Pansy mezítláb lépett a vendégszobába. Ahogy a holdfényben áttetsző hálóingje a combja közepéig ért, Draco kitágult szemekkel figyelte a közeledő jelenséget, biztos, hogy tervez valamit, talán a háta mögött a kezében tart egy athamét. Vagy egy viperát. Vagy esetleg a kettőt együtt. A lány felmászott az ágyra, s mielőtt Draco megszólalhatott volna az ajkaira tette az ujját. Draco  bátortalanul suhogó paplanlendítéssel, átsimított a lány arcán, s a halvány, szétnyíló rózsaszín ajkakhoz nyomta a sajátját. Pansy torkán halk sóhaj tört fel, s lejjebb csúszott Draco mellett az ágyban. Draco nem értette, miért ilyen kedves a lány, miért jött át hozzá, s miért engedi, hogy a kezével, most a lány meztelen combjait érintse. De Pansy nem fogta le a kezét. Csak sötét szemekkel lágy tekintettel nézte. Draco ámulva a lányhoz közelebb csúszott, s ajkai újra összeforrtak a lány puha húsos ajkával. Pansy beletúrt a hajába, s a combján pihenő kezét, a combján legördülő vékony hálóing alá vonta, ami alatt nem viselt alsóneműt. Draco megrészegedve simított át a nedves női szirmokon, mire Pansy ajkán újabb nyöszörgés bukott elő. Pansy mohó türelmetlenséggel kereste ki Draco alsónadrágját, s lecibálta róla, olyan zihálással, amilyet Draco bizonyosan soha nem hallott még a lánytól. Pansy nedves ajkaival olyan buja kívánságokat suttogott a fülébe, amitől Dracónak legalább három felé kezdett szétválni a hallószerve.

-         Kérlek Draco! Tedd meg velem! Itt, most! – nyüszítette a lány aléltan.

-         A pezsgő beszél belőled – felelte Draco bár magának sem mertebeismerni, hogy most ez minden kívánsága, Pansy áttetsző hálóingjén kirajzolódott a mellbimbója, a duzzadó halmokon átsimította Draco a tenyerét. – De ha nagyon akarod – nézett tehetetlenül a lepedőre Draco.

-         Igen….igen – húzta a lábai közé izgatottan a fiút Pansy.

-         Jól van, na ne sürgess! – zihálta Draco, s merev férfiasságát bevezette a lány forró járatába. – Ó Merlinre! De jó! – nyögte Draco az élvezettől. Pansy szorosan kapaszkodott a nyakába, lábaival magához szorította ,ahogy átkulcsolta vékony karcsú lábait a derekán.

-         Óh Draco! -  nyögte Pansy, de Draco tompa hallásán csak messziről érkeztek a lány szavai. A vágy elborította az elméjét, s csak egyetlen dolog érdekelte, hogyminél hamarabb kielégülhessen. Szinte azonnal elöntötte a gyönyör. Zihálva fordult le a lányról, aki fáradtan eresztette le a térdeit. Draco ernyedten hevert a lány mellett, a lebegő boldog kielégülés pillanataiba azonban egyetlen felismerés tört utat magának.

-         A francba is nem védekeztünk! – meredt riadtan a lányra, aki ettől teljesen kijózanodva felült a zágyban, s úgy meredtek egymásra, mint akik nem is értették mit tettek alig néhány perccel ezelőtt.

-         Hé Draco! – dübörgött Blaise az ajtón. Draco már hallotta is a fiú mondatait. – Mindig is mondtam, mint gyógyító is, hogy csomagot hozzál magaddal! Tizenötévesen gyereket csinálni! Hogy fogtok a Roxfortba járni, dadust fogadtok a kicsihez? – nevetett Blaise…

-         Hé Draco! – ismétlődött meg a kopogás. Dracónak kipattantak a szemei. Felült az ágyban s rémülten nézett körbe. AZ ágy másik oldala érintetlen volt. Pansy se hálóingben, se meztelenül, se felöltözve nem volt mellette. Draco a tenyerével megdörzsölgette az arcát.

