A nyár utolsó napjai snidgetszárnyon röpültek el, s az Abszol úti bevásárlás ébresztette rá Dracót, hogy az idei tanév vészesen közeledik. Draco a mozaikköves kávézóasztalnál forgatta új Rúnatankönyvét. A vele szemközt hanyagul a szék karfáján átvetett karral, keresztbe vágott lábakkal ülő Blaise melegbarna színű ujjaival most a vaskos Számmisztikakönyvön dobolt már percek óta. Draco a Rúnajelekről felpillantott, de a fiú ügyet sem vetett rá. Szemével az Abszol út forgatagát figyelte.

- Hol maradnak már? – túrta át a haját Blaise.

- Szerintem Millicent Madam Malkinnál próbál vélahajjal szőtt anyagot beszerezni – lapozott a könyvben Draco. – Már nagyon várom az ősi rúnák tanulmányozását…az egyik legjobb tantárgy a Roxfortban… - bújta a könyvét Draco, s belekortyolt a tejeskávéba.

- ott vannak! – tört ki Blaise, s a kávézó teraszának fekete kovácsoltvas korlátjához rontott, s megmarkolta a felforrósodott fémet. Draco futólag felpislantott a titkos jelrendszerről, s a korlát rácsán keresztül meglátta a három barátnőt. Daphné középen haladt, sötét haját meglebbentette a menetszél, fekete testre simuló térdszoknyában és fekete körömcipőben lépdelt, akár egy modell a talármagazinok címoldalán.

- Mindjárt elmegyek! – nyögte Blaise.

- Mi? Menjünk le hozzájuk? – nézte sajnálkozva a félig kiürült bögréjét Draco.

- Dehogyis! Ebben az állapotomban semmiképpen sem – csapta a számmisztika könyvet az ölébe Blaise. Draco értetlenül meredt a fiúra.

- Nem fogom kibírni mellette! – kortyolt a kávéjába Blaise.

- Nem különb mint máskor, bár lehet a cipő kényelmetlen neki, mert olyan furán ment benne – értett egyet Draco.

- Már csak meglátom és rágerjedek, mi lesz ha folyamatosan inzultál? – sopánkodott Blaise. – Bosszantó, hogy egy férfinak olyan egyértelmű ha…

- Ha? – Draco homlokráncolva grimaszolt.

- Hát ha megkíván egy nőt! Na menjünk! – vigyorgott Blaise, s a táskájába gyömöszölte a számmisztika könyvet. – Induljunk! Láttad hova mentek be? – fordult Dracóhoz, aki még az utolsó kortyokat csúsztatta le a torkán a tejeskávéjából.

- Millicent mintha a patika felé mutogatott volna – bizonytalankodott Draco.

- Ő is vele volt? – kérdezte kábultan Blaise. – Igazán csak Daphnéig jutottam el, senki mást észre sem vettem.

- Pedig Pansy kiborított egy egész sastollpenna-készletet, annyit szerencsétlenkedett vele – jegyezte meg flegmán Draco. – Egy csomó ideig ott szedegette, mert Daphné nem tudott lehajolni a szűk szoknyájától, hogy segítsen neki. Szánalmasak voltak. De Daphné változása neked köszönhető Blaise! – tette hozzá Draco hozzá nem jellemző módon az őszinte megállapítását.

- Nem lesz egyszerű ez az év úgy érzem – motyogta Blaise, ahogy még utoljára áttúrva amgy is borzas hajátbenyitott a patikába. A kis ajtó feletti csengők vidáman csilingeltek, jelezve a patikusnak, hogy új vendégek érkeztek. A Patikában elég sokan megfordultak most. Draco és Blaise a bájitalhozzávalókkal zsúfolt polcok között ingázva végül egy hátsó kis sarokban találták meg az évfolyamtársaikat.

- Szia Draco! Nézd itt van Vélakészítmény! – mutatta az apróra darabolt sárgásfehéres hajszálaknak tűnő morzsalékkal teli üvegcsét. Millicent szeme úgy csillogott, mintha az igaz élet forrását találta volna meg.

