-         Nem láttátok a vörös hajcsatomat? – hallotta Draco a mardekáros lányháló külső ajtajánál. Egészen biztosan már itt eldőlt az, ami nem sokkal később következett be. Pansy ismét elhaladt a folyosón.

-         Nem fogalmam nincs, nem hagytad kint a lánymosdóban a tükörnél? – hallatszott Milly válasza. Majd egy erőteljes cipőkopogás egészen az ajtó elől. S pergő ajtódörömbölés.

-         Astoria! Neked még megvan a csatkészletedből a vörös? – kérdezte élesen Daphné.

-         Persze – hallatszott valahonnan nagyon távolról a vékony lányhang.

-         Akkor add Pansynak, a te hajadban úgysem állna jól – mondta kissé ellenszenvesen Daphné, s hallatszott ahogy a szőnyegen tompán kopog a cipője, majd megint erősebben veri vissza a cipőkopogást a pincefal. – Tessék! – Daphné valószínűleg Pansy tenyerébe nyomta a csatokat. – Fura, hogy mostanában ilyen szétszórt vagy – tette hozzá élesen Daphné.

-         Ezek a buta árnyak tehetnek róla – mondta kitérően Pansy.

-         Amitől hirtelen elfelejtettél helyesen írni? – kérdezett rá kotyogva közbeszólva Milly.

-         Ezt meg honnan veszed? – kérdezte elutasítóan Pansy.  De a külső folyosón hallgatózó Draco is kissé elpirult. Mivel nem lehettek mindig egyszerre a könyvtárban ezért bevezették azt a taktikát, hogy az üzeneteiket az aranyvérűek által legritkább esetben használt „Varázsvilágban használatos szavak és kifejezések nagy szótára”- című helyesírási könyv huszonnegyedik oldalánál hagytak pergamencetlin üzenetet a másiknak. Ez természetesen azzal járt, hogy rendszeresen minden könyvtárlátogatásuk alatt le kellett emelniük a polcról a viszonylag ritkán forgatott könyvet, hiszen az aranyvérűek még otthon megtanultak hibátlan helyesírással írni. Persze, egy-két ritkább vagy még nem használt varázsige pontos betűzését meg lehetett nézni, s szokták is ezekért forgatni a könyvet, de hogy mindig….az azért tényleg elég gyanús. Draco is minden nap dobogó szívvel lépett a könyvtárba, s csaknem mindig az első útja a nagyszótárak felé vezetett, felütötte a kötetet a huszonnegyedik oldalon, vagyis az első csókjuk dátumnapjánál, s izgatottan olvasta az ott hagyott üzenetet. Ma is ezért tért vissza a klubhelyiségbe. A fiúkkal az udvaron köpkőztek, de Pansy – akinek a lányokkal a Fekete- tó mentén kellene a durmstrangosok közelében afféle pikniken részt vennie – megírta, hogy a klubhelyiségben maradjanak csak ők ketten. Tehát Pansy is úgy intézi, hogy fent marad ma a klubhelyiségben. Megvolt a maga izgalma a titkos kis apró üzeneteiknek. Ami mindig rúnajeles volt, ezzel kiszűrve, hogy csak az tudja elolvasni aki legalább harmadéves és  tud rúnákat olvasni. És azért ezzel jelentősen lecsökkentették azok számát, akik ha rá is akadnak a pergamenre, meg is értsék, hogy mi áll rajta. A fő kommunikációs eszközük tényleg a rúnajelzés lett.  Draco többet olvasott mostanában rúnaszövegeket mint eddig valaha. Mindig kimelegedve gyűrte össze a tenyere között az üzenetet, hogy aztán sebtiben ráfirkantsa egy újra a sajátját, s benne hagyja a lánynak. Így feltűnés és minden megbeszélés nélkül is tudták, hogy hol találkozhatnak a másikkal. Arra nem gondoltak, hogy a gyakori szótárhasználat tényleg szokatlannak hathat, ha ezt napjában mondjuk tizenötször is megteszik. Márpedig Draco is belátta, hogy már nagyon elfajultak Pansyval. Mivel nap közben nem élhették ki, hogy igazán egymáshoz szóljanak, a legapróbb üzeneteket irogatták egymásnak a szótárba Draco már maga is megütközött a leírt mondatain: „ Vajon édesebb-e a méz is a te szádon érezve?” – nincs mit szépíteni nem meglepő, ha az apró elterelő műveleteik, egyéb értetlenséget váltott ki a többiekből, s egyre különösebbnek tartották a megnyilvánulásaikat. Draco zsebe minduntalan rúnajeles fecnikkkel volt tele, s ezeknek a füzetei látták kárát, amelyek a kitépkedett pergamenlapok miatt egyre vékonyabbak lettek. Dracónak persze könnyebb volt egyedül végigmenni a szótárpolcok között, hiszen Monstrót és Crakot egyszerűen csak megállította a sor elején és ennyi. Blaise úgyis a gyógyítás és gyógynövények részleghez rontott minden könyvtári látogatásuknál ,tehát el voltak foglalva magukkal. De Pansyt Milly levakarhatatlanul követte mindenhová. Amely most egyformán bosszantotta Dracót és Pansyt is. Főleg, hogy szemet szúrt a lányoknak Pansy bizonytalankodása a helyesírásban. De hogy még mindig nem gondoltak semmi másra jól példázza, hogy egyik  barátjuknak sem fordult meg a fejében, hogy komolyan utánalapozzon annak a bizonyos szótárnak. Lehet részleget kellene váltaniuk. Ha a rúnatan szakirodalmat forgatják ahhoz viszont Milly könnyen hozzáférhet és előfordulhat, hogy véletlenül pont azt a kötetet veszi le, amelyikbe az üzenetet rejtették. Elvégre Milly is rúnatant választott. Ezért nem is mertek azok között a könyvek között keresgélni. Ezt  majd kiötlik még ma. Csak menjenek már le a lányok a Fekete-tóhoz. Kivágódott az ajtó. Draco pont az ajtó takarásában állt. Daphné sietett elől, könnyű nyári kendőt magára dobva. Milly vaskos lábszára is megvillant az ajtórésben, s  utoljára Pansy vékony lábszárát látta meg Draco. Gyorsan megérintette a lányt. Pansy izgatottan felnézett. Előrelépett néhányat, s a lépcső tetején megtorpant.

