-         Diamond! – hallatszott az apja dühös kiáltása a villában. Az egész épület zengett a férfi hangjától. – Ide gyere elém, apádnak beszéde van veled kisasszony! – csattant Blaise hangja a folyosón.

-         Igen apa? – nézte nagy ártatlan szemekkel Dee az apját.

-         Ne…ne nézz ilyen ártatlan szemekkel! – ingatta a mutatóujját az apja. Halálsápadt volt. Kidülledt szemeiben valami különös fénnyel.- mi ez? Mi a fene ez! – mutatott a gobelin felé Blaise.

-         Micsoda apa? – nézte a szép tájképet Diamond.

-         Hol van? Hol van innen az unikornis? – lépett a falhoz Blaise, s megtapogatta még egyszer a gobelint. Amikor ma délelőtt meglátta. Azt hitte…rosszul lát. A gonosz Malfoy taktika. AZ unikornis nem legelészik már ott a falikárpiton.

-         Hát honnan tudjam, hogy hol van, mit gondolsz odakötöttem? – nézte értetlenül az apját Dee.

-         Téged kellett volna ide bezárni a szobádba. Tizenöt éves vagy! – hördült Blaise még mindig végigmérve a lányát. Semmi változás. És mégis. Az unikornis már nincs a gobelinen. Fájt. Nagyon fájt. Szörnyen. Érezte a tompa sajgást a mellkasában. Ez most szíven ütötte.

-         Mindjárt tizenhat – morogta Dee.

-         Teljesen mindegy! Nagyon fiatal vagy! Ki volt az? Ki volt az? – követelődzött dühösen le fel rohangálva a szobában Blaise.

-         Kicsoda? – nézte totál értetlenül az apját Diamond.

-         Aki…ezt tette! – mutatott a gobelinre Blaise.

-         Aki ellopta az unikornisomat? – forgatta meg a szemét Diamond, furcsállva apja viselkedését.

-         Nem, hanem akivel lefeküdtél! – sziszegte rá az apja. – Remélem a nevét legalább tudod vagy azt sem?

-         De apa! – vörösödött el Dee. – Honnan…tudod?

-         Szóval igaz! Szóval mégis igaz! – csapott le szinte őrjöngve Blaise. – Te jó ég! A lányom! Nem hiszem el! – túrta  a haját idegesen Blaise. – A lányom…lefeküdt valakivel, ezt nem bírom ki ezt nem! Megtébolyodok! Ki volt az? Az a táncos? A koreográfus? Már elég rég néztem be a szobádba, mostanában annyi dolgom volt. Mikor történt? Ki az?

-         Apa ez nem hiszem, hogy rád…tartozik… - mormolta Dee.

-         Nagyonis hogy rámtartozik kisasszony. Nem vagy nagykorú az én apai nevelésem alatt állsz és ki engedte meg neked, hogy bárkivel is összefeküdj!

-         Apa ! – hördült Dee.

-         Blaise, kérlek nyugodj le! – lépett be a szobába Daphné.

-         Hogy, hogy nyugodnék le! Amikor valami hülyegyerek rámászott a lányomra az én kislányomra! – járkált le fel idegesen Blaise.

-         Blaise mi hány évesek voltunk… - emlékeztette Daphné.

-         Az más, az más… - hadonászott blaise.

-         Egyáltalán nem más – rázta a fejét Daphné.

-         Tudtam ,hogy ez a táncosdi semmi jóval nem kecsegtet – morogta Blaise. – Diamond! – dühöngte a lányára Blaise. – Ki sem teheted a nyáron a lábad a birtokról! Megértetted?

-         Igen apa – vágta rá Dee rezzenéstelenül. – Azért látogatókat fogadhatok igaz?

-         Azt még meggondolom. – ingatta a fejét Blaise.

-         Mert Fabian sok vizet zavarna? – nevetett Dahpné. – vagy scorpius? Hiszen évek óta barátok!

-         Ühüm, hát igen…az sem tetszik nekem – vonta össze a szemöldökét Blaise.

-         Scorpiussal a világ végére is elengedném a lányom, ő egy Malfoy – paskolta meg Blaise arcát Daphné. – És én ismerem a Malfoyokat.

-         Igen…én is – húzta e la száját Blaise. – És hidd el én jobban ismerem őket. Nem tetszik nekem ez a nagy barátkozás sem közöttük. Kicsit sem gyanús…Malfoy….na igen… - hümmögte Blaise. – Ezt még meggondolom.

Scorpius hanyattvágódott a toronyszoba izzasztó hőségében. Diamond kifáradtan pihegett mellette. Scorpius zihálva nézett vissza rá. A lány bágyadtan mosolygott. Megszorították egymás kezét.

-         Ez így nem megy – fújtatta Scorpius.

