Az egész mardekáros évfolyam mugliismeret órai mély rezignáltságban ült. Idén úgy tűnt maradéktalanul bepótolhatják mugliismeretbeli hiányosságaikat, akár akarják akár nem. Alecto Carrow szokásos óra eleji sorakoztatása és szabályismertetése után már a padban ásítozva Draco csak arra várt, hogy kicsengessenek. Őt legfelsőbb parancsra sem tudnák már arra utasítani, hogy érdekelje bármi is, ami ehhez a Nagyúr féle rendszerhez tartozik. Mindegy neki mi történik csak hagyják békében. Alecto Carrow szavajárását pedig már mindenki ismerte. A leggyakoribb feltett kérdéseire a váalsz pedig egyértelmű volt:

-         Természet ellen való! – a csoport már kórusban képes volt ezt ismételgetni, s közben Draco és Blaise összevillantották a tekintetüket. A legélénkebb jegyzetelő továbbra is Pansy maradt. Élen járt a jegyzetgyártásban. Úgy röpködött a pennája a papiros felett mintha nem is a keze irányítaná, hanem Alecto Carrow gondolatai. Sally-Anne az ablakon bámészkodott ki a Roxforti tájra, s időnként nagy narancssárga gömböt fújt a rágójából, amig Alecto Carrow a statisztikái közt böngészett. Pansyt mindenki zavarta a jegyzetelésben úgyhogy egyedül ült a legelső padban. Alecto Carrow tekintete időnként megakadt Pansy szép csillogású kísérőgyűrűjén, de egyetlen szóval sem reagált rá. Milly és Daphné számmisztikai jóslás-játékokkal szórakoztak az utolsó padban. Blaise a pad alatt olvasta A vizsgálat módszerei című gyógyítói kötetet. Draco oldalba bökte.

-         Mizu? – rántotta fel egyik szemöldökét futólag Blaise, s Dracóra villantotta a szemét.

-         Ez most minek neked? – kérdezte Draco ásítva.

-         Mert gyakorlati felvételi is lesz – rágta  szája szélét Blaise. – Bár fogalmam nincs honnan szedik, hogy van gyakorlatom, amikor most akarom megtanulni náluk a gyógyítás alapjait – bosszankodott Blaise. – Egyébként tudom mire megy ki az egész. Hogy csak a Mungós lezsírozottak lehessenek gyógyítók. Vagyis azok akiknek már eleve a családjában is valaki gyógyító volt. Így csak egy szűk réteg kiváltságává válik a gyógyítói pálya.

-         Ez neked nem túl bíztató igaz? – nézett együttérzően Blaisere.

-         Csak arra bíztat, hogy még ennél is többet kell tanulnom – hajtotta le a fejét Blaise, hogy ismét a pad alatt olvasgasson. Alecto Carrow szünetet tartott a mondanivalójában.

-         Valaki átszaladna a sötét varázslatok terembe Amycushoz!? – nézett körbe a teremben ülőkön Alecto. Három fiú is egyszerre ugrott fel. Draco, Blaise és Nott. Crak és Monstro nem csak szellemi tunyaságról, de testiről is éppen egyforma mértékben beszélhetett, de a fiúk maguktól értetődőnek vették, hogy ne a lányok fáradjanak a folyosók és lépcsők megmászásával. A lányok leeresztették a szemhéjukat, ahogy a fiúk azonnali udvariasságukkal lehengerelték nem csak Alecto Carrowt, de őket is. – Ó, akkor talán…Nott menj csak te! Úgyis ott vagy szélen! – döntött gyorsan Alecto, a fiúk odabiccentettek Nottnak mintegy köszönetképpen, hogy helyettük fárad, s Draco és Blaise is visszaereszkedtek a helyükre. Alecto Carrow csendesen végignézett a kivétel nélkül jól nevelt aranyvérű társaságon. Amióta Blaise belevetette magát a gyógyítói felvételi vizsgákra való felkészülésbe minden mugliismeret óra teljesen zavartalanul folyt le. Visszatért Nott egy borítékkal és átnyújtotta a tanárnőnek. A csoport csendesen figyelte, ahogy Alecto Carrow széthajtja a borítékot és ahogy átfutja a sorokat, már bólogat.

-         Ó igen, majdnem elfelejtettem! Látom most érkezett az időpont is – nézett fel Alecto Carrow. – A csoport holnap egészségügyi vizsgálaton vesz részt a Szent Mungó kórházban. Hasonlóan mint az RBF vizsgáitok előtt, most a RAVASZ-ok előtt is.

