Pansy kihúzta a fehér hajpántot ében tincsei közül, s lágyan megrázta a haját. Draco a szeme sarkából figyelte a mozdulatot. Mindketten feszült oldalpillantásokat váltottak. Beszélniük kellene, de a klubhelyiség túlzsúfolt mindenki beszél, akár egy zsibvásárban. Lehetetlenség úgy beszélni, hogy valaki ne hallja, miről folytatnak diskurzust. Blaise ingerülten simogatta Daphné derekát, miközben köldöke felé bambulva gondolkodott. Még Draco el sem helyezkedett a kedvenc fotelrészüknél, amikor zengő döngéssel csapódott a klubhelyiség ajtaja.

-         Leülni! Mindenki ott ahol van! – hallatszott a harsány sziszegő hang. A klubhelyiség bejáratánál a házvezetőtanáruk állt félelmetesen fenyegetően, és ellenvetést nem ismerő tanári szigorral. Alig fél órája érkezett meg a hír. Piton sötét talárjára tapadt minden mardekáros szeme. A menetszéltől még lobogott Piton talárjának szegélye. Fagyos, jellemzően dolgozatírás előtti, hideg szemeit végigfuttatta a diákjain. Blaise is törökülésbe kényszerült a zöld szőnyegre, mint sok más mardekáros. Az itt és most helyet foglalást mindenki betartotta. Hallatszott Piton hangjában a sürgetés és az a parancs, hogy most az egyszer tényleg ne szegüljenek ellen neki.  Draco is felvetette tekintetét a házvezető tanárára. Senki sem mert másfelé nézni, csakis a tekintélyt parancsoló házvezetőre. Szinte megszeppenve ültek most itt előtte. – Mindenki itt van? – a mardekárosok körbenéztek egymás évfolyamtársait keresve, majd bőszen bólogattak. – Most magunk közt vagyunk! A felvetődő helyzetről néhány utasításom! Először is! Nem tesznek semmit, megértették?  - hordozta végig a tekintetét a különböző évfolyamokból szedett vetett társaságon.

-         De miért ne? – szegte fel a fejét Draco.

-         Mert én azt mondtam – fordult felé Piton. – S tudtommal a legtöbben kiskorúak, így egyelőre én mondom meg, hogy mit tehetnek és mit nem! – Piton összevonta a talárja szélét maga előtt, s keresztbe fonta a karját. Feléjük magasodva vizsgálta mardekárosai arcát. – A most hallott dolgok nem változtatnak semmin. Mindannyian jól tudjuk, hogy Potter szavahihetősége megkérdőjelezhető. Ezt tapasztaltuk éveken át. Egy mumusra is azt hiszi, hogy dementor a saját árnyékától is megijed. – A mardekárosok felröhögtek.

-         Tehát Piton professzor úgy tartja, hogy ismét Potter egy meséjének fikciójával találkoztunk? – kérdezett rá Draco.

-         Igen így van. Nincs bizonyíték. Vagyis amíg nem bizonyosodtunk meg mi az igazság, a valóság addig eszük ágába se jusson felelőtlen tetteket véghez vinni. Ez az egyik. A másik a Roxfort ugyanazon házirenddel bíró iskola most is mint tegnap volt. Ne is próbálják meg áthágni e szabályokat. A legfontosabb, hogy ugyanúgy tartsák a szájukat, nem szeretném visszahallani, hogy a tanárok a Nagyúrral fenyegetődző diákjaimtól vontak le pontokat! Nem hangoztatják, hogy kik maguk, hogy honnan jöttek, hogy milyen eszméik vannak! S a legfontosabb, senki ne áruljon el semmit a családi ügyeiből! Elég világos voltam? – szűrte a fogai közül vontatottan Piton. – Hallgatni arany! Egy aranyvérűnek különösen.

-         S ha mégis megtesszük? – kérdezett rá Draco.

-         Abban az esetben, magam teszem fel az első utamba akadó seprűre, s indítom haza, s vissza se jöjjön a Roxfortba – csapta hátra talárját Piton.

