Nem lehet eléggé felkészülni a harcra. A Wizengamot rádióközvetítés óta egyfolytában sípolnak a szexuálmágia jelzőink az utolsó befutók lesznek. Az aurorság megtiltotta a szexuálmágia alkalmazását, és büntetik. Most már ők is figyelik  a szenzorokkal az eseményt. És nekünk kell gyorsabbnak lennünk. Éjt nappallá téve őrködünk. Most már néhány tag is rendszeresen megfordul Cornwallban a szenzor-ügyeletben. Képtelenség összeegyeztetni a lányomat a harccal. Genevieve tegnap este is egész éjjel fent volt és sírdogált. Sír szoptatás előtt szoptatás után, szoptatás közben. Nehéz természet. Az apám erre csak annyit mond, akár a nagyanyja. Sokat vannak nálunk a nagyszülők. A keresztapám szüntelen tanácsokkal lát el minket, egész gyógyszeres ellátmányunk van a gyerekszobában. Az apám ha itt van állandóan ölben tartja az unokáját, sokszor rajtakapom, hogy Genevieve haját babrálgatja, simítgatja az ujjai között és közben elréved valamerre a múltba. Biztos végigfut rajta a gondolat, hogy ha megszületett volna a testvérem éppen ilyen haja lenne és ilyen akaratos lenne mint a kis Genevieve. Teljesen meghatódok ha ránézek, de már fáj a fejem a szüntelen sírásától, hogy nem tudjuk sose mi baja miért nyűgösködik, és hétről hétre fülsértőbben ordít. Már most megerősödött a hangja. Kezdek szokogatni a helyzethez, hogy van egy lányom.

Scorpius a vállához tartva ringatta a kislányt. Másik kézzel a szenzor jelzését jegyzetelte egy pergamenre. Már tovább is ment vissza a dolgozószobájába. Egy behatolás jelző figyelőt állítottak nem messze a Parkinson-birtok határától, hogy az aurorság közeledtére felkészülhessenek. Londonban is van egy jelzőjük Fabian átmeneti bérelt lakásán. A kettő pedig kapcsolatban áll. És mindkét vonal ide fut be a Cornwalli dolgozószobába. Fabian összeráncolt szemöldökkel nézte a kisbabát, aki végigordította a kastélyt az apja vállára bukó fejjel. Scorpius simogatta a kis hátat, időnként motyorászott a lányának valamit.

-         Őrület – rázta a fejét Fabian.

-         Te mondod? Szanaszét áll a fejem! Egy hete nem aludtam normálisan, mert a lányom végigsírja az éjszakákat éppúgy mint a nappalokat, közben szenzorokat figyeljek, gondoljak az új szövetségi tagokra, akik még semmit sem tudnak és közben a nyakamon van, hogy jön értem az aurorság és elvisznek a francba! – Genevieve végre elhallgatott. Scorpius megpróbált leülni vele az íróasztal mellé és a karjára fektetni, de a kislány azonnal felsírt.

-         Fáj a hasa apa is mondta – nézte a hevesen csapkodó apróságot Fabian, s Scorpiushoz érve kivette a kislányt a karjaiból, s ő kezdett járkálni vele. – egy óra alvás egy óra sírás remek napirendje van nem? – vigyorgott a kislányra Fabian.

-         Ó igen és amikor hajnal egy órakor rázendít azt hogy élvezem – felelte Scorpius gyorsan nyomva a pecsételőt a pergamenekre. Az első hivatalos levelet mind Scorpius saját kezűleg írja alá. Ha valamit Scorpiustól kapnak a tagok az nagy jelentőségű, mert Scorpius ritkán foglalkozik papírügyekkel, de ha mégis annak súlya van.  Scorpius idegesen harapott az ajkára, miközben a lassan megnyugvó lányát nézte.

-         Mi az? – kérdezte Fabian.

-         Kellene egy jós. Muszáj, képtelen vagyok egy tapodtat is tenni nélküle. Nem merek kimoccanni itthonról, mert félek, hogy Diamondra támadnak, amíg nem vagyok itthon – mondta komoran Scorpius. – Nyugodtabb lennék, ha egy jósláshoz értő állandóan a rendelkezésemre álló jós lenne a környezetemben. De eddig a szövetségtagok közül senki sem volt jós – írta alá a következő pergament Scorpius.