-         Csináljuk valami más pózban? – kérdezte Dee.

-         Fogalmam sincs…egyébként az is a probléma, talán, hogy védekezünk. Azt hiszem így nem is fog sose sikerülni – húzta le a száját Scorpius.

-         Aham…huhát…talán megpróbálhatok feliratni fogamzásgátlót az apámmal, bár ez elég ciki lesz – fogta hátra a haját Dee.

-         Jó tégy egy próbát, és ha máshogy nem is akkor naptárazunk rendben? – nézett rá homlokráncolva Scorpius. – Már most minden megvolt. Elmondta ma varázsigét, és mégse sikerült. Biztos, hogy ez lesz a hiba.

-         Jó, figyelj, holnaptól…nem fog menni – vörösödött el Diamond.

-         Aham…jól van – pirult el Scorpius is. – akkor egy hét múlva…és akkor addigra egyeztesd a szert is.

-         Jó – bólogatott Dee. Mindketten magukra kapták a ruháikat. Scorpius még az ajtófélfának nyomta a lányt, hogy megcsókolja. – Mi tulajdonképpen mostanában mit csinálunk? – kérdezett rá elgondolkodva.

-         Hát…szexelünk – nevetett rá scorpius.

-         Aham. Nem járunk. De szexelünk. Érdekes kapcsolatunk van – jegyezte meg Dee.

-         Szerintem is – nevette el magát Scorpius.

-         Végeztetek? – nézett rájuk kiköpve a fűszálat a szájából Fabian.

-         Igen – bökte ki Dee.

-         Persze most sincs siker mi? Unom hogy én vagyok a gardedámod Dee. Miközben te végigkufircolod a nyarat – nézett borúsan a húgára Fabian. – Egy alkalomról volt szó Scorpius! Erre…ez már hanyadik! – háborgott Fabian.

-         Most mi bajod tulajdonképpen?

-         Az, hogy a tudtommal baszod a húgom az a bajom! – csattant Fabian. – Nézni sem bírom! – hagyta ott őket Fabian.

-         Apa bejöhetek? – lépett a szoknyáját gyűrögetve a dolgozószobába Dee.

-         Mondjad Dee! – lapozgatta az esettanulmányt Blaise fáradt, beesett szemekkel.

-         Szükségem lenne…fogamzásgátlóra – ejtette ki Diamond lebegő hangon. Lehunyta a szemét, ahogy kiejtette. Nem akarta látni az apja reakcióját.

-         Arról ne is álmodj – morogta Blaise, belemélyedve a papírokba. Dee egyik lábáról a másikra helyezte a súlyát.

-         Apa…tényleg…nagyon kellene – harapta be a szája szélét Diamond.

-         Egyáltalán nem kell. Tizenhat éves kis fruska vagy… - húzta el a száját Blaise.

-         Gyógyító vagy…

-         Éppen azért mert gyógyító vagyok kétszeresen is azt mondom, hogy nem. Nem kell tizenhat évesen fogamzásgátlót szedned. Amit felnőtt meglett asszonyoknak szokás felírni, akik rendszeres szexuális életet élnek – nyammogott ingerülten Blaise. – Nem járulok hozzá a te szertelen és felelőtlen szexualizálásodhoz. Fogd vissza magad! – morogta Blaise. – Igyekeztelek úgy nevelni, hogy ne az első jöttmentnek add oda magad és ne hamarkodj el semmit, de lám, kudarc volt az egész nevelésem – nézett fel sötéten a lányára.

-         Nem…az első jöttment volt apa – mondta halkan Dee, s csendesen betette maga mögött az ajtót. A szép sötét erezetű fakorláton simítva az ujjait indult vissza a szobájába. A két fiú várakozó kerek szemekkel ült az ágyán. Dee csak a fejét rázta. Scorpius és Fabian összenéztek.

-         Na mit mondtam – vágta rá Fabian.

-         A francba is! – dőlt hanyatt a lány ágyán Scorpius. Dee leereszkedett melléjük az ágyra, s egy öntöltő pennával kezdte bekarikázni a napokat.

-         Alig maradt tíz még ideálisnak tűnő nap a nyárból – mutatta Scorpiusnak a kézinaptárat Dee. Scorpius fáradtan vette ki a lány kezéből a kis aranyszámlapos bőrnaptárat. – De ha valamelyiken sikerrel járunk, akkor máris megoldódott.

-         Biztos, hogy akarod így is? – kérdezte a lány arcát fürkészve Scorpius. Dee fellebbenő szempillákkal véste a szemeit a fiúéba, s bólintott.

-         Zuhog odakint az eső – húzta el  a függönyt Fabian, s visszanézett az ágyon térdeplő húgához és a hanyattdőlt Scorpiusra. – Nem mehetünk ki a játékvárba, beázik az egész.