-         De Piton professzor tudja az igazságot, ugye? A Nagyúr magához hívta a híveit nemde? Maga miért nincs ott, vagy a tanár úr nem híve már? – kérdezett rá pimaszul Draco.

-         Én a Roxfort alkalmazott tanára vagyok, s a mardekár házvezetője. Ezen kötelességnél nincs előbbre való. Főleg, hogy a diákjaim nem érzéketlenek a politikai változások iránt. Ne cselekedjenek meggondolatlanul. Bármit s bármikor is, de méltósággal…méltósággal – ejtette ki a szót nyomatékosan Piton. Piton hosszú szünetet tartott. Hamusszürke volt minden mardekáros arca. Piton bőre most olyan volt akár a kérges fa törzse. Árnyékot vetett a gond és a sötét terhes politikai háttér a tekintetének, az arckifejezésének. Most idősebbnek tűnt koránál. A fekete talár csak még jobban mélyítette Piton komor modorát, tekintetét, jellemét. Olyan rosszul állt sápadt arcának a fekete, amitől még szigorúbb, még rémisztőbb lett. S soha nem állt még így előttük mint most. Nem mondott igazat, ha azt mondta roxforti alkalmazottként van jelen. Most a házvezetőtanáruk volt, de abban az értelemben, hogy vezetőjük és szinte lelki irányítójuk. Jól tudta, csupa ifjú és nagy reményű mardekáros van a házában, s hogy ilyen horderejű hírek hatására beszélni kell a fejükkel. A lelkükre beszélni, s óvatosságra inteni őket. Az aranyvér érdekében. Az ifjú nemzedék érdekében. Draco most tényleg úgy érezte, hogy Piton  éppen annyira nevelőjük, mint a szüleik. Ahogy itt állt, a lelkükre beszélve, egészen biztosan tartott attól, hogy bármelyikük is a sokk alatt meggondolatlanságokat tesz. Bár nem mutatta, fegyelmező szavaiból pedig kihallatszott, hogy maga pálcázná el azt a diákot, aki meg merne kísérelni bármi helytelennek minősített magatartásformákat követni. Titkon maga Draco is úgy tartotta, ez nagyon kellett most nekik. Valaki, aki irányt mutat, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben. Most mindenben ő maga is olyan bizonytalan volt. A fejében ezernyi dolog megfordult. Például, hogy írjon gyorsan haza? Bár apja bizonyára a Nagyúr előtt van, ha valóban visszatért. S az anyja? Ő meg sem írná az igazságot. Túlságosan féltené ahhoz. Hogy mit lép. Piton is ettől félt. Hogy mit lépnek a mardekárosai. Ezért járt már sakklépésekkel előre a mardekáros diákjai előtt. Megelőzve minden tervezgetést csírájában akarta elfojtani a feltörő indulatokat és gondolatokat. Hogy a hír hallatán a Potter-világtól megundorodott mardekárosok ne kapjanak vérszemet. Hogy még ha igaz is a hír, a legfontosabb a nyugodtság. Most minden tett veszélyes lehet. Már csak azért is, mert nem tudhatják mi a Nagyúr terve. S a halálfalóvilágban ez a legfontosabb kérdés. Draco akkor sem nyugodott. Ha mást nem legalább az igazsághoz joguk van. S éppen Piton, aki itt papol nekik a fegyelmezett visszafogott indulatokról, ő tudja a legjobban, hogy mi az igazság. Hiszen ott a jegy a bal karján! Talán már izzik is, hogy jelezze, hívja, várja a Nagyúr! Mit keres akkor még itt Piton? Pitontól mindenki elvárná, hogy példát mutatva a halálfalósarjaknak, maga ront elsőként vissza a nagyúrhoz. Helyette még mindig itt áll és az ő lelküket próbálja kimenteni a pokol tüzéből.

-         Nem kell kutakodnunk az igazság felől. Ha felhúzná tanár úr a talárja ujját már tudnánk a valóságot. Miért titkolja előlünk? Előbb- utóbb úgyis megtudjuk, s a mikor kérdése pusztán haladék nem több – jegyezte meg rekedtes mutáló hangján Draco.

