17. fejezet

-         Basszus nézzétek mi van nála! – hallatszott a döbbent morajlás a mardekár asztalánál. A harmadévesek is felkapták a fejüket a mardekárosok suttogásaira, s mind a nagyterembe belépő griffendéles tanulókra meredt. Az élen Potter haladt s a kezében…egy…

-         Ó ne! – borult a karjára Draco. – Egy Tűzvillámja van! – formálta keservesen a pulóvere ujjába Draco.

-         Honnan a fenéből szerzett egy Tűzvillámot! – rágta keményebben a falatot Blaise.

-         Hogy fogom így legyőzni? Egy Tűzvillám messze jobban gyorsul mint az én Kétezer-egyesem!  Ezt direkt csinálta, a mardekár meccsre már ezzel fog jönni! Le fog verni megint! – Blaise sajnálkozva nézett a kétségbeesett szürke szemekbe. Semmi nyugtató nem jutott eszébe neki sem. A technika technika, ezt mégy egy gyógyítónak készülő is kiválóan megérti. AZ erősebb erősebb.  És ezen nem tud semmi sem változtatni! Főleg hogy Draco így is lelkileg terhelt minden griffendél meccs előtt.

-         Ne is foglalkozz vele Draco! – lépett hozzá Flint a csapatkapitány. – Nekem van egy tervem, hogy mit kellene tennünk Potter ellen.

-         Remélem nyomós és erős taktikai érv. Mert egy Tűzvillámmal szemben a Nimbusz sepregetésbe sem kezdhet! A Tűzvillám igazi versenyseprű! – sápítozott Draco. Az egész mardekár asztal gyűlölködő tekintettel követte Pottert és a vele kivonuló griffendéles csapatot.

-         Olyan feltűnést keltenek ,mintha Sába királynőjét hurcolnák – jegyezte meg Pansy.

-         Bár Sába királynője lenne inkább – sóhajtozta Draco, akit most teljes letargiába döntötte a Tűzvillám látványa.

-         Hát én sem bánnám, ha inkább Sába királynője lenne  - vigyorgott Blaise. Draco dühödten fellökte magát az asztaltól és flegma képpel Potterhez sietett.

-         Azt hiszed elbírsz ezzel a seprűvel Potter? – kérdezte gúnyosan.

-         Persze – meredt rá tátott szájjal Potter felkészülve hogy pálcát rántanak mindketten.

-         Biztos tele van biztonsági felszereléssel, mert a te ájulássorozatodhoz kell is. Mi lesz ha meglátsz egy dementort Potter? – gonoszkodott Draco.

-         A te seprűdről viszont az kéz hiányzik, amelyik elkapja a cikeszt – vágta vissza Potter. Draco mérgesen a fiúra nézett s sarkon fordulva magára hagyta a griffendéles fogót. Flint intette magához.

-         Figyelj Draco a legnagyobb gondunk nekünk is az, hogy lelkileg megvisel téged Potter mint ellenfél, ezért mi lenne ha a mostani meccsre egy kicsit lelkileg mi is félelemben tartanánk Pottert s ezzel befolyással lennénk az idei hollóhát-griffendél meccsre – vigyorgott ravaszul Flint.

-         Mire célzol? – dörzsölte meg izgatottan a kezét Draco. Bármiben benne volt ,csak hogy lássa Potter vereségét, s hogy a mardekárt hozzásegítse a kviddicskupához.

-         Gyere megmutatom – intette maga után Dracót a csapatkapitány. Monstro és Crak hűségesen követték Dracót és Flintet. A mardekáros csapatkapitány a pálya lelátóinak széléhez vezette őket. Blaise és Montague már ott álltak, s mind egy emberként kíváncsian várták Flint tervét.

-         Tudjuk mitől ájul el leghamarabb Potter, hát most is hozzásegítjük – vigyorgott bosszúsan Flint, s a zászlók alól kihúzott három hatalmas kámzsás fekete köpenyt.