-         Ó basszus! – hanyatlott vissza kimerülten. Nem kellett megnéznie tudta, hogy mi történt már megint. Csurom nedves a lepedő alatta, a paplan a pizsamája! Miért ilyen kegyetlen a sors? – Mit akarsz Blaise!

-         Bemenekülhetek hozzád? – kérdezte a fiú kintről.

-         Nem – morogta Draco rosszkedvűen, most pont az kéne ,hogy Blaise már megint lássa, hogy mi történt vele az éjszaka, illetve most reggel.

-         Helyes, mert itt és most akarom kiherélni őt is meg a hülye macskáját is! – csattant az ajtó előtt Pansy felbőszült hangja.

-         Pansy értsd meg! – magyarázkodott Blaise zavartan.

-         Mit értsek meg!? A hülye macskád teherbe ejtette az enyémet! Kösz marha jó volt!

-         Szerintem is az volt nekik – vihogott Blaise.- De mint mondtam, hozhatsz nekik dadust a Roxiba! Figyelmeztettelek ,hogy vagy ne hozd ezt a szukát SEaffy közelébe, vagy ha mégis akkor szerezz be macskagumit – vihorászott Blaise.

-         Jaj nem hiszem el! – sopánkodott Pansy.

-         Seaffynak ez az otthoni környezete természetes, hogy itt sokkal eredményesebb – védte meg Seaffyt Blaise.

-         TE szemét! NE magadból indulj ki! – csapott az ajtóra Pansy, ami megremegett, s Draco rémülten hallgatta-

-         Pansy ez biológia tény. És nem azért mondom mert történetesen…nekem is itt történtek egyéb dolgok most – köszörülgetta torkát Blaise, s az ajtót kaparászta.

-         Pedig pont úgy viselkedsz mint a macskád! TE is felcsináltad Daphnét? Szuper! – háborgott Pansy.

-         Nem emlékszem egy nap tényleg háromszor négyszer is csinálták? annyira el voltam foglalva más dolgokkal – mondta bűnbánóhangon Blaise.

-         Fogalmam nincs én sem figyeltem Karmillát – vallotta be a lány sírós hangon.

-         Mutasd azt a macskát! – Blaise valószínűleg vizsgálgatta az állatot. – Hát az biztos, hogy szörnyen hízeleg, és valóban…kicsit duzzadtabb a hasa – állapította meg Blaise.

-         Add vissza vagy hozzád hajítok valamit! Úgy utállak titeket! Jellemző férfiak! – sziszegte Pansy. Valami csörömpölve koppant az ajtón.

-         Jesszusom Pansy! – kiáltott Blaise. – Draco bemehetek?

-         Gyere! – morogta Draco még mindig merő nedvesen az ágyból. Blaise berontott az ajtón nyomában a nyávogó Seaffyval. – Zárt be az ajtót! Gyorsan!

-         Nem menekültök előlem! Hogy képzelted ezt! – dörömbölt az ajtón Pansy.

-         Bakker! – nyögte Blaise. Seaffy akár egy elégedett oroszlán felvonult Draco ágyára, s peckesen maga köré tekerte bojtos végű farkát, s elégedetten szemlélődött. – Na ezt aztán megcsináltad Seaffy!

-         Komolyan vemhes? – kérdezte Draco még mindig az álmán merengve.

-         Nagyon azok a jelek! Reggel hányt…először azzal nyugtattam Pansyt, hogy biztos csak lenyelte a szőrét, de mivel egy szál szőr sem volt benne hát…én is kezdtem gyanakodni. Aztán feltűnt, hogy Karmilla úgy bújik, meg simul, meg olyan kis békés… - rántotta meg a vállát Blaise.

-         Tényleg kiscicáik lesznek? – kérdezte Draco döbbenten.

-         Te kandúr! – kapta az ölébe a macskáját Blaise. – Szaporodhatnékod volt mi? Jó kis nőstényt választottál, szép fekete cicád van igen – pofozta meg a kneazlet Blaise. – Kiscicáid lesznek nagyfiú! Úgy ám!- gyomrozta meg a doromboló Seaffyt Blaise.