-         Hát ágyban még úgysem csináltuk – mosolygott rá Diamond.

-         Nem gondoljátok hogy itt a házban, amikor anya és apa is itthon van és…Dee! – borzadt el Fabian.

-         Kérlek bátyókám! – nézett rá megolvasztóan szép mosollyal Dee.

-         Nem, nem asszisztálok ehhez! – vetette ellen Fabian.

-         Muszáj! Dee mindjárt visszamegy, és ha még mindig nem tudunk kitörni az átok alól, akkor…semmit sem tehetünk… - nézett a fiúra keményen Scorpius.

-         De mégis mit akarsz tenni? – kérdezett rá Dee.

-         Ezt ne most – simította át a lány kézfejét Scorpius.

-         Nem hiszem el, hogy beleegyezek ebbe – morogta Fabian, de  kilépett a húga szobájából. Scorpius egyetlen rántással magára húzta a lányt. Ráborult a mellkasára az éjfekete haj.  Scorpius ujjai végigsimítottak a lány szép arcán, s beletúrt a selymes hajzuhatagba ahogy lehúzta a fejét, hogy megcsókolja. Diamond gyorsan oldozta ki Scorpius nadrágját, s rángatta le a fiúról. Scorpius tenyere a lány lába közé siklott, csurom nedves volt az apró alsónemű. Scorpius futó mosollyal rántotta le a lányról, s átforgatva az ágyra nyomva a lányt beléhatolt. Diamond felsóhajtott. A bő nedvességben olyan könnyedén siklott Scorpius, hogy mindketten hörögtek. Diamond kéjes sóhajtásai kísérték Scorpius minden mozdulatát. Túrta a szőke hajat, Scorpius zihálva hörgött felette, Diamond combjai szorosan simultak a derekára. Diamond sikoltozva élvezett.

-         Ss! S halkan – szorította a lány ajkára a tenyerét Scorpius, miközben maga is remegett az ölelő forróság okozta gyönyörtől. Diamond az ajkára harapva lehunyt szemmel szorította a fiú nyakát, s Scorpius impulzív lökései egyre közelebb juttaták a csúcshoz.

-         Ó Igen….ah Scorpius! Szeretlek – sikoltott fel a jóleső kielégüléstől Diamond. Scorpius zuhanva borult a lányra. Fabian rontott be a hálószobába.

-         Csesszétek meg! Rohadt hangosak voltatok, jön apa! Gyorsan gyorsan! – intette szét őket az ágyból.

-         Ó, te hazug kegyetlen sors, míly gyötrelembe juttattál! – tárta szét karját drámai fennhangon Fabian. Blaise benyitott a szobába. Diamond a paplan alattmég mindig kielégülésétől remegő lábakkal feküdt. Fabian a bársonyszékeny állva teljes meglepődést tettetve állt.

-         Mit  műveltek itt? – nézte a két testvért Blaise.

-         Apa éppen színdarabot adunk elő, ne zavarj! – mérgelődött FAbian teljesen hitelesen.

-         Hol van Scorpius? – kérdezte Blaise körbenézve.

-         A várbörtönben! De nem mehetsz be oda! Éppen nagyon kegyetlen kínzásoknak vetik alá! – emelte meg a hangját Fabian, hogy a mosdóban Scorpius is hallja. Scorpius nyöszörgő hangokat hallatott odabent.

-         AHam…igen a nyöszörgések rémlenek – ráncolta a homlokát Blaise. – Nem lehetne valami csendesebb játékot játszani? – nézett rájuk Blaise.

-         Oké főnök csendben leszünk – vigyorgott rá Fabian. Blaise távozott a lánya hálójából.

-         Miért nem disaudióztatok? Hülye kérdés mi? Kilépek a szobából és egymásnak ugrotok – fintorgott a húgára Fabian. Scorpius megeresztette a zuhanyvizet. – Valld be még élvezed is igaz?

-         Persze, hogy élvezem különben nem csinálnám – húzta az orráig a takarót Dee.

-         Belezúgtál mi? – kérdezte gúnyosan Fabian. Diamond elvörösödve sütötte le a szemét. – Inkább ne is válaszolj – legyintett Fabian. – Azt hiszed ő is belédesett? Hát tévedsz! Csak kihasznál! Megszerzi amit akart és ugyanaz leszel számára mint mindig is, az én idegesítő húgom és ennyi – hűtötte le Dee hangulatát Fabian.

-         Nem is ismered!

-         A haverom amióta csak megszülettünk, egy idősek vagyunk, pontosan tudom hogy mit gondol – felelte Fabian. – Nem akarom, hogy csalódj Dee! – mondta komolyan Fabian.

-         Fabian, te nem tudod milyen az, amikor ketten vagyunk, csak ketten – felelte rá határozottan a lány.