-         Rájöttem mégsem tetszik ez a vörös csat lányok, keresek egy másikat, utánatok megyek, menjetek csak előre – szólt a lányok után Pansy.

-         Jól van, de igyekezz, már így is egy fél órát késtünk – sürgette Daphné. Milly felintegetett a lánynak, s sietve kifordultak a klubhelyiségből. Draco berántotta az üres negyedéves fiúhálóba a lányt, s a falnak dőlve mohó csókban tapadtak egymásra. Draco türelmetlenül húzta ki a vörös csatot Pansy hajából, s a földre ejtette. Ajkaival a lány hófehér nyakára tapadt. Pansy a haját túrva döntötte fejét a falnak, s Draco már kíváncsian ismét a szoknya alá csúsztatta a kezét, ölével Pansy lába közé furakodva. Pansy felhúzta az egyik térdét, talpát a falnak támasztva nyomta a csípőjét Dracóéhoz. Egyikük sem hallott semmit, a fülükre tompa búgás ereszkedett. Hirtelen rántotta fel valaki a háló ajtaját. S ugyanabban a pillanatban őszinte döbbenettel átitatott kiáltás hallatszott.

-         Szalamandra vérével mocskolt Merlin szakállára! Ti…meg…mit…műveltek….itt…? – ejtette ki teljesen megrökönyödve a szavakat Blaise. Dülledő szemeivel egyikről a másikra pislantott. Annyira lesokkolta a látvány, hogy hátrálva Daphné lábára lépett ,de Daphné meg sem érezte a súlyt, ő is olyan meredt szemekkel bámulta a párost mintha egy világ csodáját látna. Kikerekedett szemmel, rémülten  Milly futott fel a klubhelyiség felől.

