Draco a pincefalnak vetette a lábát, a kezét lustán a nadrágja zsebébe süllyesztve. Ismét elnyomott egy ásítást. Egész éjszaka csak forgolódott. Már napok óta megint semmi Pansyval. És most az egész suli hidegen hagyta, inkább ellógna Pansyval bájitaltanról is. Mint hogy még egy napot kelljen így kivárnia epekedve a lány egyetlen pillantásáért. Az öklébe ásított ismét. Blaise is karikás szemekkel a hajába túrva támaszkodott a tarkójánál összefont ujjakkal a pincefalnak. A legeslegjobb órájuk még mindig a bájitaltan volt. Mert ezt a házvezetőtanáruk tartotta. És mindig jó érzés volt Piton órájára beülni. A lányok már megint susmorogva összedugott fejjel beszélgettek. Időnként felkuncogtak.

-         Min mulatnak vajon? – nézte őket gyanakvóan Draco.

-         Mi? Biztos a horoszkópjukat vetik össze velünk – legyintett érdektelenül Blaise. – Vagy valami lányos játékkal sorsolgatják, hogy hány gyerekük lesz, mit tudom én. Annyi mindenen el tudnak kuncorászni – hunyta le a szemét álmosan Blaise.

-         Mi van hol jártál az éjszaka mh? – szegezte neki a kérdést Draco. Blaise csak reggel somfordált fel a hálóterembe, s reggel zuhanyozott. – Melyiknél voltál?

-         Beatrice – adta meg a választ Blaise.

-         Hány nővel kettyintesz zsinórban? – rázta a fejét Draco. -  Hogy csinálod? – kérdezte súgva a titkot. Blaise kacsintva a képébe vigyorgott, de már ne mválaszolhatott, mert Pansy Draco mellkasához nyomta az újságot.

-         Ezt nézzétek! – mosolygott gonoszul. Draco elvette , s széthajtotta a lapot. „Harry Potter titkos csalódása?” – olvasta fel Draco a címszalagot.

-         Mi? – Blaise is  mutatójjával  a cikkre bökött, s gyorsan átfutotta a sorokat.

-         Nem is mondtad, hogy Vitrol megkérdezett! – lepődött meg Blaise.

-         Azt meg honnan szedte, hogy Pansy feltűnően csinos? – ragadta meg Draco figyelmét a Pansyt ért jellemzés. Gúnyosan felnézett.

-         Képzeld másnak talán feltűnt – vágta hozzá Pansy sértetten.

-         Ha nem vetted volna észre Rita Vitrol szemüveges, lehet egy erősebb lencsét kellene feliratnia, Blaise intézkedj az ügyben – bökte meg a mellette álló fiút Draco. – Tudod nekem összesen annyi tűnt fel, hogy alattad még nem kell megjavítanunk az ágyat – gonoszkodott tovább a lánnyal. Pansy dühösen fújtatott, s elfordult.

-         Nézzétek ott jönnek! – suttogta Pansy lelkesen. A mardekárosok összevillantották a szemüket akár az összeesküvők.

-         Mutassuk meg nekik – súgta Daphné. Pansy kacsintott ,s kihúzta Draco kezéből a Szombati boszorkányt.

-         Granger! Van benne egy cikk, ami érdekelni fog! – dobta a lányhoz az újságot. Granger elkapta, s fellapozta az újságot levegő után kapkodva olvasta a cikket.

-         Negyedévesek befelé! – dörrent Piton sziszegő hangja a hátuk mögött. Pansy és Milly összekuncogva elsőként léptek be a pincetanterembe, a nyomukban a fiúkkal. Mindenki izgatottan várta, hogy mit reagál Potter és Granger a szerelmi életük szennyesének szétteregetéséhez.  Pansy a száját simogatta a pennája végével. Draco nagyot nyelt a mozdulatot figyelve. A lány keresztbe tett lábbal ült, kihúzva magát, s a lábfejét spiccben tartotta a talajon. Piton hátat fordítva az osztálynak a receptet írta a táblára. A mardekárosok sunyi pillantásokat váltottak. Mindenki vigyorogva pislogott át a griffendéles trióra. Az egész olyan pikáns volt. Potter és Granger?  Draco is hátranézett. Granger kivörösödve ült, miközben egyfolytában suttogott. A pusmogás Piton figyelmét sem kerülte el. Egyre rosszallóbb pillantást vetett a hátsó sorokban ülő griffendélesek felé.