-         Hogy oda ne rohanjak. Meddig maradtok az ágyamon? – dobolt a háttámlán Draco.

-         Kint két felajzott nőstény van eszünk ágában sincs kimenni ugye Seaffy? – vihogott Blaise a macskával incselkedve. – Draco te mit trónolsz még az ágyban?

-         Hát…szeretnék kimenni a fürdőbe – harapdálta az ajkát Draco.

-         Nem mondod, hogy már megint olyan álmod volt – vigyorgott Blaise.

-         De utálom, amikor így vigyorogsz ilyenkor – morogta Draco, s kivonult a fürdőbe.

-         Pansyval? – kiáltotta utána Blaise.

-         Ne kiabáld jó? – morogta Draco. – Lehet itt hallgatózik és véletlen sem akarom, hogy…érted meghallja.

-         Mit? Hogy orgazmusig szexelsz vele álmodban? – hahotázott Blaise.

-         Blaise! – kiáltotta dühösen Draco.

-         Lakat a számon, figyelj örökbe fogadsz egy kneazlet?

-         Nem – morogta vissza Draco.

-         Belegondolva a macskám teherbe ejtette Pansy cicáját. Ez lehet, hogy burkoltan jelent valamit – gondolkodott el Blaise.

-         Mondjuk, hogy kész a halálos ítéleted? – találgatta Draco.

-         Seaffy egy kneazle! Nem közönséges macska! Lehet, hogy ez jelent valamit! – próbálgatta Blaise.

-         Mondjuk, hogy a kneazlek nagyon kanosak? – javasolta Draco.

-         Barom! – röhögött Blaise, s a kilépő Dracóra nézett. – Októberben már meglesznek a kiscicák! Ó ez olyan szép dolog – mosolygott Blaise.

-         Pansy addig mit fog szétzúzni! Szegényt nagyon megviselte ez a dolog – figyelte a pöttyös kneazlet Draco.

-         Szerintem bármi ami szexszel és terhességgel kapcsolatos az megviseli Pansyt – húzta el a száját Blaise.

-         Ne is mond! – dörzsölgette az arcát Draco, az éjszakai álmaira visszaemlékezve.

-         Blaise szívem megjöttünk! – csattant a bejáró felől egy női hang.

-         Ah  a mindenit! Anyám! – húzta el a függönyt Blaise, s leintegetett a nőnek. Draco is kipillantott. A nő feltűnő ejtett vállú ruhát viselt, a fél válla kivillant belőle, s a ruha redői mélyen a dekoltázsa felé hullottak, innen fentről pedig remek kilátás nyílt a duzzadó szép halmokra. – Jó nő mi? – nézett oldalt az anyját bámuló Dracóra.

-         Öhm – nyögte Draco.

-         Ha nem az anyám lenne…fuh…rég lefeküdtem volna vele – biggyesztette le az ajkát Blaise. – A varázsvilág legszebb nője, és ezt nem azért mondom mert az anyám, hanem mert ez a közös korítélet. Ki is használta ne aggódj! De igaza volt – biccentett elismerően anyja felé Blaise. – Készülj kilopakodunk fejeket behúzni – nevetett Blaise, s kiosonta szobából. Szerencsére a felbosszantott Pansy nem tartózkodott a folyosón.

-         Anya! – mosolygott a nőre Blaise.

-         Ne hívj így, tudod, hogy öregít – simogatta meg Blaise arcát az asszony.

-         De hát ha egyszer az anyám vagy – mosolygott rá csibészesen Blaise.

-         Ugye senkit nem ejtettél teherbe? – sziszegte mosolyogva Blaisenek.

-         Én nem – felelte Blaise.

-         Mert más igen? Talán te Draco? – emelte meg a szemöldökét Mrs. Zabini. Draco aki még mindig a nő lábain bámészkodott most elvörösödött.

-         Nem, Seaffy volt a kis rosszaság – mosolygott Blaise. Seaffy nyávogva nézett fel a ház úrnőjére, mire a nő felemelte s lágy kebleire vette az állatot.