-         AZ aranyvérvizsgálat is benne lesz a vizsgálatban? – kérdezte szemtelenül Blaise, összecsapva a pad alatt a könyvét.

-         A vizsgálatok nem nekünk, vagy a minisztériumnak kellenek, hanem a fogadó intézményeknek, hogy biztosan egészségileg is alkalmas felvételizőket vehessenek fel. Gondolom érthető, hogy aurornak csak jó idegzetű és fizikumú tanuló jelentkezhet és így tovább – magyarázta Alecto nem tetszően Blaisere villantva sötét szemeit. – Ezt a vizsgálatsorozatot évekkel ezelőtt is kötelező volt a végzősöknek megcsinálni. Semmi köze az új rendszerhez, ha ez megnyugtatja Zabini.

-         Megnyugtat, legalább egy úttal a felvételi lapomat is leadhatom – felelte rá összepréselve az ajkait Blaise.

A hetedéves mardekárosok az elfüggönyözhető fülkében húzódtak meg a klubhelyiségben. Nem volt igazán jó érzés végzősnek lenni a Roxfortban, mert mindent olyan szomorúvá tett. Draco igazán nem tudta kiélvezni a griffendélesek, sárvérűek nélküli világot itt az iskolában. Mert valahogy minden lényegtelenné vált. Nem számított már semmi. Csak Pansy. Fogalma sem volt, hogy a gondolatai mikor változtak meg ilyen erős mértékben, de valahogy minden olyan sivár lett volna Pansy nélkül. Draco legalábbis ezt érezte. Nem számított, hogy hogy állnak a jegyei, hogy ki a házvezető, hogy a Malfoy-kúrián maga a Nagyúr vendégeskedik, sőt basáskodik, hogy Piton az igazgatója, hogy az aranyvérűek társadalma épül odakint a Roxfort falain kívül. Minden lényegtelen és másodrendű lett. Az egyetlen dolog, ami fontos az Pansy, s a kettejük kapcsolata. Draco maga is úgy érezte egy képzeletbeli világban él. Kizár mindent maga körül, a politikát, a halálfalókat mindent. Csak egyedül a kábulatból a valósághoz kötő egyetlen érintés maradt meg és állandósult. Pansy tarkójának a cirógatása. Draco egész délutánokat ennek a látszólag teljesen értelmetlen feladatnak tudott szentelni. Lapos, álmosan pislogó szürke szemekkel figyelte a lehajtott tarkó ívét, miközben mellette Pansy a kedvenc regényeit olvasta. Az ölében Karmillával, s tűrve Draco megállíthatatlan szüntelen simogató ujjait. Draco pedig minden idegszálával a selymes bőr tapintását érzékelte. Ujjbegyén a barázdák akadozva csúsztak Pansy tarkóján. Egymás mellett ültek a bőrkanapén, Draco a kanapé támlájára tett karral, Pansy tarkóját birizgálva meredt a kandalló tüzébe, vagy figyelte Pansy alkatát a fényben, Karmilla időnként átmászott Dracóhoz, majd vissza, letelepedett kettejük közé, nyalogatta magát, Draco legalább annyira le tudta kötni magát Pansy tarkójának érintésével, mint Karmilla magát a cicamosdással. Kellett ez a biztonságot adó érintés, az érintés, ami olyan bizalmas volt, ami kifejezte, hogy én is itt vagyok és gondolok rád. Pansy időnként oldalt nézett, s rámosolygott Dracóra, majd ismét elmerült a lapok között. Megszűnt minden más körülöttük. Pansy teljesen megbabonázva tűrte Draco cirógatását, amitől mindketten kiléptek ebből a világból, azáltal, hogy Draco érintésének bizalmassága szinte kivonta őket a közösségből. Legalább olyan komoly természetű volt kettejük jegyben járása, mint maga egy házasság. Draco is gyanította, hogy az eljegyzés óta még megállapodottabbak lettek. Daphné és Blaise jelentkezési lapjaikat töltögették az íróasztaloknál. Csak az ő párosukat hozta lázba a RAVASZ- és a továbbtanulási őrület. De ez inkább csak feszültség volt közöttük, mint közös pont. Blaise idén elviselhetetlenségig merült a numerológia, gyógynövénytan, bájitaltan tanulmányokba és gyógyítói köteteket olvasott szüntelen. Nem lehetett hozzá szólni, mert azonnal egy ideges hajtúrással jelezte, hogy éppen nagyon fontos dologban zavarták meg.  Ahogy közeledett a RAVASZ és a gyógyítói felvételi időpontja Blaise könnyed stílusát is úgy fújta el a szél. Ingerlékeny volt, Daphnét is inkább kerülte. Daphné pedig lebiggyesztett ajkakkal, de számmísztika-képletekkel bekucorgott ilyenkor a fotelba. Feltűnően nagy és mély volt a csend. Draco és Pansy hallgatag kábulatban, Blaise és Daphné kényszertanulás alatt. A többiek pedig a nagy négyes nélkül sosem vitték igazán a szót. Minden délután itt kötöttek ki, szótlanul üldögélve. Most megváltozott a felállás. Ha veszekedés volt az többnyire Blaisetől és Daphnétól eredt. Kettejük huzavonájától volt hangos a klubhelyiség, de Blaise arra sem vette a fáradtságot, hogy veszekedjen a lánnyal. Egyszerűen belebújt valamelyik könyvébe és egyértelműen jelezte, hogy számára megszűnt a külvilág ne is számítsanak rá, hogy reagál bármire is. Daphné a lábait maga alá húzva időnként hideg pillantásokat küldött Blaise felé, de végül ő is dühből belemerült a tanulásba.  Milly és a Crak Monstro páros pedig csendesen nassoltak.  Szívük szerint kihagytak volna egy újabb gyógyítói vizsgálatot, ezekben az időkben sosem jelent semmi jót, ha nagyon kutakodnak és szaglásznak valami miatt. Sosem lehet tudni. De ami kötelező az alól nem vonhatják ki magukat.

