A hétvége elég rossz hangulattal köszöntött be. Szombat reggel a hatodévesek, akik jelentkeztek a hopponálási tanfolyamra levonultak Roxmortsba. Draco Crak és Montros között haladt mint már egy fél éve rendszeresen. De a két barátján most az elégedetlenség jelei tükröződtek. Craknak a tegnapi százfűléfőzetes ügy tett be, ugyanis Draco már nem mert kockáztatni. Most, hogy a mézborral kapcsolatos ügyleteket várta, azért még mindig fel-felnézett a szükség szobájába a volt nincs szekrényre. Viszont a két fiú elég feltűnő lett volna szüntelenül a hetedik emeleten. Kezdetben fiúknak álcázta őket, de amikor többen is megnézték Dracót ,hogy mégis milyen ismeretlen fiúkkal járkál rájött, hogy nem a legjobb megoldást választotta. Muszáj volt lánynak álcázni két legjobb barátját. Crak Sally-anne formátumban vonult mellette, Monstro meg Millyként. Azért megmaradt Draco humora. Had érezze csak Monstro, hogy milyen is Milly bőrében lenni. Viszont Craknál nagyon mellé lőtt. A fiú egész reggelinél is ez miatt dühöngött. A háttérben álltak meg az oktatóval szemben.

- Draco elegem van abból, hogy azt sem tudjuk milyen feladatot csinálsz, de mi mint a bohócaid öltözzünk be és marionettbábúként rángatsz minket kényed kedved szerint – brummogta Crak az ökle mögül.

- Mondtam már hogy nem beszélhetek erről értsd, meg eddig jól működött ez most mi változott? – bosszankodott Draco.

- Malfoy fogja be a száját és figyeljen oda – ripakodott rá McGalagony professzor. Draco elvörösödött. A szégyentől, mert mindenki felé kezdett forgolódni. Kicsit oldalt lépett Craktól. 

- Mint tudjátok a Roxfortba nem lehet se hopponálni se dehopponálni… - folytatta beszédét Derreng az oktató. Draco elhúzta a száját. S Warrington esete a volt nincs szekrénnyel? A fiú egyenesen a vécécsészébe landolt fejjel lefelé, és a volt nincs szekrényből hopponálta magát a Roxfortban. Vagy ez csak a kivételes esetekre vontakozik, mint életveszélyes éhinség? Draco flegmán vállat rántott. Nem is érdekli ez az egész hopponálás. Ha rajta múlik ő sose fog hopponálni. De mivel a mardekárból mindenki hasznosnak tartotta a tanfolyamot, hát Draco is beadta azt a tizenkét galleont. Egyre megy hogy hol üti el az idejét. Derreng kiadta az utasításokat, hogy a kis körökbe próbálják behopponálni magukat. Draco a gyakorlásra szánt időt arra használta, hogy ismét beszéljen Crakkal.

- Értsd meg nem tudom,h ogy meddig tart még. Azt hittem gyorsabban végzek fogd már fel! – Draco bosszúsan gondolt arra, hogy mikor fogyasztja már el Lumpsluck és Dumbledore azt a mérgezett bort. Mi van ha évekre elrakták? Hogy majd valamikor ünnepeljenek vele? Nem lenne eléggé iszogatós az igazgató? Nahát! Pedig azt hitte. Crak már szóra nyitotta a száját, de Draco közbe vágott: - Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok a ti dolgotok Monstróval az, hogy őrködjetek! – sziszegte indulatosan a fiúra Draco. Mi van ha legjobb barátját is imperió alá kell már vonnia, mert egyébként ne mhajlandó segíteni neki? Egyre nehezedik a helyzete, ahogy halad előre az idő.

- Én meg szoktam mondani a barátaimnak, hogy mit csinálok, miközben velük őriztetem magam – kotnyeleskedett bele Potter. Draco megpördült a tengelye körül, s már épp előrántotta a talárja alól a pálcáját, amikor minden házvezetőtanár csendre intette diákjait. Draco összepréselve az ajkait süllyesztette talárja mélyére a pálcáját. Nem volt alkalma már itt többet beszélgetni Crak fejével. Tényleg egyfolytában spionok veszik körbe. Mint ez a Potter is. Egyszerűen nem lehet nyugodtan beszélgetni sehol senkivel. Az első sikertelen hopponálás óra után a mardekáros hatodévesek együtt vonultak vissza a klubhelyiségbe. Mindenki a hopponálásról beszélt. Lázas izgalommal. Draco mivel a csapattal együtt vonult fel egy ideig még egy légtérben is volt a régi szokásos társasággal.