-         Tegyek közzé egy hirdetést, hogy Scorpius Szövetsége jóst keres? – vihogta Fabian.

-         Legalább a szövetségtagok közt legyen belső információ, hogy megbízható jóst keresek – mondta komolyan Scorpius.

-         Rendben, a következő körlevél végéhez csatolom így rendben? – kérdezte Fabian.

-         Igen jó lesz. Elaludt? – kérdezte a lányára nézve. – Add át felviszem a kiságyba – állt fel Scorpius.

-         Diamond alszik még? – kérdezte Fabian.

-         Hát ráparancsoltam, hogy aludjon – nevetett halkan Scorpius. – Remélem, hogy tényleg alszik is – vette át puhán a kislányát, s csendesen haladt a hálószobájuk felé. Halványan szűrődött be a nyári napfény a sötételőfüggönyökön keresztül. Scorpius gyengéden fektette a kiságyba a lányát. A neszekre felébredt az éjfekete hajú lány. Scoprius rámosolygott, ahogy észrevette a mozgolódást. Scorpius megkerülve a franciaágyat a leült a lány mellé.

-         Jól aludtál? – kérdezte suttogva Scorpius, s képtelen volt megállni, hogy a feltámaszko Diamond bársonyos vállaira ne hintsen csókot.

-         Hogy halad a szövetségi toborzás? – kérdezte Diamond. Scorpius tenyere átsimított a lány vállát, a tarkóját és ezzel hátrasimította a selymes éjfekete hajat. Diamond lehunyt szemmel reszketett meg az érintése alatt.

-         Egészen jól, de most ne beszéljünk – hajtotta fel a takarót Scorpius, ahogy megkívánva a lányt lerúgta a cipőjét, s a takaró alá siklott. Diamond buján  viszonozta a nedves csókot, a könnyű hálóing megkötői meglazultak Scorpius futó ujjai nyomán, s lecsúszott a lány válláról, a karján át egészen a derekáig. Scorpius ajkai bejárták a hófehér testet. Diamond egyik karján könyökölve a másik kezével már Scorpius szőke hajába túrt.

-         Itt vannak itt vannak! Szenzorokat letakarni! Pálcát elő, védekezőállásba! – hallatszottak a padlásról az erős kopogások, izgatott kiálltások, valaki végigrohant a folyosón, felbolydult az egész kastély, s Fabian votl az egyetlen aki a házaspár legintimebb szobái közé, a hálószobába mert rontani.

-         Scorp! Dee! Az aurorok! – kiáltotta Fabian, egy ideig kimeredt pillantással bámulva a az ágyban félmeztelenül fekvő húgára, s Scorpius tenyerére, ami még mindig a lány mellét fogta. Scorpius kiugrott az ágyból. Még cipőt sem húzott, félrelökte az ajtóból Fabiant, s rohant a földszintre. Ki a kastélyból, s már előhúzva a pálcáját mormolta  támadások elleni védőkört képző varázslatot. Érte jöttek ez világos és egyértelmű. Az Azkabanba vitetnék akár már most. Nem voltak felkészülve. Alig néhányan tartózkodtak itt, akik ügyeletben vannak a szövetségtagok közül és azok is a szenzorok állását figyelték. Fabian futotta végig a kastélyt a hírrel, aki a dolgozószobában azonnal észlelte a behatolást. Scorpius visszarohant a kastélyba a cipőjéért. Diamond az első kezébe akadó talárt magára kapta. A hangzavarra Genevieve felébredt, s most az anyja karján bömbölt. Scorpius kapkodva húzta a cipőjét. Diamond ráadásul még nem is varázsolhat.

-         Maradj a kicsivel a varázskörön belül! – mondta Scorpius idegesen véreres szemeit kidüllesztve.

-         Scorp had segítsek – húzta elő a saját pálcáját is Dee.

