A Mardekárosok bosszankodva vonultak el szokásos asztaluk előtti hálózsákok felé. Értetlenség és zavarodottság uralkodott a nagyteremben, s lassan csordogáltak a hírek a griffendél felől, hogy pontosan mi is történt.

- Black felszabdalta a klubhelyiségük bejáratát örző portrét, mert nem akarta beengedni! – suttogták a teremben mindenfelé.

- Ó Daphné nagyon félek! – rontott Daphné mellkasának Astoria remegve. Daphné megsimogatta húga haját.

- Ne aggódj nem lesz semmi baj! Vissza kell menned az elsősökhöz, mert ott számolnak meg téged! De itt leszek én i a nagyteremben alig néhány méterre tőled! Nem lesz semmi baj! Black semmi vizet nem zavar a mardekárnak, max fellövi a Sötét jegyet, de annak csak örülni tudnánk – nevetett fel Daphné.

- Megkaphatnám Seaffyt, hogy ott aludjon mellettem? – fordult Astoria Blaisehez.

- Persze szerintem itt kódorog valahol, nézd ott somfordál! Szaladj érte és vidd magaddal nyugodtan – kacsintott rá Blaise. – Jó kis ágymelegítő ám! -  s nézte ahogy a kislány az előtérbe szalad, s ölébe kapja a macskát.

- Olyan nagyszerű érzés, hogy a Griffendél miatt megint ki kellett vonulnunk a klubhelyiségünkből. És az egész éjszakát a nagyteremben kell töltenünk egy hálózsákban! – sziszegte Draco.

- Mintha táboroznánk – vigyorgott Blaise.

- Hogy aludjunk? – álltak a hálózsákok mellé a lányok.

- Ki akarja megosztani velem a hálózsákom? – röhögött Blaise. Tracey s Sally-Anne elhelyezkedtek egymás mellett, s így Millicent is a mellettük levő hálózsákot választotta.  Bizonytalankodva nézték a gyorsan fogyó hálózsákokat.

- Én nem fekszem lány mellé – sziszegte Draco.

- Jól van, akkor majd én leszek legszélen fiúk így jó lesz? – kérdezte Blaise, s a Millicent mellé telepedő Pansyt figyelték. Egyértelmű volt a lányok felől Daphné zárja a sort, tehát Daphnét és Blaiset egymás mellé rendelték. Blaise a lányra kacsintott, aki szűk ruhájában kecsesen a hálózsákra ereszkedett.

- Merlin se akarhatta volna jobban! – jegyezte meg Blaise, s Daphné hálózsákja mellett lerúgta a cipőjét, s bearaszolt a hálózsákjába. Draco is kedvetlenül de leült a piros hálózsákra.

- EZ rémes! Kő kemény a föld! Tele leszek kék zöld foltokkal így is fáj a karom, eddig is kényelmetlenül aludtam a felkötött karom miatt és most tessék pluszban még a saját ágyamban sem alhatom! – mérgelődött Draco a hálózsákba bújva.  Blaise  kezébe vette Daphné fekete magassarkú bórcipőjét és megforgatta a kezei között.

- Nagyon csinik, mint te – mosolygott a lányra. Daphné  haja a földre omlott, ahogy a hálózsák szélénél tovább hullámzott.

- Felháborító, hogy mindig történik valami! Ráadásul mit fenyegetne minket Black? – szólt fennhangon Pansy. – Egyértelmű, hogy nem a mardekárhoz jött! Simán aludhatnánk lent a pincében!

- Black egy eszelős gyilkos mindenki annak tartja! – emlékeztette Milly. – Lehet a késével lemészárolna mindenkit aki csak szembe jön vele.

- Miért épp késsel, csak szerzett már egy pálcát! – ellenkezett Pansy. – Szerinted Draco?

