Szombaton a reggeli után a fiúk már lent maradtak. Draco viszont képtelen volt felállni az asztaltól. Hiszen olyan egyértelmű, hogy mire szánják az elkövetkezendő három órát. Ez olyan bizarr. Hogy most mindenki tudja, hogy Pansyval kettesben lesznek egy fiúhálóban. Pansy is hasonló dolgokat gondolhatott, mert már gépiesen törölgette a száját a szalvétával, de még mindig nem tette le. Nem mert felnézni az asztal körül ülőkre, hogy akkor most félrevonultunk. Valahogy ez azért nem ment. Ez olyan direktbe megy. És Draco és Pansy ehhez nem voltak hozzászokva.

-         Na mi lesz ágyba fiatalok! – vihogta Blaise megtörve a csendet, s kisegítve Dracóékat. – Tietek a hálószoba élvezzétek egymást! – röhögött egyikről a másikra nézve. Pansy és Draco elpirultak.

-         Blaise ne beszélj ilyeneket, csak beszélgetünk kettesben – suttogta pirulva Pansy.

-         Na persze, azért vonultok el kettesben, hogy beszélgessetek mi? – gúnyolódott Daphné. – Azt meg tudjátok tenni bárhol máshol is.

-         Nem kell eljátszanotok a szemérmességet. Mindenki tudja, hogy egymásra ugrotok, amint bezárult mögöttetek az ajtó – kacagott Blaise. – Mi is azt szoktuk még az ágyig sem jutunk el, ugye cicám? – simogatta meg Daphné derekát Blaise.

-         Legutóbb még a negyedévesek hálóterméig sem. Blaise a falhoz szegezett és kész. Még jó hogy nem jött senki – nyalta meg élvetegen az ajkát Daphné.

-         Vagy ha jött volna valaki annál izgalmasabb, hogy lát is minket – dülledt ki kéjesen Blaise szeme. – Na menjetek már Dracónak merevedik a pálcája és még mindig itt ültök – bokszolt Draco hasába Blaise.

-         Blaise fogd be! – lökte vissza Blaiset Draco. Draco Pansyra nézett. Amitől még jobban elvörösödtek mindketten.

-         Na mi van? Felmentek még ma? Mert ha nem mi kihasználjuk az időt.

-         Jól van menjünk – sóhajtott Pansy ,s felállt az asztaltól.

-         Nyomd be tövig Draco! – kacsintott Blaise  széles vigyorral, mire Draco megsuhintotta a fiú fejét a tenyerével, Blaise visszasuhintott, s a két férfikéz egymást csapkodta egy ideig.

-         Olyan hülyék vagytok – sziszegte Draco. – Több diszkréciót!

-         Úh vajon mit csinálnak fent! Jaj biztos nagyon romantikus lesz! – sóhajtott Millicent.

-         Majd megnézzük a lepedőt utánatok – vihogott Blaise.

-         Na látjátok az ilyen beszólásokért nem akartuk, hogy tudjatok róla – mérgelődött Pansy.

-         Nyugodtan sikongathatsz a csúcson Pansy, ígérjük nem hallgatózunk! – nevetett kacéran Daphné, de nem volt meggyőző a kijelentése.

-         Mehetünk Pansy? – nézett át az asztal felett Pansyra Draco. Pansy mélyet sóhajtva megindult vele a pincehelyiség felé. Blaise kaján kurjantásai kíséretében. Draco hátranézett rá, s a mutatóujját végighúzta a torkán mutatva, hogy fejezze be vagy kicsinálja Blaiset. Blaise  a csípőjét intenzíven előre mozgatta, félreérthetetlenül jelezve hogy mit műveljenek. Draco a szemét forgatva visszafordult. Pansy is hátranézett, de a lányok csak izgatottan integettek nekik.

-         Kikészítenek – morogta Draco.

