Draco újra átmosta az arcát, előrehulló szőke tincseiről csöpögött a víz a vakító fehér márványkagylóba. Elzárta a csapot és lehangoltan nézte magát a tükörben. Mi a fenét keresek én itt? Minek jöttem vissza Wiltshire-be? Dracónak nem tetszett az, aki visszanézett rá a tükörből. Nyúzott, sápadtsárga a bőre, beesett, karikásak a szemei. Amióta visszajött nehezen aludt. Pedig bármelyik férfi megirigyelhetné a varázsvilágban. Gyönyörű szőke hajú nő mellett fekszik minden éjszaka, Astoria macskazöld szemei köszöntik reggelente. Minden olyan idilli és tökéletes. Legalábbis annak tűnik. De Draco már bele volt fáradva ebbe az életbe. A boldogtalanság éveibe. A tökéletesség látszatába. Igaza volt a lányának. Az elégedettség még nem boldogság.

Amióta megismerte a lányát azóta képtelen kiverni a fejéből. Vágyik a gondtalan franciaországi napokra, amikor egyetlen cél éltette: megismerni a lányát. Most megint olyan értelmetlenné váltak a napok, Wiltshire-ben minden ugyanolyan. Megszokott, érdektelen, érzelemmentes és végeláthatatlanul unalmas. A hálószobából női cipőkopogás hallatszott oda-vissza. Draco lehunyt szemmel ráncolta össze a homlokát, szeme körül az apró ráncok redőződni kezdtek. Őrület! Gyűlöli ezt a tip-top cipőkopogás hangot, Draco lekapta a legfelső szépen hajtott törülközőt a polcról és beletemette az arcát.

• Szívem! Olyan sokáig készülődsz ma, jól vagy? – nyitott be rá a fürdőbe kopogás nélkül Astoria és édes vaníliaillatot húzva maga után Draco elé lépett. – Remek terveim vannak a mai londoni vásárláshoz. Kezdhetnénk Madam Malkinnál, ott már… - Draco a hajába túrva dobta a szennyestartó tetejére a törülközőjét. Astoria csak beszélt és beszélt. Csupa üres locsogás minden szava. Valójában nem is érdekli, hogy miről beszél a saját felesége. Zsebre dugott kézzel bólogatott olyan dolgokra, amiket fel sem fogott. A gondolatai máshol jártak, s ezt Astoria úgysem veszi észre. Átvágott a szobán, a nyomában Astoria krémszím bőrcipője kopogott a parkettán. Draco kinézett a Malfoy-kúria parkjába. Scorpius a bokrok közt szaladgált a flamingókat próbálta elkapni, vagy legalábbis megkergetni. A madarak hevesen tiltakoztak a kergetés ellen, vékony lábaikat fürgén kapkodták. A tökéletes aranyvérű fiú. Szőke, szürke szemű. Draco mély levegőt vett és lassan eresztette ki a tüdejéből a visszatartott levegőt. Igen, a fia. Aki gyökeres ellentéte a lányának.

A gyerek megérezte, hogy figyelik és szürke szemeit résnyire húzva a kastély hátsó homlokzatának emeleti ablakait kezdte pásztázni. Meglátta szülei hálószobájának ablakában az apját. Meglendítette a karját és felintegetett az apjának. Draco fanyar mosolyszerűt préselt ki magából és  két ujját könnyedén  a homlokához érintve szalutált a gyereknek. Scorpius felnevetett apjára.

- Itt vagy Drágám!? – kukucskált ki Draco mellett a hullámos szőke hajú nő. – Édes gyerek igaz? Na gyere menjünk! – igazgatta meg arany karpereceit Astoria. Draco a tarkóját dörzsölgetve követte a feleségét, aki már előresietett a lépcsőház aljában. Draco komótosan végighúzta ujjait az állán.

- Figyelj szívem! Amíg te bevásárolsz, addig elintézek pár dolgot a minisztériumban. Ugye nem gond?

- Mi dolgod ma a Minisztériumban? – nézett rá hátra meglepetten Astoria.

- Csak szokásos rutin vizit tudod, hogy ne felejtsék el a befolyásos Malfoy családot – vigyorgott természetellenesen feleségére Draco.

