Na sziasztok!

Sacc nevében írok, aki szegény nethiányban szenved, hogy ő szeretné a kis bloggját.

Csak ennyit akartam, pusza: Stiga _@/"

és célja, hogy ezt minél többen megérezzék a társaságában, így juttatva életenergiához azokat, akik épp híján vannak az örömnek, a derűnek, és annak a képességnek, hogy meglássák a jót, és szépet az apró dolgokban. Persze Ő, vagyis én sem vagyok Terézanyu! Csak Saccka vagyok, így egyszerűen, aki a Sacizmus, mint különböző filozófiai, művészeti, és egyéb izmusok összefoglaló, legújabb kori irányzatainak megalkotója, és képviselője. Nem vagyok se jó, se rossz, de ezt a tényt, ahogy a dal is ajánlja nekem, túlélem! És tegyétek ezt ti is, Kedvesem, mert így lehettek csak TI, így csupa nagy, cirádás betűvel!

Azt hiszem, ami mai restanciám ennyi volt, sietek további részletekkel, és tanácsokkal, sztorikkal. Addig is vigyázatok magatokra, és még csak véletlenül se vegyetek fel svájci frank alapú hitelt, vigyázatok magatokra, és egymásra!

Puszil mindenkit,

Saccka, a Csacska  

                                                     

Hogy miért? Hát, mert rendetlen, mert rettenetesen szétszórt, mert lusta, és meggondolatlan, trehány, és erőszakos! Mert Ő maga a magyar Brigit Jones (és ezt kéretik halál komolyan venni), és mert őrületbe kergeti a környezetét a különböző mániáival, ami vagy megszoksz, vagy a másik lehetőséged, hogy hagyod, hogy lehengereljen, mint egy dömper az országunkban oly gyorsan megépülő autópályákat. Ez Saccka-nyelven tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy kötelező legalább egyszer az életben (rosszabb esetben, ha ne adj Isten közelebbi hozzátartozó vagy legnagyobb szerencsétlenségedre jó barát vagy, akkor évente átlag háromszor) megnézned a Harry Potter saga valamely epizódját, vagy az épp aktuálisan futó musical slágergyanús áriáit meghallgatnod vele. De mindenesetre nem árt, ha legalábbis tisztában vagy e példány kedvenc sztárjainak magánéleti történéseivel, fellépési helyszínekkel, és az sem tűnik rossz lépésnek, ha gondosan felkészülsz belőle, hogy melyek is azok a főben járó átkok. Egyéb esetben több órás szenvedésnek teszed ki magad, mert garantáltan mindent megtudsz a fent említett témákról, még akkor is, ha téged egyébként annyira nem érdekel a Sötét Nagyúr bukása, és hogy milyen Haláli pasi volt is Elisabeth királynénk igaz szerelme, vagy, hogy milyen politikai nézetet képviselt Rudolf trónörökös.

És hogy miért szerethető egy kicsit mégis ez a csacsogó, csivitelő Csacska lány? Mert igyekszik nyitott, és fogékony lenni mindenkire, és mindenre. Szeret szórakozni, és szórakoztatni. Mert folytonosan keresi (igaz, csak ritkán találja), hogy mivel lehet harmonikusabb azok élete, akik közel állnak a szívéhez… és talán azért mert idegesítően optimista,

Édes Boszikáim, és azok, akiket érdekel, hogy mit vetek képernyőre!

Már időtlen idők óta tervezem, hogy napjaink végtelenül romantikus, virtuális, cybermódi naplóformájában, vagyis blogban örökítem meg az utókor számára mindazt, ami velem történik, amit érzek, vagy ami foglalkoztat, s amit a körülöttem létező-lélegző világról gondolok…

Egyszóval valamiféle sokkterápiaként alkalmazom gazdagági válsággal, megszorító és/vagy élénkítő csomaggal, csődhelyzettel magyarázott munkahelyelvesztéssel, önként, dalolva vállalt, nagyon, de nagyon trendi szingliséggel icipicit megbolondított, de egyébként szépséges korunk ezen nagyszerű vívmányát (amit Kedves barátnőm, Csexi, véleményem szerint rendkívül találóan csak Ámítógépnek nevez), hogy a billentyűk segítségével szavakba formálhassam magasröptű értekezéseimet. Különben is, ez a kibeszélős taktika lényegesen költséghatékonyabb módszer, mint a pszichológus… az alkoholt, meg az egyéb tudatmódósító szereket meg egyébként sem bírom. Tehát, ami késik, nem jön korán! Kérlek Benneteket, Drága olvasóim, fogadjátok sok-sok szeretettel eme kis sírós-röhögős, néha ironikus, máskor már „krónikus”, de legtöbbször komikus emlékkönyvet, melynek első pergamentekercsét most büszkén prezentálom nektek!

Azt hiszem illik azzal kezdeni egy naplószerű képződményt, hogy ki is vagyok én? Ki is valójában ez az enyhén szólva is gyermeteglelkű perszóna, ez a szörnyű nőszemély, akivel eme sorok írója idestova 30 éve kénytelen azonosulni? Nos, a kérdés nehéz… mint, ahogy sok esetben együtt élni is nehéz vele.