- Engem nem érdekel Black és ez az egész ügy sem! Egyértelmű, hogy ez Potter ügye! Keresse meg és tisztázzák maguk közt a dolgot, engem meg hagyjanak az ágyamban aludni! – zsörtölődött Draco.

- Csend legyen most már takarodó van! – szólt rájuk a mardekáros prefektus ahogy elhaladt mellettük. Ahogy mindenki elrendezkedett a hálózsákjában lassan sötétség borult a nagyteremre. Csak a csillagos égboltot imitáló mennyezet  borult feléjük halvány éjszakai fényével.

- Merlinre milyen szép! – suttogta Daphné. – Mintha a szabad ég alatt aludnánk!

- Én egyáltalán nem vágyom a szabad ég alatt alvásra – morogta Pansy. – Nem vagyok útszélen rekedt boszorkány! És most itt alszom egy teremben kétszáznyolcvan emberrel!

- De ebből száznegyven férfi – kacagott halkan Daphné.

- És száznegyven nő! Vao! Sosem aludtam egyszerre száznegyven nővel – vihogta Blaise.

- De ezek közt sárvérűek is vannak – lombozta le Blaise lelkesedését Draco.

- Jah, milyen igazad van – sóhajtott mélyet Blaise.

- Fejezzétek be a beszélgetést! – szólt rájuk a prefektus ahogy elhaladt mellettük. Elcsendesedtek.  Draco kényelmetlenül fészkelődött a kemény talajon. A karja is nyomta. A csontjainál különösen keménynek érezte a nagyterem padlóját. El tudta képzelni mit élhet meg a gőgös hercegnőt játszó Pansy, aki annyira finnyás. Neki ez egy kész katasztrófa lehet, hogy egy hálózsákban kelljen aludni a nagyteremben. Hiszen még ő Draco is ugyanezt gondolja. Főleg, hogy itt van a többi ház tagja is. Ilyen nyitottan. Borzalmas éjszakájuk lesz. Egyáltalán nem számította, hogy a szörnyűségeket tudják még fokozni itt a Roxfortban de lám sikerült. ÉS egyáltalán mit csinálhatnak a dementorok a suli birtokhatárán, ha Black csak így besétált a kastélyba. A távolból horkolások érkeztek, mély szuszogások, s Draco mellől is megérkezett a hálóteremből jól ismert horkolás Monstro felől. Csak most szinte a fülébe szuszogott, ami egyenesen rémes volt. Draco ismét fészkelődött, az oldalára fordult, hátha így kényelmesebb lesz. Daphné suttogása ütötte meg a fülét.

- Blaise? – rebbent a könnyed kérdés. Szinte alig lehetett hallani, pedig Blaise másik oldalán ő fekszik.

- Igen? – jött rá a fiú rekedtes halk válasza.

- Te félsz? – súgta neki.

- Black miatt? – könyökölt fel Blaise, hogy a lány szemébe nézhessen. Nem jött felelet. Blaise a hajába túrt. – Hát nem mindennapi dolog. Hogy egy őrült gyilkos egy késsel szaladgál a suliban, de inkább izgalmas mint félelmetes. Mellesleg, mind őrültek vagyunk – susogta Blaise.

- Olyan szép, ahogy felénk borul az égbolt, a sötétsége a titka, a csillagok fénye!

- Igen tényleg gyönyörű, lehet a hálószobámat is megcsináltatom ilyenre – súgta vissza nevetősen Blaise.

- Jó lehet az útonállóknak, ha minden este a csillagokat nézve aludhatnak el – sóhajtotta Daphné. – Én nem bánom, hogy ma itt kell aludnunk. A csillagok alatt aludhatok, nem is lehetne ennél szebb befejezése ennek a napnak.

- A csudába a tökéletességgel, de lehetne szebb – tört ki Blaise, s Draco a selyem suhogásából hallotta, hogy Blaise Daphné fölé hajol.  Daphné levegő után kapott, s Blaise határozottan rányomta az ajkait a lány szájára. Puhatolódva ízlelték egymás száját az első csók élményében, míg találkozott a nyelvük, hogy bátortalan, kezdetleges, de mindkettejükre jellemző vad játékban forrjanak össze.