-         Mi az? Merénylet? – kiáltotta rémülten az ajka elé kapva a száját.

-         Nem….egészen…. – nyögte még mindig Blaise. Hárman meredtek rájuk. Draco és Pansy olyan nehezen tértek vissza a fátyolos ködből a valóságba, hogy másodpercekig azt sem tudták, hogy mi van. Blaise minden egyes szót úgy nyögött ki magából, álmélkodva a párosra bámulva. Draco és Pansy érezte, hogy lassan elönti őket a forróság, s az arcuk a rózsaszín, majd a piros árnyalatai után a mélyvörös rubin színárnyalataiba vált. Pansy lassított suhogásként eresztette le a lábát a földre, karjait lecsúsztatta Draco válláról, s Draco is fáziskéséssel vette le tenyerét Pansy fenekéről és derekáról, s enyhén hátralépett a lánytól.  –EZ meg mi? – ébredt az első megdöbbenésből Blaise, s rögtön a párosnak szegezte a kérdést.

-         Az aminek látszik – felelte hűvösen Draco.

-         Hát oké, látom. De mikor és hogy? És? Ti most…? – Dapné és Milly még mindig megkövülten bámultak a fiúháló küszöbéről a vörösödő párosra. Draco Pansyra vetett egy futó pillantást. A lány is ránézett. Hát elég félreérthetetlen helyzetben voltak. Ezt már nem tudják kimagyarázni.  Egymásba gabalyodva szenvedélyesen csókolództak. Nincs mentség, vallani kell.

-         A bálon – adta meg a választ kieresztve tüdejéből a levegőt Draco.

-         A bál óta együtt vagytok és nem szóltatok? – kiáltotta Milly döbbenten.

-         Nem tartozik rátok és nem akartuk hogy ez legyen belőle – vágta keresztbe a mellei előtt a karját Pansy.

-         A barátaitok vagyunk, mi az hogy nem tartozik ránk? – nézett Pansyra felháborodva Milly. – Mindenki tud róla  csak mi nem?

-         Senki sem tudja – vágott közbe Draco.

-         Ez aztán a nem semmi! – röhögte el magát Blaise a haját túrva. S a két félre mutatott. – Ti komolyan együtt vagytok már hetek óta? Tényleg összejöttetek? – Blaise hasa rázkódott a nevetéstől. – Hát ez kész! – túrt a hajába Blaise. Daphné akit még mindig ledöbbentett a látvány, az ölelkező Pansyról és Dracóról, hogy a hangja is elment, most Blaisere villantva smaragd szemeit ő is eleresztett egy kábult félmosolyt. Millyt érte legnagyobb sokként az élmény.  Az egész klubhelyiség visszhangzott a sikításától.

-         Nem hiszem el! Draco és Pansy tényleg együtt járnak! – sikította,  két ökölbe szorította kezét összeütögette izgalmában, s néhányat a levegőbe ugrált ,amivel a szőnyegből alaposan felverte a port.  Viszont a mardekárosok akik a klubhelyiségben voltak egészen biztos, hogy hallották, amit sikoltott. Pansy és Draco grimaszolva összenéztek. Ennyit arról, hogy csak ketten és hogy senki se foglalkozzon velük. Milly örömujjongások közepette borult Draco nyakába, aztán Pansyéba, aztán felváltva nézte az egyiket majd a másikat is örömkönnyektől csillogó szemekkel. – Jaj úgy örülök nektek! Én mindig is tudtam, hogy egy pár lesztek! Jaj Draco! – szorongatta unokatestvérét Milly. – Úgy örülök, hogy benőtt a fejed lágya és megtetted! – borzolta össze Draco haját Milly.

-         Hogy milyen egy alattomos szemétláda vagy, hogy hallgattál róla! – vágta mellbe Blaise Dracót, de ő is vigyorgott.

-         Hát, hogy ennyi hónapon át magatokba bírtátok fojtani…. – harapta be az ajkát Daphné.

-         Főleg, hogy milyen jól csináltuk, hogy nem jöttetek rá – mosolygott gonoszul Pansy, ahogy Dracóval összevillant a szeme.