- Remek! Biztos hallgathatok majd ezzel kapcsolatban is szóáradatot – forgatta a szemét Draco. – Sziasztok! – nézett végig a lányokon. Pansy a sarokban húzódott meg akár egy kisegér, de tárga nyílt szemeivel Dracóra fókuszált.  Daphné mindenkit söpört a boltban. Meglebbentette a haját, s Draco is érezte a melegházi emlékek illatát, s szépre reszelt hosszú körmeivel végigsimított Blaise karján.

- Jaj Blaise! Képzeld megvettem én is a Számmisztika könyvet! De azt hiszem szükségem lesz a segítségedre a képleteknél – lebbentette meg a szempilláit  Daphné. Blaise az érintésre vihogva hátrált egy kicsit, s a táskáját már megint az ágyéka elé csapta.

- Cicám bármikor! – kacsintott a lányra. Hogy elterelje a figyelmét Daphné félelmetes közelségétől, s hogy a fenekére feszülő szoknyáját véletlen se lássa, lenézett a kosarukba. – Huha felszerelkeztetek nadragulyából – mutatott a tasakokra Blaise. Majd megbökte Dracót. – Fogadni mernék, hogy a lányhálókban felállított üstökben görcsoldó bájitalok rotyognak.

- Blaise! Utálom, hogy túl sokat tudsz! – dobott egy doboz üsttisztítót az árulkodó nadragulyástasakokra Daphné.

- Ez az élet természetes része. Mellesleg a nadragulyáról mindenki tudja, hogy alhasi izmokat lazít – tárta szét a karját ártatlanul Blaise.

- Engem például a nadragulya sosem érdekelt és nem is tudtam ezt róla – szúrta közbe Draco, miközben a polcról lesepergetett egy kis porszemet.

- Draco! – lépett hozzá Pansy a sarokból. – Hallottam, hogy mi történt, a nagybátyáddal, biztos nagyon felkavart a hír! – mondta halkan ,s közben kutatva figyelte Draco arcjátékát.

- Nem kavart fel – harapta be az ajkát Draco. – Nincs a családnak semmi kapcsolata, egy kitagadott rokonnal. Ő volt az, aki hátat fordított a vérének és a rokonainak. Minden más ami vele kapcsolatos, az inkább bosszantó.

- De hát mégiscsak Black…és ez talán…a Nagyúrhoz való viszonya…lehet, hogy kellemetlenségeket okozhat a családodnak, hogy most szabadlábon van… - suttogta Pansy, s sötéten villogó szmei, elkomorult arcán már megint ez az aggódó, szenvedő arckifejezés.

- Pansy semmit nem tudsz az egészről. És ne foglalkozz olyan dolgokkal, amik nem tartoznak rád! – emlékeztette Draco elutasítóan.

- ÉN csak…azt hittem…barátok vagyunk…s talán…szeretnél beszélni….erről valakivel…aki…nem tartozik a családhoz  - fordult el gyorsan Pansy, s felkapva a kosarát a bolt másik végébe iszkolt.

- Kedvesen elkergetted látom hozod a formád idén is – hordta le Millicent.

- Fogalma sincs milyen a viszonyunk Siriussal – sziszegte vissza Draco. – Minek ártja bele magát!

- Semmi hátsó szándéka nem volt te meg leugatod! Ahelyett hogy örülnél, hogy valaki foglalkozik veled – védte barátnőjét Millicent.

- Látom sikeresen ellenem hangolt megint, menj csak utána, úgyis jól elvagytok együtt – felelte neki flegmán Draco.

- Te meg eredj Monstróhoz, aztán bámuljátok a Flourence fagylaltszalon kirakatát! – vágta hozzá Milly s végül még kinyújtotta Dracóra a nyelvét.Draco visszafordult Blaisehez, aki épp akkor rántotta el a csípőjét Daphné feneke elől, mert a lány már megint közelebb furakodott hozzá.

