyelmét – elhelyezkedtek az üstök körül, s Draco meggyújtotta a tüzet az üstje alatt, s a hozzávalók között válogatott. Kinézett magának néhány halszemet, s Monstrora és Crakra villantva fogsorát egyet Potter felé pöckölt. A fiúk mind beszálltak a játékba. De nem folytathatták a játékot, mert hirtelen Monstro  főzete kirobbant az üstből, s telibe kapta mindhármukat. Blaise aki éppen lebukott néhány hozzávalót kicsempészve megúszta, s kihasználva a kavarodást tovább  keresgélt a hozzávalók szekrényében. Egy lánykéz nyúlt át  a feje felett, hogy leemeljen valamit a polcról. Blaise felnézett, s ahogy meglátta, hogy Granger az, úgy igyekezett eltávolodni, hogy  véletlen se érjen a sárvérűhöz, hogy fellökött egy széket is. A talárja zsebébe szórva a hozzávalókat, gyorsan visszatért  a többiekhez, akiket Piton kigyógyított hirtelen keletkező dudorodásaikból.

-         Megvan az orrod? – nézett Dracóra.

-         Jah, kár, hogy nem voltál itt, Daphnénak igazán csókos ajkai lettek – vihogott Draco.

-         Az övéi így is azok – nézett Daphné szép piros ajkaira Blaise.

-         Jaj nekem! – fogta be a fülét Draco, s összekapkodva a holmiját kilépett a tanteremből.

-         Na belökjük Pansyt a mosdóba? – javasolta Blaise.

-         Legyen – bólintott Draco. Blaise derekuknál fogva magával húzta a két lányt.

-         Gondoltam beszélgetésre invitálnálak benneteket boszik – vihogott Blaise.

-         Miféle beszélgetésre? – sandított össze a két lány. Blaise az ajkára szorította a mutatóujját, s négyesben futottak fel a feliratos falig. Blaise szemével intett Dracónak, s Pansy a mosdó felé tologatták. – Menj és nézd meg ott van-e a Weasley csaj! -  toloncolta Pansyt közelebb Blaise.

-         Dehogy megyek be! Nem hallgatom Myrtle sipákolását! – tiltakozott Pansy.

-         Ha a kis vöröske már lehúzta a bugyiját szólj nekem! – nevetett Blaise harsányan, mire Pansy rosszallóan megrázta a fejét, de belépett a mosdóba. Draco a falnak döntve a fejét várakozott. – Daphné? – emelte meg kérdőn a szemöldökét Blaise.

-         Blaise? – kérdezett vissza Daphné cipősarkával kopogva a kövezeten.

-         Megfelelő már az időpont? Mármint…szóval…érted  - nyögte zavartan Blaise.

-         Mh. Igen… - pirult el Daphné, s kerülte Blaise tekintetét.

-         Akkor ma este láss neki! Vagy segítsek? – nevetett fel kényszeredetten Blaise.

-         Jaj ne ! Este amikor már kijárási tilalom van, akkor kilopódzom és…. – Daphné zavarát Pansy oldotta fel, hogy óvatosan kinyitotta az ajtót s halkan betette maga után.

-         Van bent valaki? – rontottak rá mindhárman.

-         Igen. Nem is akárkik. Potter, Granger és Weasley. Bájitalt főznek odabent – intett a fejével befelé Pansy. – Fátyolkaszárnnyal és bumszalagbőrrel.

-         Százfűléfőzet lesz – mondta ki Draco, s szürkéskék szemei találkoztak az egyetértően csillogó barna szempárral.

-         Nem árt, ha óvatosak leszünk – harapta be az ajkát Pansy.

Csaknem egy teljes hetet várakoztak. Blaise már egyenesen zaklatásszámban kérdezgette Daphné. Pansy a szemét forgatta az egész ügyön és a beszédtémán. Draco igyekezett úgy tenni, mint aki nem is hallja, Millicent pedig Draco mellől Monstrót bámulta, s néha idegesen vihorászott Blaise megjegyzésein miközben Karmilla fekete szőrét simogatta.

-         Ne zaklass már! – kelt ki magából Daphné.

-         Már hány napja gyűjtöd! – bosszankodott Blaise.