-         Nem! Maradsz. Genevieve-vel együtt a kastélyban! Ki ne merészeld tenni a lábad a varázskörön kívülre. Az megvéd titeket s így én is nyugodtabb leszek! Sietünk, nem lesz hosszú! – nyomott futó csókot a lány ajkaira Scorpius, miközben tenyerét a lány karjaira tette egyikkel a lánya fejét átsimítva, s kiviharzott a szobából. A földszinten már a szövetség tagjai kivont pálcával várták. Scorpius előre mutató pálcamozdulattal jelezte ,hogy indulhatnak ,s a szétnyíló maroknyi csapat között előresietett, s kirontott a kastélyból, a mellé felzárkózó Fabiannal. A kastély tíz méteres körzetébe húzta a védővarázskört, s ahogy átlépték a szövetségtagok Scorpius egyetlen páclaintéssel fellökte a vörös-sötét füstfelleget, amijól jelezte mindőjüknek a védőkör szélét.  Az aurorság a magasan szálló vöröses, feketés füstfelleget ereszkedni kezdett a seprűin. Az élen a két Potter. Apa és fia. Mögöttük a felzárkózó aurorcsapat. Scorpius vörös szikrát küldött feléjük, a válasz nem váratott magára. Egyértelmű nem békével jöttek, hanem nyílt fellépéssel. Szinte nem is értek talajt már a seprűről megkezdték a támadást. A szövetségtagok gyorsan reagáltak. Sövített az átkok és rontások röpte, nyumokban apró felleg terjengett. Zihálás, kapkodó mozdulatok, fürge szökkenések. Scorpius volt az élen, körülötte a szövetségesek. Az aurorság egy emberként rontott a vezetőre. Valójában cska Scorpiust támadták senki mást. A szövetségtagok védekezésre nem is kellett hogy áldozzanak. Kiáltások, elboruló testek, újra felszökkenések.

-         Átkaroló irányba, zárjuk körbe őket! – kiáltotta át a harci zajt Scorpius, irányítva az embereit. Érezte a taktikaváltást az aurorságon is, akik most már a biztonságos védőkört próbálták áttörni, jól sejtve, hogy a védőkör, a vezetőnek fontos dolgokat őriz. Scorpius dühösen suhintott a védőkört megtörni készülő aurorokra.  Por, szaladó léptek, suhogó talárok, Scorpius a földre került, ketten vetették rá magukat, forogta ka porban, körülöttük csupa füst minden, a szövetségtagokat csak a talár alján a szegélycsík különböztette meg  az aurorok hivatali egyenruhájától.  Idegesen pislantott a védőkörön túlra, tartott tőle, hogy Diamond idegességében nem bír a fenekén maradni és a szövetségesek erősítésére siet, amivel csak zavart keltene közöttük, főleg ezzel teljesen magára vonva Scorpius figyelmét, hiszen egyetlen célja a családja kimentése lenne. Scorpius ezért akarta minél hamarabb meghátrálásra késztetni a kiküldött aurorcsapatot.

-         Scorpius Malfoy ha ellenkezel az terhelő körülménynek számít! Ne bonyolítsd tovább a helyzetedet! A minisztérium elleni szervezkedésed így is elkerülhetetlen következményekkel jár! – kiáltotta Potter.

-         Itt következmények csak akkor lesznek, ha továbbra sem lesz változás a minisztérium magatartásában – kiáltotta át Scorpius.

-         Az, hogy pálcát rántottál az aurorság tagjaira egyet jelent azzal ,hogy nyílt támadásra számíthatsz a közeljövőben – kiáltották vissza.

-         Nem fogok várni rá magam fogom harcba hívni azokat, akik akadályozni próbálják a tevékenységemet – felelte rá keményen Scorpius. Sietve erősítette a támadást az aurorokkal szemben, akik kénytelenek voltak teljesen a harcolókra fordítani energiáikat, s végül a seprűikhez hátrálva, visszavonulni. Scorpius leintette az embereit. A seprűre szállók elvonultak. Fabian a homlokáról törölgetve a verejtéket pihegve ért a barátja mellé. Scorpius végignézett a megzilált csapaton. Mindenki levegő után kapkodott. Kimelegedtek. Meleg a nyár. A sűrű vöröses fekete füst még mindig a védővonalat jelezte, s ahogy az ég felé szállt egybeolvadt a napnyugta miatt vörösbe öltözött égbolttal. Scorpius egy fáradt mozdulattal emelte fel a védőkörvarázslatot. Fabian a vállára vetve a karját imbolygott be vele a kastélyba.