-         Diamond! Mikor vagytok kettesben? Az ágyban? Azért mert jó a szex az még nem jelenti azt, hogy ő komolyan is gondolja. Csak a cél érdekében csinálja és ezt te is tudhatnád, ne álmodozz és ne képzeld bele magad semmi baromságba! – sziszegte neki Fabian.

-         Én érzem, hogy szeret! – vágta rá Dee.

-         Jaj Dee jesszus ne légy ennyire naiv! Ő pasi! Nem téged szeret, hanem azt amit csináltok! A kettő nem ugyanaz! – súgta dühösen Fabian. – Bárki mással is megcsinálná ugyanezt a célért! Kérlek Diamond mond hogy nem vagy szerelmes belé! – nézett rá könyörgőn Fabian. Kinyílt a fürdő ajtaja. Diamond követte a szőke fiút, a maga köré tekert takaróval.

-         Mi van? – dobta a törülközőt a meztelen vállára Scorpius, ahogy a vékony fariban leült Dee ágyára.

-         Semmi. Csak annyira nem repesek az örömtől, hogy azt kell hallgatnom hogy az ajtón túl hogyan élvez a húgom a legjobb haverommal – morogta Fabian.

-         Bocs – húzta el a száját Scorpius.

-         Mi lesz ha sikerül s kitörtök az átok alól? – kérdezte komolyan Fabian.

-         Nem tudom, lehet átcsapta valami a gyomrom, elég pocsékul vagyok – ráncolta a homlokát scorpius.

-         Nem válaszolsz – nézte komoran Fabian.

-         Mert nem válaszolhatok! Egy rebbenés és beindul az átok, így is adódnak ebből problémáink – forgatta meg a szemét Scorpius.

-         Nem mondod? – kérdezte Fabian döbbenten.

-         Dee nem is említette? Amióta…együtt vagyunk…fájdalmai vannak – dörzsölte át az arcát gondterhelten Scorpius.

-         Te mocsok! Rohadék! – támadt a fiúnak Fabian, s Scorpius a lendülettől hátradőlt az ágyon.

-         Fiúk, hagyjátok abba! – csattant Dee hangja a fürdő felől. Egy könnyű hálóingben állt ott. Értetlenül nézve a fiúkra, de végül csak az ágyhoz sietve a hasára szorítva a kezét leereszkedett melléjük.

-         Látod? Sietnünk kell – nézett a mogyorószín szempárba Scorpius. – Minél többet gondolunk rá, annál rosszabb lesz. Ezért nem gondolok most semmi másra, csak erre! Amíg csak az élményre koncentrálunk nincs probléma! Tilos másra gondolni! – nézett vissza Diamondra is. Dee érezte, hogy ismét belenyilal a fájdalom.

-         Ki kellene vizsgáltatnod magad apával – nézett rá Fabian.

-         Apa rosszul lenne, ha közölném vele…amióta tudja, hogy már ne mvagyok szűz nem lehet beszélni sem vele – sóhajtott Dee. – Nem állhatok elé ezzel…

-         Ráadásul ismét ismeretlen eredetű fájdalom címzést kapná, vagy…ráfogná, hogy valaki tényleg durva vele – húzta el a száját Scorpius.

-         Mert nem vagy az? – nézte sötéten Fabian. – Dee tapasztalatlan, mit tudja ő azt – morogta Fabian.

-         Te csupafül biztosan tudod? A hangokból úgy tűnt? – sziszegte neki Scorpius.

-         A fájdalomtól is lehet nyöszörögni, ha nem tudod én megmutatom neked, hogy hogyan – vágta rá Fabian.

-         Fiúk, ne veszekedjetek – nézett rájuk rosszalló tekintettel Dee. Scorpius  sóhajtva tette rá a tenyerét Dee hasára, s kicsit megrázta rajta a kezét.

-         Bele se merek gondolni hova vezethet ez, hogy most natúrban nyomjátok – sápítozott Fabian a fejét fogva.

-         Tényleg nagyon óvatosak vagyunk, nem lesz gáz. Bejelöltük azt a pár napot, amin veszélytelen, nem lesz baj, csak sikerüljön már ez a vacak varázslat – mérgelődött Scorpius.

-         Viszont abban a néhány napban…minden percet ki kellene használnunk – jegyezte meg ravasz pillantással Dee. Fabian egy nemtetsző pillantást küldött a húga felé.

-         Ez tényleg…igaz – ráncolta a homlokát Scorpius.

-         Lenne kedved ismét hozzá  - mászott fel az ágyon Scorpiushoz Dee.

-         Persze, hogy van kedve hozzá, azt csináljátok már mint a nyulak, disaudiót légy szíves, én aludni is szeretnék ma nem egész este Dee hálószobája előtt őrködni – lökte fel magát Fabian az ágyról, s hátra sem nézve távozott.