Blaise előrefutott a Szent Mungóba az igazgatási osztályra, hogy leadja a jelentkezési lapjait. Az emeleten szinte Pye karjaiba szaladt.

-         Blaise! Csináljunk egy előfelvételit mit szólsz hozzá? – kacsintott Pye megcsapkodva a fiú vállát.

-         Máris? Huh! Nem biztos ,hogy a gyakorlatból minden menne – vakargatta a tarkóját Blaise.

-         Senkinek se megy! De levizsgáztatlak, most az évfolyamodnál a rutinvizsgálatokon, és akkor meg is vagyunk – húzta maga után a fiút Pye.

-         Tessék a régi kartotékok! – nyomta Blaise karjába a kartondobozt Pye. – Lányokkal kezdjük! – nézett fel Pye várakozón Blaisere. Blaise fáziskéséssel kapcsolt.

-         Aha, ok, hívom – nyögte Blaise, s gyorsan hátratúrta a haját. – Milly gyere! – szólt ki Blaise. Pye Millyn mutatta be a vizsgálat menetét, s Blaise pontosan leutánozta, majd Traceyn Blaise már egyedül végezte el a vizsgálatokat. Mély levegőt vett, amikor a következő lány lépett a vizsgálóba.

-         Vetkőzz le! – húzta rá Daphnéra az öltöző függönyét ingerlékenyen.

-         Nem otthon vagyunk, mit képzelsz? – csattant Daphné hevesen, s ellenkezően felrántva a függönyt.

-         Csak alsónemű maradhat – nézett rá rezzenéstelenül Blaise.

-         Mi? – vonta össze fekete szemöldökét Daphné szikrázó smaragdszemekkel.

-         Jól hallottad! Igyekezz! – mordult Blaise, s egyetlen mozdulattal elhúzta a függönyt. Pye rávigyorgott Blaisere, de Blaise csak feszülten dobolt a vizsgálóasztalon. Neki sem szokványos, hogy Daphnét gyógyítói szemszögből tapogassa, fogalma sem volt, hogy fog ez most menni.  Halk suhogások a fehér függöny mögött. A függönykarikák élesen csapódtak, ahogy Daphné szétcsapta a függönyt. Blaise felnézett. Pye is dohogott egyet a látványra. Tökéletes külső, a legszebb női test. A két férfi egy pillanatra teljesen ledermedt. Csak meredtek a vállra omló fekete dús hajra, a gyöngyházfény nőiesen puha idomokra Daphné formás lábai fekete harisnyában.

-         Ez mi? Vedd le a harisnyát is! – küldte vissza Blaise rekedt hangon.

-         Nem! – dühöngte Daphné éjfekete hajába túrva.

-         Daphné idő van, és Pansy szétrágja a körmét odakint – sürgette Blaise.

-         Ó igen, tényleg hiszen neked semmit sem jelent. Elvégre az egész évfolyamot meghúztad, ismered mindet bugyi nélkül is – csattant hevesen Daphné

-         Így van téged is szóval leveheted akár azt is – sziszegte rá Blaise.

