Mint kiderült nem csak Dracóra tett mély benyomást a halálfalók felvonulása, de apjára is. A Világkupa óta többször is felvetődött a beszélgetések témájaként az éjszakai esemény. De nemcsak a halálfalók maszkos megfélemlítése, hanem a Sötét jegy is és minden ami ezzel kapcsolatos. Még aznap reggel, amikor az Abszol útra igyekeztek beszerezni az iskolai felszerelését, akkor sem maradt el a tanakodás.

-         Érthetetlen, hogy ki lőhette fel a Sötét jegyet – ingatta a fejét Lucius Malfoy. – Közülünk biztos, hogy senki. De halálfalókon kívül más nincs a birtokában annak a varázslatnak. Sötét Jegyet nem tud akárki megidézni. Halálfalónak kell lennie. És azért alaposan értenie kell a feketemágiához.

-         Flitwick professzor szerint azok is értenek a fekete mágiához akik nem használják, igaz ez apa? – kért megerősítést a tapasztalt apjától.

-         Ezt mondta volna? – mosolygott fanyarul Lucius. – Nem kizárt persze, de ne feledjük igazi sötét varázslatokat csak az tud végrehajtani, aki komolyan is gondolja, na már most nem véletlen, hogy nem sokan alkalmasak a mágia e különleges területének alkalmazására. Tehát hiába tudja az elméletet és a varázsszavakat sőt minden ehhez kapcsolódó mondjuk szertartásokat, rendet, képtelen lesz végrehajtani, mert ehhez érzelem is kell. Akarat, vágy, tett. Elszántság és természetesen némi gonoszság és kegyetlenség is. A feketemágia tele  van mély behatásokkal, impulzusokkal, intenzív élményekkel. És itt nem bizonyos pozitív érzelmekre kell gondolni – mosolygott Lucius. – Nem kizárt, hogy a kviddics világkupadöntőn ott járt valaki, aki szintén halálfaló volt, de mégsem tartozott a menethez, Draco? – figyelte fia mosolyát Lucius. – Te talán gondolsz valakire?

-         Természetesen több tippem is van apa – rejtette el a Pettigrew felőli gondolatait Draco. – De mind lehetetlennek tűnik. Ki tudja, reméljük hamarosan ismét felveszi veletek a kapcsolatot apa.

-         Ó igen, csak tudod, most mind óvatosabbak kell hogy legyünk. Nem kelthetünk gyanút semmilyen tekintetben. De Draco te most ne a halálfalótémával foglalkozzál fiam, egy csomó nagyszerű élmény vár rád az iskolában – igazgatta meg pecsétgyűrűjét kimérten Lucius.

-         Talán az új Sötét varázslatok kivédése tanárra gondolsz apa? Vagy végre minisztériumi rendeletre megszüntették ezt a fölösleges tárgyat? És lehagyták a kivédése szót? – találgatta Draco egyre lelkesebben.

-         Semmit sem tudok az új tanárról, tudod, hogy nincs olyan nagy beleszólásom most a roxfort ügyeibe, s Dumbledore nagyon titkolja ,hogy kit választott új tanárnak – szívta a fogát dühösen Lucius. – Viszont a miniszter úrtól személyesen tudom, hogy idén nagy eseményt rendeznek a Roxfortban. A nemzetközi kapcsolataink nem csak a kviddicskupa megrendezésére terjedtek ki, de még az iskolára is.

-         Ne titokzatoskodj Lucius, áruld el neki! – mosolygott Narcissa, a talárdivatmagazinok között lapozgatva.

-         Mi lesz a Roxfortban idén? – nyitotta nagyobbra szemeit Draco.

-         Idén megrendezik nálatok a Trimágus tusát – ingatta a fejét Lucius.

-          A Trimágus tusát? Olvastam róla a Roxfort történetében. Már korábban is rendezték a Roxfortban. Azon a tusán meg is halnak! Ez mit jelent? Nálunk lesz az összes versenyző iskola?

-         Valami hasonlót igen. S látod mennyire nem érdekli a fiadat az iskola amióta te a halálfaló és politikai rögeszméiddel előhozakodtál? – préselte össze metszőn halványrózsaszín ajkait Narcissa. – Draco megnézted egyáltalán, hogy mit küldtek ki az iskolától? – vonta felelősségre fiát Narcissa.

-         Elfelejtettem – hajtotta le a fejét bűnbánóan Draco ,de azzal a lendülettel fel is vetette. – De egyébként mit számít most ez! Sokkal nagyobb dolgok készülődnek a varázsvilágban! – csattant.