-         Szerintem aranyosak. És egészen jól fogadták a dolgokat – ingatta a fejét Pansy.

-         Ó igen. Csak nekünk kell minden öt percben elpirulnunk már unom, hogy egy színváltó nyalókához hasonlítok, mert mindig elvörösödöm – lökte be a fiúháló ajtaját Draco. Ahogy bezárult az ajtó csend ereszkedett rájuk. Pansy Draco zöld baldachinos ágyára vetett egy félénk pillantást.

-         Na? Kihasználjuk a szabad óráinkat? – kérdezte csábosan Draco. Pansy zavartan igazgatta a szoknyáját, átsimította a tenyerét rajta.

-         Igen használjuk – bólintott Pansy, s nekitámaszkodott Draco gardróbszekrényének. - Piton és Karkarov elég sokat beszélgetnek mostanában neked is feltűnt? – Draco résnyire húzta a szemét, megkerülte Pansyt, s lerúgva a cipőjét végignyúlt az ágyán, a háttámlának dőlve.

-         Igen, lehet, hogy feltűnt – adott kitérő választ Draco.

-         Nem akarod megosztani velem azt, amit tudsz? – kérdezett rá Pansy ravaszul, leereszkedve Draco mellé az ágyra, s ő is addig ügyeskedett, míg fekete félcipői a szőnyegen koppantak. Draco mellkasához bújt, s várakozva felnézett a fiú szürke szemeibe.

-         Az a ravasz agyafúrt boszorkánygondolkodásod – morogta Draco, s puszit nyomott Pansy homlokára. – Egyértelmű, hogy kezd kirajzolódni a sötét jegyük – simított végig Pansy alkarján Draco. Pansy megborzongott a gondolattól és az érintéstől is.

-         Tehát, a Nagyúr erősödik? Elképzelhető…hogy hamarosan… visszatér? – kapkodta a kérdést felboruló légzéssel.

-         Nagyon valószínű, Piton is egyre rosszkedvűbb, Karkarov izgatottsága sem alaptalan, súlyos büntetést kap, ha a nagyúr visszatér. Elárult egy csomó halálfalót. Nem sokáig lesz már igazgató Karkarov sem, és remélhetőleg Dumbledore sem – morogta elsötétedő tekintettel Draco.

-         A szüleid említettek már valamit ezzel kapcsolatban? – puhatolódzott Pansy Dracóra sandítva.

-         Nem. Levélben sosem írunk ilyesmiről – rázta a fejét Draco. – Haza kellett volna mennem a tavaszi szünetre? – gondolkodott el Draco. – Akkor biztos többet tudnék már most.

-         Nem, nem szerettem volna ha hazamégy… - játszadozott Draco pulóverének mintáin Pansy.Draco mellkasa megemelkedett, s ezzel Pansy fejét is emelte. – Szerinted visszatér?

-         Milyennek képzeled a varázsvilágot, ha ismét a nagyúr lesz hatalmon? – kérdezte halkan Draco. Pansy révedező szemmel meredt a Fekete-tótól elválasztó ablak felé.

-         Szebb lesz a varázsvilág. Tisztább. Egyszerűbb. Olyan lesz mint egy átfésült kukoricatábla. Egyenes sorok…rend…átláthatóság… - suttogta álmodozón Pansy. Mélyet sóhajtott. – Egy olyan világban élhetünk akkor, amilyenben még soha. Csodálatos lesz Draco! – nézett fel Pansy a fiúra. – Szerinted?

-         Nem tudom. Ha visszatér, apám ismét hitet tesz mellette. S talán én is…

-         Te is? – ült fel Pansy, sötét szemeit a fiú arcán járatta kutatva.