-         ….aggódtam érted és Harryért… - folytatta Granger.

-         Elismerem – lépett le a katedráról lassú kimért léptekkel Piton. – lebilincselően izgalmas a magánélete GRanger kisasszony – sziszegte fagyosan a griffendéleseknek. – Mégis arra kell kérnem ne az órámon ossza meg élményeit a társaival. – A trió felé tornyosult. – Nocsak…újságot olvasunk a pad alatt? – A mardekárosok a markukba fojtották a nevetésük, mindenki csillogó szemekkel figyelte a jelenetet ahogy Piton Pottert és GRangert dorgálja. Draco is rávigyorgott Potterre.  Mindenki leplezetlenül hátrafordult a griffendélesek felé. Sally-Anne lustán háta mögött i padra támaszkodott a tenyerére helyezve az állát.  Blaise loveglóülésben megfordult a padban és a lábát lustán lóbálta a pad szélén. Pansy a pennájával a hátsó padon kopogva várta a fejleményeket. Piton felkapta az újságot, s a mardekárosok röhögve nézték házvezetőtanárukat, aki felolvasta a címet : - Harry Potter titkos csalódása..ejnye Potter hát mi nyomja a szíved? – a mardekárosok harsogva nevettek fel, s zengett bele az egész pinceterem. Draco is hasát fogva nevetett Piton kegyetlen  gonosz mosolyát látva. Piton végigolvasta a teljes cikket fennhangon, hogy Potter és GRanger kellően megszégyenülten és lelepleződve üljenek a negyedévesek tekintetének kereszttüzében. Rita Vitrol ugyanis egyértelműen összeboronálta őket a cikkben.  Piton minden egyes mondatot kiélvezett. Kellő hatászszüneteket tartva, hogy a mardekárosok kellően kikacaghassák magukat. Piton megemelt szemöldökkel Pansyra sandított, amikor a megszólalók között az ő neve is szerepelt. Pansy felmosolygott a házvezetőtanárra.

-         Úgy látom szét kell ültetnem titeket – nézett vissza Grangerre és Potterre Piton. – Granger kisasszony ideül Parkinson kisasszony mellé – adta ki az utasítást Piton. Pansy elégedetten villantotta gonosz mosolyát a közeledő lány mellé. Pansy gyűlölködő pillantással súlytotta a mellé ereszkedő lányt. Szinte megfagyott a levegő közöttük ahogy egymás mellé ültek.

-         Vipera! – sziszegte Granger.

-         Felkapaszkodott kis sárvérű! – vágta hozzá fagyosan Pansy.

-         A bájitalok használata tilos a Roxfortban igazán tudhatnád – húzta el a száját Granger Pansy hozzászólását kritizálva.

-         Egy ilyen törtető kis  muglinak mint te a varázslószabályok semmit sem jelentenek, gondolom be sem tartod őket. Menj vissza a muglik közé, ott a helyed – mondta utálattal vegyes kegyetlenséggel Pansy. – Vedd észre magad, nem vagy közénk való – nézte sajnálkozva a mellette ülőt.

-         Szerintem szerelmi bájital használatára neked sokkal nagyobb szükséged lenne – mérte végig rivalizálva Granger. –  Amúgy meg egy hazudós kis liba vagy!

-         Még mindig jobb mint a beképzelt liba titulus – mosolygott gonoszul Pansy. – Azt hiszed Krum valaha is komolyan gondolna rád? Hiszen a családfádban egy igaz varázslót sem tudsz felmutatni, szánalmas kis senki vagy. Annak is örülhetsz hogy szóba álltam veled – szúrkálta a megjegyzéseivel Pansy a lányt, ahol csak tudta.

-         TE csak ne feltételezgess rólam semmit…valótlant állítani úgy látszik a varázsvilág aranyvérűinél rendszeres szokás – szúrta Granger bosszúsan a hozzávalóit az üstbe.