- Jobb ha elválnak most útjaink Cicus! De számmisztikán bőven lesz alkalmunk találkozni – fogta le a lány csípőjét Blaise, s amikor szeme összeakadt Dracóéval intett, hogy menjenek. Draco kirontott az üzletből, s utána a fújtató Blaise is leugrott a lépcsőről.

- Fuh! Meleg helyzet volt! Majdnem…megérezte – röhögött Blaise.

- Biztos odáig lett volna érte, igaz lehet az egész patika tőletek lett volna akkor hangos – gonoszkodott Draco.

- Ma nem volt jó a fellépésünk a lányoknál úgy érzem! – vonta le a következtetést Blaise.

- Mert a lányok évről évre kiborítóbbak – bólogatott Draco, miközben a családi fényképalbumból ismert Sirius Black arcképét méregette a postahivatal kirakatában. – Pansy lehetett volna annyira diszkrét, hogy meg sem említi.

- Van annyira közel hozzád, hogy mint nő megkérdezhette tőled, téged hogy visel meg az egész – intette le Blaise. – Ha szó nélkül hagyta volna az lenne a bajod. Jaj Daphnén pánt nélküli ruha volt. S milyen formás mellei vannak – áradozott Blaise.

- Blaise szerintem ideje visszamennem apámhoz a kávézóba, de a vonaton majd találkozunk – tért ki Blaise szóáradata elől időben Draco.

- Jah, okés! Akkor a Roxfort Expressen, addig kapj le valakit – kacsintott Blaise, s Draco tenyerébe csapta a sajátját, majd ruganyos léptekkel megindult lefelé az Abszol úton.

Draco figyelte, ahogy anyja az egyik házimanójukkal összekészíti a ládáit. A ruhásszekrényeiből válogatta a ruháit. A friss szépen vasalt vadonatúj harmadéves ingek, nadrágok, talárok, köpenyek, nyakkendők, pulóverek, mindegyiken ott díszeleg a mardekár ház jelképe. A ládák zsúfolásig tömve, majd szétcsattantak az összekészített holmiktól.

-         Merlinre hogy megnőttél Draco! – mosolygott kedélyesen az anyja, ahogy a cipőket és ingeket igazgatta az utazóládákba. – Évről évre egyre nagyobb leszel. Észre sem veszem és a fiamból férfi lesz – paskolta meg Draco sima arcát Narcissa Malfoy.

-         Jaj anya ne mondj ilyeneket! – babrálta zavartan a tarkóján a frissen nyírt rövid szőke hajszálakat Draco.

-         A nyáron már tizennégy éves leszel! – sóhajtott Narcissa.

-         De anya még most is nyár van és tizenhárom éves vagyok – ellenkezett Draco.

-         Nem, nem. Idén már nem játszottál a régi játékaiddal. Elmaradt a köpkőzés is, sőt a robbantós snapszli sem a kedvenc már  - mosolygott megértően Narcissa.

-         Mert mostanában kártyázunk – tárta szét a karját Draco.

-         Bizony éppen ezt mondom – felelte Narcissa. Draco végighúzta az ujját Nimbus kétezeregyesén. S észre sem vette, hogy anyja témaindítása nagyon nem volt alaptalan és olyan tudatosan irányította egy Draco számára a legkevésbé sem kellemes tárgykör felé, amiről véletlen sem akart beszélni egyáltalán senkivel sem, nem hogy az anyjával. – Megkomolyodtál Draco. Már nem vagy kisfiú. És igazán gyerek sem.  Ezt biztos te is észrevetted már. Talán kezdenek jobban érdekelni a lányok…

-         Anya! – csattant Draco, s rémült szürke szemekkel körbenézett  a gardróbban, hogy mégis hová menekülhetne el, anyja és a készülődő beszélgetés elől.