-         Olyan képlékeny még ez Pansy. Nem tudom. Az én családomból sokan döntöttek a Nagyúr mellett és nagyon fiatalon. Regulus nagybátyám, a nagynéném Bellatrix. Mind fiatalon lettek elhivatottak az ő eszméje iránt. Követnem kellene a példájukat – nézte ő is a lány arcát, miközben megosztotta vele a gondolatait a kétségeit. Sosem beszélt még ezekről senkivel. Senkinek sem mondta el, hogy milyen gondolatok és képek élnek benne ezzel kapcsolatban. – Bölcs döntés lenne Pansy?

-         Nem tudom – rázta a fejét Pansy. – Szeretnék jobban belelátni ebbe, de nem tudok. Csak azt tudom, hogy mi van most. A nagynénéd börtönben van, a fél családod áldozatul esett a Nagyúr eszméjének. Persze melyik nagyra vágyó varázsló és boszorkány miatt nem haltak meg? De akkor is… Talán túlságosan féltelek ahhoz, hogy azt merjem mondani, bölcs dolog lenne követned az ő példájukat. – vallotta be őszintén Pansy. Draco nagyot sóhajtott.

-         Igazad van, nem te vagy a megfelelő személy arra, hogy erre választ tudj adni nekem – bólintott komolyan Draco, s ő is elnézett az ablak felé, elfordulva ezzel Pansytól.

-         Személy? – kérdezett rá bizonytalanul Pansy. Ez elég hűvösen csengett. Draco is érezte, hogy talán nem ez volt a megfelelő szó.

-         Jó nem személy. Akkor nő. De erre nekem egy nő sem tudna jó választ adni. Az anyám is félt, az unokatestvérem Milly is. Amíg…nem alakultak így a dolgok közöttünk azt hittem te leszel az egyetlen, akivel úgy tudok beszélni erről…ahogy senki mással nem…Talán ártott nekünk ez a kapcsolat Pansy – húzódott el Draco. Pansy feltérdelve az ágyon nézett a fiú után, aki az ablaküvegnek támasztotta a tenyerét. Draco vissza akarta szívni talán amit mondott. De már késő. Kimondta azt, amit talán Pansynak nem kellett volna. Mert egyik oldalról Pansy az övé lett, egy másik oldalról viszont elvesztette. S egyáltalán nem volt most például biztos abban, hogy az a Pansy van mellette, akire neki szüksége lenne, most a politika éleződése során. De ezt már eljátszották. Sajnálta az elveszített Pansyt. Akivel úgy lehetett politikáról beszélni, ahogy senki mással. Nyíltan, a Pansyra jellemző higgadt logikával, józan ítélőképességgel. Ami senki másban nem volt meg, akit Draco ismert. Senki, akivel így tudott volna beszélni ezekről a dolgokról. S tessék. Az első felvillantott gondolatánál látszik, hogy Pansy már nem az a Pansy…hanem az…aki aggódik, aki félti, aki visszahúzza.

-         Mi-miért mondod ezt? Hogy mondhatod ezt Draco? – zuhant az ágyra bizonytalanul Pansy.

-         Látod örökösen ezek az ellentétes érzések kísérnek minket – húzta el a száját Draco.

-         Mit vársz? Hogy azt mondom, menj esküdj fel neki?  Hagyd itt az iskolát, szolgáld őt? S légy az, amire születtél: hithű halálfaló?  - csattant Pansy.

-         A híve vagy, hiszel abban, amiért harcol!

-         Igen hiszek benne, de csak akkor ha van értelme! Ha látom értelmét! Aki győz az visz mindent Draco! Tizenhárom éve az aurorság győzött és Potter győzött és milyen lett a világ nézz körbe! – túrta át a haját idegesen Pansy, ahogy felült a sarkára, s széttárta a karját. – Honnan tudod, hogy ha visszatér nem lesz megint ezt. Én nem vagyok Bella Draco és nem vagyok Regulus. Sőt nem vagyok a többi, akik ott vannak az Azkabanban. Az én logikám az, hogy a győztesek oldalára állok. Mert a győztesé a hatalom, a győztesé a világ és a győztes tehet meg bármit a vesztesekkel. – kiáltotta Pansy tehetetlenül. – Ha a Nagyúr visszatér és győzelemre viszi a harcát, akkor mellé állok.  Nem akarlak meggyőzni a magam igazáról, de én ezt így látom. S ha azt hiszed merő érzelemből és szerelemből és…féltésből beszélnélek le akkor tévedsz. Azért beszéllek le, mert amit tervezel annak nincs itt az ideje – csapkodta Draco párnáját Pansy.