-         Azt hiszed olyan egyszerű? – csapkodott Daphné. – Ki csinálná ezt amit én? Órákon át a mosdóban dekkolok. Szerinted ez olyan mint a levegőfújás vagy a köpködés?

-         Hát mit tudom én! – tárta szét a karját Blaise. – Életemben nem volt még peteérésem fogalmam sincs milyen!

-         Figyelj vonuljatok félre és beszéljétek meg négyszemközt! – szólt rájuk Pansy.

-         Te is besegíthetnél neki! – csattant rá Blaise.

-         ÉN?! – háborgott Pansy.

-         Hát jah! Már Piton is rákérdezett, hogy nincs-e valami bajom, mert olyan sokat kéredzkedek ki órákról, és olyan sokáig vagyok a mosdóban – panaszkodott Daphné.

-         Ennyire ne légy segítőkész Pansy! Meddig tartana… - szólt közbe Draco is.

-         Szálljatok le rólam oké? – tárta szét a kezét Pansy. – ÉN nem mentem bele ebbe az őrültségbe.

-         Persze egyszerűbb Daphnéra hárítani mindent és őt hozni kellemetlen helyzetbe! – vágott vissza Draco.

-         Ti hoztátok kellemetlen helyzetbe és nem én! – sziszegte Pansy.

-         Az is elég lenne ha kipréselnéd – ajánlotta Blaise. Pansy fülte tövéig elvörösödött.

-         Merlinre az agyatokra ment ez az athamés dolog! – pattant fel Pansy, s menet közben odasuttogta Daphnénak. – Kösz muszáj volt elmondanod!

-         Én nem… - hebegte Daphné.

-         Egyáltalán nem kellett Daphné árulkodása, nem mindenki olyan mint te! – szólta el magát Blaise.

-         Akkor meg…? – fordult meg Pansy kimelegedve.

-         Jaj hát…csak – Blaise kínosan Pansy szikrázó szemeinek kereszttüzében Dracóra meredt segítségként. Draco azonban rezzenéstelen arckifejezéssel csak érdeklődve várta tőle a választ Pansyhoz hasonlóan.

-         Honnan tudtad meg? – szegezte neki a kérdést haragosan Pansy.

-         Most miért kell egyből nekem támadnod? És rosszra gondolnod? – hátrált egy lépést Blaise. – Tegnap feltűnt, hogy…szünetben átcserélted a szoknyád ennyi na! – forgatta  a szemeit Blaise.

-         ÉS már nem cserélhetem át a szoknyámat anélkül, hogy ne legyenek miatta hátsó gondolataid? – pirult el beszéd közben Pansy.

-         Jaj Pansy ennyire azért ne nézz már hülyének! – bosszankodott Blaise. – Most mit kell magyarázkodnom neked, hogy észrevettem, hogy átáztál?

-         Merlin ősz szakállára! – Pansy a  forró arcára szorította a tenyerét és felsietett.

-         Ezt aztán jól megcsináltad – nézett lemondóan Blaisere.

-         MEt tudod mit hitt? Hogy a naptárában keresgélek az időpont után! Azt mondtad kérjek segítséget!

-         Most muszáj volt ennyire őszintének lenned? -  rogyott le az asztal sarkára Daphné.

-         Hát most mit tehetek?

-         Mellesleg meg te Pansy szoknyáját bámulod? – vágta keresztbe a lábait Daphné sértetten.

-         Hát azért feltűnt, már csak a hossza miatt is. Ez mindenkinek feltűnt – nézett Dracóra.

-         Nem, nekem nem tűnt fel – felelte flegmán Draco.

-         Hazudik! – csapott le Blaise, s dülledő szemekkel Dracóra nézett.

-         A hazugság mardekáros szabály, vagy azokat kihagyod a Zabini féle tapasztalat kódexből? – kérdezte kegyetlen döféssel Draco, s unottan fellapozta a Roxfort történetét.

-         Esetleg hálából támogatnál, amiért a te ügyedért fáradozom – zuhant mellé a bőrülésre Blaise. – Mert szerinted nekem fantasztikus erről beszélnem mi?

-         Hát mit tudom én – rántotta meg a vállát Draco.

-         Világéletemben nőkkel akartam beszélgetni a menstruációs problémáikról – fújtatott Blaise. – Komolyan inkább megvágom magam. Mert már nem bírom ezt.