-         Valahogy védekeznünk kell a sárvérűek ellen. Még meg is dobtam a hírneved. Sokat köszönhetnél nekem.  Hogy kinéztem belőled, hogy legalább annyi eszed van hogy bájitallal elérd azt, ami mással nem megy – nevetett szárazon Pansy. Kavarta meg az üstje tartalmát Pansy. – Előbb Potter….most meg Krum….nahát nahát – ingatta a fejét gonoszul Pansy.

-         Az egész suli látta milyen önelégülten vonultál be Malfoyyal. Méltó párra akadtál benne, ha magadhoz való kígyót kerestél bár…. – Granger utálkozó pillantást vetett Draco felé. – Talán neked sem ártana az én példámból okulni és szerelmi bájitalt használni, mert anélkül kétlem, hogy Malfoy akarna tőled bármit is.

-         Granger neked semmi közöd sincs az én magánéletemhez – mosolygott fagyosan a lányra Pansy.

-         Neked sem az enyémhez, szóval ne nyilatkozzál olyanról, amihez semmi közöd – sziszegte GRanger dühösen toppantva.

-         Neked csak az erőtlen felháborodás maradt, de én egy pálcasuhintással kicsinállak – nyomta a dugót a palackra Pansy, s felvetett fejjel magabiztosan kivonult a tanári asztalhoz, a palackozott , nevével felcimkézett elmeélesítő elixírt a tálcára helyezni.

-         Abban nem kételkedem. A gyilkoláson kívül máshoz is értesz? – kérdezte undokul Granger.

-         Nem, de ahhoz garantálom hogy nagyon is jól. Bármi áron szíves örömest megszabadulnék már tőled és Pottertől. Alig várom, hogy eljöjjön a nap, amikor ti ketten általam kerültök végső kitaszításra ebből a világból. Akár így….akár úgy – emelte meg a szemöldökét Pansy ,s szemében elszánt sötétség villogott. Eszelős és félelmetes. Fenyegetés volt a hangjában. És iszonyatos velőig mély gyűlölet. Pansy egyáltalán nem takargatta az érzelmeit és a gondolatait. Ha tehetné itt és most megölné mindkettőt. Főleg Pottert. Aki miatt az aranyvérűeknek tűrniük kell az ilyeneket, mint Granger itt a varázsvilágban. Pansy felkapta a táskáját és kiviharzott a teremből.

Ezen a Roxmortsi hétvégén igazi tavaszi idő köszöntött rájuk. Melegen sütött a nap. A lányok könnyed félcipőben indultak útnak, A fiúk is feltűrt ingujjban, meglazított nyakkendővel ültek Madam Puddifoot teraszán.  A lányok karcsúszított blúzban, combközépig érő szoknyában ültek közöttük.  Pansy a nap felé fordulva süttette arcát a koratavaszi nappal. Millicent éppen megfelezett egy süteményt Monstróval kettétörte, s a felét Monstrónak nyújtotta. A szikár mogorva fiú, pedig sötét szemvillanással elfogadta, s beleharapott. Draco a rokokómintás széken hátradőlve felhajtotta a vajsörös dobozának a tetejét, s belekortyolt az italba.  Az asztalokon rengeteg minden halmoztak fel. Volt itt tea, sütemény, kávé, limonádé, vajsör, mézsör, pezsgő, borkorcsolyák és minden más. Daphné hátraintett a húgának, aki egy évfolyamtársával érkezett, átdobta a lánynak a púderesdobozát, majd visszafordult feléjük.

-         Jaj, hagyd már azt a könyvet Blaise – csapta le a könyvtári kötetet, amit Blaise lapozgatott.

-         Cicám ezek fontos növények!  - ellenkezett Blaise, s eltolva a lány macskakörmeit, ismét megemelte a könyvet.

-         Szórakozni jöttünk le nem? – nyafogta Daphné.

-         Piton olyan feszültnek tűnt a napokban – fordult feléjük a napfénytől Pansy.

-         Karkarov is  - biccentett Milly.

-         Ők halálfalók voltak? – súgta Daphné lehangoltan.