-         Igen, hát te voltál te gyönyörűségem, hát azt hiszed azért vettelek az én Blaise-emnek, te kis okos, te szépség, akár az állatok királya egy oroszlán sem tenne másképpen – gügyögött a szép macskának, aki úgy elterült a gyönyörű nő formás nőies keblein, hogy Blaise és Draco is egyetlen dologra gondolt. Hogy nagyon lenne most Seaffy helyében. Nőies szép formás alkarján megannyi vékony arany karperec csilingelt. De olyan szolidan, mégis egyértelműen kifejezve a gazdagságot, amit tagadni sem lehetett.

-         Megvettem a jegyeket a meccsre tudod anya ugye?  - emlékeztette az anyját Blaise.

-         Jaj igen persze elmegyünk veled ne aggódjál – mosolygott rá a fiára Mrs. Zabini. – Hoztunk neked mi is volt a neve ennek a csodának Drágám? – fordult hátra a nő Seaffyt simogatva.

-         A vágy gyümölcsöskertje – lépett a lélegzetelállító férfi is az előtérbe, s Draco kezébe nyomott egy meghámozott hatalmas egyenes szál banán köré halmozott édességeket, fagylaltot és gyümölcsdarabokat.

-         Váááh nagyon állat – vihogott Blaise, s megnyalta az ajkát mielőtt beleharapott volna a banánba.

-         Ne Blaise – csapta le a fia elől a banánt Mrs. Zabini. – Ez egynőnek vonzóbb- mosolygott a fiára, s kacsintva leharapta a banánról az első falatot. Draco úgy érezte forog vele a szoba. TE jó ég. Hogy bírja ki Blaise ez mellett az erotikus nő mellett a napokat, amikor Mrs. Zabini maga volt a megtestesült hárem egy személyben, akire minden férfi készen állt, hogy leteperje. Az erőteljesen latinos férfi, most rácsapott Mrs. Zabini fenekére, s felfelé húzta maga után az emeletre. Ahogy elvonultak a  folyosón a lépcsőkorlát tetejénél meghallották Daphné felsóhajtását.

-         Ó Merlinre! Micsoda pasi! Látszik rajta, hogy egy csődör! Úgy ráugranék a farkára csak egyszer is! – sóhajtotta Daphné álmodozón a férfi után bámészkodva. Blaise Dracóra vigyorgott.

-         Kérsz egy hapit? – nyújtotta a banánt Draco felé. Draco kikerekedett szemekkel nézett a banánra, amelyben ott voltak Mrs. Zabini fogsorának nyomai sőt még egy kis rúzsfolt is.

-         Öhm…nem – motyogta Draco.

-         Talán a nyála is ott van még mh? – kínálta fel a harapást Blaise. Végül vállat rántott, s átnyalta a banán felületét, majd leharapta a falatot. – Én kiélvezem azért ami csurran cseppen – vihogott Blaise.

-         Hát én nem – nézett le az ágyékára Draco. Blaise felfelé haladt a lépcsőn, amikor anyja kikiáltott neki a folyosóra.

-         Jaj Blaise  nézd mit vettünk! – szaladt ki, s egy bőr feszes érdekes alakú eszközt mutatott Blaise felé.

-         Mi ez erényöv? – vigyorgott Blaise az anyjára.

-         Jaj nem te kis pajzán! – nevetett Mrs Zabini, majd Blaise derekához igazgatta az övet.

-         Jesszus anya mondtam, hogy ezt ne csináld! – kapta ki az övet anyja kezéből Blaise, s röhögve felkötötte maga a tartót. Draco csak sejtette, hogy Blaise véletlen sem akarta elárulni anyja előtt felajzott állapotát, a nő matató ujjaira és közelségére, ezért rántotta el magát. – Mi ez faroktartó? – pakolgatta egyik kezéből a másikba a bőrtokot Blaise.

-         Ez egy pálcatartó veszélyesebb időkre való – bólogatott komolyan Mrs. Zabini.