-         Talán ez a haladék a legfontosabb nekünk – préselte pengevékony ajkai közül Piton professzor. – A maguk érdekében mondom. – Piton mély levegőt vett, olyan sokáig nem szólalt meg, s meredt az egyik láncon csüngő zöldszín lámpa fényébe, hogy egyesek már attól tartottak transzba esett, vagy pillanatokon belül eltűnik, hogy a Nagyúr elé vonuljon. – Változás van a jelenünkben. A ma, a most történései megváltoztatnak talán mindent. De a ma nem azonos a jövővel. Ezért kérem magukat, hogy legyenek óvatosabbak mint valaha. A gondolataikra, a tetteikre és egymásra is kölcsönösen vigyázzanak. Maguk most évfolyamtársak, hálótársak, háztársak. Olyan ismeretségek és kapcsolatok birtokában vannak, ami egy életre kihat. Őrizzék meg ezt a becses kincset, a legdrágábbat, egymást, s ne hagyják, hogy ezt megmérgezze bármi is – piton mérgesen szívta meg a fogait. – Ne játszuk ki egymást mások előtt. Mindenki tud a másik családjáról dolgokat, felejtsük el. Felejtsék el egy kis időre, hogy kik és mik és honnan jöttek, mert ennek nem most jött el az ideje. Őrizzék meg a nyugalmukat, a higgadtságukat. S külön kérek minden mardekáros fiút, hogy kétszeresen őrizzék a legféltettebb kincseket, a reprodukció kelyheit. Bármi történjék is…Őrizzék meg a tartásukat, a nyugalmukat, a méltóságukat! Most mennem kell, de a fél szemem magukon tartom, akkor is ha nem vagyok a közelben! Tartsák a szájukat, s ne tegyenek meggondolatlan lépéseket!  - fordult ki lobogó talárral a mardekár klubhelyiségből Piton. A mardekárosok még mindig megkövülten bámultak Piton professzor hűlt helyére. Piton távoztával még fagyosabb lett a hangulat. A hideg és a meleg verejték csordogált rajtuk. Piton vészterhes hangja pontosan azt fejezte ki, amit sejtettek. Bár Piton nem szögezte le, hogy az állítás igaz, az, hogy idejött, hogy figyelmeztette őket, hogy rendre intette őket egyet jelentett mindazzal, aminek a bekövetkeztéről legmerészebb álmaikban sem ábrándoztak komolyan. S most akár derült égből a villámok, úgy zúdult rájuk minden egyszerre. Piton szigorú szavai, a saját gondolataik. S minden. Mindenki egyszerre kezdett beszélni. Elviselhetetlen volt a hangzavar. Mindenki csak a körülötte ülők szavát hallotta. Draco és évfolyama is hosszú másodpercekig csak mag aelé meredt. Mindenkinek megvolt rá az oka. Milly félt, Daphné értetlenkedett, Pansy megrendült, Monstro és Crak szemükben kegyetlen fénnyel tervezgettek, Blaise magába roskadt, Draco pedig ahogy végignézett a többieken maga sem tudta mit érezzen. Tudni akarta ott van e az apja, és hogy milyen és hogy valóban úgy van e minden. Ugyanakkor sejtette, anyja most egyedül van otthon, s összegyűri a Malfoy-címeres anyagzsebkendőjét az idegességtől, de Draco fejében még a nagynénje emléke is felderengett. Az azkaban kapui talán kinyílnak, s akkor az athamé…S Draco maga is szerette volna ,ha a jegy ott izzik most a saját karján Draco ahogy felnézett Blaise szinte fájdalmas tekintetével akadt össze a pillantása. Senki sem volt képes megnyitni a beszélgetést. Mindenki csak befelé emésztette a dolgokat, maga rágódott az ügyön, s forgatta magát a gondolatai mókuskerekében. Monstro törte meg a hallgatást közöttük s csak egymás szavát tudták kivenni a többi közül.