- Ó Blaise! – sóhajtotta Daphné ,s a hálózsák alól kiszabadította a karját, hogy a fiú borzas hajába túrhasson.  S Blaise most egy év visszatartott vágyát, kihagyott csókjait pótolta. Lassan melegedtek bele a csókolódzásba, hogy Daphnéval forgott a csillagos égbolt a feje felett ,ahogy Blaise sármos arcára nézett, s ahogy a fiú, tenyerével kutatva talált rá Daphné melleire a hálózsák selymét félreseperve.  Blaise olyan elmélyülten és teljes odaadással merült el a csókolózás fortélyainak ízlelésébe, a végre megtett első csókba, a gyönyörű lány  húsos ajkainak ízébe, hogy képtelen volt betelni vele. Csókolták egymást egész éjszaka. Hogy még a prefektusnak sem volt szíve rájuk szólni, ahogy a két hálózsák szinte eggyé vált, a Daphné felé könyöklő Blaise indulatának hevében. Képtelenek voltak elszakadni egymástól, újra és újra levegő után kapva tapadtak össze ajkaik, hogy egyre belefeledkezettebb csókba kezdjenek. Blaise két teljes óra után érezte, hogy a könyöke most már végleg felmondja a szolgálatot, s erőtlenül hanyatlott le,

- Daphné cicám! Nekem nem lenne ellenemre, de a könyököm már felmondta a szolgálatot – zihálta Blaise kifulladva. Daphnét magával húzta, aki a fiú mellkasára simuló karral haját félreseperve merült el újra Blaise férfiasan szép ajkainak csókjában.

- Ó Blaise! Annyira jól csókolsz! – suttogta Daphné szerelmesen, s visszahajolt újabb csókért a fiú ajkaira. Egy szemhunyást sem aludtak az éjszaka, hol Blaise, Hol Daphné fölé borult a csillagos éjszakai álmennyezet, s a néha áthaladó tanárok megjelenésének ténye tudta csak néhány percre elszakítani egymástól Daphné és Blaise ajkát. Levegő után kapkodva várták meg hogy a tanárok elhagyják a nagytermet, hogy aztán ismét egymásban merüljenek el.

Draco a sóhajtásokon a selyemsuhogáson és a nyálas cuppogáson és nyammogáson kívül semmi mást nem hallott, mindez viszont a végletekig bosszantotta, mert egyszerűen képtelen volt elaludni a hangoktól, ahogy végig kellett hallgatni a tőle alig negyven centire fekvő Blaise  és Daphné kezdetleges, felfedező és próbálkozó csókolódzási kísérleteit. S most végképp el sem tudta képzelni hogy mi lehet ebben, annyira jó, amikor egymás nyálát érzik. Mert hogy itt aztán minden nyálas volt abban biztos lehetett már csak a hangokból ítélve is. Egyfolytában cuppanó, nyammogás.  Mintha valaki csámcsogna mellette egész éjszaka. Mikor hagyják már abba?  Először bízott benne, hogy na jó hát egy első csók, egy elalvás előtti akármi. De amikor már az ő karja is elzsibbadt, és ezek még mindig nem hagyták abba, sőt talán akkor kezdtek belehevülni, na akkor kezdett besokallni az egésztől. Főleg azért, hogy mégis most hogy forduljon meg. Sokáig meg sem mert fordulni csak feküdt ledermedve elzsibbadt pózban ott Blaise mellett. Előre sejthette volna ,hogy  nem szabad Blaise mellé feküdnie, ha Daphné van a másik oldalán. Tessék Crak meg Monstró már órák óta húzzák a lóbőrt ő meg álmatlanul fekhet itt, és hallgathatja Daphné sóhajtozásait, ahogy kifulladva Blaise nevét pihegi, aztán megint ez a nyálas undormány. Hogy lehet ilyen hangosan csókolódzni?  Meddig csinálják még? Hogyl ehet az hogy már órák óta egymás nyálában úsznak és még mindig nem unták meg? Draco mérgesen fogta magát és karjára vigyázva átoldalazott a másik oldalára, de a szeme akaratlanul is kinyílt és éppen a Blaise felé hajoló daphnét látta. Sőt még a nyelvüket is látta, ahogy egymásba gabalyodtak! Brr! De rémes! Undorító! Hát ő aztán sosem lenne képes ilyesmire, főleg ilyen sokáig! Ez iszonyatos! A Lelkes nyelvmozgás azonban most sem maradt el. Sőt!