-         Igen értelek – bólintott Draco keresztbe tett kézzel.

-         Hiszem az eszméit mert aranyvérű vagyok a véremben van, hogy mardekár eszméinek éljek. Nem is tudnék máshogy gondolkodni, hiszen így éltem, ebben nevelkedtem, s ezeket nem tudom lemosni magamról. De nem vagyok fanatikus Draco. Gyűlölök rengeteg mindent, de a gyűlöletemnek akkor adok hangot, s akkor engedem szabadjára, ha erős győzedelmes útra léptünk. Akkor viszont félelmetesebb leszek bárkinél – komorult el Pansy arca. – Ne várd tőlem, hogy döntsek helyetted Draco!

-         Nem várom. Kár volt szóba hoznom – legyintett Draco fáradtan.

-         Azt hittem megosztjuk egymással a gondolatainkat nyíltan. De te sokkal kevesebbet árulsz el nekem, mint én neked – halkult el Pansy hangja.

-         Nem tudom mit mondjak erre Pansy. Nem egyezik a véleményünk. S nem egyet gondolunk. Talán tényleg családi hitvilágot hozunk magunkkal. Ha meggondoljuk úgy gondolkodsz mint az apám. Állandóan lesben várva, hogy merre fordul a kormányrúd, hogy honnan fújnak a szelek, s csak a befogott szelű vitorlás árboca alá szállsz be. Én viszont előbbre helyezem az eszmét. Ha van vezér, akkor harc is van. S az eszmének akkor van a legnagyobb szüksége rád, amikor kevés a támogatottsága, amikor még ki kell harcolni a győztes felállást. A legkönnyebb a győztes mögé állni, de amíg a győztes eléri a győzelmet, addig kik viszik véghez a harcot? Ha mindenki olyan mint te Pansy? Egy az eszménk Pansy. De a hozzáállásunk nem egy – sóhajtott Draco.

-         Azt mondtad úgy gondolkodom mint az apád. Ezek szerint te viszont ne mígy gondolkodsz? Miért nem követed ebben is az ő példáját? Hiszen mindenben…az ő támogatását élvezed és ő szolgál mintául neked – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Talán…tényleg túl sok bennem a Black vér…nem tudom – rántott vállat Draco.

-         Jaj Draco! Bár egyszerűbb lenne ez! De lásd be, hogy minden, csak nem egyszerű! – ejtette az ölébe a kezét bágyadtan Pansy. - Egyik oldalról én is azt mondom, hogy bármit megadnék azért, hogy a Nagyúr elérje mindannyiunk vágyát, s a küzdelmeinket siker koronázza és eldobnék ezért bármit. Másik oldalról viszont azt mondom, hogy egyszer megpróbáltuk és mi lett belőle? S ha másodjára is elbukunk? Ha a Nagyúr bukik vele bukunk. Nem akarom hogy részese legyél ennek…bár semleges lennél inkább, mint Blaise.

-         Hogy jött ide Blaise? – csattant Draco egyszerre dühösen és féltékenyen.

-         Arra értem, hogy akkor nyugodtabb lennék mert tudom, hogy nem csinálnál őrültségeket, ha bármi adódna.

-         Nem szoktam őrültségeket csinálni…amúgy meg…mit veszekszünk most ezen, amikor még semmi sincs? Sehol semmi? Se Nagyúr, se eszme, se aranyvérűek harca – bosszankodott Draco. – inkább tényleg össze kellett volna bújnunk, mint ilyenekkel gyötörni a másikat – túrta át a haját rosszkedvűen Draco.

