A két magas fiú a pulthoz ült. Unottan néztek körbe a kocsmában. Egy csajozós ferde estére készültek, de valahogy nem akad ma senki sem fogukra való. Fabian gurítja a galleonokat a kocsmárosnak. A két fiú hallgatagon iszogatja a vajsörét. Fabian körbenéz a kocsmában összegyűlt társaságon.

- Gyér ma a felhozatal, pedig meghúznék ma valakit – emeli az ajkához a korsót.

- Nem írt – harapta be az ajkát Scorpius. – Nektek sem?

- De anyáéknak már írt levelet – kortyolgatta az italt Fabian. – Ne foglalkozz vele! Biztos rácuppant a táncra. Ilyenkor mindig ez van. Ráadásul tavaly ők voltak a győztesek. Ez azt jelenti, hogy idén meg kellene védeni a címet. Fogadjunk, hogy az évfolyama látástól vakulásig próbál. Szerintem szerencsére már el is felejtette, hogy együtt voltatok – röhögte Fabian.

- Igazad lehet. Csak azt hittem…legalább megnyugtat, hogy minden rendben…érted…megjött a havi vérzése vagy valami – tologatta a korsót a pulton Scorpius.

- Ezt egy nő nem írja le levélben – legyintett Fabian, kedvetlenül visszafordulva a pult felé. – És mi a helyzet? Siker?

- Nem merem kipróbálni. Az az igazság, hogy tényleg csak egy próba kellene. Egy kis feketemágia. Egy laza imperió akár egy állaton – vette egyik kezéből a másikba a korsót Scorpius. – De az aurorság rögtön ugrik rá. Vagyis lebukok. És az én multammal. Érted! AZ apám halálfaló volt, az anyám egy kétes hírű földalatti mozgalom áldozata…és erre én előállnék egy imperióval. Le sem moshatnám magamról.

- De máshogy hogyan tudnád meg? Egyáltalán? Mi a biztosíték, hogy sikerültek vagy sem?

- Azt azért éreztem. Legalább négy alkalomra azt mondanám, hogy tuti megvolt. És már hetek óta nincsenek fájdalmaim nekem sem – mondta Scorpius.

- Mi lenne, ha beszélnél a tervedről, amit az átok alól kikerülés után akarsz tenni, és akkor rögtön éreznél valamit talán tűz ütne ki a kocsmában és barmoi jól bennéghetnénk – röhögte Fabian.

- Ezzel ne viccelj Fabian – nézett rá sötéten Scorpius. – Menjünk a hátsó sarokba! – intett a fejével a barátjának.

- Figyelek, csupafül vagyok te mondtad – vihogta Fabian.

- Ha sikerül…akkor…elindítom a magam harcát! Először is híveket kell gyűjteni, aranyvérűeket természetesen, a mi generációknból. Olyanokat akik szintén nem értenek egyet az esküvel, amit nem mi tettünk le! Amibe mi nem egyeztünk bele. Csak beleszülettünk. Az esküt a szüleink tették le! És nem mi! HA kitörnének alóla! Akkor elindíthatnánk a mi forradalmunkat.

- A flamingó forradalma – bólogatott Fabian. – Nem tűnt fel? Az előadás is erről szólt.

- Viszont a címszereplő elbukott – emlékeztette Scorpius. – Ami velünk nem történhet meg! És nem is fog! Mit szólnál a tervhez?

- Egy politikai párt, egy aranyvérű hatalomátvétel. Ó cseszd meg! – Fabian a szívéhez kapott.

- Fabian! – kapott érte Scorpius. – Jól vagy? Azt hiszem…jobb…ha te nem beszélsz erről, ne is gondolj rá! Merlinre! De hát ez akkor azt jelenti….hogy! Hogy sikerült! – szökkent fel a padról Scorpius. Fabian döbbenten meredt Scorpius.

- Nem mondod, hogy…tényleg sikerült a szexuálmágia! Az első férfit látom magam előtt, akire ne mvonatkozik az eskü?! Hihetetlen! – kiáltotta el magát Fabian. A kocsmában hirtelen síri csend lett. Scorpius és Fabian zavartan néztek össze.

- Akkor mi most távozunk, minden jót – nyögte Scorpius, s gyorsan magával ráncigálta Fabiant. – Meg kell írnom Diamondnak – szaporázta meg a lépteit Scorpius. Nem akarta Fabian előtt elárulni, hogy valójában még inkább Dee-től várna már egy levelet.

Drága Dee!