-         Dementornak öltözzünk? – lepődött meg Draco. – Nem is rossz ötlet – vigyorgott a többiekre. Montague nyakába ült Blaise s Flint feladta neki a köpenyt. Blaise meglengette a karjait.

-         Húúú! – lebbentgette a köpenyt Blaise. – Elég dementoros vagyok?

-         Aham – biccentett Draco. Ő is felállt az emelvény lépcsőjére, s onnan mászott fel Mosntro nyakába, Flint Crack  nyakába tornázta magát, s mindketten felvették kámzsás köpenyeiket.

-         Egy kis díszes felvonulás Potter és a Tűzvillámja tiszteletére! Nehogy azt higgye már, hogy a Tűzvillámja már legyőzhetetlenné teszi minden téren – sziszegte megmerevedett nyakkal Flint.  Ahogy elkezdődött a meccs lassan előmerészkedtek a védett lelátó mögül, s Farsangi felvonulást tettek, hogy kellőképpen észrevegye őket Potter. Már csak az ájulásra vártak. Ekkor azonban fényes ezüstös szarvas rontott rájuk az ég felől.  Mosntro és Crak rémülten próbáltak menekülni. Aminek az lett az eredménye, hogy Flint és Draco is lebukfenceztek a fiúk nyakából teljesen összegabalyodva egy rakáson ott voltak mind a hatan három álcázott beöltözött dementor.

-         Ááh! Crack vedd le a lábad a csuklómról, mert elszorítod az ütőeremet te állat! – kiáltotta rá Draco a sötétben a hatalmas lebernyegben Draco semmit sem látott.  Draco lehúzta fejéről a köpenyt hogy kilásson. McGalagony már ott is volt ,hogy azonnal kiossza a büntetőmunkákat.

-         Hallatlan! Undorító aljas szabotázs a griffendél fogója ellen, ez eljut a z igazgató füléhez is, büntető munkát kapnak mind! – rikácsolta szemüvegét igazgatva az orrán. Draco lenéző pillantást küldött felé, majd összevillant a szeme Flinttel és a többiekkel. Nem kellett sokat várakozniuk a büntetőfeladatukra. És Piton mégiscsak leintézte nekik, hogy Frics adja ki a büntetőfeladatot. Így Frics segítségére voltak a Roxfort leglehetetlenebb helyeinek bedeszkázásánál. Természetesen varázslat nélkül.  Draco és Blaise egy csapatban indultak egy rakás fadeszkával a folyosón végig s Fricsjelzései alapján láttak neki a lyukak és állítólagos titkos átjárók bedeszkázásához. A két szélénél fogták a deszkát, s Draco és Blaise is egy-egy szeget ütögetett a kárpitba a deszka két szélénél.

-         Pedig jó ötletnek tűnt ez a dementorálcázás – vágott rá keményen a szegre Draco.

-         Jah, de Potter elkapta a cikeszt! Győzött a griffendél! – püfölte keményen a saját szegjét Blaise.

-         Ez rontja az esélyeinket – szorította össze a fogait dühösen Draco. Draco új deszkát tartott a másik alá, s újra nekiláttak a szegek beverésének.

-         A büntetőmunkákról feljegyzés készül a Roxfort adatlapunkon – vágt aa kalapácsát dühösen a szög fejére Blaise.

-         Kit érdekel? McGalagony! Meg a hülye büntetőmunkái – kopácsolt Draco is.

-         Igaz, senkit! – egyezett bele Blaise. – EZ az egész suli néha oolyan fölösleges.

-         Főleg annak aki Paracelsust olvas az ágyában – nézett futólag a barátjára Draco.

-         Paracelsus rengeteg újítást hozott az orvoslásba és a gyógyításba! Az egyik leghíresebb varázsló, aki gyógyított. Csodálom őt! Én is szeretnék ilyen újításokat vinni a gyógymódokba – ejtette le a kalapácsot tartó kezét fáradtan Blaise, s talárja ujjával megtörölgette verejtékező homlokát.