-         Gondoltam jó ha van nálad ilyen, vidd magaddal a Roxiba jól jöhet SVK-n – magyarázta Mrs. Zabini.

-         Ah sulis cucc az évkezdésre. Kösz anya szuper, hogy mindig gondolsz rám – mosolygott Blaise.

-         Nah nem zaklatlak szívem hagylak a barátaiddal – nyomott puszit fia homlokára Mrs. Zabini. Blaise tekintetével követte a nő lágy csípőringását, ahogy eltűnik a szeme elől.

-         Ha nem lenne az anyám nem csak nézném – húzta el a száját Blaise, s könyökével megbökte Dracót. Draco zsebredugott kézzel követte Blaiset és Seaffyt. Draco a szobájában újra nekiláthatott a csomagolásnak, mindent visszahajtogatott az utazóládájába. Blaise meg kedvetlenül figyelte a műveletet.

-         El sem hiszem, hogy vége a nyárnak!

-         Csak Daphné után vágyik a pöcsöd az a bajod! – morogta Draco.

-         Jó hát igen. nem mászhatok be az ablakán éjszakánként, hogy együtt lehessünk, és a Roxfortban alig lesz alkalmunk rá. Hiszen sokan vagyunk, nem lehet félrevonulni, nagyon rossz lesz. Most meg, amúgy is közeledik Daphné ciklusa szóval mindegy – legyintett Blaise.

-         Így vágod? – harapta be a szája szélét Draco.

-         Hát ma már nagyon érzékenyek voltak a mellei ebből gondolom… - magyarázta Blaise.

-         Tényleg nagyon idegesítő, hogy ennyire értesz ezekhez a dolgokhoz – morogta Draco, aki még azt sem tudta eldönteni, hogy ő maga egyáltalán hogyan működik, nem hogy egy lány.

-         Igen erre már Daphné is utalt – vigyorgott Blaise.

-         NE aggódj találkozunk a kviddicskupán és Daphné biztos beenged a sátrába – kacsintott Draco.

-         Igaz igen! Kíváncsi leszek a meccsre,biztos olyan kviddicsben lesz részünk, amilyenről csak álmodozhatunk, mert mi magunk sosem tudjuk megcsinálni azt amit ők – áradozott Blaise. – Úgy szállni akár a szél, s olyan cseleket bravúrosan véghezvinni…

-         Kész becsomagoltam – húzta maga után a ládáját Draco. Az előtérben már ott álltak útra készen a lányok. Pansy sértetten simogatta fekete macskáját, s közben Seaffyra fújtatott aki farkát lóbálva nyávogott Karmillának, mire a cica lelkesen válaszolgatott. A két macskán véletlen sem az látszott, amit Pansy arca kifejezett.

-         Túltetted már magad a dolgon Pansy? – mosolygott a lányra Blaise.

-         Nem! És Karmilla sem fogja! – szorította magához a macskáját Pansy sértetten. – Szegény Karmilla, hogy is nem vigyáztam rá! Hogy ilyesmi történt vele – simogatta az állat selymes szőrét Pansy. Blaise is odalépett és megcirógatta Karmilla állát.

-         Majd vigyázok rád a nagy napon ne aggódj! – hízelgett a cicának Blaise.

-         Borzalmas, a Roxfortban fog elleni. Merlinkém!  - fújtatott Pansy.

-         Vigyázz a kiscicáidra a pocakban – vakargatta meg Karmilla fültövét Blaise, mire a macska jólesően dorombolt.

-         Mh, hímek! – nézett végig rajtuk dühösen Pansy, s Karmillával a karján kivonult a kastélyból. Draco csak szemét forgatva összenézett Blaise-el…közeledik a kviddicskupa…s Dracót most csak ez az egyetlen dolog érdekelte. Minden más lényegtelenné vált. Jó lesz újra az otthoniakkal. Talán kevesebb rossz álom. És több…egészen más jellegű téma…nem olyanok mint Blaise-nél. Draco érezte ,hogy most igazán felüdülés lesz hazatérni, mer a Blaisenél tett látogatás maga volt a pokol. És egy kész levendulaillatú rémálom.