-         Karkarovnak persze hogy izzad a tenyere. Rengeteg mindenkit elárult, nem mehetne vissza közéjük, ha a dolgok furcsán alakulnának – nézett sötéten Draco, s szeme találkozott Pansyéval.

-         Elárulta a rokonaidat is – szólt halkan Pansy.

-         A nagybátyámékat már jóval hamarabb leleplezték és megölték őket az aurorok Voldemort bukása előtt – feszült meg Draco. – Az hogy Karkarov a vallatásán megemlítette őket már semmit sem jelentett.

-         Komolyan az aurorok végeztek velük? – sötétült el Pansy tekintete.

-         Hát…ilyen idők voltak azok…mindkét fél…irtotta a másikat – húzta el a száját Draco.

-         Figyu most akkor nem szórakozni jöttünk? – nézett fel rosszallóan Blaise. – Vagy nektek ez a szórakozás? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         Te csak mélyedj a növények latin nevei közé – szólt rá Draco. – Elég sok gyanús eset van nem? A sötét jegy óta mintha a mélyben történnének dolgok…talán a börtönök sem biztonságosak többé.

-         A politikai foglyokat teljesen más elbánásban kellene részesíteni – háborgott Pansy.

-         Az azbakanban politikai foglyok vannak – mosolygott kényszeredetten Draco. – A nagynénémékkel az élen.

-         Mindenki azt mondja, hogy ott megőrülnek az emberek – borzadt el Pansy.

-         Csak a gyengék, de a mi családunk nem olyan ugye Draco! – kelt ki harciasan Milly.

-         Megértem, hogy gyűlölöd őket. A fél családod megölték vagy az Azkabanba juttatták – mondta komolyan Pansy. – Ez azért borzalmas. EZ a rendszer. Lázadni kellene.

-         Társadalomellenes összeesküvés vádjával őrizetbe vehetnének Pansy – figyelmeztette Blaise.

-         Én kiskorú vagyok – mosolygott negédesen Pansy. – De te Blaise? Itt ülsz a köreinkben? Nem félsz? – súgta egészen búgón.

-         Kellene? – nézett vissza csábosan Blaise.

-         Kettőnk közül téged fognának őrizetbe Blaise – tárta szét a karját Pansy.

-         Félelmetesen ravasz – húzta el a száját Blaise, s Dracóra nézett.

-         Jah érzem – bólogatott magába mélyedve Draco, s kerülte Pansy tekintetét.

-         Mennyien lehetnek halálfalók az országban? – kérdezte Milly.

-         Egykori halálfalók? Talán fél százan, nem tudom – ráncolta a homlokát Draco. – Igaz aranyvérűeket kellene kitermelni a varázsvilágnak.  Lássunk hozzá Blaise – bökte oldalba a fiút Draco.

-         Barmok! – nevetett Pansy, s a szalvétáját Dracóhoz dobta. Draco széthajtotta. Jól sejtette. Pansy rúnajeles üzenete volt benne. „ Kettesben kellene visszamennünk mit szólsz?” – Draco figyelte a rózsaszín rúzzsal rajzolt jeleket, majd  összehajtva a szalvétát megtörölte benne a száját.

-         Nos Blaise? Mit szólsz? Talán ebben az évben már megtudjuk ki számít igaz aranyvérnek – nézett barátjára Draco.

-         Mondtam, hogy hagyjuk ezt a témát, nincs hozzáfűzni valóm  - Blaise torokköszörülve felállt, összecsapta a kötetet, s Daphnénak nyújtotta a kezét.

-         A mézesfalásba is be akartál nézni nem Daphné? Akkor jobb ha indulunk – nézett le a lányra várakozóan Blaise.

-         Nem is… - Daphné értetlenül nézett fel Blaise-re.

-         Jössz velem vagy sem? – kérdezte erőteljesebben Blaise. Már megint nagyon férfi volt. Pansy és Milly összenéztek. Daphné még a teraszon szeretett volna üldögélni, de Blaise számára a beszélgetés véget ért. Túl kényes volt a téma ,vékony jégre tévedtek és nem akarta megint hogy egész gleccsert indítsanak el Dracóval az eszmevitájukkal.