- Blaisenek ment a legjobban láttátok, bár azért amputomorfálni semmi esetre se szeretnék – áradozott Daphné. Draco futólag végignézett a társaságon. Itt volt Pansy, Milly, Blaise, Daphné, Crak és Monstro is. Akárcsak régen. Fura, hogy egy hopponálási tanfolyam tudja már csak ideig-óráig összekötni és összehozni őket. Draco sokáig hezitált. Szíve szerint talán még le is ült volna közéjük. De semmi értelme sem lett volna. Mit mondhatna nekik? Miről beszélgethetnének? Dracót a hopponálás sem érdekelte, ahogy a házik és a tanulás sem. Be sem tudna kapcsolódni a beszélgetésükbe. Egy ezredmásodpercnyi villanásig összeakadt a pillantása Pansyéval, de azonnal tovább is siklott mindkettejük tekintete. Draco le sem ült közéjük, haladt tovább a fiúhálóba.

A hetek ugyanúgy zajlottak Dracóval. Várta, hogy a méreg végre végezzen Dumbledore-ral, de amíg nem biztos a dolgában, addig tovább kell folytatnia a volt nincs szekrény javítását. Rendszeresn Monstróval és crakkal járta a folyosót, most már automatikusan lányoknak álcázva a fiúkat. Egyrészt ez jót tett az image – ának is hiszen két lánnyal vonulgatni a folyosón egészen kellemes volt. Bár Monstróval sokat poénkodtak azon, hogy Draco nem tud eléggé felengedni két lány társaságában. Akárhogy néztek is ki, Draco mindig teljesen ugyanúgy viselkedett velük. Hát elég furcsán is hatna, ha rágerjedne Crakra vag yMonstróra, amíg az ok lányokká változnak százfűlé főzet hatása alatt. Azért ennyire szánalmas szerelmi élete mégse legyen már. Bár tény, hogy nem is emlékszik mikor volt utoljára nővel. Már dehogynem emlékszik. Élete legemlékezetesebb éjszakája volt. A beavatása. A nyáron volt együtt utoljára lánnyal. El sem hiszi, hogy ennyire régen. Draco ugyanolyan flegmán bánt a két lánnyal, mintha Crakot és Monstrót utasítgatná. Éppen a szőke copfos Crak, és egy gesztenyebarna egyenes szálú, szolid lány társaságában haladt a hetedik emelet felé, amikor a mozgólépcsőn összefutott Pansyval. Pansy vissza akart lépni, de a lépcső már szeszélyes módon elindult. Pansy ismét ránézett. Kelepcébe szorult a mozgó lépcső kiszámíthatatlanságába zárva Dracóval és két újdonsült „barátnőjével.” Draco megállta lépcsőn, s szinte gúnyos érdeklődéssel figyelte a lányt. Pansy végül megindult felé.

- Jó is hogy összefutunk – kezdte hidegen Pansy. – Madam Babbling már három hete tőlem kérdezi, hogy merre jársz rúnatan órák helyett – villantotta rá szikrázó sötét tekintetét Pansy. – Úgyhogy menj az irodájába ha véletlen arra kószálna két újabb lány, aki bejön neked és közöld magad Madam Babblinggal mivel töltöd az idődet  - sziszegte, s levendula illatot maga után húzva utat tört magának Draco és a szőke copfos lány között, hogy tovább vonuljon feltartott gőgös orral. Na mi van mivan? Pansy csőrét mégis csak birizgálja a tény, hogy két lánnyal is rovom a Roxforti folyosókat? Draco magában vigyorgott a gondolaton. Pansy letagadni sem tudta volna, hogy féltékeny. Hogy bántja, hogy Dracót szüntelen két lánnyal látja feltűnni a folyosókon, ráadásul mindig más lányokkal, sosem ugyanazzal. Draco szárazon nevetett. Hát ha tudná, hogy ennek a két alaknak köze sincs a női nemhez…annyira nem is lenne felháborodva Pansy is. Valami frappánsat kellett volna felelni a lánynak. De igazán nem kellene megbántani. Pansy csak azt mondta, amit lát. A valóságról semmit sem tud. Azt tudja, hogy draco nem jár órákra, nem csinál házi feladatot, Különcködik az étkezéseknél a klubhelyiségben és mindenhol, s állandóan két lánnyal lézeng a folyosókon. Ez minden. Miért is halad Pansy olyan sietősen lefelé? A könyvtárban lehetett. Szombat van. Jaj persze! – Draco visszafordult. Elfelejtette. Ma hopponálás óra van. Ezek a hülye szombatok! Most annyi idő is kiesik a volt nincs szekrényen tanakodásáról. Azonban Roxmortsba már nem jutott le.