-         Csak a többiek előtt ezekről a dolgokról nem lehet beszélni – dünnyögte Pansy összepréselve ajkait.

-         Na igen…ők ezt úgysem értenék – értett egyet Draco s visszaült az ágyra.

-         Haragszol rám? – kérdezte halkan Pansy, s átkulcsolta Draco nyakát ,ahogy mögé térdelt.

-         Miért haragudnék? – simogatta meg a lány karjait Draco.

-         Olyanokat mondtál! – fúrta a homlokát Draco tarkójába Pansy. – Tényleg úgy érzed, hogy ártott nekünk, hogy együtt vagyunk? – kérdezte bizonytalanul Pansy.

-         Persze. Nézz meg, teljesen elfelejtettem, milyen az, amikor álmaimban kínzol és vágyakozva csak epekedem utánad – nevetett fel Draco, s csókot nyomott a lány ajkaira.

-         Jellemző! – nevetett fel Pansy. – De nézd a jó oldalát, most már sokkal több lehetőségünk van a másikat kikészíteni – húzta magával hanyatt dőlve Dracót.

-         Hááát…én most elég sok mindenre gondoltam…de inkább nem részletezném – vihogott Draco, s tenyerével végigsimított Pansy alakján. Pansy kezével Draco kutakodó keze után nyúlt, s a szeme elé emelte. Draco ujján titokzatosan csillogott a smaragd gemma.  Pansy elkomorodva érintette az ajkához a gyűrűt. Draco homlokráncolva elhúzta előle. Összeakadt a szürke és a mélybarna szempár.

-         Nem bírnám ki ha elveszítenélek Draco – súgta Pansy halkan, s lesütötte a szemét.

-         Bolondság, miért veszítenél el? – nevetett Draco, nézte a párnái csücskét zavartan Draco.

-         Élesedik a sötét jegy a halálfalók karján Draco… - nézett Draco szürke szemeibe ijedten Pansy.

-         Ilyen könnyen nem adom meg magam. Mellesleg…ott vannak neked a Sashák – jegyezte meg fintorogva Draco.

-         Nem – rázta a fejét Pansy hevesen. – Draco fogalmas sincs róla nekem mit jelent most ez…hogy együtt vagyunk. Olyan boldogság, amit ha elveszítek…azt nem élem túl.

-         Túl dramatizálod – sóhajtott Draco.

-         Teljesen komolyan mondom Draco. Én egyszer vagyok képes igazán szeretni. S ezt eljátszottam most. Ha szakítasz velem kíméletesen tedd, add nekem a gemma alatti mérget – nevetett Pansy.

-         Bocs, azt magamnak tartogatom, ha dobnál a bányatulajdonosok miatt – emelte meg ártatlanul a szemöldökét Draco.

-         Sajnálom túlságosan ragaszkodó típus vagyok. Nem szabadulsz tőlem.

-         Azt hiszem tényleg meg kell hogy mérgezzelek – bólintott komolyan draco, s lehajolt a lány ajkaira. Az ajtón kopogás hallatszott, majd be is özönlött rajta Blaise és Daphné kíséretében Milly is.

-         Vége a légyottnak! Merlinre ti még mindig fel vagytok öltözve? – rökönyödött meg Blaise röhögve.

-         Ejnye! Micsoda dolog ez! – cöccögött elégedetlenül Daphné is. Draco és Pansy ajka elvált egymástól, s Draco Pansy hasán hagyta a tenyerét, miközben végigmérte az érkezőket. Nem hagytak nekik több időt. Pedig talán egy újabb érdekes beszélgetés bontakozhatott volna ki Pansyval. Ma nagyon önfeltárós hangulatban voltak mindketten.