-         Daphné! Annyira kívánlak! Olyan gyönyörű vagy! – zihálta Blaise, Daphné ajkai után kapkodva. Draco felvonta a szemöldökét és mélyet sóhajtott. De jó, hogy ezt éppen a füle hallatára kell most megbeszélniük! Meg csinálniuk! Na jó persze azt hiszik, hogy körülöttük már mindenki alszik, de ő például tök nehezen szokott elaludni. Most meg ne mis tud! Draco kíváncsi lett volna hogy  a Daphné-Blaise szerelmi páros másik oldalán fekvő Pansy mit gondolhat vajon most magában. Ő is fent van? Vagy nem persze neki lehet, hogy nagyobb szerencséje van és már elaludt. Mert Pansytól kitelne, hogy a csókolódzó párra szól, hogy most már fejezzék be mert ő aludni szeretne. Ó de jó is lett volna, ha Pansy fent van, és megkíméli ettől, hogy egész éjszaka ezt a nyammogós smárolást kelljen hallgatnia. Vagy lehet, hogy a lány is ugyanígy tetteti az alvást ott a másik oldalon, s ő is nyitott szemmel várja a reggelt, hogy álmatlanul de legalább felkelhessen a páros mellől? S ha igen akkor…mire gondolhat? Zavarja? Vagy…irigykedik? Pansy fejében megfordult már valaha ilyesmi? Mint a csókolódzás? Mert neki Dracónak talán már igen. Zavartan próbálta elhessegetni a születni készülő gondolatokat, Milly fecsegő cserfes ajkainak árulkodó szavait, miszerint Pansynak ő tetszik. De hát az olyan régen volt már! S akkor úgy leállította a lányt, hogy azóta ezt konkrétan már nem mondta. De Blaise is mindig erősködik a Pansy felőli irányába táplált érzésekről. Ugyan! Miért is érdekelné most ez? Az hogy Blaise történetesen egyértelműen összejött most Daphnéval…ez semmin nem változtat. Ráadásul kettejüktől már csaknem évek óta idő kérdése volt ez. AZ hogy éppen most történt ez csak a véletlen műve. S ez rá igazán nem hat. Főleg kettejüket hallgatva végképp elment a minimális kedve is attól, hogy bármi hasonlót is csináljon valaha is az életben. Hát na jó ha nagyon kényszerítik  rá akkor talán igen. De önszántából biztos nem. De ma akkor is tetszett neki a lány! Draco Malfoy fejezd be a Pansyróól való gondolkodást! – ripakodott magára Draco, s mérgesen fészkelődött a hálózsákjában. Az egymásba gabalyodott Daphné-Blaise kupac másik oldaláról is dühödt fújtatás hallatszott, s selyemsuhogás. A lány tehát mégiscsak fent van. Sőt kisiklott a selyemhálózsák alól, s hallotta ahogy becsatolja a cipője pántját. A lány sercegő cipői közeledtek felé. Draco óvatosan kinyitotta a szemét s felfelé nézett. Pansy lábujjhegyen lépkedett el a feje felett, hogy a cipősarka ne kopogjon a kövezeten. A mardekáros prefektus elé sietett. Pansy suttogott valamit, s a prefektus biccentett. A Blaise-Daphé párost semmi sem zavarta most meg. Talán