Blaise a pad alatt óvatosan lapozott. Titokban tanult a gyógyítói vizsgáira, most már minden órán. Nem voltak ez alól kivételek a Carrow testvérek sem. Alecto Carrow fekete haját a hátára igazgatta, ahogy az íróasztalához ült.

-         Mint hetedévesek bizonyára tudjátok, hogy RAVASZ vizsgákat idén májusban teszitek le. Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy Mugliismeretből és Sötét varázslatokból minden hetedévesnek kötelező RAVASZ-vizsgát tennie. Ezen kívül, amely tárgyakból RAVASZ-vizsgákat kívántok tenni azt ezen a pergamenen jelöljétek be, amit most körbeadok nektek – indította el a lapot Tracey padjánál a boszorkány. – A végzősbál május kilencedikén kerül megrendezésre. A dísztalárjaitok már megérkeztek az iskolába, de még nem osztottuk ki, mert a ma ebéd utáni fényképezésnél kapjátok meg. Kérdés van? – nézett körbe Alecto Carrow.

-         Igen tanárnő… - dőlt előre a padban Blaise.

-         Igen tudom Zabini, Perselus Piton igazgató úr már figyelmeztetett a RAVASZ-vizsgáit illetően. Jeleztem a minisztériumi vizsgabizottságnak az eseti egyediséget ne aggódjon. Egyéb kérdés? – fordult körbe. Senki sem jelentkezett. – Ne feledjék, ebéd után dísztaláros fényképezés, a bájitaltanterembe menjenek! – engedte el őket az óra végeztével. A hetedévesek kitódultak az ajtón. Blaise hóna alá csapva a gyógynövénytan-képes lexikont.

-         Jaj ez a fényképezkedés! – siránkozott Milly. – Nem szeretem igazán a fényképeket. Nem tetszem magamnak rajtuk – panaszkodta Milly.

-         Nem csak magadnak másnak sem – gonoszkodott Draco.

-         Draco, az unokanővéredről beszélsz! – szidta meg Pansy.

-         Rád is ezt mondanám bármikor – felelte vissza Draco.

-         Ó hogy akadna a torkodon a szó – sziszegte Pansy. Draco vihogva félrenyelt, s most köhögve kapkodott levegő után. – Bár minden átkom így fogna – sóhajtott fel álmodozón Pansy. – Na fejezd már be Draco! – nézett rá vissza Pansy. Draco vihogva támaszkodott meg a pinceterem előtt a falnál, s Pansy, a mellkasára tette a tenyerét.

A lányok izgatottan suhogtak báli egyenruhájukban, mindenkinek fekete ejtett muszlinanyag borult a vállára, ez csavarodott előre a dekoltázs vonalára, s hasonlóan fekete muszlin simult a derekukra. A fenyőzöld szaténanyag valóban úgy simult mindenkire, mintha rájuk öntötték volna. A fényképész már igazgatta is a sorokat.