-         Na azért voltak elég gyanús jelek – tiltakozott Blaise. – Például mivel meg sem fordult a fejemben, hogy Pansy járt a hálóban, a szanaszét héba-hóba talált csattokra azt hittem Seaffy hurcolja át tőletek a lányhálóból.

-         Meg a szótárazás – vágta rá Milly már mindent értőn.

-         Sőt én egyszer SVK-n is úgy láttam, mintha rajtakaptam volna ,hogy egymás kezét fogjátok, titokban. – vonta össze a szemöldökét Daphné.

-         Emlékszem – nevetett Pansy. – Még jó, hogy észrevettük, hogy körbenézel – kacagott.

-         Hogy miért nem tettük össze az információinkat nem is értem – nézett körbe Milly. – tényleg meg sem fordult a fejünkben ,hogy amiket észleltünk összevessük, mert akkor simán rájöttünk volna.

-         Nos amikor tegnap Pansy a pudingját Draco ölébe öntötte ebédnél azt hittem ez valami szivatás – vakargatta a  tarkóját Blaise.

-         Az az volt – nevetett Pansy.

-         Tényleg? – fordult felé Draco. – Én meg azt hittem le akarod nyalni az ölemből – vihogta gonoszul Draco. Blaise éleset fütyült s vihogva megbökte Dracót.

-         De szemét vagy! – nézett rá szúrós szemekkel Pansy.

-         Én? Te forráztad le a heréimet te boszorkány! – rántotta magához a lányt a kezénél Draco.

-         Véletlen volt – nézett rá ártatlanul Pansy.

-         Szándékos volt, az előbb árultad el – feleselte rá flegmán Draco. – de megállj mert visszakapod, a mellkasodra fogom hajítani a fagylaltkelyhemet, csak hogy kirajzolódjanak a mellbimbóid – mondta flegmán Draco.

-         Huh nagyon perverzek vagytok – nevetett Blaise.

-         Ő tesz azzá – mutatott Pansyra Draco.

-         Nem igaz, Draco veleszületett rendellenessége – bólogatott sűrűn bizonygatva Pansy.

-         A fenébe ez tényleg hihetetlen – meredt rájuk hitetlenkedve Blaise. – Komolyan együtt vagytok vagy ezzel is csak szivattok minket? – nézte gyanakodva a két évfolyamtársát. Ebből a kijelentéséből látszott ,hogy mennyire nem biztosak Draco és Pansy most már tényleges végérvényes kapcsolatában.

-         Igen ez jogos – tett keresztbe a karját Dapné. – Lehet nagyon  állat poénjaitok vannak és ez is egy közöttük. Aztán a markotokba röhögtök, hogy bevettük. Szóval bizonyítékot kérünk – mondta ravaszul Daphné.

-         Ó igenigen – tapsikolt Milly.

-         Mi? – Draco és Pansy összenéztek.

-         Csókot ! Csókot! – lihegte kéjesen Blaise.

-         Figyelj nem fogunk az orrotok előtt smárolni csak azért, hogy elhiggyétek – vetette fel a fejét tiltakozóan Draco.

-         Mondom hogy ugratnak minket….figyeld meg mindjárt elröhögik, magukat hogy ilyen hiszékenyen bevettük – bizonytalankodott Daphné.

-         Draco ez nagyon szemét tréfa lenne ugye tudod? – sötétült el Milyl tekintete is.

-         Mert tényleg csak zárt ajtók mögött csináljátok? Elég prűdek vagytok – nevetett Blaise.

-         Blaise, nem az esküvőmön vagy, hogy ovációzzál egy csókon szóval nem kapod meg ezt az örömöt – fintorgott Draco.

-         Jaj ne kéressétek már magatokat, az előbb is láttunk titeket – nevetett Daphné.

-         Jaj Draco mond, hogy nem vagy ennyire szívtelen, hogy gonosz tréfát űzöl  mindenből….nem hiszem el, hogy a rokonom tényleg érzelem nélkül képes csak szivatásból lejátszani ilyesmit – nézte csalódottan Dracót Milly.

