A Griffendél-Hugrabug meccs előtti napon számos szívmelengető dolog történt Draco számára. Nem csupán az, hogy Potter füle hallatára többször is eljátszhatta a nagy halált, hogy mennyire sajnálja, hogy a karja miatt nem tud kviddicsezni a hétvégén, s közben látványosan rávigyoroghatott a rosszkedvű Potterre, de még egy meglepetés is járt számukra. A sötét varázslatok kivédése tanterem előtt várakozva ugyanis most nem a toldott-foldott taláros lompos Lupin érkezett, hanem a lobogó, félelmetes sötét vitorlájú talárban vonuló Piton nyitott nekik ajtót. Draco és a mardekáros évfolyam szeme egyből felcsillant. Ez az! Végre egy igazi sötét varázslatok kivédése óra. A fiúk egymás tenyerébe ütöttek Piton háta mögött és úgy vigyorogtak mint a tejbetök és ezt még Piton mindig szigorú tekintete sem tudta levakarni az arcukról. A Házvezetőtanár végül egy csak a mardekárosainak szánt cinkos mosolyt küldött Dracóék asztala felé, s talárja szélét szokásához híven denevérszerűen maga köré tekerve kezdett a mondandójába.

- Nos – szűrte szinte zárt szájjal a monoton szavakat Piton. – Most hogy végre mondhatni magunk között vagyunk, hagyjuk a rőtsipkásokat és a kákalagokat, merüljünk el valami aranyvérűekhez méltóbb témában.

- Baromi jó lesz ez az óra – suttogta Blaise előre Dracónak, mire Draco csak a fejével biccentett egy kicsit.

- Ki az aki nem ismeri Bogárd bárd meséit? – nézett körbe összeszűkült szemekkel a diákseregen Piton. A mardekárosok felnevettek. Természetesen mind ismerték, hiszen ezen nőttek fel. S érezték Piton kérdéséből is az iróniát, hogy tudja mindenki ismeri. Tehát a kérdése fölösleges volt, s ő maga is fanyarul mosolygott rajta. – Helyes. Nem csalódtam. Tehát mi a három ereklye? – nézett körbe.

- A feltámadás köve – kiáltotta be Blaise. Piton a hüvelykujján mutatta a számokat.

- A  láthatatlanná tévő köpeny – folytatta Pansy, s Piton biccentve a mutatóujján tartotta a számozást.

- És…? – várta a harmadik ereklyét Piton.

- A bodzapálca – vágta rá Draco.

- Akkor foglaljuk össze, hogy pontosan melyik mire való a történetek szerint – dőlt a tanári asztalnak Piton, s lazán átvetette az egyik lábát a másik előtt, s cipőorrán megtámasztotta a pihenő lábát.

- A feltámadás köve visszahozza a holtakat. Voltaképpen csak szellemalakban és csak az látja őket aki megidézi – felelte Blaise a többieket megelőzve.

- Úgy van! – bólintott elégedetten Piton.

- A láthatatlanná tévő köpenyt nem kell magyarázni és nem is igazán értékes, hiszen ilyen  több is létezik a varázsvilágban, bár a három ereklye egyikeként valóban a mesében is megjelenik – felelte Pansy.

- Miért nem tartja értékesnek Miss Parkinson? Fogadni mernék, hogy Blaise Zabini nagyon is értékesnek tartotta volna, miközben a Véres Báróval együtt a kukkolta a zuhanyozó Daphné Greengrasst, azon rettegve, hogy mi történik, a a lány észreveszi – préselte magából felvont szemöldökkel Piton, s a két érintettre nézett. Blaise elvörösödött, Daphné pedig ledöbbenve a fiúra nézett.

- Te is ott voltál? – sikkantotta Daphné, mire a mardekárosok  halk nevetésben törtek ki. Ha valaki elhaladt volna a tanterem ajtaja előtt meglepődött volna, hogy a sötét varázslatok tanteremben óra van. Olyan összeesküvés szerű bizalmas összenevetések voltak Piton és a mardekárosok között mintha nem is tanáruk lett volna hanem talán egy táborvezető egy Roxmortsi kiránduláson.