fel sem tűnt nekik, hogy Pansy kiszökött Daphné másik oldaláról. Hova mehetett? Lehet visszament a klubhelyiségbe? Ó bár ő is mehetne! Bár nem, mert senki más nem tért vissza az feltűnt volna neki hiszen éber volt egész éjszaka. Akkor viszont ketten lennének az egész klubhelyiségben! Na azt végképp nem! De a tipegő sercegés ismét felcsendült a nagyterem végéből. Pansy közeledett. Ah mosdóban volt. Draco ismét látta a feje felett elhaladó cipőorrot, a lány lábujjhegyen surrant el ismét felette, majd lekapta a cipőit s visszacsúszott a hálózsákba. Tehát Pansy sem aludt. Itt fekszenek közrezárva Blaiset és Daphnét, s mindketten álmatlanul hallgatják Blaise ás Daphné egymásra találását és nyáladzását.  Draco lebiggyesztette az ajkát. Hát! Legalább nincs egyedül.  Mh talán jelezhette volna a lánynak, hogy ő is fent van…mh mondjuk megfogja a bokáját, amire Pansy biztos akkorát sikított volna, hogy felveri az egész nagytermet. És akkor mindenki őket nézte volna. Ahogy Blaise-ek kupacánál, Draco Pansy bokáját szorongatja, miközben a lány velőt rázón sikít. Érdekes lett volna.  Mindenesetre mindketten rosszul jártak most. Pansy azért mert Daphné mellé került a hálózsákban. Draco meg Blaise mellé. Draco hallgatódzott, a nyammogáson túl a másik oldalról néha jöttek  nagy sóhajok. Tehát Pansy szemére sem jön az álom. Draco kicsit megemelkedett, ahogy fordult, s átpislantott Pansyra. A lány hanyatt feküdt nyitott szemmel. És a mennyezetet nézte. Az ujjait összekulcsolta a mellkasán. S ismét nagyot emelkedett a mellkasa, majd nagy sóhajjal kifújta a levegőt. Most nagyon magányosnak tűnt, és valahogy szomorúnak a szeme. Draco is hanyatt feküdt, s ő is az elvarázsolt mennyezetet nézte. Csak lassan esett le neki, hogy Pansy halántékán könny csordogált le. Na de miért is sírna? Mert hogy Blaise-től nem akart semmit az biztos. Biztos? Vagy tehetetlenségében sír, hogy most nem hagyják aludni? Vagy az álmatlanságtól? Vagy valami olyasmi miatt, amit ő Draco biztos nem tud megérteni. Mondjuk….szerelmi bánatból? Ugyan miért lenne Pansynak szerelmi bánata…talán mégiscsak irigykedik Blaise-ékre, hogy ők már együtt vannak. Talán ő is szeretné már ugyanúgy ahogy Daphné? Csak ő a maga módján? Mellesleg mit foglalkozik ő a lány érzéseivel? Ahelyett, hogy aludna már! Csak pont aludni nem tud ezért gondol már minden másra. Ó csak pirkadna! Akkor olyan lenne az ég alja…mint Pansy arca tegnap este a Három seprűben. Na hess! Ilyen gondolatokat száműzni kell! Draco  sokáig nézte a csillagokat, hallgatta a mellőle érkező sóhajokat, cuppogásokat, s gondolt még mindenfélére, mire végre a hajnal közeledtével elnyomta az álom.