-         Dee! Diamond! – kiáltotta be Scorpius. Semmi válasz. Ideges lebbenés a gyomrában.  –Diamond! – kiáltotta erősebben. Fabian leeresztette a karját. – Szaladj nézd meg őket a hálóban! – intette Scorpius körbenézve az előtérben. Kicsi a kastély, de mégsem elég kicsi. Nme lehet belátni, és csak a főbejárat előtt voltak, mi van ha a védőkört a hátsó oldalon mégis megtörték. Igaz a tenger felől ne mvalószínű, hogy közeledtek az aurorok. De mi van ha mégis? Nem tetszik ez a dolog, hogy az aurorság a magánszférájában zaklatja a családi birtokain. A következő támadást ő maga indítja és ő adja meg a helyszínt is. Nem engedi, hogy Cornwall közelébe settenkedjenek az aurorok. És a minisztérium emberei, az eskü-hűek. Scorpius belépett a szalonba.

-         Dee? – kérdezte körbekémlelve. A szőnyeg enyhén rézsutosan fordítva. Scorpius félrelökte egy pálcaintéssel, s a menekülőjárat kastélyfelőli részét felrántotta. A kis kamrában Diamond megszeppeten nézett rá. Genevieve mohón szopta anyja mellét.

-         Jaj Diamond! – fújta ki a visszatartott levegőt Scorpius a csapóajtóra támaszkodva. – itt vannak! Minden rendben! – kiáltotta Scorpius a még mindig emeleten rohangáló Fabiannak.  Scorpius a kezét nyújtotta a lánynak, s erősen megragadva kihúzta őket.

-         Minden rendben? Felkészültem, hogy ha behatolnak, akkor végigfutok  a partig és ott bevárlak titeket, oda mentetek volna ti is nem? – kérdezte Diamond nyugodt smaragdszemekkel.

-         Igen – bólintott Scorpius, elgondolkodva, hogy voltaképpen ezt még meg sem beszélték sosem Diamond-dal. A lány mégis jól taktikázott. – Játékvár mi? – kacsintott a lányra.

-         Aham, olyasmi – nevetett Diamond is. – Látod milyen előnyei vannak a közös játéknak?

-         Ó de még mennyire hogy látom – nézett le az anyja mellein elszunnyadó lányára sokat sejtetőn Scorpius.  

-         De Scorpius! – csapkodta meg játékosan a fiú arcát Diamond, miközben, elfedte előle a kebleit, s Genevieve-et a vállára igazgatta. – Hogy ment a dolog?

-         Jó kis csetepaté volt! – ért le kipirultan Fabian hozzájuk.

-         A győzelmünkre! – bontogatta a kezében hozott pezsgőt, a szövetségtagok is beléptek a szalonba. Scorpius végignézett az emberein. S elfogadta Fabiantól a pezsgőspoharat, egymás felé emelték, s belekortyoltak.

-         Legalább ma már nyugodtan alhatunk, ma biztos nem jönnek vissza az aurorok – sóhajtotta Diamond.

-         Kétlem hogy Genevieve-től a közeljövőben is nyugodtan aludhatnánk – vonta össze a szemöldökét Scorpius. A társaság felnevetett, s mind Diamondra és a karján tartott csecsemőre néztek. Scorpius a szeme körül felfutó nevetőráncokkal nézett végig a szövetségtagokon. Nagyon családias hangulatban voltak. S mindenki megilletődve figyelte a vezetőt és családját. Scorpius lépten nyomon felbukkant az emberei között a lányával a karján, úgy osztogatta az utasításokat, hogy közben a lányát cumiztatta, s valahogy s mindezt olyan magától értetődően tette, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog. A szövetségtagok pedig felnéztek a fiatal apára, aki nem véletlenül Conrwallban tartja a központot, hogy így szüntelen a családjával lehessen, s egyszerre tudjon mindennel foglalkozni. A feleségével, a lányával, a szövetséggel, a vezetéssel. Így viszont egyre több teher nehezedik Fabianra, aki mentesítette Scorpiust a szüntelen kimozdulásoktól. Scorpius állandó Conrwalli tartókzodását tényleg elsősorban Fabiannak köszönhette. A Malfoy-gazdaságból érkeztek a nyersanyagok. Scorpius pedig a szövetség gyors egységesítését célozhatta meg.