Izgatottan ragadok tollat, hogy írjak neked. Mert most már egészen biztos, hogy sikerrel jártunk. Mindketten kikerültünk az átok alól, és az eskü már egyikünkre sem érvényes. Vajon te is látod ennek a forradalmi jelentőségét? Éppen úgy, ahogyan én? Nem is tudok most másról írni, annyira izgatott vagyok. Lehetőségek egész tárháza nyílt meg előttünk és a szabad cselekvésünk előtt. Kérlek, ha az iskola, a tanulás és a próbák engedik írj a hogylétedről.

Baráti öleléssel:

Scorpius

Diamond a vécécsésze mellett a hűvös csempének támasztva a fejét olvasta újra és újra a sorokat. Nos most talán az érdekli a legkevésbé, hogy nem vonatkozik rá az átok. Meg az eskü. Mert jelenleg úgy érzi magát, mint akit kegyetlenül megátkoztak. Mintha egy himbálódzó hajó ringatná, émelyeg. Már napok óta. Rosszullétek. Persze, főleg reggel. De a legtöbb szagtól is felfordul a gyomra. A hasára szorította a tenyerét. Nem kérdés, még csak nem is kell egy megerősítés sem. Egészen félreérthetetlen, hogy terhes. A jelek elég egyértelműek. Szeptember első hetében hiába várta a vérzést, elmaradt, ahogy a többi napon is. lehúzhatja a vécén a naptármódszerüket a hányásával együtt, mert semmit sem ért. Képtelen lett volna megírni még a fiúknak. Hogy mi történt. Hogy most töltötte be a tizenhatodik évét alig néhány hete és erre kiderül, hogy gyereket vár. A levél pedig még szinte bosszantó is. Éppen ő is ragadhatna tollat izgatottan, és méghozzá azért mert egy másik szempontból is igencsak sikerrel jártak az együttléteik. Persze írjon a hogylétéről! De Scorpius tényleg ezt a választ várná, amit adni tudna neki? Egyáltalán ez az elköszönő formula: baráti ölelés. Azok után, amiken keresztül mentek? Ennyire telt? Egy baráti ölelésre? Hát egész nyáron éppen köze sem volt a dolgaiknak a baráti öleléshez! Egészen másfajta ölelések voltak azok és Scorpiusnak se kellene ennyire szemérmesen diszkrétnek lennie. Persze neki ez a legkényelmesebb, sikerrel járt. És most már minden maradhatna a régiben…ha…Diamond lehunyta a szemét. Most mi lesz? Egyértelmű. Scorpius nem kapcsolatot akart tőle, pláne nem egy gyereket. Fabian akár a vészmadár, hát most igaza lett. És az apja. Ha ezt megtudja…egészen biztos, hogy kihajítja otthonról.  És oda a tánc is. Diamond sírva csúszott le a hűvös csempe mentén, idegesen kocogtatta a körmeit s könnyfátyolos szemekkel nézett maga elé. Visszajött a Beauxbatonsba, miközben már egy kisbabát hord a hasában Scorpiustól. Édes Merlin most segíts!

Már túl vagyok az elsö sokkon. Persze elöször rémülten vettem észre a jeleket magamon. Most már kicsit megnyugodtam. Felnöttem a feladathoz és a döntéshez is. Ahogy ahhoz is hogy ezt tettem. Tudtam jól, hogy mibe fogtam bele, amikor Scorpiusnak adtam magam, amikor belementem, hogy védekezés nélkül is de folytassuk a szexuálmágia-próbáinkat. Nem hibáztatom sem Scorpiust sem magamat. Most már ez van. Ezzel kell élnem is. Képtelen lennék csak így elvetetni a kicsit. Nekem ez nem megy. Én nem vagyok az a nö, aki a táncért mindent. Persze hiányzik. Nagyon. Már nem járok a próbákra sem. Ha megemelnek csak felkavarodik a gyomrom és egyból rohanok a mosdóba. Ezt így nem lehet csinálni, ráadásul állandóan fáradt vagyok. A tánc teljes embert igányel és teljes átélést. De nekem már csak a terhességemen forog az agyam. Senki sem tudja. Haza nem is merem írni. Talán Fabiannak. Majd, ha higgadtan le tudom írni neki. Kénytelen voltam új talárokat készíttetni magamnak. Kínos volt a varrrónönek minduntalan azt mondani, hogy elöl hagyjon rá böven az anyagból. Szokatlan kérés, s mire leesett a nönek ö is elvörösödött. Fogalmam sincs hogy fogom végigcsinálni a hatodik évemet a Beauxbatonsban terhesen. Még az elsö félévben nem gáz. De a második félévben már biztos nagyon fog látszani a hasam. És bele se merek gondolni, hogy hazamerjek menni. Terhesen. Na és év végén? Egy csecsemövel a karomon? Tényleg a szüleimtöl tartok a legjobban. De ugyanannyira Scorpius és Fabian reagálásától is. Tudom hogy ez gyerekes rajongás részemröl, de én titkon tényleg…már most szeretem ezt a babát. És akármilyen nehézségeket is okoz nekem én várom. Mert én tényleg szerelmes vagyok Scorpiusba. S ez a kettönk gyermeke. Nagyon bensöséges élmény…hogy a gyermekét várom. Úgy, hogy Scorpius még nem is tud róla…