- Aham igen igaz. Elfogadtam volna egy láthatatlanná tévő köpenyt – vigyorgott a padban forgolódva a többiek felé, s a tenyerében csókot küldött Daphnénak, aki a levegőben elkapta és a mellkasához szorította. Az évfolyam felnevetett a pantomimjátékot látva. Pansy Pitonra meredt, s Piton látva a kérdő tekintetet bólintott s megadta a választ.

- Egyébkén teljes mértékben igaza van Miss Parkinson. Igaz, hogy hasznos dolog láthatatlanná válni bizonyos helyzetekben, de a láthatatlanná tévő köpeny messze nem olyan rendkívüli és különleges tárgy, mint a másik kettő – Piton körbenézett a mardekárosokon. – S az utolsó tárgy:  a bodzapálca. Hogyan nevezzük még?

- Halálpálcának, vagy Sorspálcának – felelte Draco.

- Mit tud ez a pálca? Szedjük össze róla az ismereteinket! – lépett a katedrára Piton.

- A legősibb pálca! Minden más pálca felett győzedelmeskedik! A világ legnemesebb pálcája! Jóra és gonoszra egyaránt használható! – kiabálták be a mardekárosok, s Piton felsorolásszerűen felvéste a táblára az ismereteiket a pálcáról.

- S természetesen mint a neve is utal rá bodzafából készült – vigyorgott Draco a tanárra. Piton bólintott, s felírta az utolsó jellemzőt a pálcához.

- Összeszedtük a pálcánk tulajdonságait – fordult ismét a diákok felé Piton. – Tehát a legősibb pálca, hogy szerepel a leggyakrabban a neve.

- Elder Wand – vágta rá Milly.

- Így van statisztikai elemzést is készíthetnénk, de tény, hogy a legmagasabb százalékhányadban az Elder szót használják rá – mutatott saját pálcájával elégedetten Millyre. – Gondolkodjunk egy kicsit miért? Miért ez a leggyakoribb? És mit jelenthet az Elder kifejezés azon kívül, hogy a legősibb, a legrégibb – Piton komótos járkálásba kezdett a teremben. A mardekárosok magukba mélyedve gondolkodtak a felvetett problémán.

- Elder Futhark – ejtette ki halkan Pansy, s Piton azonnal lecsapott rá, a padjára rontva, s Pansyt szinte beterítve a talárjával.

- Pontosan Miss Parkinson! Jól van! Mi ez? – egyenesedett ki Piton, s visszafordult a diákokon körbenézve.

- Egy rúnaábécé – mondta magától értetődően Draco.

- Maguk ketten járnak rúnatanra igaz? – nézett Piton együkről a másikra bár tudta, hogy Millicent és a Crak Monstro páros is csatlakozott Draco és Pansy után ,de jól sejtette a legkevesebb érdeklődés nélkül. Pansy és Draco is biccentett. – Akkor segítsünk a társaiknak, mit tudunk erről az ábécéről?

- Ez a legrégibb rúnaábécé, s mind a mai napig a legelfogadottabb – mondta egymás szavába vágva Pansy és Draco.

- Igen huszonnégy jelből áll is milyenek ezek a jelek? – intett türelmetlenül Piton, mert nem a rúnatananyagot kérdezi diákjaitól, hanem valami sokkal fontosabbra szeretné rávezetni őket.

- Szögletesek, kerülik a gömbölyített formákat – mondta Draco csodálkozva és érdeklődve nézve fel Pitonra, hogy ugyan mit akar kihozni mindebből.

- Vajon mi lehetett az oka, hogy szögletesek ezek a betűk? Babbling professzor ha jóltudom jövőhéten épp ezt akarja megerősíteni magukban egy dolgozat formájában! Pansy? – szegezte a lánynak a kérdést Piton.

- Mert fába, fémbe, kőbe és különböző anyagokba sokkal könnyebb szögletes betűket vésni – hőkölt hátra Piton kérdésétől megszeppenve Pansy.