-         Ezt kellett volna tenned a legelején – ért vissza a klubhelyiségbe Pansy. – Mehetünk a párbajszakkörre?

A mardekárosok zárt csoportot alkottak. Az egész évfolyam kedvetlenül figyelte Lochartot. Ma még Daphné sem mutatott lelkesedést az ügyért. De legalább Piton is itt lesz. Igazán csak azért jöttek el, mert Piton lesz Lochart segédje.

- Ez a tanár világéletében nem párbajozott – állapította meg Draco.

- Csak a szája járt mint mindig. Bár lehet azt hiszi a mosolya lefegyverző – vihogott Blaise. Pansy kérdőn figyelte Millicentet, aki egyfolytában a talárját sepergette.

- Nem beteg a macskád Pansy? – kérdezte Millicent.

- Miért volna beteg? – kérdezett vissza gondterhelten Pansy. – Nem láttam rajta semmi különöset.

- Nem tudom. Csak hát tiszta macskaszőr vagyok tőle. Nagyon hullik a szőre. Lehet, hogy… - nézegette a talárját Millicent.

- Most van a váltás. Tudod tél – nyugodott meg Pansy.

- Jah igaz. El is felejtettem. Akkor semmi baja, csak  nekem kellett  volna talárt váltanom, mielőtt elindulok.

- Szerintem kitépkedted a szőrét két vihogássorozat közben, amíg Monstrót bámultad – súgta neki Draco.

- Csak irigykedsz, mert Karmillát ma kisajátítottam – nevetett Millicent.

- Kit érdekel Pansy macskája! – felelte flegmán Draco.

- Ugyan! Tudjuk, hogy a macska simogatásában vezeted le a Pansy iránt érzett szeretetedet! – búgta Blaise is visszafojtott röhögéssel.

- Haha! Szellemes vagy – morogta Draco. Piton éppen akkor haladt el mellette. – Tanár úr! Piton professzor! A párbajnál jó ellenfeleket válogasson hozzánk! – Piton csak hűvösen biccentett, s eliramodott Lochart felé. A mardekárosok unottan várták, hogy végre párbajozhassanak is. Piton szólította őket magához.

- Malfoy gyere csak ide Potterhez! Bulstrode kisasszony majd Granger kisasszonnyal vív meg – mosolygott metszőn Piton, s Draco összevigyorgott Millyvel.

- Mindenki forduljon szembe az ellenfelével! És meghajlás! – Draco futó biccentést eresztett meg. A visszaszámlálásnál Draco gyorsan előtte első lefegyverző átkát. Gyorsan érezte a gyomrából feltörő nevetőhullámot. Na ennyit a lefegyverzésről! Piton sietett a védelmére, s megszüntette Potter táncos lépéseit és Draco nevetését is. Draco körbenézett. Pansy apró pálcáját forgatta az ujjai között, s cipőorrával türelmetlenül topogott mert Patil még mindig a földön görnyedezett. Daphné Blaise-el viháncolt, Crak és Monstro viszont megjárták, mert még mindig a földön voltak. De amikor meglátta unokanővérét majdnem hangosan felnevetett. Milly a hóna alatt szorongatta Granger fejét és éppen egy fizikális lefejezést tervezett vele. Grangernek már lilult a feje, s keservesen vinnyogott fájdalmában. Milly felnézett Dracóra s összevigyorogtak. Potter szedte ki Grangert Milly hóna alól. De nem szólhatott a lányhoz, mert Piton a bemutatópárbajhoz magához invitálta Potter ellenfeleként.

- Kígyót küldj rá! – sziszegte Piton jéghideg mély hangján, miközben elhaladt mellette. Draco felvigyorgott a házvezetőre.

- Na mi van félsz Potter? – emelte meg a szemöldökét kihívóan Draco.

- Csak szeretnéd – vágta rá Potter. Felkészültek a párbajra, majd Draco elkiáltotta magát:

- Serpensortia! – a pálcája hegyéből hosszú szép fekete kígyó csusszant elő. A mardekárosok élvezettel nézték a támadásra kész kígyót, Piton másodpercekig csak szikáran állt s figyelte Potter és a kígyó kettősét. Amikor a kígyó megindult Justin felé, s Potter…Draco kitágult szemekkel nézett a mardekárosok felé. Mind ugyanarra gondoltak. Potter párszaszóul szólalt meg. Azt hitték az iskolában nincs, aki megértené a kígyók beszédét. Draco leugrott az emelvényről, Piton eltüntette a kígyót, s a mardekárosok izgatott suttogással indultak vissza a klubhelyiségükbe.