-         Várj Draco! Szeretném, ha most végighallgatnál – mondta komolyan Narcissa, s leeresztette a kezében szétteregetett fehér inget az ölébe. – Mint az édesanyád nekem kell erről igazán beszélnem veled. Tudod ha egy fiú és egy lány szereti egymást… - Draco mély levegőt vett és egyik lábáról a másikra álldogálva tűrte anyja felvilágosító előadását. Olyan kellemetlen ez az egész, miért van mindenki bezsongva ebben a témában idén? Millicent, Blaise…és tessék, most már az anyja is kezdi! Sehol sem lehet nyugta ezektől a dolgoktól?

-         Jaj anya muszáj ezt most!? – szakította meg anyja mondatát Draco panaszosan.

-         Igen muszáj és most! – felelte kíméletlenül Narcissa Malfoy, s hidegen és parancsolón villanó kék szemei tüzétől Draco jobbnak látta, ha leereszkedik a közeli puffra. Hát ha túl kell esni ezen akkor tessék! Draco lesütött szemmel, kimelegedve, és kivörösödve hallgatta tovább anyja monológját. – Szeretném ha tudnád, hogy a testi együttlét egy férfi és egy nő között kölcsönös vonzalomból, szeretetből, tiszteletből és nagyrabecsülésből áll. Közös döntésből és teljesen tudatosan. Megértetted?

-         Ühüm…igen anya értem – bólogatott hevesen Draco, mielőtt anyja újra elismételné a már elhangzottakat  Nedves ujjaival idegesen babrált a puff szövetének szélén, próbálta kibontani a varratot, csak hogy ne kelljen anyjára néznie közben. S egyet kellett értenie Blaise-el ,hogy ezt barátja sokkal kevesebb körítés nélkül is el tudja mondani, ellentétben anyjával, aki minden szót gondosan megválogatva találja előtte az egész…férfi-nő kapcsolatot.

-         Régen a testi szerelem csak a nászéjszakán volt engedélyezett, vagyis csak házasságban, de sajnos a kor olyan gyorsan megváltoztatta ezt a régi jól bevált rendszert, és hát tudom jól, hogy ez már egyáltalán nem így zajlik. Szeretném Draco, ha tudnád, hogy egy ilyen intim együttlét felelősségteljes dolog – bólogatott Narcissa, beszéd közben fiát figyelve, hogy Draco egyáltalán odafigyel-e még arra, amit mond neki. – A védekezésre pedig nem csak egy lánynak, de egy fiúnak is mindig gondolnia kell. Draco ez a te felelősséged is!

-         Ühüm jól van – paszírozta ki magából kényszeredetten Draco.

-         És semmit sem kell meggondolatlanul tenni, azért mert tegyük fel, Blaise már élen jár bármiben is, csak akkor kell bármit is tenned, ha úgy érzed elég érett vagy rá, és ha az illető lány is szeretné. De érzelmek nélkül soha semmit ne tegyél – kérte Narcissa. Draco fejében végigfutott a gondolat, hogy vajon ezt az érzelmekről szóló szónoklatot vajon a Black vér diktálja anyjából, és vajon apja szájából teljesen máshogy hangzana egy ilyen felvilágosítás? Nem mintha nagyon vágyott volna még egy ilyen családi beszélgetésre. –Egy férfi teljesen máshogy éli meg a testi szerelmet Draco! Egy nő sokkal érzelmesebb! És szeretném ha a fiam kellően odafigyelne a partnerére! – nézett szúrósan a fiára Narcissa.

-         Igen, jó, jól van – hadarta gyorsan Draco, mielőtt anyja nekitámad olyan bűnök miatt, amiket el sem követett.

-         Ugye tudod ,hogy lesz a kisbaba? – kérdezte Narcissa mosolyogva a fiát.

-         De anya! – csattant fel Draco.

-         Jól van jól van! – hajtotta össze az ölében szorongatott inget Narcissa. – Szeretnélek megóvni ezektől a dolgoktól, de hát tudom, hogy…nem lehet. Az élet bizonyos dolgait egyes egyedül kell átélnünk és megélnünk és senki sem támogathat minket. Azért remélem az én okos fiam, minden élethelyzetben az is marad – mosolygott a fiára Narcissa, s hogy oldja a fiú feszélyezettségét gyorsan témát váltott. – Nos várod már a Rúnatant? Apád és én is arra jártunk a Roxfortban.