-         Mire utalt azzal, hogy őrizzük a reprodukció kelyheit? Mi a fene ez? – vakarta a feje tetejét Monstro.

-         Egyértelmű – kattogtatta a zsebórája fedelét le-fel pattinta Blaise. – A lányokra gondolt.

-         Heh? – nyögte ki bambán Crak is.

-         A nőknek a világegyetem létezése óta, legnagyobb fegyverei éppen a reprodukciós képességük – felelte komoran Blaise. – Nem értitek?

-         Nem tudom, valamiből már megint kimaradtunk? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Piton arra célzott, hogy az első igazi…harcok során is…a fél aranyvér társadalom már kihalt volna, ha nincsenek a nők. Ez tipikus háborús logika – ingatta a fejét blaise. – Vagyis rossz jel.

-         Rossz jel? – csúszott előre a fotelben Pansy is Blaise felé nézve értetlenül. – Már miért lenne rossz jel.

-         Ha nem tűnt volna fel, sok egyéb más óvatosságra intéssorozatok között Piton arra hívta fel a figyelmünket, hogy tartsunk szemmel titeket – harapta be az ajkát Blaise. – Vagyis a lányokat – magyarázta Blaise. – A létezés, reprodukciója a szülés. A nőket ezért hagyták ki a történelem és a harcok nagy részéből, mert nekik a reprodukció a feladatuk, még akkor is ha ez szörnyen férfisoviniszta szöveg tőlem – nézett fölényesen a fiúk felé Blaise. – AZ utódok világrahozása biztosítja a fennmaradást,  ha tetszik nevezzük így, a szaporodás itt ne mszó szerint értendő, hanem létfenntartás, vagy még inkább fajfenntartás – húzta el a száját rosszindulatúan Blaise. – Ha Piton arra utalt, akkor elég sanda gyanúm…hogy lehet lesznek összezörrenések, a közeljövőben. Talán nem hónapok, de évek múlva…

-         Mi van? – szólt közbe Daphné felháborodott smaragdszemeit blaisere villogtatva.

-         Nem rémlik Daphné milyen számításokat végeztünk Numerológia vizsgán? – kérdezett rá rosszkedvűen Blaise.

-         Nem tudom valami statisztika volt – rántott vállat Daphné. – S tudod ,hogy nem értek a nagy összegzésekhez és statisztikából kifejezetten gyenge vagyok, te oldottad meg az egész vizsgafeladatsoromat – sértődött meg Daphné, s dölyfösen elnézett.

-         Pontosan, ennek köszönhetően én mindkét adathalmaz birtokába kerültem. Egy jelentős harci esemény statisztikáján számolgattunk. A két adatsor pedig bámulatos eredményeket dobott ki. Többek között azt, hogy egy faji vagy vérségi háború után a mondjuk ki nemzőképes férfiak száma szinte teljesen hiányzott a társadalomrajzból. Évtizedekig alaposan megcsappant a nevet továbbvivő férfiak száma, s az egyetlen ami kimentette az aranyvérűeket ebből a sivatagi hiányból az, hogy a nők reprodukciós szerepük révén voltak az egyetlenek akik továbbvitték a vérvonalat. Vagyis igaz, hogy a harcok során, betegségek s egyebek megtizedelték a férfiakat, de a nők nagy részének köszönhetően, az aranyvér kilábalt ebből a helyzetből…

-         Most már végképp nem értem – vakarta meg a tarkóját Draco.

-         Pedig elég egyértelmű. A vizsgán senki sem értette, hogy miért növekednek ismét a számok. A többség ezért nem is ment át. Pedig csak logikusan kellett volna gondolkodniuk. A nők terhesek voltak. Vagyis éppen az, amire Piton célozgatott itt. A nők nem harcolnak, s Pansy ez nem férfidominancia, merő egyszerűségből azért van így, mert a természet erre teremtett minket. A nők azért maradnak ki mindenből, mert ők otthon maradnak, mert reprodukcójuk révén felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Az utódlást. A vér, a faj további fennmaradását. Egy férfi erre nem képes. Ezért van az…hogy a férfiak harcolnak, míg a nőket védve kihagyják ebből. Ez így természetes. Éppen ennél fogva – adta meg a választ Blaise, mielőtt Pansy indulatosan félbeszakítja.