-         Igaz, hogy a varázsvilágban a gyógyítóknál nincsen sebészet? – vonta fel a szemöldökét Draco.

-         A Paracelsus könyv hátoldalán olvastad igaz? – nevetett rá zihálva Blaise. – Erre Paracelsus az első aki megcáfolná. Hiszen ő maga is az volt. Ma már persze igyekszünk kikerülni a vágásokat ha nem muszáj, de gondolj például…a császármetszésre, akkor is kell vágni – Draco megborzongott.

-         Ez nem hangzik túl jól – jegyezte meg irtózó arckifejezéssel Draco.

-         Ugyan! – legyintett Blaise, s  a következő deszkát a falnak tartva verni kezdte a szöget. – Én ne mfélek attól, hogy meg kell vágnom valakit, nem nekem fáj – nevetett Blaise. – Egyébként maga a vágás nem is fáj – nyugtatta Dracót aki lesápadt mellette. – A születés pedig csodálatos dolog. Szeretnék már lefeküdni Daphnéval de tényleg  - tartotta a fához a szöget Blaise s egy lendülettel beütötte a fába. Dracóban azonban megállat az ütő. Lendülő keze lehanyatlott.

-         Öhm…hát ööö… - Draco zavartan vakargatta a tarkóját. – Ehhez nem tudok mit mondani.

-         Állandóan ezen forog az agyam. Még Paracelsus sem köt le, mert egyfolytában rá gondolok meg arra a formás popsijára  - mozgott szárazon Blaise ádámcsutkája.

-         Tényleg? Én ha csak Pansyra gondolok éberebb leszek és magolom a rúnaszavakat, mert megrémülök a gondolattól is, hogy nekemvágja a kérdést: TE ezt komolyan nem tudod? – kalapálta erőteljesen az engedetlen szöget Draco.

-         Elgondolkodtál már azon, hogy miért akarsz okosabbnak tűnni Pansy szemében? – vigyorgott rá Blaise.

-         Ezen nem kell gondolkodnom, idegesít ha azt hiszi ő tud jobban valamit. És nem fogok alulmaradni egy lánnyal szemben. Akárki legyen is az. Most történetesen éppen Pansy az – mondta olyan túlzott meggyőződéssel Draco, mint ha magának is bizonygatni akarná, hogy ezért tanulja látástól vakulásig a rúnatant.

-         Pedig fix, hogy a lányok rólunk beszélnek. Daphné teljesen belevetette magát a számmisztikába és tuti hogy kivetették magukat velünk a szerelmi számmisztikával. Minden Szombaton a legújabb Szombati boszorkány számot böngészik ugyan mit olvasnának benne?  - kacsintott Blaise. – Tegnap este nekem is jó álmom volt. Már épp éppen megvolt, már majdnem a csúcson voltam és felébredtem. Érted?

-         Felébredtél és mit csináltál? – vigyorgott Draco, miközben a következő betömésre váró lyukra meredt.

-         Kimentem a zuhanyzóba és folytattam egyedül – röhögött Blaise. – Hát érted egy hajszálon múlott az egész szinte fizikai fájdalmat éreztem, hogy ott fekszem meredező testrésszel és Daphnét legalább egy folyosó választja el tőlem.

-         Szerencsére több is mint egy folyosó – morogta Draco, s ledobta a deszkákat a földre. Blaise miközbn újabb szöget vett fel meglazította a nyakkendőjét.

-         Figyeld! Most este kiszívta a nyakamat – vihogta, s a diónyi lila foltra mutatott a nyakánál.

-         Áhhh! Te jó ég! – fintorgott Draco. – Hogy nézel ki! Ezt meg miért csinálta?

-         Szerintem tök állat! Nagyon vagány! – nézte meg a vakfoltos folyosói tükörben Blaise a nyakát nyújtogatva. – Holnap bevonulok kiszívott nyakkal McGalagony és piton órájára. Kíváncsi leszek mit szólnak hozzá. De ma este még visszakapja tőlem ezt az a vadmacska! Én is meghagyom a nyomaimat rajta – vigyorgott kajánul Blaise, s ismét a szög fejére csapva egyetlen lendülettel beütötte a fába.

