A hatodéves mardekárosok erre éles füttykoncertbe kezdtek. Blaise várakozóan leeresztette válláról a táskáját, s  ahogy talárját félreseperve, s hüvelykujját az övébe csúsztatta. Draco hátrált néhány lépést, s gúnyos ajakbiggyesztést eresztett meg a zavartan haját túrkáló Blaise pillantását viszonozva.

- Szívemben örökké te vagy a macsó, hát vedd észre, hogy tied e kacsó, a klubhelység legvonzóbbjáé, kiért minden lány olvadva alél – tekerte össze a pegament a törpe, s azzal magára hagyta Blaiset, a mardekárosok gyűrűjében. A hatodávesek tapsviharban törtek ki. Ami erős gyanút ébresztett Dracóban, hogy valamelyik hatodéves lány küldte az üdvözletet Blaisenek. A fiú, pirulva vakargatta a tarkóját,  egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyt, s ahogy ott állt, Draco irigykedve állapította meg, hogy Blaise valóban nem az ő korosztálya.  A lányok szinte súrolták Blaiset ahogy elhaladtak mellette, a fiúk, meg finom gúnnyal löktek rajta egyet.

- Szívemben te vagy a macsó?! – idézte Draco gúnyosan. – Fúj! – Blaise széles vigyorral nézett vissza kettejük között  a folyosón összetömörült zöld taláros lányokra, mire zavart nevetések röppentek fel a lányok gyűrűjéből. – Ma érdemes veled közlekednem, vagy minden sarkon a szerelmi üdvözleteidnek kell fültanúja lennem.

- Kitől kapott Blaise szerelmes üdvözletet? – kanyarodtak  be hozzájuk Daphnéék.

- Draco csak irigykedik, mert rá nem illik a jelző, ami Blaisere igen. – szorította a mellkasához Pansy a füzetét, mintegy védekezésként Draco pillantásától.

- Mégis melyik jelzőt irigyelném? A gyökértelent? – vágta rá flegmán Draco.

- Hé! – taszította meg tenyerével játékosan Blaise.

- A vonzóra gondoltam. És a…macsóra – felelte Pansy, de úgy belepirult, hogy elsietett inkább a folyosón.

- Összecserélted! – szidta le Blaiset Draco.

- Biztos hogy nem. Háromszor is megnéztem! – túrta a haját Blaise izgatottan.

- Nézd! Ott is lesz egy – intett a fejével Draco.

- Azt hiszem nekem elég lesz ma a sajátjaimat végighallgatni, ha megbocsátasz – simogatta meg az orrát Blaise beképzelten, de ajkai körül mosoly bújkált.

- Na húzz mellőlem! Ezért csinálok én szerelmi bájitalt veled – vették külön a lépteiket Blaise és Draco. Draco mögött elválaszthatatlan kísérői Monstro és Crak ügettek. Draco futó pillantást vetett a körmét rágó izgatott Ginny Weasleyre. Nem hiszem el, hogy Potter is kapott szerelmi üdvözletet!  Draco végighallgatta a Potternek szánt sorokat, de ahogy megfordult a fülig vörösödött Weasley lányba ütközött.

- Nem hiszem, hogy Potter örült az üdvözletednek – jegyezte meg, s felsietett a lépcsősoron. Az egész nap kínszenvedés volt. Cupidók járkáltak ki és be minden  órán. És a leglehetetlenebb időpontokban adták át az üdvözleteket. A tanítási órák többségéről el is engedték őket. Draco az utolsó óra után visszatartotta Blaiset.

- Hol vannak a lányok? – szürke tekintete kapkodva kereste Blaise tekintetét.

- Fogalmam sincs, pedig már hatnia kellene – indult meg a folyosón Blaise.

- Meg kell keresnünk mindkettőt, mi van ha kiütötte őket? – nézett sötéten Draco. Indulatos léptekkel szelték át a folyosókat hosszában és szeltében.

- Jól van eredj Pansy után én megnézem Daphnét – intett a fejével a szétszéledő mardekáros évfolyam után Blaise. Dracónak elképzelése sem volt, mit csinálhat Pansy, amikor nem órán van vagy a klubhelyiségbe. Bár a lányt ismerve, ha bármi különöset észlel magán…akkor…

- A könyvtárban lesz! – sziszegte Draco s kettesével véve a lépcsőfokokat felsietett a könyvtár felé. Nem tévedett Pansy szédelegve  kóválygott a polcsorok között.

- Pansy! – lépett hozzá gyorsan Draco.

- Épp téged kerestelek – lapozgatta tovább a könyvet Pansy.

- Engem? Mi? – Draco kikapta a lány kezéből a könyvet, s elolvasta címet : Csodás lények avagy csodalények a hétköznapokban” – Igazán kedves – hümmögte Draco, s visszatette a helyére. Pansy olyan csodálkozó csillogó szemekkel méregette, hogy Draco nem tudta hová nézzen a két könyvsor között. Pansy bizonytalan lépést tett felé. Draco ismét végignézett Pansyn. Csillogó szemek, rózsapíros arc. És felületesen kapkodja a levegőt.