- Képzeljétek merénylet volt megint! Mérgezett bort ivott egy diák méghozzá Lumpslucknál! – suttogták a klubhelyiségben. Ó ne! Draco ráharapott az elsó fogsorára, se megszívta a fogát. Miért is jött volna ez össze? Piton rosszkedvűen rántotta ki Dracót a klubhelyisgéből.

- Tudsz valami mentséget felhozni? – dühöngte Piton. – Megmondtam, hogy légy résen! Még egy merénylet! Ráadásul újra egy diák ellen! Hogy követhetsz el ekkora hibákat Draco?

- Mert Lumpsluck a mérgeit nem tudja részegen hova öntögeti? – kérdezett rá unottan Draco. – a múlt kor egész órán ott voltak fiolákban a mérgek az orrunk előtt! Ha akarom bárkinek leerőszakolom  a torkán ott helyben.

- Mindenkinek feltűnt, hogy halálos merényletnek szánták a támadásokat. S a nyaklánc és a mérgezett bor sem ért valószínűleg célt. Draco közveszélyes vagy vedd észre! Eddig is rajtad volt a gyanú, s most egyre erősebben – sziszegte Piton. Nem elég, hogy Narcissa Malfoy, de Dumbledire is ráállította Draco megfigyelésére. S mit figyeljen? Draco semmit nem tesz. Legalábbis a szeme láttára semmit. Akárhogyan is vitte véghez a szerencsétlen merényleteket Dracót nem kapta rajta semmilyen tilosban végzett dolgon. Draco mostanában még viszonyla sűrűn be is járt órákra.

- Azok a diákok majdnem meghaltak Draco! Miattad! Hány ember halálát akarod egyetlen egyért cserébe? – kérdezett rá Piton.

- Én nem akartam! Egyiket sem. S ráadásul semmi közöm az egészhez. Ha Lumspluck ilyen torkos az az ő baja – rántotta meg a vállát Draco.

- Tudom, hogy egyre elkeseredettebb tettekre sarkallnak a kudarcok, de Draco még egy ilyen húzás és nem moslak ki! Főjél csak a saját levedben! Próbálj már felnőttesen gondolkodni, ne csak ilyen gyerekes próbálkozásokkal kísérletezz. Egyértelmű, hogy te műveled ezeket. Azt hiszed senki sem gyanítja? Ha benőtt a fejed lágya akkor várlak a szobámban, hogy végre meghallgasd a tanácsaimat és meg is fogadd őket! – lökte vissza Piton, s bosszúsan elviharzott a folyosón. Draco magába roskadt. Oda egy újabb próba. Ráadásul már megint majdnem megölt egy diákot. Még ha griffendéles is. Nem ez a célja a griffendélesek és vérárulók gyilkolásáért a Nagyúr ne mjutalmazza meg. Neki Dumbledore kell vagy senki. Draco bemenekült az egyetlen nyugodt helyre, hogy kisírja magát. Ez most közelebb van, mint a hetedik emelet. A mosdókagylóra támaszkodva hagyta, hogy könnyei a kagylóba peregjenek.

- Ó megint te vagy az? – úszott felé Myrtle.

- Nem hagynád, hogy nyugodtan kisírjam magam legalább itt? – csattant Draco.

- Dehogynem tessék! Sírdogálj csak – felelte egykedvűen Myrtle. – Amíg éltem én is itt szerettem a legjobban sírdogálni. Itt is haltam meg – tette hozzá a szeme sarkából kíváncsian fürkészve Dracót.