- Ez meg mi a franc volt? – mordult Blaise.

- Egyértelmű Potter párszaszájú, de hogy lehet ez – gondolkodott hangosan Pansy.

- Ő lenne Mardekár utódja? – ráncolta a homlokát hitetlenkedve Millicent.

- Az lehetetlen – ingatta a fejét Draco. – Semmi köze sincs hozzá. Ráadásul elég középszerű varázsló. A párszaszájúsága azonban…egyértelműen ráirányítja a figyelmet. Minket pedig cselekvésre sürget. Daphné ma este tíz óra után! – szólt a lánynak előre Draco.

- Jól van, én is segítek neki! – sóhajtott Pansy, s a lányok felszaladtak a hálóterembe.

- Most mi lesz? – nézett rájuk tanácstalanul Blaise.

- Ha Potter párszaszájú ki tudja nyitni a kamrát! Még ha nem is ő nyitotta ki korábban! – fakadt ki Draco. – Sietnünk kell, hogy előtte találjuk meg! Lehet minden este itt kószált a láthatatlanná tévő köpenyében a pince folyosóin. Mi meg észre sem vettük! – mondta Draco drámai hangon. Izgatottan várták hogy elüsse a tizet a kluhelyiség órája. Már mindenki felment a hálókörletbe. Draco a mellényzsebében rejlő athamét minden percben megérintette. A két lány kilépett a hálóteremből, s lelépetek a lépcső aljára. Daphné vizenyős szemekkel tartotta a letakart edényt.

- Ó, hogy erre is rávettetek. Nem is értem hogy tehettem! – morogta Daphné, s Pansyval kisuhantak a klubhelyiségből. A fiúk csak tekintetükkel kísérték.

- Mi lesz ha elkapja őket Piton – fonta össze az ujjait Draco.

- Menjünk ki hozzájuk? – javasolta Blaise.

- Hát az azért túlzás lenne – Draco átsimította a homlokát kiseperve a szőke tincseket a szeméből. – Piton ma nem kapja el őket az biztos.

- Mert? – nézett fel meglepetten Blaise.

- Mert azon tanakodik ő is, hogy mit jelenthet Potter párszaszájúsága  - felelte Draco.

- Igen az elképzelhető – bólogatott határozatlanul Blaise. Ásítozva ültek a zöld lámpások fénye alatt. Draco nagyokat pislogott. Blaise egyre lejjebb ereszkedett a fotelben. Már közel jártak az éjfélhez, amikor kinyílt a klubhelyiség ajtaja. Felkapták a fejüket, s a belépő két lányra néztek.Csak ők öten voltak lent a klubhelyiségben.

- Ott van az ajtótok! – szólt Pansy hűvösen, s kifelé intett a folyosóra. Draco és Blaise egymást kielőzve rontottak ki. Gyér volt a folyosó megvilágítása. A falon végig halvány vörös csík futott a falon ahogy a lányok a kis ecsettel végighúzták festették vérrel.

- Merre? – pihegte halkan Draco.

- Balra – adta meg az elindulás irányát Pansy. Draco végigfutott a folyosón szorosan Blaise-el a nyomában. Végre meglátták a szép kígyórácsos ajtót. – Voltatok bent? – fordult hátra Draco.

- Mert szerinted ki tudtuk nyitni? – morogta Pansy. Draco visszafordult az ajtóhoz.

- Most vagy soha! – villant a szeme Blaise-re s kihúzta az athamét a mellényéből. Végighúzta a nyelv mentén semmi. Se kattanás, se nyikorgás.

- Ennyit a nagy zárszavaidról Draco! – sóhajtott Pansy, s kinyújtotta a tenyerét. – Add ide!

- A nagynéném athaméja! – szorította rá erősebben az ujjait Draco.

- Jó, nem azzal szúrlak le! – felelte Pansy kifejezéstelen szemekkel. Draco az égre emelte a tekintetét, s átadta a boszorkánytőrt Pansy kezébe, s félreállt, hogy a lány az ajtóhoz férjen. Pansy határozott mozdulattal csúsztatta az athamét a résbe. Végighúzta a kést. Nem akadt meg. Bár a többiek nem hallották Pansy érezte, hogy az ajtó kinyílt. Mély levegőt vett.