- Különös vagy ma – állapította meg végül a témát lezárva Astoria. Draco felvértezte magát az egyetlen dologra, amit az ügy érdekében megtehetett. Ideje meglátogatnia a minisztérium anyakönyvi hivatalát.

Pansy karoskosárral a karján érkezett meg a piacról. Lapos cipőjében könnyedén lépdelt a kerti postaládához. A szembeszomszédban a francia nő dúdolgatva locsolgatta a tavaszi virágokat. Átintegetett Pansynak és Pansy jókedvű mosollyal viszonozta a köszönést. Kellemes tavaszi nap sütött, melegen, lágy, friss szellő kísérte. És ez a békés gondtalanság, amit Franciaországban megtalált, ismét eluralkodott rajta. A kosárból friss franciakenyér illat csapta meg az orrát, miközben kinyitott a postaládáját. Meglepődve kukkantott a láda mélyére. Egy közepes méretű piros szegélyes boríték lapult az aljában. Hivatalos pecséttel lezárva. Pansy letette a földre a karoskosarat és elsötétedő szemekkel pillantott a feladóra: Mágiaügyi Minisztérium, Anyakönyvi Főosztály London.

Kemény papírt tartalmazott a hivatali bélyegzővel ellátott boríték. Érezte a tapintásán. Idegesen, remegő kézzel tépte fel a borítékot, hogy átfussa a kemény kartonlapra gépelt szöveget. Ahogy meglátta a fejcímet, megfordult vele a világ:

Apai elismerő nyilatkozat

Jegyzőkönyv

Draco Malfoy, aki Wiltshire-ben született 1980 év  június hó  4 nap, Wiltshire-i lakos kijelentette, hogy

Pansy Parkinson anyjától Wiltshire-ben 1997 év november hó 8 nap született Serita nevű gyermeket magáénak ismeri el.

Kelt: London, 2013. április 21.

    Susan Bones                            Draco Malfoy

Anyakönyvvezető                                Apa

• Jól van, Mrs. Zabini? Úgy elsápadt! Csak nem rossz hírt kapott? – kiáltott át az utca túloldaláról a francia nő.
• Nem, nem dehogy, minden rendben – hebegte Pansy és felkapva a kosarat bebotorkált a házba. A jegyzőkönyvi másolatot lehajította a konyhapultra. Miért? Miért kellett ezt tennie? Pansy a konyhai zöldségmosóhoz lépett és hideg vizet csorgatott a csuklójára, majd  hűvös tenyerét a homlokához szorította. A gesztus, természetesen neki szólt. Pansy nagyon jól tudta, ez nem annyira Seritának jelent bármit is, sokkal inkább neki, az exfeleségnek. De hát mit számít már ez? Most ennyi év után? Mit akar törleszteni az aranyvér öntött példaszobra: Draco Malfoy? A múltat már nem lehet meg nem történtté tenni. Ezen egy anyakönyvi bejegyzés sem segít. Igaz a varázsvilágban, most már Serita kartonlapjára felvezették az apa nevét is. Ami egészen eddig a napig nem történt meg. Draco elismerte a gyerekének Seritát? Na de miért? Hiszen tizenhat éven át gyűlölte, és megvetette, mélyen elutasította. Mi változott? Megismerte a lányát és megszánta? Milyen undorító kis húzás ez is! – Pansy sötét szemei a férfi aláírására tapadtak, igen, a vastag tinta ott van a jegyzőkönyv alján. Amellyel Draco elismeri, hogy kviblit nemzett. Na szépen vagyunk!  

Pansy riadtan rezzent össze, ahogy a kézitáskájában megcsörrent a mobilja. Serita még iskolában van, ki keresheti ilyenkor késő délelőtt? Pansy összevont szemöldökkel nézte a kijelzőt: Magán telefonszám. Utálja az ilyeneket, biztos hogy kérdőívezők, telefonos zaklatók. Morcosan lenyomta a fogadás gombot.