- kösz kedves gondolat. Nincs fölösleges mérged itt? – kérdezte Draco. – Engem úgyse mentene meg senki – csöpögtek az orra hegyéről a könnyek a kagylóba.

- Most miért sírsz? – kérdezett rá Myrtle.

- UGYanazért. Engem senki nem ért meg. Kudarcot vallok mindenben amihez csak hozzákezdek. S már hány embernek majdnem a halálát okoztam – zokogta Draco. – Nem megy ez nekem. Túl nagy teher. Nem bírom – sírta Draco. Bele se mert gondolni, hogy hárman már tényleg majdnem meghaltak miatta. S csak a szerencsés véletlen mentette meg mindhármukat. S az, hogy voltak segítők a közelben. Pansy, Bell, Weasley. Egyikük halálát sem akarta. S a közelmúltban mégis miatta volt mindegyik élet és halál között. Nehéz volt elviselni a gondolatot, hogy az ő ügyetlen ténykedése miatt tényleg voltaképpen ártatlanok haltak majdnem meg. Hogy tud ezzel a tudattal élni most már. Hogy majdnem megölte őket. Még ha csak közvetve is. S miért nem sikerül sehogy sem Dumbledorehoz eljuttatnia a merényletek tárgyát. Érezte, hogy valamit nagyon nem jól csinál. De nyíltabban nem mert fellépni. Közvetlenül ő nem küldhet dolgokat az igazgatónak. Ez teljesen egyértelmű és átlátszó lenne. De hogy tényleg emberek haljanak meg miatta. Valahogy ez most annyira kirázta, hogy fázott, remegett, s már megint émelygett. Borzalmas amit művel. Szörnyű tettek. Veszélybe sodorta az iskolatársait, pedig őket nem is akarta bántani. Legalábbis nem így. Nem halálos merényletekkel. Nem azzal, hogy élet és halál közé sodorja őket a cselekedetivel. Borzalmas amit tesz. Felelőtlen, meggondolatlan dolog. És tényleg csak a kétségbeesett tenni akarás irányította a gondolatait. De ez nem megoldás. Egyik merénylete sem volt megoldás. Mindegyik félresikerült ügyetlen húzás volt részéről. Hibát, hibára halmoz. S ennek mások látják a kárát. Mások fekszenek miatta a kórházban, a gyengélkedőn. Pedig neki csak és kizárólag Dumbledore gyengítése lenne a célja, ő a kiszemelt áldozata. Miért is nem áll egyenesen Dumbledore elé. Mert ezt nem lehet. Ugyanoda jutna utána, ahova az apja. Draco hideg vízzel csapkodta meg az arcát, hogy lenyugodjon. Nézte magát a tükörben. Rémült a tekintete. Olyan úttalanul reményvesztett a pillantása. Draco áttúrta nedves ujjaival a haját. Szőke tincseit oldalra seperve a homlokából. Mély levegők. Ideje visszamenni a klubhelyiségbe. Monstro és Crak őrködésével ismét bele kellene vetnie magát az egyetlen megoldásba. A volt nincs szekrény megjavításával minden megváltozhat. Mer Dracónak most már az Avada Kedavrán kívül semmi ötlete nem volt. Az a legtisztább és legegyenesebb út és ráadásul azzal legalább senki halálát nem okozza akaratán kívül. A klubhelyiségbe érve azonban nem várt újabb veszekedésbe csöppent. Hirtelen azt sem tudta visszaforduljon vagy haladjon gyorsan a fiúhálók felé. A lényeg, hogy minden a mardekár klubhelyiség kellős közepén zajlott.

- Nem érdekel, egyszerűen szállj le rólam ,ne utánozz és tartsd távol magad a pasimtól vagy tényleg a saját nyakkendődet a nyakad köré tekerem és azzal fojtalak meg – harsogta magából kikelve Daphné.

- Mi? Mit láttál te, hozzá sem értem! Egy érintésem se volt felé. Miért nem Pansyra akadsz ki? Őt láttad is Blaise-el smárolni! – kiáltotta vissza Astoria is. A két smaragd szempár gyilkos tekintettel meredt egymásra.