- Na ezt akartam hallani! – csapott az asztalra Piton. – És itt a következő kérdésem, amire a rúnatanból kimaradó diáktársaik valószínűleg szintén nem fognak tudni válaszolni. Tehát Draco és Pansy! Nektek szól a kérdésem! Évszázadokon keresztül a varázsvilág történelmében, hová vésték fel ezeket a szögletes rúnajeleket a leggyakrabban? – nézett felváltva hol az egyikre, hol a másikra Piton.

-Fegyverekre – bökte ki Draco. Piton elégedett fejbólintással ismét a katedrán termett.

- Pontosan! – sziszegte önelégülten. – Elder Wand! Elder Futhark! És  a II. – VIII. század

között ezeket a rúnákat főképp fegyverekre vésték…tehát…?

-         Tehát nem kizárt, hogy a bodzapálca legfőbb ismertetőjele a Futhark-ábécével vésett körülbelül koraközépkori rúnavéset lesz, hiszen a pálca… egy fegyver – mondta ki döbbenten Draco a házvezetője gondolatmenetét, vagyis amire egész órán igyekezett őket rávezetni.

-         Pontosan ezt akartam hallani maguktól! – mosolygott megelégedetten Piton, s keresztbe vágta karjait talárja két szélét szorosanmaga köré tekerve.

-         Azt feltételezi, hogy a bodzapálca létezik, Piton professzor? – kérdezte elámulva Pansy, s ő is Dracóhoz hasonlóan előredőlt a padjára.

-         Ez nem feltételezés Miss Parkinson. Bogár bárd meséi, számos forrástanulmány… ezt bizonyítja. A rúnatan a legalapvetőbben elismeri, hogy létezett, sokan…a pálcára vésett rúnákat is lejegyezve látták bizonyos helyeken. Olyan mély titkokat mutatva meg, amelyet csakis a minden pálca feletti adhat meg. Én hiszem, hogy létezik ez a bizonyos pálca – szűrte fogai közül komoran Piton. – Aranyvérűek vagytok. Ne feledjétek. A mesék, mondák és mítoszok nem véletlenek és nem alaptalanok. Minden mesében több a valóság mint hinnétek. Erre akartam rávilágítani a mai órán. Talán hasznosabb, mint egeret talpaspohárrá változtatni – húzta el gúnyosan a száját Piton. – Vége az órának! – engedte el a mardekárosokat Piton. A folyosóra tódulva a mardekárosok összesúgtak egymás között. Piton nem mindennapi órát  tartott az egészen biztos. Tulajdonképpen el is feledkeztek arról, hogy ugyan mi lelte Lupin professzort, hogy nem tudott órát tartani, mert csak örültek, hogy megszabadultak tőle, és nem is akarták tudni, hol lehet. Helyette abban reménykedtek, hogy mostantól Piton professzor veszi át a sötét varázslatok tanítását is.

-         Lehet mégiscsak Rúnatanra kellett volna jelentkeznünk? – tanakodott Daphné az egymás mellett lépkedő Dracóra és Pansyra nézve, akik azért sokkal több mindent értettek Piton órájából és  egész órán aktívan élvezhették Piton teljes gondolatmenetét.

-         Nem feltétlen. Én is rúnatanra járok de semmit sem értek belőle. Egy épkézláb mondatot sem sikerült még lefordítanom – vallotta be őszintén Milly. Ahogy a mardekárosok visszatértek a pince felé, Draco még megállította Pansyt a folyosón és félrehúzta az ablakmélyedésbe.

-         Mi van? – nézett rá Pansy a talárja ujját babrálva.

-         Mit akarhatott Piton a mai órán? – kérdezte elsötétült arccal a lányt.

-         Azt hittem világos neked is. Piton arra tanított ma, hogy ne fogadjunk el mindent csak annak aminek látszik. Bár nem mondta ki – mélyesztette a sötét szemeit Draco szürke pillantásába Pansy.

-         Talán többet tud mint gondolnánk – járatta Pansy arcán a tekintetét Draco, miközben gondolkodott. A Lány kellemetlenül simult a hűvös pincefalhoz, ahogy a fiú szinte belebámult az arcába, mitnha onnan akarná leolvasni a bodzapálcán szereplő rúnajeleket.