- Várjunk csak! – Draco hűvös tenyerét a lány homlokához érintette. Tűzforró volt. – Jaj ne ne ne! – motyogta. A mozdulatát azonban Pansy is leutánozta,s félresimította a szőke tincseket a homlokából.

- Nem is értem. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy órával ezelőtt még nem tartottalak ilyen helyesnek – suttogta halkan a lány.

- Kösz. Ennyire nem kellett volna őszintének lenned – felelte halk sóhajtás kíséretében Draco, s kézen fogva a lányt elvonszolta a könyvtárból. Itt azonnal cselekednie kell, mert Pansy hamarosan csak rosszabbul lesz. Pansy szótlanul követte, s Draco legalább azért hálás volt a bájitalnak, hogy most kivételesen nem ellenkezik vele a lány. Azonnal meg kell találniuk Daphnét is.

- Erre gyere Pansy! Meg kell találnunk! – húzta sebesen amga után a lányt Draco. Pansy csoszogó léptekkel fátyolos szemekkel követte, s időnként nekiesett, a kanyarokban szó szerint taszigált a lányt.

- Hová sietünk? – kérdezte ábrándos hangon Pansy. – Szeretem amikor ilyen határozott vagy tudod? Azt hiszem még sohasem voltam ilyen szerelmes mint most beléd! Draco!  - rázta meg a fiú kezét Pansy.

- Mit akarsz? – türelmetlenkedett idegességében Draco. Szétnézett a folyosón.

- Draco! El kell mondanom, hogy szeretlek! Nem is tudom, hogy titkolhattam eddig el ,hiszen egyfolytában ezt akarnám modnani neked – hadarta Pansy. – Nem is érdekel amit mondok? – ráncotla Pansy a homlokát, ahogy Draco kinézett a lépcsőkorláton át a lentebbi szintekre. A lépcsők össze vissza mozogtak, de egyiken se látta Blaiset vagy Daphnét.

- Jaj ,de iszonyatosan érdekel, amikről beszélsz Pansy – nyugtatta Draco, miközben aggodalmában azon töprengett hová kellene mennie.

- Olyan kedves vagy, hogy ezt mondod – áradozott Pansy.

- Jah szörnyen kedves vagyok – morogta Draco, miközben maga után ráncigálta a lányt. – Figyelj szétnézünk a mosdókban mit szólsz hozzá? – nézte aggódva Pansy egyre pirosodó arcát.

- Oda megyünk ahova csak szeretnéd – suttogta bizalmasan Draco arcába hajolva.

- aha – nyögte Draco zavartan. – Jó. Akkor menjünk! Legalább megállapíthatom, hogy többet az életbe nem főzök ilyen bájitalt! – dünnyögte az orra alatt, ahogy  Pansy szóáradatát hallgatta.

- Jaj Draco hiszen te mindent olyan jól csinálsz! Te vagy a legjobb bájitalfőző a világon! Csodállak érte! Jaj olyan szerelmes vagyok beléd! – nézett fel Dracóra fátyolos szemekkel Pansy.

- Kösz, ma megdobod az önbizalmam Pansy – biccentett Draco. Bekukkantott a lánymosdóba. – Hé Blaise! Daphné itt vagytok valahol? – kiáltotta be. Továbbkapkodta a lábait, Pansyt akár egy rongybabát huzigálta a folyosókon.  De Pansy megtorpant, s most olyan csalódottan nézett rá, hogy Draco nem tudta mit kezdjen vele.

- Miért keresed Daphnét? – kérdezte sírós hangon.

- Nem engem szeretsz, jaj én azt nem bírom elviselni! Mindjárt le is ugrom innen – kezdte megmászni a lépcsőkorlátot Pansy.

- Jaj nem nem szó sincs róla, gyere mássz le onnan na Pansy! Hallod gyere innen! – szedte le a lányt Draco a talárjánál fogva elkapva, s lehúzva magához. Pansy nekidőlt.

- Ugye engem szeretsz te is? csakis engem? – kérdezte Pany követelődzően.

- Aha, csakis – mondta minden meggyőződés nélkül Draco, de Pansy szerencsére beérte a szavakkal is. Draco benézett a mosdókba, körbekiáltott ,de mindenhonnan csak lánysikítások, vagy megdöbbent fiúk tekintete volt a reakció. Draco a legközelebbi mosdóban már megállt és  gyorsan a csap alá tartotta a zsebkendőjét. Pansy kuncorászott magában ,s időnként Dracóra pislantott.

- Huha Pansy te nagyon fárasztó vagy szerelmesen – pihegte kimerülten Draco, s a lány homlokára szorította a zsebkendőt.

- Fárasztalak? – szomorkodott Pansy. – Jaj ne mondj ilyeneket! – sírta el magát  Pansy.

- Jaj nekem – morogta Draco. S tovább vonszolta a lányt.

- Ugye szeretsz engem? Meghalok ha nem szeretsz mond hogy szeretsz! – csimpaszkodott Draco nyakába Pansy.