-         Egy nagy pofon készülődik az én tenyeremből feléd fiam, ha nem foglalkozol a tanulmányaiddal. Azért jársz a Roxfortba, hogy tanulj és nem másért! Azzal foglalkozz! – intette rendre túllelkesült fiát Narcissa. Draco megforgatta a szemeit.

-         Ugyan anya! A Trimágus tusa biztos sok változást fog hozni a roxforti életbe.

-         Például nem lesz kviddics – szúrta közbe Lucius.

-         Micsoda?! – hördült fel Draco.

-         De órák lesznek és vizsgák is! – szólt közbe figyelmeztetőn Narcissa.

-         De úgyis a próbákról, vagyis a három próbáról amit a bajnokoknak ki kell állni, arról fog szólni az év, és felbolydul az egész iskola, sokkal nyitottabb lesz. Talán a minisztérium is megneszeli majd, hogy az oktatás messze nincs azon a szinten, ami elvárható. Hiszen most a tusa kiváló összemérése az iskolák tudásanyagának.  Karkarov módszerei messze jobbak – morogta Lucius.

-         Sokkal kegyetlenebbek, Draco nem bírta volna –védte fiát Narcissa.

-         Hagyjuk ezt most már drágám! Draco a Roxfortba jár és kész – legyintett Lucius rosszkedvűen.

-         Így van és idén karácsonyi bál is lesz, hagyományosan a tusa részeként! Ó Draco ez nagy esemény! Ki is néztem neked, hogy milyen dísztalárt varratunk rád! – lelkendezett Narcissa.

-         Bál? – Draco vállat rándítva apjához fordult. – Na és mesélj a tusáról, milyen lesz?

-         Ne is álmodozz róla fiatalember – dorgálta meg fiát, mutatóujjával Draco felé intve Lucius. – Csak tizenhét életévüket betöltöttek versenyezhetnek most már. Ez az új szabályzat.

-         Amit teljesen megértek, nem való kiskorúaknak az a tusa. Életveszélyes – állt fel Narcissa, s kivette a házimanó kezéből útiköpenyét.

-         Akkor remélem bejut egy mardekáros és megmutatja, hogy a mardekárnál nincs jobb ház a világon – vigyorgott Draco. – Hú egy igazi versengés végre! A kviddicsben úgyse nyertünk volna, de ez egészen más! – lelkendezett Draco.

-         Gyere Draco! Megvarratjuk a dísztalárodat – biccentett a fejével fiának Narcissa. Draco, amit a legjobban utált az tényleg a ruhapróba volt anyjával. Mert Narcissa Malfoy mindig a legtökéletesebbet akarta, mindenből a fiának. Dísztalárból is. Draco kedvetlenül topogott anyja mögött az Aranytalár varázslódivat egyik gondosan elfüggönyözött fülkéjében. – Egyetértesz velem ugye Draco? – fordult anyja ismét felé.

-         Öhm…ehe – kapirgálta a feje tetejét, miközben a mérőszalag kész táncot lejtett körülötte.  Draco szemmel tartotta a fürge kis mérőszalagot, miközben a varrónővel egyeztetett anyja. Csak fél füllel hallotta a pontosításokat.

-         Mindenképpen fekete talárt javaslok, mert ez illik a legjobban mindenhez. Bár ha történetesen már tudja, hogy a táncpartnere milyen színű ruhát választott, akkor esetleg szabadabban mozoghatnánk, de mivel az ilyen korú diákok ritkán tudják pontosan, ezért mindig a feketét javasoljuk. Egyszerű, ünnepélyes, és minden boszorkány-dísztalárhoz tökéletesen megy.

-         Igen persze, csak tudja a fiam nagyon szereti a szürkét és a zöldet, mert hogy ez illik a legjobban a szeméhez ezért gondoltuk esetleg, hogy….tudja a fekete kevésbé áll jól… - bizonytalankodott Narcissa. – Bár valóban a legpraktikusabb a fekete lenne, hiszen így a partnerével biztos jól mutat, ez igaz – nézett futólag Dracóra. Draco izgatottan húzogatta az ingujját. Táncpartner?  - Draco biztos nem tudod, hogy ki lesz a partnered vagy igen? És hogy mondjuk milyen színt kedvel?

-         Mi? Ööö….nem tudom – pirult el Draco a kérdéstől. Elképzelni is borzalmas, hogy lesz az Roxfortban egy olyan rendezvény, ahova nem a biztonságos Monstro-Crak páros között kell mennie, hanem…egy…lánnyal. – Biztos, hogy ez a partnerdolog szokás? – próbálkozott Draco.