-         EZ igazán a múlt végre! A nagy varázsvilág múltja az aranyvérűek múltja! Olyan dolgokról olvashatok amikről eddig még sosem! – lelkendezett Draco. – Hasonló a mágiatörténethez ugye?

-         Igen, egészen hasonló, csak itt komoly szövegeket kell már fordítani, igazi eredeti forrásokat, kihalt varázslótörzsek jegyzeteit, falfeliratait ráolvasásait, nagyon izgalmas tárgy – felelte Narcissa fia lelkesedésén mosolyogva.

-         Ó szuper lesz! Máris nagyon várom, hogy Babbling professzor óráján ülhessek. Ugye jó tanár? – bizonytalanodott el Draco.

-         Igen. Alapos és felkészült tanár, nem lesz gond, és tetszeni fog neked a tantárgy majd meglátod – Draco  az utazóládában kézközelbe tette a tankönyvet, hogy ha kedve támadna hozzá, akkor a Roxfort Expresszen is elővehesse majd, ellenben a Szörnyek szörnyű könyvét, ami majdnem megharapta az ujját a házimanó gondjaira bízta. Még anyja is féltette szép karcsú ujjait a harapós könyvtől és nem győzött háborogni, hogy miféle új könyveket vezettek be a Roxfortban. Az ő tankönyve sokkal hasznosabb és forgathatóbb volt mint ez a vadóc könyv. Lucius Malfoy pedig még mindig nem tudta kideríteni, ki lehet az a legendás lények gondozása tanár, akit Dumbledore a tanári asztalhoz ültetett. De érezte, hogy nem egy hivatásos tanár lesz, ami a legkevésbé sem volt ínyére, főleg, hogy a fia mégis ez mellett a tantárgy mellett döntött. Este Draco meglepetésére apja benézett hozzá.

-         Anyád a lelkemre kötötte, hogy adjak neked egy csomaggal – tette az ágyra a Malfoy- címeres anyagzsebkendőbe bugyolált csomagot  Lucius Malfoy. Draco kézbe vette, s futólag felhajtotta a sarkait, hogy meglássa mit rejt a szövet, de azonnal vissza is hajtotta, s kivörösödve lehajtotta a fejét. Hát ez nem lehet! Már az apja is kezdi! Épp az elutazása előtti estén kell ilyesmivel szembesülnie? A diszkréten zsebkendőbe csomagolt óvszercsomag. Lucius Malfoy kifinomult burkoltságára utalt. Draco titkon hálás volt apjának, hogy így adta át neki, mert egyéb formában még kínosabb lett volna ez az egész helyzet. Lucius Malfoy a torkát köszörülgette.

-         Nem tudom anyád milyen szakkönyveket nézhetett át, ami alapján arra a következtetésre jutott hogy itt az ideje, mert én azért elég jól ismerlek fiam és a szemed sem úgy áll mint akinek esetleg hátsó gondolatként egyáltalán felmerült volna ilyesmi a fejében, de hát a nőket nem lehet sokszor megérteni – mosolygott fanyarul Lucius a fiára. Draco felmosolygott az apjára. Az egyetlen aki megérti őt ebben az egész helyzetben. S aki nem erőltet semmilyen beszélgetést rá. – Draco! Anyádnak is mondtam, ha változás lesz a gondolkodásodban azt látni fogjuk, na de azért legyen mindig nálad, sosem lehet tudni – zárta le a témát Lucius Malfoy. Egy apró vékony kötésű könyvet  húzott elő a mellényzsebéből. – Elég régi kiadás, de én mai napig erre esküszöm. Ilyen idős lehettem, amikor ráakadtam – futott fel a férfias nevetőránc Lucius arcán, s átnyújtotta a könyvet a fiának. – Jó éjt! Holnap korán kelünk ne sokáig olvass! – s bezárta maga mögött az ajtót. Draco lenézett a kezében tartott vékony könyvre: „Varázslatos éjszakák – Útmutató kezdőknek, avagy hogyan induljunk el a szerelmi gyönyörök felé, ha még sosem csináltuk” Draco homlokráncolva méregette a kézreálló apró könyvet. Szerelmi gyönyörök? – Draco a takaróra tette a könyvet. Körbenézett a szobában. Sehol senki. Csak az ágytámlánál ég a több karos gyertyatartóban a hosszú szálú csontszínű gyertya. Újra felemelte a könyvet. Futólag felsandított jobbra, majd balra. Végülis belepillanthat csak hogy egyáltalán milyen is az a könyv. Óvatosan felnyitotta. „ Kedves zöldfülű első szerelmes ifjú… ez a kötet éppen neked készült…”