-         Nekem egyáltalán nem tetszene, ha így nézne ki a nyakam – tiltakozott Draco, a csúnya véraláfutást méregetve Blaise nyakán.

-         De gondolj arra, hogy egy gyönyörű nő művelte ezt veled az éjszaka és hogy mennyire bejöhetsz nála ha ilyesmit csinált – kacsintott pimaszul Blaise.

-         Én inkább arra gondolok, hogy ha ezt anyáméknak megírná Piton hogy sülne a bőr a képemről – jegyezte meg szúrósan Draco. –Egyáltaán hogy is merészkednék be Piton órájára így! Miket gondolna rólam!

-         Hát hogy jó éjszakád volt én ugyan nem takargatom senki elől sőt…

-         Dicsekszel is vele mi? Most már tuti mindig szabadon lesz a nyakad nem mintha eddig nem lett volna. McGalagony megszólt érte, hogy pacuha vagy – vigyorgott Draco.

-         Nekem nagyon tetszik ez a szerelmi sérülés – simogatta a nyakát Blaise. Elfogyott az utolsó darab deszka is. Draco és Blaise elégedetten lökték fel magukat a földről.

-         Kész, mehetünk – komótosan ballagtak vissza  a pincébe az elvégzett büntetőmunka után.  A lányok a kanapékon gyömbéres gyíkot majszolgatva ültek. Pansy ölében a szétterített Szombati boszorkányt lapozta, de össze is csapta, ahogy a fiúk beléptek. Daphné ringó csípővel feltűrt ujjú blúzzal és nyakán lazán átvetett nyakkendővel Blaisere ugrott.  Sokáig levegőt sem vettek csak falták egymás ajkait, ám ahogy Daphné eltépte csók után sóvárgó éhes ajkait a fiúétól meglátta a fiún a sötét foltot.

-         Jaj, ennyire veszélyes volt az a büntetőmunka? – simogatta meg Blaise nyakát.

-         Nem Cicám! Ezt te művelted velem – vigyorgott rá Blaise.

-         Komolyan én voltam? – kapta a szája elé a kezét Daphné, s csillogó smaragdszemekkel igazgatni kezdte Blaise gallérját. – Nézd ha így felhajtod nem is látszik!

-         Ki mondta, hogy én takargatni akarom! Viszont gyere csak ide! – rántotta magához a lányt Blaise. – Mert az adósod vagyok! Had szívjam ki a nyakad én is! – zihálta Blaise a bódító illatú kecses női nyakra szorítva ajkait. A kanapéra dőlt a lánnyal, s közben egyfolytában morogta megrészegülve a lány illatától. -. Áruld el mi ez az illat! Mond el mond! – siklatta Blaise tenyerét Daphné combján felfelé. Daphné kihívón nézett fel rá. Draco elfordította a tekintetét, s oldalazva leereszkedett Monstro és crack közé a harmadik fotelba. A másik kanapén Millicent és Pansy nézett rá kérdőn. Draco leeresztette a szemhéját. Ahogy meghallotta Daphné pihegését. Blaise elárulta neki még tagnap mit művelt a lánnyal. Hátborzongató, de tényleg az ujjaival valami nagyon bizalmas helyeken járt és még el is árulta, hogy milyen volt. A szeme sarkából figyelve Daphné felhúzott térdét s a lány lábai közt matató Blaise kezét látva nem kételkedett, hogy mit művel a fiú már megint. Pansy a torkát köszörülgette.

-         Milyen volt a büntetőmunka? – kérdezett rá elterelve a figyelmet az egymásra gerjedő Blaise-ről és Daphnéról.

-         Öhm jó volt, Jó. Nem volt semmi megerőltető. Barkácsoltunk egy kicsit – motyogta nagy nehezen Draco.