- Akkor páronként álljatok be először – igazította meg a lányok muszlinos masniját, az uszályokat. – A magasságnál most a fiúk magassága legyen az irányjelző ha kérhetném. A két legmagasabbat ide középre – Draco és Nott beálltak egymás mellé. – Igen, akkor a következőt ide – húzta Draco másik oldalára Monstrót a fényképész. – A két legalacsonyabb pedig a két szélére – mutatott Blaise-nek és Craknak. Crak kapkodva Monstró mellé állt, így Nott másik oldalára szélre került Blaise. – Lányok most álljatok be a párotokhoz! – Sally-anne, Milly, Pansy, Tracey és Daphné besorakoztak egymás mellé a fiúk elé. – Igen így, kérek egy fél fordulatot jobb vállal felém, és jobb lábbal kilépve. A fiúk pedig a bal kezüket tegyék a lányok csípőjére. Így igen. Hagyjunk egy kis teret egymás mellett. Először egy komoly tekintetet kérek. Figyelem. Rámnéz! Három, kettő, egy! – élesen csattant a fény és a pukkanás kíséretében a fényképező. – Jó most, mosolyt kérek! Ide figyel! Három, kettő, egy! – újabb csattanás. – Akkor páronként is készítünk itt képeket! Gyorsan, gyorsan! Már jöhet is az első páros! – Végeláthatatlan fényképezési sorozat vette kezdetét. Draco el sem hitte, hogy kemény két órán át pózoltak, a hivatalos beállításoknak megfelelően. Csupa hetedéves, végzős, komoly hangvételű kép. A tíz mardekárosról. Páronként, egyénenként, Közelebbről távolabbról, Pansy csípőjére tett kézzel, padban ülve, pálcát leengedve, Pansyval egymásba karolva, egyedül, komolyan, mosolyogva, félmosollyal, elgondolkodva, mindenféle szögbe tartott fejjel, vállal, csípővel, lábbal. Kiborító volt. S mindezt elismételni a nagyteremben, a Roxfort bejáratánál, a mardekár klubhelyiségben, a Roxfort parkjában, a könyvtárban. Közel ötven kép készült minden végzősről. Dracónak pedig igazán csak három kedvence volt az egész sorozatból. Egy, amin Pansyval ketten voltak, a Roxfort parkban, háttérben a sulival, és a beállítás szerint Pansy vállal a mellkasának dől, s a tenyerét belehelyezi Draco tenyerébe, s enyhén összeérintik a fejüket. A másik a hivatalos tizes képe, amit minden mardekáros nagyon dicsért. Nagyon felnőttesek és komolyak voltak rajta mind a tizen. Hivatalosan. Végzősen. Olyan igazi búcsúkép. Összkép az évfolyamról. S nagyon jól sikerült felvétel lett.  A harmadik pedig egy négyes kép, amit Blaise-ékkel közösen kértek. A mardekár klubhelyiség bőrkanapéján ülő lányok felett állt Blaise-el. S az egész kép annyira rafinált volt ,hogy alig észrevehetően de megvolt az érintés a négyes között. Ebből is készült egy hivatalosabb és egy könnyedebb kép is. És mindezek ismételve, pergamennel, pezsgővel, pálcával a kezükben. A Blaise-es négyes képen is mind a négyen pezsgőspohárral a kezükben, olyan elgondolkodóan végzős komoly tekintettel néznek mind a négyen a lencsébe. Nagyon jól sikerült kép lett. És az egész sorozat egy kisebb vagyonba került.  Blaise és Daphné azonnal képet cseréltek egymásról is, amin egyedül voltak, pedig legalább két tucat páros képük is volt.  Blaise-ék kegyetlenül sokat fizettek, mert extra kívánságaik is voltak. A prefektusi fürdőjelenetek, hálótermi képek, amikben semelyik másik páros nem vett részt, és Blaise is csak egyetlen egyet mutatott meg a prefektusi fürdősből, amin Daphné palackzöld törülközőt maga köré tekerve oldalra hajtott fejjel, a mosdókagylóra támaszkodik, mint aki készül talán felrugaszkodni a mosdókagylóra, vagy beleülni? És a fekete tincsek mögül csábítóan kivillan a smaragd szempár, s a tükörben mögötte, Blaise közeledik és szerencsére nem látszik, hogy éppen van-e rajta alul valami vagy sem. Nagyon ütős kép. És Blaise bevallása szerint ez a legszalonképesebb.  Blaise-ék csaknem vacsorára végeztek a képekkel. Addigra már mindenki átöltözött a mardekáros egyenruhába. S mindenki lapozgathatta a saját mardekárcímeres, ’98-as sötétzöld bőrkötéses végzős fotóalbumát. Blaise-éknek így kettő is volt. Egy vörös borítós, amiben a különképeik voltak, és a zöld, a hivatalos sorozatból. Az alsóbb évesek mohón kaptak a képsorozatokra, s akitől csak tudták elkérték, hogy végignézzék, milyen képek is készülnek ilyenkor a végzősökről. Draco inkább csak fáradt volt. A vacsoraasztalnál szótlanul ült a többiek között. Pansy is csendesebb volt a szokottnál. Talán rajta jobban is látszott, hogy kifárasztotta a pózolgatás. Milly borzadva lapozgatta a fényképalbumját. Sehol sem volt elégedett magával. Daphné és Blaise pedig le sem hozták a két külön fotóalbumot. A vacsoránál mégiscsak megbotránkozást keltett volna, egy ilyen jellegű fotósorozat.