-         Jól van menjünk – lökte fel magát Daphné, s elfogadta Blaise kezét. A páros kecses léptekkel vonult le Madam Puddifott teraszáról, s egymás derekát átkarolva indultak meg Roxmorts belvárosa felé.

-         Megalkuvó már megint – ingatta a fejét Pansy. – Ezt egyébként nem bírom Blaiseben. Csak az lehet amit ő akar – nézett utánuk sötéten.

-         Daphnénak elég sokat kell alkalmazkodnia Blaise gyors döntéseihez az biztos – nevetett Milly. – de szerintem pont ez a jó bennük. Blaise dönt, Daphné elfogad. Nekem tetszik. Én csípem Blaise stílusát. Olyan határozott a fellépése. Mindig mindenhez van kialakult véleménye. Nagyon férfias.

-         A dicshimuszodat fogalmazod Blaiseről? – kérdezett rá gúnyosan Draco. A szemében maradt a szálka. Blaise-el már megint vita éleződött ezt érezték.

-         Most rám is haragszol? Így látom ennyi… és a mardekárból nem sok fiúnál látom ezt… - forgatta meg a kis esernyőt a limonádéjában Milly.

-         Jó visszamentem a Roxfortba! – dobta a galleonokat az asztalra Draco, s lesietett a teraszról.

-         Fiúk – legyintett Pansy. – Nem lehet őket érteni. Megyek veszek még egy pennakészletet. Maradjatok csak – kacsintott Pansy. Jelezve, hogy Millyt magára hagyja Monstróval és Crakkal a teraszon. Milly hálásan vigyorgott. Pansy nyirkosodó tenyerét a szoknyájáa törölve elindult a belváros felé, majd az első utcában lefordult ,s futva kerülte meg a házakat, hogy az erdő felül rátérjen a Roxfort felé vezető gyalogútra. Draco komótosan baktatott az úton, közel, s távol még senki, aki visszafelé indult volna a diákseregből. A kopogó cipőt hallva megfordult. Pansy futástól kifulladva érte be s Draco mellkasára zuhant. Draco átsimította az ében fürtöket. Figyelte, ahogy ujja között peregnek a levendulaillatú hajszálak. Az ujja között morzsolta őket, mintha a növény leveleit dörzsölgetné, hogy érezze a finom illatot. Lehajolt Pansy szájára, s a napsütés eltűnt körülöttük, se az út, se Roxmorts se Roxfort se közel, se távol. Csak a férfias fanyar fenyőillat, Pansy nyugtató levendulaillata, a másik bőre, a blúz keményített, vasalt suhogása, a szűk szoknya adta domborulatok maradtak. Draco a  legközelebb iszéles fatörzsnek tenyerelve, nyomta Pansyt, mert úgyérezte ő maga képtelen állva maradni, hogy Pansy is tőle várja a támasztékot. Túlságosan forgott a világ körülötte, nem érzékelte, hogy mi a függőleges és mi a vízszintes irány, minden hullámzott körülötte ,a levegő, a tér a tárgyak, az élőlények. Pansy mellkasa is . A kezük összekulcsolódott, hogy aztán draco türelmetlenül elengedje, s Pansy testén simítson végig. Pansy a tarkóját simogatta, amitől Dracónak állandó bizsergő érzése támadt a tarkóján s megindult lassan az ágyéka felé. Pansy a vékony szálú szőke hajzuhatagba túrt. Megszűnt az idő. Csak a másik ajkait érezték, megszakítás nélkül ízlelték a másikat.  Draco teljesen elmerült a női test rejtelmeiben. Pansy odaadó készségesen szétnyíló és olan édesen, lágyan és buján csókoló ajkaiban, hogy a hosszú hosszú  csókolódzással telt percekből nehezen tért magához a hűvös apró cseppeket érezve a tarkóján. A kimelegedett testén szinte sistergett a koratavaszi apró esőcsepp. Draco nehezen eszmélt. Pansy még annyira sem. A fatörzsnek dőlve aléltan pihegett. Dracóba kapaszkodva próbálta lábon tartani magát. Ha kinyitotta a szemét szédült és forgott vele minden. Draco is megtámasztotta a homlokát Pansyéhoz. Minden csókjuk után szinte megszokássá vált ez a mozdulat. Met egyfolytában ez a fura szédülés volt rajtuk. Alig találták a helyüket, alig érzékelték az egyeneseket, minden csak forgott mint egy búgócsiga.