Fabian!

Elöször is…nem is tudom, hogy fogjak ehhez a levélhez. Talán az esketéseddel kezdem. Esküdj meg, hogy amit ebben a levélben leírok azt senkinek sem árulod el, nem mutatod meg a levelet senkinek és semmilyen módon nem fejezed ki hogy mit tudtál meg. Jól tudom, hogy jobb testvért nem is találhatnék és bátyám sem lenne még egy olyan mint te. Amíg kislány voltam, úgy tekintettem Scorpiusra is, mintha második bátyám lenne. Rátok mintha ikrek lennétek. Azonos korral, mindketten márciusi születéssel. De…félö, hogy tényleg az a csók mindent megváltoztatott. És mindvégig igazad volt, amikor úgy láttad, hogy kezdek beleszeretni Scorpiusba. Azért mondtam igent a nyári ajánlatára is, mert már szerelmes voltam belé. Képtelen lettem volna egy ilyen lehetöséget visszautasítani. Nevezz érte gyengének ha akarsz.  És a nyár vége kétszeresen is nagy változást hozott Scorpius és az én életembe is. Ahogy az átok alól feloldozást nyertünk úgy…Merlin akaratából már egy új életet hordok a szívem alatt. Scorpius gyermekét várom, de Te tényleg ne említsd neki. Ne lássa rajtad! Tudom jól, hogy Scorpiusnak most fontosabb feladatai vannak. Amiket nem osztott meg velem, de mindvégig éreztem a görcsös igyekezetén, hogy amint kiszabadul a kötöttségek alól nagy terveket akar véghezvinni. Neki most ezek fontosak és nem az én állapotom. Ne zavard öt össze ezzel a ténnyel. Majd szembesül vele…ha…eljött az ideje. Nem várok töle semmit. Így alakult, és én a gyerekem mellett döntöttem, akár akarná Scorpius akár nem. Erösnek kell lennem, ha egyedül akarom ezt végigcsinálni, de bízom benne, ha mindneki el is fordul tölem, a mi testvéri szeretetünk megmarad.

Légy óvatos, Scorpius nyughatatlan lelke mellett az élet sosem veszélytelen te is tudod. Vigyázz rá helyettem is.

Dee

Fabian a fejét fogva olvasta újra és újra a sorokat. Hogy lesz képes mindezek fényében úgy Scorpiusra nézni, hogy ne lenne a szemében a gondolat. Hogy a barátja felcsinálta a húgát! És Dee most terhesen az iskolában! Ki fogják rúgni ez biztos! Széttépte a levelet, s a tűzre dobta, mielőtt bárki is meglátná.

-         Kész vagy, indulhatunk? – lépett  be a szalonba Scorpius. Fabian hosszabban nézett rá, mint ami talán indokoltnak tűnt.

-         Igen, sötétedés előtt jó lenne megérkezni – biccentett rá Fabian, s fogva az utiköpenyét kilépett az alkonyi Somerseti tájra. Lengette a talárjukat a szél. Scorpius felrántotta a fogat ajtaját, s beült a belső ülésre hogy az utána mászó Fabian is be tudjon ülni. Komoran hallgatott mindkét fiú. Scorpius a terveken agyalt, Fabian a húgától érkezett levélen. Futólag sandított át a maga mellett ülő fiúra. Kinyújtott lábát átvetette a másikon,  a szőke haj előreborult ahogy elmélyülten meredt maga elé. Mennyire fiatal. Még nincs tizenkilenc éves és hamarosan apa lesz. S nem is tudja. A tudatlanság nyugalmával az arcán ülhetne itt, nem ilyen komor összevont szemöldökkel.

-         Beszerezted az aranyvérűek listáját a mungóból? – kérdezte Scorpius.