- Fiúk lányok! Ne feledjétek, hogy ezekből a képekből kell választanotok, a végzős bálon ugyanis legszebb pár választás lesz! És a végzősképekből folyamatos kivetítés lesz a nagyterem egyik falán. Csak hetedévesek és tanáraik szavazhatnak a bálon, hogy megválasszák az idei bál legszebb párját!  - Lépett hozzájuk a tanári asztaltól Lumpsluck professzor. – A képeket nekem kell leadni, a szavazás pedig  a bál estéjén kezdődik. - Draco kihúzta azt a kedvenc képet amin Pansyval van a Roxfort parkjában, s oda is nyújtotta a professzornak.

- Ne nevezzünk! – intette le pirulva Pansy.

- Már dehogyisnem, mindenki nevez – villantotta rá a fogsorát Draco. Blaise és Daphné is hevesen keresgélni kezdtek, hogy melyik a legjobb képük. Ami egyenesen vitázásba csapott át. Azonban senki sem jelentkezett döntőbírónak közéjük.

- Fogalmam sincs melyiket válasszam! Mindegyiken annyira jól nézünk ki – lapozgatta a fényképalbumot előre-hátra Blaise.

- Nem is vagytok elszállva magatoktól – jegyezte meg Pansy epésen.

- Nálunk bárki jobban néz ki – pukkantott egy nagyot a rágójával unottan Sally-Anne. – Crak szinte mindegyiken bepislog, mint aki alszik, vagy beállított még éjfél előtt.

- Te étkezés közben is rágózol? – sandított rá nemtetszően Blaise.

- Öhm, hát aham – rágta jóízűen a rágót Sally-Anne.

- Alvás közben is? – kérdezte a lányokat.

- Mert nem tudod Blaise szívem? – kérdezte Daphné kíméletlen mosollyal.

- Nem, azon az éjszakán nem aludtunk, ugye Sally – kacsintott át Blaise a lányra.

- Nem vagyunk kíváncsiak a részletekre – húzta fel az orrát Daphné, s rábökött az egyik közös képükre. – Ez maradjon! – Blaise beleegyezően biccentett, s Daphné átnyújtotta a képet az asztal felett Lumpsluck professzornak. Amint begyűjtötte az öt képet a házvezetőtanár, elégedetten vissza is vonult a tanári asztalhoz falatozni. Részéről az egész végzősbál letudva. Most már elmerülhet a mézbora ízvilágában.

- Állítólag megint Walpurgis Lányai jönnek! – mosolygott Daphné önfeledten. – Végigtombolom az egész végzősbált! – dobta hátra a haját lelkesen.

- Addig ki kell még pihenni ezt a borzalmas fényképezést – mozgatta meg a hátát fájósan Draco.

- Nem fog ártani, hogy jó alaposan leisszuk magunkat még a RAVASZ-ok előtt. Már alig várom – jegyezte meg elégedetten Blaise is.

- Szerintem ez is olyan szomorú. Hogy utoljára mulatunk együtt, utoljára látjuk így együtt egy ünnepségen a tanárainkat, velünk ünnepelni, teljesen lehangoló lesz az egész – ingatta a fejét szomorúan Milly.

- Ami jár az jár. Most vagyunk végzősök. Ehhez a bál is hozzátartozik – zárta le komoran Pansy. – Na én megyek, átnézem még a mágiatöri utolsó fejezetét. Draco maradsz? – fordult felé Pansy.

- Nem, én is megyek, elég volt a mai napból, csak ágyba akarok zuhanni és kész – emelkedett meg Draco is az asztaltól.

- Akkor mi folytatjuk a prefektusi fürdőben amit elkezdtünk, mit szólsz hozzá Cicám? – kacsintott Blaise a lányra.

- Nem kellene számmisztikát tanulnunk? – kérdezett vissza Daphné fagyosan.

- De azt is, majd utána – húzta magával a lányt Blaise.