-         Esik – súgta rekedtes hangon Draco.

-         Hümm? – formálta a kábulatából Pansy.

-         Tavaszi zápor – most már Pansy fülét is megütötte az egyre hevesebb é sgyorsabb és sűrűbb zápor hangja. A lombkorona lassan kezdett egyre kevesebb csapadékot megszűrni.

-         El fogunk ázni – nyögte Pansy erőtlenül.

-         Igen, menjünk, visszafelé már nem érdemes – Draco kézen fogta a lányt ,s a zuhogó esőben nekiiramodott maga után vonszolva Pansyt is. – Semmi kedvem egy fa alatt bőrig ázni, siessünk – Pansy magassarkú cipőben cuppogott utána. Meg-megbicsaklott a bokája, s Draco kezébe kapaszkodva tartotta meg magát, mielőtt összecsuklik egyensúlyát veszítve.  Beleragadt a sárba a sarka. Draco is megtorpant. A hajukból már csöpögött a víz, Pansy mellkasára simult az egész blúz kiadva az alatta levő csipkemelltartó mintáját. Draco elvigyorodott. Pansy meg elpirult. Pansy egész felső testét kirajzolta a nedves fehér blúz. Draco lehajolt, s Pansy lábfejét megfogva a cipőstől egy erős húzással kirántotta a sárból. Pansy a vállára támaszkodott addig a tenyerével s most hogyott álltak már teljesen bőrig ázva tényleg mindegy volt, hogy Draco hegyes álláról csöpögő vízzel lehajoljon a lány harmatos esőseppes nedves ajkaira. Egyszerre reszkettek a hideg esővíztől és a meleg borzongástól, amit a csók kiváltott belőlük.  Draco haja a tarkójára simult ,ahogy csöpögött belőle a víz. Megsötétedett a hirtelenszőke haj, ahogy átnedvesedett. Pansy mindig gondosan szárított haja is most laposan simult a fejére. Alapvetően semmi vonzó nem volt bennük így ázottan, mégis most annyira tetszettek egymásnak. A csókjuk ízébe keveredett az esővíz.  Draco átölelte a lány derekát ,s egészen magához húzta. Pansy nedves blúzán keresztül a mellei a mellkasához préselődtek Pansy lábujjhegyre állt, s a csípőjük most teljesen egy vonalba került, s Draco Pansy csípőjére szorítva a tenyerét egy erősnyomással Pansyhoz szorította a csípőjét. Pansy torkából is a sajátjához hasonló elfojtott torokhang hallatszott.  Bár Draco minden procikája, sőt különösen lüktető ágyéka azt kívánta volna mégis elhúzódott ,s futva maga után húzta a lányt is a zuhogó esőben. Nagy léptekkel rohanva értek be a Roxfort előcsarnokába. Nem álltak meg kifújni magukat lerohantak a pincelépcsőn ,s  berontottak a klubhelyiségbe. mindkettejükből hatalmas tócsákban csepegett a víz, még  az alsónaműjük is csurom nedves volt.  Draco levegő után kapkodva a falnak támaszkodva nézte az ázott most nagyon is törékenynek tűnő Pansyt. Kulcscsontjára feszült a blúz. Formás melleiből semmit sem takart az anyag. A mellbimbói fázósan kirajzolódtak. A füléről és az orráról is csepegett a víz, a szempilláin is vizcseppek ragyogtak. Draco lehunyta a szemét. S összeráncolva a homlokát gondolta, hogy annyira gyönyörű ma Pansy. Nem kellene felengedi. Hagyni, hogy ma is külön hálóteremben aludjanak. Hogy még kicsit élvezné a lány társaságát. De csak ennyit mondott, amikor ismét a lányra nézett.

-         Menj, vedd le ezeket a vizás ruhákat…még megfázol – intett a hálótermek felé, s előreengedve a lányt felsiettek a hálótermek felé. Fura, hogy a vágyánál mégis fontosabbnak tartotta a lány egészségét. Az önző Draco Malfoy…most igazán nem érti önmagát sem.