-         Hát persze! És meghívj valakit fiam, mert csúnya dolog lenne ha nem egy lánnyal jelennél meg! Ez nem illik egy Malfoyhoz – ripakodott  a fiára Narcissa.

-         Aham, értem – húzta be a nyakát Draco.

-         Maradjunk a feketénél – bólintott végül határozottan Narcissa.

-         Javasolhatom a csokornyakkendőt hozzá? Ez lehet fekete és fehér is? És egy férfi nyakában mindig elbűvölő – áradozott melegen a varrónő.

-         Semmiképpen sem! – hördült fel rémülten Draco. Hogy egy masni legyen a nyakában? Az olyan lányos! Nem!

-         Akkor javasolhatom, esetleg ezt a szabadabb stílusú öltönyt? Ez egészen egyedi készítés egyéni igényekhez igazítva, esetleg egy hasonló kedvencet?! – tartott egy vállfán függő laza gallérú, hímzett mellényű, lengén megkötött nyakkendőjű fazont, amely térdig érő karcsúsított zöld bársonykabátból,  viktoriánus mandzsettarészből állt, Draco szeme megakadt a mandzsettagombok vésetén, s megemelte a kabát ujját. Cirádás, cikornyás Z betű díszítette mindegyiket, s az ezüstgombok hátoldalán a gyógyítók esküszövegének első szavai álltak. Draco kikerekedett szemmel végigmérte még egyszer a dísztalárt.

-         Ez Blaise-é! – motyogta kábultan. A kellemes térdig érő elegáns bársonykabáthoz élre vasalt fekete talár tartozott. Letagadhatatlanul Blaise-es volt. Elegáns, drága, kellően kihívó, amennyire ezt egy dísztalár megengedi vagány és olyan Blaise-es…

-         Ó ismeri is a készíttetőt? – csillant meg az eladónő szeme. – Akkor bizonyára egy asztaltársasághoz fognak tartozni…talán érdemesebb lenne egy hasonlóan a személyiséghez illőt készíteni, ami mardekárosok révén az egyediséget is magában hordozza.

-         Igen, erre gondoltunk – simultak ki Narcissa Malfoy vonásai is.  A varrónő szabásminták egész tömkelegét pakolta gondos dossziékban az asztalra.

-         Bár ez a fiatalúr már elég tudatosan érkezett hozzánk, és egészen meggyőződése volt, hogy a zöld lesz az ő színe, mert a hölgy akit felkér partnerének szintén a zöldet választja dísztalárszínnek – dugta ki a nyelve hegyét kissé a varrónő, a már elkészült dísztalárt csodálva. Látványosan elégedett volt önmaga munkájával.

-         Maradjunk a feketénél – sóhajtott Narcissa látva Draco fancsali arckifejezését. Draco belelapozott a szabásmintákba, különböző korok különböző divatmintái egész repertoárban rendszerezve peregtek a kezei között, s végül megakadt a tekintete egy fekete, hosszú, karcsú talármintán. Állógalléros hosszú fekete dísztalár volt, anyagban teljesen hasonló Blaise bársonyanyagáéhoz, a legdrágább és legfinomabb fajtából.

-         Ezt választom! Ez kell! – mutatott rá Draco határozottan. Narcissa és a varrónő is a kis színes képet figyelték.  Egy gőgös fejtartású, kissé pökhendi alakon feszült a talár, feltartott orrát szinte az égnek emelte a kis rajzon, cingár, vékony, ám igencsak magas férfi volt, s a hosszított talár csak még jobban kiemelte a magasságát, az arisztokrata fennsőbrendűség és sérthetetlenség áradt belőle. Narcissa összepréselte halványrózsaszín vértelen ajkait. Draco is pontosan így fog kinézni a talárban erről kétsége sem volt. Kissé konzervatív talár volt. Zárkózott, elutasítást sugalló, rideg, és merev. Olyan szabályokat követő, kimért külsőt kölcsönöz majd Dracónak. Biztos, hogy így kellene kinéznie a fiának egy estén, egy bálon, ahol szórakozni szokás és ellazulni? Narcissa szeme sarkából átsandított Blaise Zabini dísztalárja felé. Hát ég és föld, a különbség a kettő között.

-         Draco biztos, hogy végleges a döntésed? Esetleg… - próbálkozott Narcissa másabb stílus felé terelgetni fia gondolatait.

-         Most mi a baj ezzel a talárral? Nem tartod elég egyedinek? – mérgelődött Draco. Most hogy végre megtalálta, amit még fel is venne és amiben nem érezné kényelmetlenül egész este magát, amiben kellően az lehetne aki, Draco Malfoy, egy aranyvérű, gazdag család sarja, anyja már egyből le akarná beszélni, csak azért, mert látta, hogy a társai, konkrétan Blaise egy egészen más stílusú ruhában fog megjelenni. Amúgy meg kit érdekel? Ki miben fog megjelenni? Ő Draco Malfoy és ebben a ruhában hajlandó esetleg részt venni a bálon!