-         Draco! Draco ébredj! – érzékelt az oldalánál egy kemény valamit, ami bökdöste. Draco álmosan pislogott ,s megfogta azt a kemény akármit, hogy fejezze be az oldala durva nyomogatását. – Engedd el a lábam! – csattant a kemény akármi tulajdonosa, s Dracónak ekkor esett le, hogy egy cipőt fog a tenyerében, s a lány most rázogatja a lábát, hogy kiszabadítsa a markából. – Draco!

-         Jól van már mit pattogsz! – morogta Draco,  s felnézett a szokásosnál is rosszkedvűbb Pansyra.

-         Életemben nem volt még ilyen jó ébresztőm! – dünnyögte a lánynak. – mindenkit a lábaddal rúgdosol ki az ágyból ébresztés gyanánt? – emelte meg magát ép karjával Draco.

-         Nem ,az ilyen kedves gesztusaimat csak neked tartogatom – mosolygott rá negédesen Pansy.

-         Á vagy úgy szóval csak nekem kedveskedsz! EZ igazán megindító! – lökte fel magát Draco s a lány fölé magasodott. Pansy hátrált egy lépést, s kikerülve Dracót elindult a pince felé.

-         Egy ilyen jó éjszaka után mégis milyen ébresztőt vártál? – sziszegte Pansy. Draco meglepetten nézett a lányra. Tehát tudja, hogy ő is fent volt végig és őt is zavarta Blaise-ék… - Mármint a nagyterembeli alvásra gondoltam.

-         Igen én is – morogta Draco. Hatalmas cuppanást hallott a másik irányból. Daphné és Blaise álltak mellettük, s Daphné most elpirulva nézett a mardekáros társaira.

-         Hihi , hát az este… - jött a vallomással izgatottan Daphné.

-         Nem kell részletezned, mind hallottuk, hogy mi történt – forgatta a szemeit Draco.

-         Mi van irigykedsz? Ahelyett, hogy te is lekaptál volna valakit a nagyteremben – bökte meg Blaise.

-         A csudába a tökéletességgel? – idézte gúnyosan Draco. – Figyelj remélem nem a fülem hallatára fogod megdugni is, mert nem akarom a nyöszörgéseiteket is hallani – kelt ki magából nyersen Draco.

-         Hűha! Dracót nagyon felhúztuk! – vihogott Blaise. Pansy tátott szájjal bámult Dracóra, hogy miket mond, Millicent meg a markába kuncogott.

-         Jaj Blaise szerintem ennél tökéletesebb és romantikusabb első csókot össze sem hozhattál volna! – áradozott Millicent. – A csillagos égbolt alatt! Este, egymás mellett egy hálózsákban…

-         Két külön hálózsákban feküdtek és nem egyben ketten – pontosította szárazon Pansy.

-         Egy ilyen izgalom után, sőt, Madam Puddifoot után! Jaj és ráadásul Halloweenkor. Most már minden évben  kettősen is ünnepelhettek, és ezt könnyű is megjegyezni. Minden évben Halloweenkor ünneplitek majd az első csókotokat és hogy összejöttetek. Jaj én úgy örülök nektek! – szorongatta meg mindkettőt Millicent.

-         Még nem házasodtak meg mit áradozol itt annyit Milly? – nézte Millicent túlcsorduló lelkesedését Draco a tőle telhető legellenszenvesebb hangon.

-         Szerintem is nagyon romantikus volt Blaise! – nézte csillogó szemekkel a fiút Daphné.

-         Hogy oda ne rohanjunk! Na menjünk már mert szeretnék reggelizni, meg megmosakodni meg átöltözni, belegondolva utcai ruhában aludtam – zsörtölődött Draco.

-         Csak nehezen fejezi ki, hogy mennyire boldog – magyarázta Draco szavait Milly. – Draco zavarban van, olyankor szokott ilyen lenni.

-         Örülök, hogy így ismersz Milly! Remélem a karikákat is látod a szemem alatt amikről bárki leolvashatja, hogy alig aludtam – húzta le a szeme alatt a bőrt Draco ,s lerobogott a pincelépcsőn. Blaise megfogta Daphné kezét, mire mindketten kipirultak, s kéz a kézben együtt indultak le a klubhelyiségbe.