- Te azzal ne foglalkozzál kis liba! – sziszegte neki Daphné. – Ne mereszdgesd a szemeidet Blaisere mert kikaparom és ne illegesd a segged előtte mert magam  küldök rá olyan rontást, hogy rá sem fogsz ismerni soha többé – fújtatott Daphné. – Kerüld a köreimet alaposan megmondtam az első perctől kezdve ahogy betetted ide a lábad a klubhelyiségbe! Azt hiszed nem látom hogy mit művelsz? Dracóra is ugyanolyan szemekkel bámulsz, ahogy az összes pasira, de csúnyán meg fogod járni. A mi tavunkon kavarod a vizet kisanyám és ha a többiek nem is szólnak érte akkor majd tőlem, megkapod kamatostul! Ne aggódj ezt a részt a numerológiában kellőképpen áttanulmányoztam – fújtatott a húgára Daphné. – Nem tudom mi ez a fenékriszálgatásod itt Blaise előtt, hogy milyen szűzpicsa egy húgom van, nem bírsz a fenekeden ülni amíg szűz vagy vagy mi? Mindegy hogy ki csak valaki tegyen magáévá? – csattant Daphné. Astora a fülére szorította a tenyerét.

- Elég hagyd abba! – sikoltotta Astoria  könnyes szemekkel a nővérére nézve. – Egyáltalán nem erről van szó! A annyira elvakult vagy, hogy még ahhoz is vak vagy, ami a szemed előtt van! – kiáltotta Daphné arcába. Mindenki ledermedve nézte a testvérpáros veszekedését. Draco földbe gyökeredzett lábakkal csak bambán állt a klubhelyiségszélén alig néhány méternyire a nagyjelenettől, de most senki sem figyelt rá. – Nem is értesz semmit! Ha annyira tudni akarod már rég nem vagyok szűz! Már év eleje óta nem! Mert… mert… - Draco a szeme sarkából látta, hogy Blaise a tenyerébe temeti az arcát. – Mert lefeküdtem Blaise-el! Még szeptemberben! – vágta ki az igazságot Astoria.

- Tessék? – Daphné elhalón suttogta a kérdést. Annyira ledöbbentette a hír, hogy úgy érezte, a hangja is elment. – Tessék? – Daphné nézte ahogy Astoria elsírja magát. S a tekintete lassan vándorolt át a kanapén homlokát dörzsölő Blaisere. Blaise nagy levegőt vett, ahogy Daphné ránézett. Semmi jót nem olvasott ki Blasie tekintetéből. – Mond…hogy nem igaz – sziszegte elvegő után zihálva Daphné. – Mond, hogy hazudozik ez a hülye picsa! – emelte meg a hangját egyre erőteljesebben Daphné. – Mond hogy nem voltál képes lefeküdni a húgommal! A saját húgommal! Mond hogy nem igaz! – toporzékolt magából kikelve Daphné.

- Daphné…ne rendezz jelenetet – szólt közbe kimért hangon Blaise s ő is felállt.

- Én ne rendezzek jelenetet? Elvetted a húgom szüzességét is te mocsok!? Mond hogy nem? – támadt neki Daphné.

- Daphné ne kérj arra hogy hazudjak – mondta felvett nyugodtsággal Blaise.

- Szóval igaz, ugye? Igaz! Megdugtad a húgomat Bravo!  - túrt a hajába idegesen Daphné. – Miért? Miért tetted? Tudod, hogy ez mindennél jobban fáj! Mindennél? – rontott Blaisenek Daphné.

- Mit vagy úgy fennakadva? Együtt voltam Beatricével meg Solange-al is meg mit tudom én még kikkel mégsem rendeztél ekkora hisztit. Ez is ugyanolyan mint a többi – nézett bocsánatkérően Astoriára. De a lányt most Blaise szavai érdekelték a legkevésbé. Mindkét Greegrass csak sírt. Astoria azért, hogy Daphné veszekszik rá. Daphné dühében.

- Éppen ezért! Tudod, hogy senkire sem vagyok olyan féltékeny mint rá! Mert szőke! Mert olyan mint én! Mert ő az egyetlen akire azt érzem, hogy veszélyes rám nézve, mert úgy érezm ő az egyetlen aki közénk ékelődhet! Hogy ő az egyetlen aki tényleg elvehet téged tőlem! Mert… - Daphné dühösen takarta el az arcát ahogy felsírt. – mert…Astoria jobb nálam! – Blaise vigasztalón próbálta átölelni, de Daphné ellökte.