-         Pansy vettem valami nagyon cukit a kismacskáidnak gyere megmutatom! – szólt Milly, aki mosolyogva és elégedetten figyelte a párost az ágyon. Pansy kedvetlenül, de kikászálódott Draco alól, s felhúzta a cipőit. Daphnéval a sarkában távozott a fiúhálóból.

-         Na mi van gyors numera volt? – kérdezte Blaise pajzán vigyorral az arcán.

-         Nem volt semmi – felelte kitérően Draco.

-         Ennyire ne vágyakozzatok egymásra! – zuhant az ágyára Blaise, s Seaffy már somfordált is gazdája hátán végigbillegve. – mi van veled Draco? Nem hajt a vágy?

-         Nem tudom, más dolgok fontosabbak voltak most – kapta a fiúra a tekintetét Draco.

-         El tudom képzelni, hogy három óra kettesben mennyire égetően fontossá tette számotokra, hogy megvitassátok a koboldlázadásokat a történelem folyamán – húzta el a száját Blaise. – Merlin fütykösére Draco hogy lehettél ilyen? Szerinted mit gondolt Pansy, hogy itt vagytok kettesben három órán át a hálóban és te nem akarsz a bugyijába jutni?  - szidta meg Blaise Dracót. Draco döbbenten meredt rá. – Én ha nő lennék vérig lennék sértve Draco. Komolyan mondom.

-         Hát nem tudom, Pansy nem ilyen – harapta be az ajkát Draco.

-         Csak nem mondta. Mert egy nő azért annyira ezt nem hangoztassa. De együtt jártok Draco! Ráadásul tényleg nem minden nap van ilyen alkalma egyikünknek sem. Hétvégéken kívül szinte sose. Ezzel most tök azt sugalltad, hogy nem is igazán gerjedsz rá. Ez azért sértés – méregette Dracót fejét ingatva Blaise.

-         Olyan különöseket mondott. Hogy nem tudná elviselni ha elveszít…szerinted mire utalt ezzel? – gondolkodott el Draco.

-         Nos miután ilyen érzéketlenül töltöttél vele három órát nem csodálom, hogy Pansy fejében megfordult, hogy jól lerázod. Biztos jól elbizonytalanítottad. Ha egy férfi nem akar egy nőtől semmit, ha kettesben vannak három órán át…az elég fura – osztotta ki Dracót Blaise. – Draco ez magas szintű érdektelenséged kifejezése volt. Hogy lehettél ekkora tahó?

-         Öhm…hát…ööö…majd legközelebb – nyögte esetlenül Draco.

Milly kicsomagolta Pansynak a cicáknak vásárolt masnikat. Pansynak különösen a rózsaszín tetszett meg, amit azonnal fel is igazgatott az apró fekete kiscicára. Miközben a lányok egy-egy macskával az ölükben foglalatoskodtak Daphné sem volt rest kifaggatni barátnőjét.

-         Na mi volt? – kérdezte izgatottan, s Milly is hegyezte a fülét.

-         Beszélgettünk – húzta meg a masnit Pansy.

-         Csak? – nyújtotta el a szót Daphné.

-         Igen – rántotta meg a masnit Pansy, mire a kismacska tiltakozóan tapogatódzott mancsaival. Pansy sajnálkozva sietve kiengedte a túl szorosra húzott masnit.

-         Hát…ez nem túl bíztató… - húzta el a száját Daphné.

-         Hát…lehet, hogy igazán én sem így terveztem ezt az egész első együtt töltött közös óráinkat egy ágyban…de…úgy tűnt Dracót most más foglalkoztatja – felelte zavartan Pansy.

-         Mi más foglalkoztathatná, amikor egy csinos nő fekszik mellette, aki egész délelőtt csak az övé? Milyen férfi az, akinek már csak a gondolattól is nem áll fel a farka? – értetlenkedett bosszúsan Daphné. – Milly nálatok komolyan ez a szokás?