-         Szerencse hogy nem járok számmisztikára, mert undorodnék ettől a tárgytól. Ahol a nők számadatok, ahol, az egyetlen feladatuk, hogy a számsorokat növeljék elég lehangoló – fintorgott Pansy.

-         A nők erre termettek. Ez a természet alapja. El kell fogadni – nevetett Blaise. – Minden családban egészen biztosan akad ilyen történet, hogy a nőnek köszönhetően maradt fenn a család, aki felnevelte az utódokat. S fiúnak adott életet. Ez csodálatos dolog lányok, nem értékelitek magatokban ezt  eléggé. Inkább ezt kellene hangsúlyosabban tudatosítanotok magatokban, minthogy minden más módon küzdötök a természet adta szerepek ellen.

-         Tudod Blaise nem hogy politikailag gyökeres ellentétek húzódnak közöttünk, de világfelfogásban is  - sziszegte Pansy. – Hihetetlen, hogy van még aki így gondolkodik. A természet adta szerep örökké alárendelné a nőket a férfiaknak én képtelen lennék egy férfinak alárendelni magam. Ha a természet ezt akarja, akkor gyűlölöm a természetet.

-         Pansy annyi mindenen gyűlölködhetsz amennyin csak akarsz. Ettől függetlenül ez így van. S nincs férfi egyébként aki nem így gondolná, csak lehet más nem hangoztatja – jegyezte meg ironikusan Blaise, s Dracóra kacsintott. – Lehet nyersen hangzik. De egy nőnek az az egyik legfőbb feladata, hogy gyereket szüljön.

-         TE jó ég blaise! – ráncolta a homlokát megütközve Daphné.

-         Te is így gondolod Draco? – dörzsölte meg a homlokát Pansy.

-         Hát…izé….valahol persze… - nyögte Draco is.

-         A mélyben ezt gondoljuk természetesen. Ettől függetlenül nem az a célom, hogy akivel csak lefekszem teherbe akarom ejteni, merő reprodukciómat előkészítve – nevetett Blaise. A lányok riadalmán. – azért nem barlangban lakunk már. De Piton erre az ősi alaptételre gondolt ezt próbáltam elmagyarázni. S ha rossz jel, pontosan azért ,mert ugyan miért figyelmeztetne minket a lányok védelmére Piton, ha nem lesz előbb-utóbb tényleg nagy veszély.

-         Attól tartok meg kell emésztenem a mai napot – lökte fel magát Daphné.

-         Jól van cicám! – csapkodta meg a lány fenekét kedveskedőn Blaise. – mi is mindjárt megyünk. – Draco csak szemeivel követte Pansyt, aki csatlakozott a lányokhoz. Besötétedett. A klubhelyiségben alig maradt pár beszélgető csoport. Blaise feszült volt. Bár nevetgélt mint mindig, a mozdulatain látszott az idegesség. Baj van. Blaise érzi a legjobban. Ég a talpa alatt a talaj.

-         Nem kérdés, hogy visszatért igaz? – súgta halkan Draco. Blaise ingerülten húzott elő egy szál szantálillanót. A szantállevelekből pödört vékony hengeres szál végét meggyújtotta, s az ajkai közé véve az illenót megszívta.

-         Nem, nem kérdés – fújta ki a füstöt Blaise hevesen.

-         Mi lesz? – kérdezett rá Draco.

-         Nem lesz semmi. Terveim vannak és véghez viszem őket, akármi is lesz a politikai helyzet – feszültek az inak Blaise nyakán. – Semmi sem fog ebben megakadályozni. Sem Daphné hisztériája, sem más, sem a Nagyúr sem senki. Hogy a francba tud minden így összejönni – tárta szét a karját ingerülten Blaise, s kapkodva beszívta a füstöt. – Előbb ez a terhesség téma, most meg ez a visszatérés. Bele kellene húznom, ehelyett még mindig itt tartok, hogy nincs egy RBF-em se. Nem hogy ravaszaim. Egy helyben toporgok úgy érzem, miközben a nyakamba zúdul minden. Ha harcok lesznek mit teszel? – kérdezett rá Blaise.