- Ereszz! Megcsaltál a saját húgommal, hogy voltál képes erre? Tényleg ennyire csak a farkad irányít? – nézett rá értetlenül Daphné. – Rendszeresen kefélsz a hátam mögött a húgommal? – kérdezte szitkozódva Daphné. Blaise elzárkózott a felelettől. Daphné Astoriának rontott, s tépve a szép sima szőke hajat maga felé rántotta a lányt, hogy az arcát felé fordítsa. Astoria vörös arccal, könnyes szemekkel nézeett a nővérére. – Válaszolj! – sziszegte a húga arcába Daphné.

- Néhányszor. De…karácsony óta nem tényleg nem… - sírta Astoria.  Blaise tehetetlenül nézte ahogy a két Greengrass lány összeugrik miatta.

- Milyen alattomos szeretők is vagytok! – nézett Daphné hol az egyikre, hogy a másikra. – Látni se bírlak egyikőtöket sem. Mindketten a lehető legnagyobb fájdalmat okoztátok nekem. Remélem élvezeteteket lelitek benne! Úgysem kértétek ki hozzá az engedélyem, akkor tessék! Csináljátok csak! Remélem, a húgom karjaiban döglesz meg még a csúcs előtt! – lökte Astoriát Blaisehez Daphné, s felsietett a lányhálóba. Döngve csapódott fent az ajtó. Némaság ereszkedett a klubhelyiségre. Mindenkiben benn rekedt a szó. Astoria megszeppenve bújt Blaise mellkasához.  Blaise nagyot fújtatott. Lebuktak. Egyetlen elkapott tekintet miatt? Hogy Astorián felejtette most Blaise a szemét. Na persze ne múgy néztek már egymásra, mint akik nem éltek át együtt intimebb dolgokat. S Daphné azonnal kiszimatolta. Draco kikerekedett szemmel meredt a szőke hajú síró lányra. Hát éppen ő előtte véletlen sem csapódott le, hogy bármi lenne Blaise és Astoria közt. Sőt, igazán Milly megrökönyödött pillantásán sem azt látta, hogy a lányok tisztában lennének ezzel. Pansy a szoknyája szélét babrálta. Nem nézett senkire. Már hetek óta nyugtatók nélkül él. S meglepően nagy önmérsékletet gyakorol. Draco elismerte, hogy bár Pansy egyáltalán nem néz ki jobban, nem szedett vissza az levesztett kilóiból, ugyanolyan kialvatlan és beteges. Pansy végülis kiegyensúlyozottnak tűnt. Draco bármiben fogadott volna, hogy Blaise alaposan lelki beszélgetések alatt ápolgatja Pansy hangulatvilágát. Vajon csak a hangulatát? Bár Pansyról el sem tudná képzelni, hogy Blaise-el komolyabb tettekre is merészkedjen. Daphné mégiscsak a barátnője. Blaise a fogát szívta. Astoria elkotyogta magát. S ezzel borult a bili. Blaise tudta jól, a legdurvábbal sértette meg Daphnét most. Daphnénak a kezdetek kezdetétől érzékeny pontja volt a húga. S Blaise egyszerűen nem tudta fékezni magát. Tetszett neki Astoria. Mert szőke volt. Daphné szőke kivitelben. Kíváncsi volt, milyen ezzel a lánnyal. S valóban…mindkét Greengrass lány szüzessége az övé lett. Talán tényleg durva húzás volt ez tőle. Daphné hitte ,hoyg ez a kiváltság egyedül az övé. Az első élmény Blaise-el. Erre Astoria ezt is elvette tőle. Fogalma sem volt, hogy mire vezet most ez. Mekkora áldozatot és veszteséget eredményez Astoria őszinteségi rohama. De Blaise sejtette, hogy neki ebből nem sok köszönete lesz. Draco meg kimodnhatatlanul örült ,hogy neki legalább szeptember óta egyáltalán nincsenek szerelmi ügyei. Mennyi fáradtságtól is kímélte meg magát. Sőt most hogy Pansy állapota kiegyensúlyozottnak ítélhető Draco mellkasáról egy nagy kő esett le. Legalább ezt az epizódot lezárhatja most már az életében. Pansy is éli a maga életét, ahogy Draco is. Ez így van rendjén.