-         A bodzapálca eltűnt, a monda szerint is. Már nem találja meg senki – legyintett Pansy.

-         S ha éppen Voldemortnál volt? Hiszen a seb is egy rúnajel! Mi van ha… - vett mély levegőt Draco a gondolat súlyától.

-         Nem! – monda ki határozottan Pansy, szigorúan Dracóra nézve. – ne éld ebbe bele magad! Semmi köze ennek az egésznek ahhoz!

-         Piton egyértelműen arra akart utalni ma, hogy megtalálhatnánk a bodzapálcát! Csak kicsit jobban bele kellene mélyednünk a rúnatanba! – erősködött Draco a falnak támasztva ép kezét.

-         Eltűnt! Több száz éve! Az is lehet hogy eltört. Kész vége! Menjünk mert lemaradunk a Griffendél vereségéről – intett a fejével Pansy menekülve, hogy Draco teljesen tudatlanul, de szinte beszorította a falhoz most a vallatása alatt

-         Várj! Pansy! – lépett közelebb Draco ezzel megakadályozva a lányt, hogy ellépjen, így viszont Draco bekötött keze szinte már Pansy szorosan a melléhez szorított könyvet súrolta. – Ha történetesen találnák forrásokat a könyvtárban a Bodzapálcán szereplő rúnajelekről és azok pontos képéről, akkor…elképzelhető lenne ,ha véletlen a kezünkbe akadna a pálca….szóval hogy felismernénk róla a bodzapálcát? – kérdezte esdeklő szürke szemekkel a lánytól várva a választ. – Erre senki sem válaszol nekünk, de te hogy látod?

-         Öhm…hát  - Pansy megnyalta az ajkait, s idegesen kerülve Draco tekintetét válaszolt. – Nos végülis ha nagyon jól emlékezetünkbe véssük és lenne róla egy viszonylag pontos leírás, akkor igen. Szerintem a rúnavésetről fel lehetne ismerni, a pálca korát többnyire lehet látni első ránézésre is, hiszen máshogy faragták régen. Azt hiszem a középkorban például kissé hajlott pálcák voltak a kézben tartott markolat vége csapott, a rúnavéset pedig lehet akár az egész pálcán végig. Talán tele van rúnajelekkel az egész…de most már elengedsz végre?! – csattant dühösen Pansy, reszketve Draco közelségétől, s a fiú mellkasának támasztva a tenyerét eltolta, s magára hagyva a még mindig bodzapálcán gondolkodó Dracót, elsietett a klubhelyiség irányába. Draco mardekárzöld esernyőjét próbálgatva kissé lemaradva baktatott a lelátók felé. Borzalmas idő volt. Sötét volt az egész kastélyban is. A Klubhelyiség is olyan rémesen sötét volt, hogy szinte minden méteren állólámpásokat állítottak, sokan egyszerűen a pálcájukkal világítottak maguknak a pincefolyosókon is, nehogy felessenek. Szakadt az eső, úgy zuhogott, hogy szinte látni sem lehetett a vízfüggönytől. Draco a feje fölé tartotta az esernyőt, s szinte patakokban csorgott le a szürkés esővíz az esernyő pereméről, igazi pocsolyát formálva maga köré. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy meg kellene nézni egy mesekönyvet Bogár Bárd meséiről hátha van rajz vagy leírás a bodzapálcáról, hogy nem is tudott másra gondolni, a meccset is csak félig figyelte, s Blaise elégedett hőbörgései jelezték, hogy Potter ma kivételesen jól bénázik.

-         Azta! Elájult! Lezuhant! És ugyanekkor Diggory elkapta a cikeszt! – lökte meg Blaise túláradó jókedvében, s Draco egy nagy adag esővizet kapott a nyakába Blaise vállveregetésével. Draco is kaján vigyorral lenézett a földön fekvőre. Potter elengedve a seprűt úgy fordult le, mint egy madár a kalitkájában a rúdról, puff és már kész is. A mardekárosok mind a dementorokat figyelték.