-         Igen itt van – húzta elő a pergamenlistát a talárzsebéből. Scorpius szótlanul kapta ki a barátja kezéből. Az egykori kilencvenhetes lista. Amin ott szerepelt Draco Malfoy neve után a p betűnél Pansy Parkinson is. És a lista aljára került Blaise Zabini is hosszas tortúra után.

-         Hasznos dolog az archivum igaz-e? – vigyorgott Fabianra Scorpius, szemével átfutotta a névjegyzéket. – Mennyire férsz hozzá ezeknek az embereknek az adataihoz?

-         Talán…ha Zabiniként kérném ki… - sóhajtotta Fabian.

-         Tedd azt. A nők kartonjára vezetik a gyerekek neveit igaz? – kérdezte sötétszürke szemekkel Scorpius.

-         Ó igen – ha tudnád, hogy miattad hamarosan Dee nevéhez is kerülni fog egy név – grimaszolta magában Fabian.

-         Akkor még ma este kiírjuk egy listára a nőket, és a mungóban ezen neveknek nézel utána. A 98 után született gyerekeiknek a nevéből készítünk egy összeírást és ez alapján címezzük meg a levelet – mondta komoran Scorpius.

-         Rendben – bólintott Fabian.

-         Mihamarabb meg kell csinálnod a szexuálmágiát Fabian tisztában vagy vele ugye? Ez nem mehet így tovább – nézte ahogy Fabian összegörnyed a fájdalomtól.

-         Jól van, még holnap felszedek valakit akivel már sikerül is – morogta Fabian.

-         A leveleket név nélkül küldjük – folytatta a tervet Scorpius. – Választottál már jelképet?

-         Igen. Lila Anjou-liliom – biccentett Fabian.

-         Az jó lesz – nézett ki a sötét tájra Scorpius.

-         És a tied? – kérdezett vissza Fabian.

-         Skorpió. Természetesen. Vörös Skorpió – fordult felé lapos oldalpillantással Scorpius.

-         Mi lesz, ha köpnek? – kérdezte Fabian.

-         Az én jelem kilogikázhatná az aurorság. De a liliom tökéletes. Senki sem fog gyanakodni senkire. Főleg hogy a külföldi témákban analfabéta az egész társadalom – fintorgott Scorpius. – Egy egyszerű varázslatot mondunk rá. Csak a címzettek tudják elolvasni a többieknek pedig választhatsz egy kedves kis francia verset, ami megjelenik. Így védjük a levél tartalmát és titkosságát.

-         EZ nagyon állat! – figyelte Scorpius mindnere kiterjedő figyelmét.

-         Ezt tervezem már több mint egy évtizede! Itt az ideje, hogy valóra is váltsam – morogta Scorpius. – Te leszel a papírügyek intézője, neked úgyis jobban megy. Én a szellemi atyja maradok az egésznek – sorolta az elképzeléseit Scorpius.

-         Tehát egy ártalmatlannak tűnő szerelmes francia chansont kapnak az aurorok…

-         És a másik előny, hogy azt hiszik akárki is fog szervezkedésbe ellenük…az halott. Az átok miatt. És mire leesik nekik, hogy valójában szexuálmágiával elértük a szerintük lehetetlent, addigra…

-         Addigra aki ki akart törni az átok alól, annak már sikerült. Az eskü nem érvényes rájuk így…felléphetünk a minisztérium ellen és megtámadhatjuk magát a 98-as esküt is – folytatta Scorpius helyett Fabian.

-         Pontosan – bólintott rá Scorpius.

-         Ezt nagyon kiagyaltad – szorongatta a mellkasát Fabian. – Belehúzok tényleg szexuálmágia ügyileg, mert különben rövid életű leszek – röhögte Fabian.

-         Itt is vagyunk – ugrott ki a fogatból Scorpius.

-         Hol vagyunk, azt hittem a Malfoy…birtokra megyünk – nyögte Fabian lelépve a fogatról. A sötétben egy lakályos a Malfoy kúriánál szerényebb méretű kastély világlott a holdfényben. Tengerillat szállt a levegőben. Feltámadt a szél. – Hol vagyunk? – nézett a szőke fiúra.

-         Azt mondtam elhozlak oda, ahol senki sem zavarhatja a terveinket, az örökségemre. Ez itt Cornwall. Az anyai örökségem – válaszolta rekedten Scorpius, de tekinetét nem vette le a kastélyról. Fabian is visszanézett az épületre. S a két fiú csak meredt a régi Cornwalli kastélyra, a rájuk ereszkedő éjszakában.