-         Komolyan nem tudom hogy lehettek ilyen értetlenek – forgatta meg a szemét Draco, s egy bosszús rántással magához vonta Pansyt, s indulatosan birtokba vette az ajkait. Alig néhány másodperc volt, s Draco megszakította a csókot. – Nos elég meggyőző voltam Milly? – kérdezte mérgesen a lánytól.

-         Hát azt hiszem – nyögte ki Milly.

-         Hühűű! – nézte őket Blaise is, akinek a vállára már Daphné támaszkodott. – Azt hiszem valóban egy újabb párost köszönthetünk a mardekárosok körében – kacsintott rájuk Blaise.

-         Menjünk le menjünk le! – lelkendezett Milly, s kirontott a szobából.

-         Nem is tudom – hezitált Draco és érezte, hogy Pansy is inkább visszahúzódik.

-         Az egész mardekár tudja…Millynek köszönhetően – húzta el a száját Pansy.

-         Akkor meg? Senkit sem ér meglepetésként.  Vagy ezentúl is a klubhelyiség másik végéből akarjátok egymást nézni? – kérdezett rá gúnyosan Blaise.

-         A klubhelyiség olyan zárt kör. Most mindenki tudni fogja….ez olyan ciki – harapott a szája szélére Draco.

-         Úh toloncoljuk ki őket, mert egyébként Daphnéval akartam elfoglalni a fiúhálót azt hittem nem foglalt, hát tévedtem – vihogott Blaise maguk előtt bökdösve a párost A mardekárosok igaz tökéletesen tudatában voltak kik érkeztek a klubhelyiségbe, mégis próbáltak csak lopva Dracóék felé pillantani.

-         Na minden csoda három napig tart, mit vagytok berezelve – vihogta Blaise, s átkacsintot az átellenben ülőknek, akik Millyvel együtt Dracóékra pislogtak.

-         Hát ha már így alakult… – rántott vállat Draco. S a hozzá bújó Pansy szájára nyomott egy puszit. Az egész mardekár ovációban tört ki. Milly olyan izgatottan ugrált, hogy egy fotel reccsenve betört alatta. Pansy pirulva csillogó szemekkel nézett rá. Hát most már mindenki tudja! Vége a titkolódzásnak, de most még boldogabb, hogy bátran felvállalhatja, hogy tényleg együtt vannnak. Olyan fura ez az év! Meg sem érdemel ekkora boldogságot! Egyetlen egy mardekáros volt, aki nem örült a legújabb párosnak. Daphné, aki jól ismerte húga érzelmeit most kutató szemekkel körbenézett a mosolygó mardekárosok között. Astoria a sötét sarokban sírdogált. Daphné sóhajtva otthagyta az ünneplőket, s a húgához sietett. Hiába minden észérv, amiket most is okításként mond a húgának, jól tudta a szívnek sosem számít sem a bölcs szó, sem a jó tanács. Ő is Blaise mellett van, holott tudja, a szülői házban mindenki ezt mondja, Blaise sosem lesz az, akinek szeretné. Mert Blaise, Blaise. Ő szabad. És nem lehet leláncolni. De ha egyszer Blaisebe szerelemes? Persze Astoria fájdalmára most végképp nincs vigasz. Az ő álmodozását és reményeit most elvágták egyetlen csókkal. Daphné pedig egyetlen dologban képtelen amrdekáros lenni.  Számára a szerelem  sérthetetlen.  Ő túlságosan is fontosnak tartja, olyan elixírnek, amivel nem szabad játszani, és nem szabad megmérgezni. Pansy a barátnője, Astoria a húga. S hogy Draco a kettő közül melyiket választotta, ebbe ő nem szólhat bele, s nem is segít rá egyikre sem. Alakuljon, ahogy a szerelem kiforrja. Daphné most együtt örült Pansyval és együtt sírt Astoriával. Még jó, hogy egy valamire való mardekárosnak két szeme is van – mosolygott Daphné, ahogy a vállára boruló Astoria hátát simogatva, a szerelemtől csillogó szemekkel zavarban ülő párosra kacsintott.