-         Tessék, Potter dementort lát és elájul! Jellemző – vigyorgott körbe Draco. – S még veszített is a griffendél! – csapott Blaise tenyerébe elégedetten Draco. A mardekárosok kissé megázva de boldogan vonultak le a pincehelyiségbe, nem is alakulhatott volna jobban a számukra ez a Griffendél-Hugrabug meccs. Nagy örömükben sorba összeölelkeztek, s Draco még odáig is elmerészkedett, hogy egy pillantra Pansy és Millicent közé ékelve magát a két lány vállát is megszorongatta, túláradó boldogságában ,hogy végre látta Pottert veszíteni. De ezzel mindenki így volt, hiszen végre megtört az átok. Potter előtt sikerült végre valakinek elkapni a cikeszt. Flint azonnal helyzetjelentésre maga köré gyűjtötte a mardekáros kviddicscsapatot.

-         - Fiúk figyeljetek ide! – guggoltak közel egymáshoz a klubhelyiség szőnyegén a csapat tagjai.

-         Halljuk Flint! – vigyorgott Montague a csapatkapitány képébe.

-         Ez a vereség most kifejezetten jól jött nekünk.  A legfontosabb, hogy nem kaphatunk ki a Hugrabugtól. Hiszen jelenleg is ők vezetnek – mondta komoran Flint.

-         A Griffendélnek van egy veresége, ez kivételes kilátásokat nyújt nekünk mert ilyen még tényleg nem volt, Potter óta – dühöngte Draco.

-         Pontosan. Ha megverjük a hugrabugot, de veszítenénk a Griffendéllel szemben még akkor is teljesen holtversenyben vagyunk. Ami azt jelenti, hogy csak a hollóhátat kell leseperni a pályáról és akkor miénk a kupa! – dörzsölgette az állát szokásához híven, miközben erősen gondolkodott Flint. – Vagyis Draco! – mutatott a kötött karú harmadéves fiúra Flint. – Most minden tehertől mentes vagy! Ha Potterrel szemben nem tudod elkapni a cikeszt, még akkor is teljesen jó helyzetben vagyunk!  - Draco bár nem mutatta ezzel a meccsel tényleg hatalmas kő esett le a szívéről.  Nem ő viseli az egész kviddicskupa terhét a hátán. És most ,hogy nem kell rettegnie egy esetleges vereségtől Potterrel szemben, bizakodóbban tekintett a kviddicsmeccsek elé. – De legyünk óvatosak a Hollóhátnak elég erős a csapata, és lány a fogó! Utálom az ilyesmit! Tudod mi a szabály Draco!

-         Ühüm, nem udvariaskodunk és nemet sosem nézünk a kviddicsben – bólogatott Draco határozottan.

-         Jól van, na  mikor veszik már le a kötést? – nézett Draco karjára Flint.

-         Remélem a hétvégén már igen – emelte meg bekötözött karját Draco.

-         Ajánlom is vagy magam tépem már le rólad! Na ünnepeljük meg a griffendél vereségét! – eresztette szélnek a csapatát Flint. Draco és Blaise egymás mellett haladva tértek vissza a harmadévesek gyűrűjébe. Milly szaladt Draco elé.

-         Jaj Draco játszd el nekünk Potter leesését a seprűről! Te olyan jól játszod az ilyesmit! – kérlelte a fiút, s az évfolyam sőt, a többi évfolyamból is jó páran köréjük gyűltek. Draco elvigyorodott, majd feldobva magát látványos ájulást tettetett Blaise irányába, s Blaise röhögve kapta el az eldőlő fiút. Dracót talpraállította, s Draco összerogyva a legközelebbi fotelba ájult. A mardekárosok hangos hahotázással dicsérték a produkcióját, s egyre-másra kiabálták be a javaslataikat, hogy Draco kit utánozzon. Draco egyszerűen mestere volt az ilyen színészkedésnek és paródiának és mindezt kisfiúsan, kissé gúnyosan, mégis szerényen tette, hogy a mardekárosok nem bírtak sosem betelni vele, ha időnként rávették, hogy színészkedjen a kedvükre. Draco pedig sosem tagadta volna meg a mardekárosoktól ezt a szórakozást és poénkodást főleg azért, mert ezeken a paródiáin Pansy is nevetett.