- Na? Mi van sikerült? – suttogta a rekedtes mély férfihang.

- Igen nyitva – felelte rebegő hangon Pansy.

- Akkor most már leszúrhatod! – jegyezte meg fanyar humorral Blaise.

- Mit nem adna bárki ilyen barátokért! – morogta Draco s félrelökte az előtte állókat, s benyitott. Az ajtó pókhálók egész sorát húzta maga után ,s szakította el. Több a belépőkre hullott.

- Fantasztikus egy hely – seperte le a port és a pókhálót mérgesen a hajából Daphné. Halovány fény szűrődött a helyiségbe. Ahogy bezárult az ajtó mögöttük ismét teljes volt a sötétség. Mindenki elsuttogott egy lumost.  Végtelenül magas  terem volt. A falakon végig kartotékdobozok, ládák, tekercsek, gyertyacsonkok. A központi  asztal egy lépcsőzetes emelvényen állt. Rajta kristálygömb. Benne még most is gomolygott a fehér füst. Pókháló vette körül, ahogy beljebb léptek a cipőjük nyomot hagyott a vastag réteg porban. Draco megállította a társaságot. Levilágított a talajra.

- Valaki járt itt előttünk – suttogta az elmosódott lábnyomokra.

- De nem idén az biztos – felelte Blaise a lábnyomokat figyelve.

- Ez nem a titkok kamrája – szögezte le nyugodtan Pansy.

- Alig tettél benne két lépést, honnan tudnád? – mordult rá Draco.

- Akkor hívhatnád a szörnyeteget is – fintorgott Pansy. – Ez Mardekár dolgozószobája volt, és nem a titkok kamrája.

- Igen ez elég meggyőzően egy dolgozószoba – bólintott hozzá Millicent is, ahogy körbenézett az oszlopos teremben. Öten öt felé széledtek. Draco az íróasztalnak vette az irányt. Millicent a gyertyacsonkokat igyekezett meggyújtani, Blaise majdnem felbotlott egy összecsavart faliszőnyegben. Daphné felnyitotta a legközelebbi ládát, Pansy pedig a pergamentekercseken elhalványult feliratoket kezdte kibetűzni, végig a polcsorok mentén.

- Ez egy ütött kopott utazóláda, de nincs benne csak egy tűsdoboz – állapította meg Daphné.

- Vajon hol lehetnek a pótgyertyái? Ezek már mind leégtek – erőlködött a világítást megoldani Millicent.

- Elég rumlis lehetett az öreg – bosszankodott Blaise a talárját porolgatva, hisze na falikárpit évszázados pora mind rászállt.

- Nem volt rumlis – vetette ellen Pansy. – A pergamenek mind ábécésorrendben vannak, kronologikusan sőt, valamiféle katalogizált rendszert is használhatott – s széthajtott egy tekercset.

- Nézzétek éppen dolgozott valamin – fújta le a port a széthajtott pergamenről. – Szerintem még vissza akart jönni… - motyogta Draco miközben a régiesen írt sorokat olvasta. – Várjunk csak… - Draco szürke szemei kitágultak, s ahogy felnézett a lélegzetét kihagyó Pansyval találkozott a tekintete. – TE is? – Pansy az emelvényre futott, ahol Millicent már több gyertyacsonkot is meggyújtott s a fényénél olvasva meglebbentette a pergament. – Ez a tekercs az aranyvérűek politikáját kiépítő rendszertervet írja le. Mardekár igazi eredeti tolmácsolásában megtudhatjuk, hogy hogyan is képzelte el a varázslóvilág berendezkedését  - suttogta izgatottan.

- Nos az egyértelmű hogy mi volt a fő vezérgondolat – felelte komolyan Draco, s megemelte a pergament. – Ugyanis ez egy muglivarázstalanító szer, vagyis a sárvérűek varázserejét kiölő módszeren dolgozott… - suttogta Draco megkövülten Pansyra meredve, de a többiek is meghallották. Mindenki felhagyott a kutatással, s mind az öten összenéztek. A lehetőség itt volt előttük. Mardekár tervének beteljesítéséhez…