-         Talán egy fiatalosabbat Draco! Nézd meg milyen zárt nyakú ez! Nem való, egy tinédszerfiúnak! – elégedetlenkedett Narcissa. – Ki fognak nevetni!

-         Draco Malfoyt nem lehet kinevetni! – csattant Draco, s ökölbe szorult a keze. Majd elvörösödve hozzátette: - És egyáltalán nem vagyok tinédzser! – sziszegte, mire anyja és a varrónő összemosolyogtak.

-         Ha ezt szeretnéd Draco, akkor maradjon ez! – biccentett Narcissa beleegyezően. Draco kifújta a levegőt. Megnyugodhatott. A talárja épp eléggé kifejezi a gondolkodását az ilyenfajta bálokról. Mert, hogy valahogy ő is érezte…ezek a bálok olyan veszélyesek. Anyja oldalán kifordult a talárszabászatból, s az Uklopsz Bagolyszalon felé vették az irányt. Dracónak be kellett szereznie egy új baglyot, amit a Roxfortba visz, hogy a Malfoy-kúria és a Roxfort között ingázva hozza minden reggel a süteményeket, a leveleket , a híreket. A szalon hangos huhogással fogadta a belépőket, Draco kutakodva keresgélt egy saját bagoly után. Egy nyugodtan szemlélődő, középméretű uhubagoly tetszett meg neki.

-         Nézd anya ehhez mit szólsz? – mutatott felé Draco. A régi füles baglya után talán tényleg ez a barnás színű uhubagoly tűnt a legbarátságosabbnak számára, egy ilyen madarat örömmel vár minden reggelinél majd.

-         Nekem teljesen mindegy, hozd! – intett Narcissa, s apró kezeivel gyorsan széthúzta bőrerszényén a zsinórt, s kiszámolta a bagoly árát az asztalra. Ahogy az Abszol út nyüzsgő macskaköveire léptek, Draco ernyedten eresztette le vállait.

-         Ó, remélem, hogy végre már befejeztük a vásárlást, már elegem van a boltról boltra járásból. Leszakadnak a lábaim menjünk haza! – tette zsebre a kezét Draco. Kicsit morcosan nézett végig a járókelőkön. Eddig minden évben találkozott az évfolyamtársaival, a háztársaival a szokásos iskolakezdés előtti bevásárlás során. Idén viszont…nem.  Talán azért ennyire rosszkedvű, mert nem találkozott velük, vagy a bál gondolata lombozta le. Elképzelni sem tudta kivel mehetne a bálba, mert szíve szerint egyértelműen Crak és Monstro között töltené azt az estét is. Ugyan kit kellene táncpartnernek hívni? Máris ideges remegés és görcs költözött a gyomrába, ha csak erre gondolt ,hogy idén a Roxfortban egy lányt meg kell hívnia egy bálba! Ez olyan mintha…majdnem olyan mintha arra kérné, hogy járjon vele! Ettől hányni kell! Habár ezt ki is lehetne küszöbölni. Mert ha Millyt hívná meg, Milly egészen biztosan nem értené félre, hiszen az unokanővére. Draco arcán mosoly terült szét. Úgy érezte ismét sikerült a legkényelmesebben kijönni ebből a kínos helyzetből! Micsoda szerencséje, hogy Milly a Roxfortba jár! Így nyugodtan hívhatja őt és megkíméli magát az esetleges félreértésektől! Ez a gond is megoldva! – Draco elégedetten, és  gondtalanul ülhetett vissza anyja mellé a hintóba. Úgy érezte, még egészen jól is jött ki ebből a helyzetből, s Millyt azonnal meg is kéri, hogy legyen a táncpartnere, amint lehet! Nyugodt sóhajjal nézett ki az ablakon. Nem is lesz olyan borzalmas ez az év a Roxfortban! Trimágus tusa lesz, és végre megismerheti azt az iskolát, ahova majdnem járhatott volna, ráadásul érezhető, hogy a halálfalók erősödnek! Talán a titokzatos idegen ismét fellövi a sötét jegyet. Apjáék talán szerveznek még felvonulásokat és talán végre Pettigrew is ismét jelt ad magáról és a Sötét Nagyúrról… s ehhez hasonló gondolatokkal készült az új tanévkezdésnek Draco, s nézett a közelgő roxfort felé vezető vonatút elé.