-         Az illat, mond meg tudni akarom! – búgta rekedtes suttogással Daphné nyakára Blaise. Daphné próbálta elfojtani a torkában feszítő feltörni készülő nyögést, s zavartan húzta magára Blaise talárját, hogy eltakarja a többiek előtt mit művel az ölében Blaise. Már csak ők harmadévesek voltak lent a klubhelyiségben, hiszen a lányok bevárták őket a büntetőmunkáról. Draco zavartan járatta tekintetét a klubhelyiségben. Blaise és Daphné nagyon elcsendesedtek. De Draco sejtette, hogy Blaise már megint Daphnénak próbál örömöt szerezni.

-         Azt hittük sosem értek vissza. Frics adott feladatot most is igaz? – erőltette a kínos beszélgetést Pansy. Most nem állhatnak fel, hogy felvonuljanak, mert akkor a félreeső kanapén ügyködő Blaiseéket megzavarják.  Pansy a válaszra várva meredt rá hogy Draco vegye már fel vele a beszélgetés fonalát, de Draco akár Lót felesége ismét visszanézett Blaisere és Daphnéra s látta a lány leereszkedő fekete szempilláit, s az ajkáról feltörő sóhajt, amelyben benne volt a Blaiset izgató váalsz is.

-         Bambusz – pihegte Blaise fülébe, s a fiú mellkasának döntötte a fejét.

-         Jó volt?  - kérdezte halkan Blaise, mire a lány csak kimeülten bólintott.

-         Draco! – szólt erőteljesen a fiúra Pansy s szigorú tekintetét belevéste Draco tekitnetébe.

-         Mi? Jah – Draco egyáltalán nem akarta ezt látni s mégis végignézte, ahogy Blaise addig ügyeskedik az ujjaival míg kielégíti Daphnét. Akaratlanul is kíváncsi v olt rá, hogy milyen. – Jaj hát…öööö… igen. Frics adott munkát. Mivel Black ma este megint a kastélyban járt, ezért be kellett deszkáznunk minden zugot – szedte össze az erejét Draco s próbált értelmes mondatot kifacsarni magából.

-         Ó, akkor még szerencsétek is volt. McGalagony sokkal brutálabb feladatokat adott volna – szólt gyorsan Milly is.

-         Szóval Black megint a kastélyban volt? – gondolkodott el Pansy, s az állához tartotta a mutatóujját.

-         Ez félelmetes, hogy másodjára is bejutott pedig állítólag megerősítették a  Roxfort védelmét – sóhajtozott Millicent ijedten.

-         Igen. Figyeljetek elfáradtam és kezd fájni a fejem is – állt fel Draco, hogy végre véget ért a Blaise- Daphné páros különszáma a kanapén. – Megyek aludni.

-         Hát mi sem jókedvünkben ültünk itt – morogta Pansy.

-         Mi van nem mertél egyedül felmenni az ágyadba? Nincs nálad a kis alvós runaspoorod? – kérdezte gúnyosan Draco.

-         Nem az én alsóneműmön vannak kis tekergő kígyók – vágott vissza Pansy. Draco metszőn végignézett rajta és Millyre emelve a tekintetét a mutatóujját végighúzta  a nyakán. Milly kényszeredetten mosolygott s egy bocsit próbált formálni a szájával Pansy háta mögött.

-         Te az én alsóneműm látványáról csak álmodozhatsz Pansy – nyugtatta meg a lányt cinikusan Draco.

-         Nehogy azt hidd hogy álmodoznék róla – kerülte ki a fiút, de ahogy a lépcsőfeljáró zöld kárpitja mellett elhaladt akkorát sikított, hogy a kanapén kábuló blaise és Daphné is felriadt. Draco a lány után lépett, s végül mind a kárpit mögül kilépő csombékos hajú, görnyedt hátú foghíjasan vigyorgó alacsony köpcös alakra meredtek. Pansy reszketve hátrált, s nekiütközött Dracónak, aki a lány karjára szorította az ujjait.