-         Részt veszek benne, ez a feladatom! Aranyvérű vagyok, a családból mindenki ezt tenné. Ez a mi ügyünk, az én ügyem is – erősködött Draco.

-         Akkor bele kellene húznod reprodukció ügyben – vihogott kajánul Blaise.

-         Aham van benne valami. Itt kellene hagynom az utókorra az utódaimat – nevetett Draco. – De csak harcolni szándékszom nem ott maradni a csatatéren – emlékeztette Blaiset Draco.

-         Igen persze. Csak azt sosem tudhatod. Szóval, ha komoly terveid vannak, akkor tényleg csapd össze a bokád és vedd elő a pálcád, különben anyuék nagyon dühösek lesznek. Kire marad akkor a Malfoy- vagyon? – dohogta kajánul Blaise.

-         Ez nem poénos – zárkózott el rosszkedvűen Draco.

-         Naná, hogy nem az. Úgysem engednének Draco. Nem vagy még harcképes. Túl fiatal vagy. Más dolgok állnak előtted. Azokkal foglalkozz. Apád meg majd elintézi amit kell a nagyfőnöknél ne aggódj – legyintett gúnyosan Blaise.

-         Félsz? – kérdezett rá Draco. – a nagyúrtól?

-         Te félsz? – kérdezett vissza Blaise.

-         Nem tudom – ingatta a fejét Draco.

-         Akkor majd én megadom a választ. Félj! Én is azt teszem. Mert kiszámíthatatlan – húzta el a száját Blaise.

-         Csődöt mondott a numerológia? – bökte oldalba Draco. Blaise felröhögött.

-         Ja-ja. Mondom, hogy kiszámíthatatlan. Kétismeretlenes egyenlet, amin még elindulni sem lehet – dohogta Blaise.

-         Kíméletlen voltál a lányokkal – rótta meg Blaiset Draco.

-         Csak az igazat kapták. Még ha fájt is nekik. Jó lenne ha tudnák, hogy hol a helyük. Nem azért, de tényleg éppen eléggé ránk jár a rúd, legalább ők legyenek a helyükön – nyomta el az illanót Blaise.

-         Szerintem Milly tudja, hol a helye – harapta be az ajkát Draco, akinek a viselkedésében soha semmi kivetni valót nem talált, sema gondolataiban. Vagy csak azért mert rokon? Draco vállat rántott.

-         Daphné is. Csak Pansy megzavarja a fejüket – nyomta a mutatóujját a halántékára Blaise. – Túl lázadó. Nem lesz irányítható Draco. Nem tudnék elviselni egy ilyen nőt magam mellett. Te hogy bírod?

-         Fogalmam sincs – nevetett Draco. – ezen még sosem gondolkodtam. Nekem olyan kis ketrecbe zárt vadmacska típusú. Tudod aki nekiront a ketrecnek. De azért, remélem ketrecben marad – vihogta Draco.

-         Nem gondolsz a jövőre Draco látom rajtad – hunyorított rá Blaise. – Én meg csak arra gondolok. Neked vadmacskád van. Nekem egy megszelidített cicusom. Most még nem is látod, de Daphné nagyon is az. Úgy dorombol, ahogy én simogatom. Ez egy nő feladata. Egy nő mindig olyan, amilyen mellette a férfi. Ne hagyd Pansyt elvadulni! – fintorgott Blaise.- Éppen eléggé elvadult most a helyzet itt politikailag, nehogy hátba támadjanak a szelidítetlen állatkáid is – nevetett Blaise.

-         Blaise hátborzongatóan számító tudsz lenni. A Numerológia az agyadra ment! – állapította meg Draco nevetve ,s meglökte a fiút ,ahogy felállt, hogy elinduljon a hálótermek felé.