-         Nem tudok róla – vigyorgott pirulva Milly.

-         Jaj, hát én is szerettem volna, ha kicsit…intimebben vagyunk ma együtt…de hát mégse rohanhattam le, amikor láttam, hogy meg akar beszélni velem dolgokat – sóhajtott Pansy, s kedvetlenül simogatta a macska fejét.

-         Hát én Blaiset jól felpofoznám ha ezt csinálná velem. Azért mentünk a hálóba, hogy szexeljünk szóval kezdjen hozzá, vagy megerőszakolom ennyi – vágta rá Daphné morcosan.

-         Persze én is majd összeestem már a gondolatra is, hogy ott fekszem az ágyában, és annyira kívántam…és akartam…és vártam…hogy megérintsen…aztán…hirtelen feljöttek ezek a témák. Nem akartam, hogy csak úgy ugorjunk neki alapon történjen és gondoltam előtte beszélgetünk egy keveset…aztán…valami egészen más lett belőle – szontyolodott el Pansy. – Én csesztem el.

-         Nem igaz. Dracóhoz így kell közelíteni – értett egyet Milly. – Ha másként akarta volna egészen biztos, hogy közbelép és ő maga kezdeményez. Ha te tetted volna azzal csak megijeszted.

-         Mindenesetre, ma nem éreztem nőnek mellette magam – tolta el magától kedvetlenül a macskát Pansy.

-         Hát, ha Draco nem viselkedett férfiként, akkor ezen ne is lepődj meg – sziszegte Daphné.

-         Igen belegondolva tényleg olyan…rosszul esik ez – dőlt el az ágyon Pansy, s a kiscicákat figyelte, ahogy játszanak egymással a szőnyegen. – együtt járunk, de Draco úgy beszélt velem mint egy baráttal. S azt várta, hogy úgy is reagáljak rá, mint pusztán egy…aranyvérű. Kicsit tényleg azt éreztem, hogy mint nő, most nagyon nem kellek neki.

-         Politikáról beszéltetek igaz? – tapintott rá a lényegre Milly. Pansy csak erőtlenül bólintott.

-         Azt hiszem ezerszer inkább Blaise. Lehet, hogy nem tart egy maximális észlénynek, de legalább úgy kezel mint egy nőt – tette keresztbe karjait Daphné. – Draco meg észrevehetné már magát. Te nem a haverja vagy, hanem a barátnője. Ne várjon olyan dolgokat tőled, amit a haverjaitól. Tekintsen már végre annak ami vagy Pansy!

-         Jó igen tudom – csattant Pansy. – Most miért rám veszekszel? Nem én akartam így csak ez lett belőle. Elbeszélgettük az időt ennyi!

-         Pansy! Nálatok semmi sem úgy zajlik, ahogy az általában menni szokott – állapította meg Daphné. – te hívtad el a bálba. Most meg…össze vagytok zárva, de mégsem történik közöttetek semmi. Én emlékszem alig vártam, hogy kettesben legyek Blaise-el. Alig bírtunk magunkkal, ha összeeresztettük magunkat.

-         Igen…tényleg lehet, hogy nem tart engem eléggé nőnek Draco. De fogalmam nincs hogy lehetnék az a szemében – bizonytalankodott Pansy.

-         Nos lehet nem állig begombolkozva kellett volna belépned hozzá ma. Afféle ma nem lesz szex felirattal a mellkasodon – húzta el a száját Daphné. – Bár ha igazán kíván, akkor meg tök mindegy mi van rajtad.

-         Mindegy, hagyjuk, nincs kedvem erről beszélgetni. Így alakult kész – zárkózott el Pansy a barátnőitől. Ők úgysem értik már ezt. Talán tényleg égetőbb volt, most beszélniük egy kicsit a politikáról, az elképzeléseikről. A többit meg nem kell elkapkodni.