-         Nem, én nem akarom, ne itt… - kapkodta a szemét Daphné a vizsgáló erős fényében. Túl sok a fény, neki ez sok. Nem akar szinte teljesen meztelenül állni Blaise előtt egy orvosi vizsgáló kellős közepén, ahol a fiú tüzetesen végigmérheti minden porcikáját teljesen megendegetten.

-         Nem akarom hogy megvizsgálj, szeretném ha Pye csinálná – zihálta Daphné idegesen.

-         Mert mi bajod azzal ,ha én vizsgállak? Jesszusom az ágyban nem zavar ha a lábad közé nyúlok, de a vizsgálóasztalon már nem fekszel elém? – nevetett hisztérikusan Blaise.

-         Blaise ez annyira kínos! – sziszegte idegesen Daphné.

-         Nekem viszont ez a gyakorlati elővizsgám szóval légy szíves ne rendezz jelenetet, hanem menj és vedd le a harisnyádat. Ez fontos nekem Daphné – súgta Blaise sürgetően kérlelőn a lányra nézve. Daphné lehunyta a szemét mielőtt elfutja a könny, s elrántotta a függönyt. Majdnem szétszaggatta a finom fekete anyagot, ahogy lerántotta a lábáról. Mezítláb lépett ki újra.

-         Ígérem igyekszem csak gyógyítóként nézni rád – súgta mosolyogva Blaise.

-         Igen, pont ezt nem akarom – dünnyögte vissza Daphné.

-         Feküdj fel a vizsgálóasztalra – utasította Blaise. Daphné hanyattfeküdt a hideg bőr asztalon. Nézte a mennyezetet a feje felett. A látóterébe villant Blaise arca. Érezte, ahogy meleg tenyere a bőréhez ér. Lágy volt a tapintása. – Lazítsd el, ha feszíted az fájdalmasabb – rázta meg finoman Daphné hasát Blaise. Az izmok lassan ernyedtek el az érintése alatt.  Daphné mély levegőt vett, s engedelmesen ellazította az izmait. Blaise tapintó érintése szinte csak simogatás volt. Végigtapintotta Daphné hasát, kutató ujjai átfutottak a selymes bőrön. tenyerét egy pillanatra Daphné térdére tette. Mutatóujját végighúzta a vékony fehér csíkon a térd vonalán. Daphné szívta az ajkait, ahogy összeszorította a szemhéját.

-         Végeztünk felállhatnék most már? – kérdezte ingerülten Daphné.

-         Igen leszállhatsz a vizsgálóasztalról – találkozott suhanón a tekintetük. Blaise ujjai áttapintották a gerinc vonalát, futó pillantással a mezítláb a talajon tipegő Daphné lábára nézett. – Teljes talppal állj! – szólt futólag, miközben a kartonlapon jelölgette az eredményeket. Daphné a kövezetre eresztette a sarkát.

-         Gyűlöllek ezért! – sziszegte neki Daphné, hogy csak Blaise hallja.

-         Nem én tehetek róla, ha lúdtalpas vagy – vágta rá rezzenés nélkül Blaise.

-         Holnap feladom a jelentkezési lapot a Gringottsba – vágott vissza hidegen Daphné.

-         Nem érdekel hogy mit csinálsz – lépett Daphné háta mögé Blaise, s a nyakáról a füléhez igazgatta a sztetoszkópot.

-         Nem úgy tűnt – csapta hátra a haját Daphné ahogy oldalt fordult ,hogy szeme sarkából lássa Blaise. Hajával szembe csapta a fiút.

-         Mély levegőt! – szólt rá Blaise.

-         Nem azért csinálod ezeket, hogy megnézd alkalmas vagyok-e oda? – kérdezett rá szemöldökét megemelve Daphné, majd nagyot lélegzett.

-         Ahhoz talán egy alapos hüvelyvizsgálatot kéne végeznem – felelte fagyosan Blaise.

-         De szemét vagy! – szorult ökölbe Daphné keze.

-         Levegőt! – szólt rá barátságtalanul Blaise. Dahpné dühösen vette a levegőt. Pye is ellenőrizte Blaise feljegyzéseit, ránézett a törzslapra és biccentett.

-         Miért nem személyesen viszed el a jelentkezési lapod, hogy nagyobb benyomást tehess?  - kérdezte szemtelenül Blaise.

-         Felöltözhetek már végre? – nézett sötéten a fiúra Daphné.

-         Igen, öltözz – fordult el Blaise, s a füles törzslapot visszadobta a kartonba Tracey dossziéja mögé.