- Szakadj már le rólam – fakadt ki Draco, s belökte a legközelebbi mosdó ajtaját. Próbálta lehámozni a nyakáról Pansy karjait.

- Mond mond hallani akarom! – akaratoskodott Pansy.

- Hát… izé…hogyne – harapdálta a száját Draco.

- Draco ti vagytok? – kiáltotta ki a vécécsészék felől Blaise.

- Jaj a megmentőm, már majdnem azt a szót kellett kimondanom, mert Pansy nem akart békénhagyni – nyújtogatta a nyakát Draco, ahogy Pansy még mindig rajta hintázott. – Mi a helyzet? – Draco ahogy meglátta Blaiset, eltátotta a száját. – Mi a fenét csináltál te meg?

- Hát… - Blaise végignézett a nadrágján, a talárját a földre dobta, de a vizzel fröcskölt nadrágján még így is ott éktelenkedtek a foltok. – Daphné lehányt. Mielőtt megcsókolhatott volna – vakargatta a nyakát Blaise.

- Lenyűgöző Valentin-napunk van tényleg – jegyezte meg ironikusan Draco. Átadta Blaisenek a szédelgő Pansyt, s a vécécsésze mellett üldögélő Daphnéhoz sietett.

- Áh helo! – integetett neki széles vigyorral Daphné. – Képzeld Blaise-el örök szerelmet fogadtunk egymásnak. Csak hát rosszul viselem ezeket a nagy érzelmi megnyilvánulásokat úgy látszik – vihorászott ,s újra a vécécsésze felé fordult.

- Most mi legyen? – nézett rá tanácstalanul Blaise.

- Van valami bájital a szerelmi löttyök ellen – kapta vissza az összeesni készülő Pansyt. – Úgyhogy villámgyorsan megfőzzük és beadjuk nekik – sürgette Draco Blaiset. – Hozd Daphnét!

- Gyere szívem megyünk a nászágyba! – kacsintott Blaise a lányra, s felnyalábolta a földről. De Daphné már megint  öklendezni kezdett. – Jaj ne ne cicám ne hányj le megint jó? – kérlelte Blaise gyorsan ,s Átdobta a lányt a vállán.

- Figyelj Blaise tuti megismerik az utat amerre jársz, mert most Daphné hányáscsíkot húz utánad – röhögött a lehetetlen helyzeten Draco s kirúgta a mosdó ajtaját. – Szóval meg sem tudott csókolni?

- Hát éppen készültünk rá, amikor egyszer csak bllöö… és az egész reggelije a taláromra landolt ,soha jobb élményt – röhögött tehetetlenül Blaise

- Még jó hogy nem a szádba hányt – nevetett fel a helyzeten Draco.

- Jah igen – hallotta Blaise a kőre loccsanó újabb adag hányást. – Figyelj szerintem Daphné még jobban járt, ő legalább kihányja, de Pansy elég rosszul néz ki – pillantott a Draco vállára bukó lány fejére Blaise.

- Lehet benne valami – Draco csak most döbbent rá, hogy azért olyan nehéz Pansy, mert elájult. – Ah pedig már úgy megkönnyebbültem hogy elhallgatott – tette le a lányt Draco ,s a ő is változtatva a fogáson a vállán átdobva cihelte tovább a lányt.

- Lehet meg kellene mutatni őket Pitonnak mielőtt beadjuk nekik azt a valamit – hezitált Blaise.

- Akkor inkább Madam Pomfrey – szeppent meg Draco. – Nem merem Piton elé vinni.

- Draco! – ahogy meghallotta a sziszegő vontatott hangot, draco úgy érezte mintha forró vízzel öntötték volna le. – Mi történt Miss Greengrass-al és Miss Parkinsonnal? – azonosította a diákjait Piton.

- Jaj hát ööö pontosan, hogy mi is történhetett…. – nézett Pansy lázpiros arcára Draco.

- Nos szerelmi bájitalt ittak – nyögte ki Blaise.

- Igazán? – vonta fel fél szemöldökét Piton. – Akkor fordítsák meg a menetirányukat és a gyengélkedő felé igyekezzenek velük. – Lejárt hozzávalóval dolgozni… - morogta Piton.  Draco és Blaise visszafordultak.

- Lejárt hozzávaló? – suttogta Blaise Draco mellett rogyadozó lábbal Daphnét cipelve.

- A főnixnyál lesz. Szerintem Piton rá is jött, hogy tőle szereztük – szorította össze az ajkait Draco. – Mondtam ,hogy valami nem jó azzal a bájitallal. Ez a Pansy iszonyatosan nehéz – lökött egyet a zsákként alélt lányon Draco.

- Ezt kiheverik, csupán egy kis szerelmi bájital – nyugtatta Blaise.

- Ühüm. De ha kijöttek a gyengélkedőről…. Akkor mit kapunk! – mondta vészjósló hangon Draco.

- Pitontól? – zihálta Blaise.

- Nem, hanem a lányoktól – préselte ki magából Draco, ahogy a gyengélkedőre belépve Madam Pomfery utasítására a legközelebbi  ágyra eresztette Pansyt.