-         Első szerelmes ifjú? Ez azért túlzás! – motyogta Draco hidegen.

-         Talán második? – kérdezte vissza a könyv. Draco gyorsan összecsapta. A kis szemét! Visszabeszél! Draco hallgatódzott, hogy nincs-e a folyosón valaki, de csak a kakukkosóra távoli kattogását hallotta a lépcsőfeljáró felől. Óvatosan felnyitotta ismét a könyvet.

-         Vagy úgy! Szóval még sosem voltál szerelmes? – kuncogott a kezében a könyv.

-         Mi olyan nevetséges ezen!? – förmedt a könyvre Draco. – MH egy könyvvel beszélgetek! – rázta a fejét Draco önmagán elégedetlenkedve.

-         Én leszek a legjobb barátod majd meglátod! A legmocskosabb fantáziádat is megoszthatod velem  - lihegte lelkesen a könyv.

-         Nincsenek mocskos gondolataim! – háborgott sértetten Draco.

-         Nincsenek? – a lapok zizegtek egy kicsit a könyvben. – Hát…majd lesznek – kacarászott a könyv.

-         Tesztelhetlek? – kérdezte Draco.

-         Mi vagyok én? Terhességi teszt? – kezdte sértetten lapozgatni magát a könyv előre hátra. – Jaj tudom ott még nem tartunk mert  te még sosem voltál szerelmes – utánozta Draco hangját a könyv.

-         Ugye senki sem tud majd róla, hogy mi mit beszéltünk? – bizonytalankodott Draco.

-         Senki – lapozott a szabályzathoz a könyv.

-         Jól van – bólogatott Draco átfutva a sorokat.

-         Mit akarsz tudni?

-         Bármit kérdezhetek? – kezdett lapozgatni Draco a könyvben.

-         Előbb kérdezz. Azt mondtad tesztelni akarsz. Mindenre tudom a választ.

-         Akkor Magammal viszlek dolgozatíráshoz is – nevetett fel Draco.

-         De csak ha közben valakivel szeretkezni akarsz. Mert én csak a szexhez értek – rajzolódott ki egy nagy szív alakú ágy a papírlapon.

-         Akkor nem sokat fogunk találkozni – mondta határozottan Draco. –Rendben. Tényleg létezik a szűzhártya és …?

-         HÉ! Minek nézel engem anatómiakönyvnek? – fújtatott a könyv, s Draco orrát is megcsapták a pergő lapok. – Azt kérdezd a barátaidtól!

-         Semmi hasznod nem veszem, ha egy alapvető kérdésre sem tudod a választ – csapta össze a kötetet Draco.

-         Okééé…nah válaszolok – préselte a könyv, mintha összezárt szájjal beszélne valaki. Draco kinyitotta újból.

-         Akaratos egy könyv vagy – állapította meg Draco.

-         Jobb lenne ha egyszerűbb dolgokkal kezdenéd – tanácsolta a könyv.

-         Milyen egyszerűbb dologgal? – lepődött meg Draco. A könyv ismét magát lapozta, s egy fejezetnél megtorpant. Draco elolvasta a fejezetcímet: „ A szerelem jelei” – Igen lehet ez logikusabbnak tűnik – értett egyet Draco, s belekezdett az első bekezdésbe.