• Tessék!
• Milyen rosszkedvű vagy ma – hallatszott egy bársonyos mély férfihang a túloldalon.
• Draco! – lehelte Pansy, s megkapaszkodott a konyhapult szélében, mielőtt elájul.
• Megkaptad az ajándékomat? – kérdezte a férfi játékos hangnemben.
• Ez neked ajándék? – nézett sértőn az apai elismerő nyilatkozatra Pansy.
• Akkor minek nevezzem.
• Rossz tréfának. Mert ez az volt! – csattant haragosan Pansy.
• Nem tréfának szántam, és nem is tartom annak. Remélem elhiszed – komolyodott meg a férfi hangja a túloldalon.
• Képtelen vagyok most erről beszélni, sokkot kaptam – vallotta be őszintén Pansy.
• Akarsz beszélni róla? – jött a csendes ajánlat a vonal túlsó végéről.
• Draco! Ez… nem helyes… - nyögte akadozva Pansy.
• Hogy elismertem, hogy Serita az én lányom?
• Hogy találkozgatni akarsz a volt feleségeddel! – sziszegte Pansy.
• Miért nem helyesled?
• Mert most például ki akarom kaparni a szemed, legalábbis ezt tenném, ha itt lennél! – dühöngte pattogósan Pansy a telefonba. Elégedett férfinevetés volt csak a válasz.
• Honnan tudod a számomat? – kérdezett rá Pansy váratlanul.
• Vannak kapcsolataim – felelte Draco titokzatosan.
• Nem tudlak megállítani igaz? – sóhajtott lemondóan Pansy.
• Kérlek Pansy, találkozzunk. Tudom, hogy te is akarod!
• Nem…nem lenne szabad… - nyögte bizonytalanul Pansy.
• A Foltozott Üst különtermében várlak délután kettőig! – mielőtt Pansy válaszolhatott volna Draco bontotta a vonalat. Pansy hápogva nézte a telefonját. Magánszámról hívta, tehát vissza se tudja hívni. A szemét!

Hogy milyen jellemző is ez Draco Malfoyra! Soha semmit nem tesz önzetlenül. Az apasági elismeréssel is célja volt. Érdek fűzte ahhoz is, méghozzá az, hogy az anya szívét lágyítsa meg. Ez a támadás Pansy szívének közepébe talált. Ki akarta harcolni, hogy Pansy találkozzon vele, s minden létező módon elérte, hogy ez meg is történjék. Londonba invitálta az exfeleségét, hogy Pansy csak miatta jöjjön Londonba, a varázsvilágba. A két világ közti átjáróba.

Igaz a döntés Pansy kezében van. Még mindig visszautasíthatja a meghívást. Sőt joggal is tenné. Egy utólagos kiigazítás nem mentség arra, amit tett a nővel, ami tizenhat évvel ezelőtt megtörtént. Ha Pansy nem akar vele találkozni, akkor úgysem fog. S ezzel Draco nagyon is tisztában volt. Pansy Parkinson erős akaratú asszony. A kérdés, hogy mit akar.

Draco feltűrt ingujjal ült a Foltozott Üst különtermében. A paraván, harmónikaajtókat kihajtogatták, a sötét erezetű faburkolat elzárta az idegenek tekintete elől a teremben tartózkodót.  Draco megdörzsölte a bal karját, ahol a sötét jegy fekete mintája futott. Nem fog eljönni. Pansy nem ismer megbocsátást. És igaza van. Amit tette vele, és a lányával, azon nem változtat, egy tizenhat évvel később kiállított jegyzőkönyv. Draco zavartan forgatta a karikagyűrűt az ujján. A két személyre terített asztal érintetlenül állt. A percek pedig lassan és komótosan teltek. Draco mindent erre az egy lapra tett fel. Ahhoz, hogy Pansy megenyhüljön ennél nagyobb lépést már nem tehetett. A kérdés, akarja-e az asszony ezt az enyhülést.

Nyirkos lett a tenyere, ahogy találkozott a tekintetük. Mintha víz alatt lebegne, a hangok nem jutottak el a füléhez, vagy csak lassan, megkésve. Mikor lépett be az asszony a terembe? Pansy nekidőlt a csukott ajtónak és őt nézte, zaklatottan emelkedő-és süllyedő keblekkel. Lila combközépig érő ruhában volt, könnyű bolerót viselt hozzá, és lapos fekete cipőt. Kitágult szemekkel nézett rá, és ajkai enyhén szétnyíltak a zihálástól. Eljött.

Eszméletlenül jól néz ki ez a férfi! Feltűrt ingujja alól a szőkésbarna szőrszálak szinte felállnak a köztük feszülő elektromos vibrálástól. Pedig csak nézik egymást, már hosszú másodpercek óta. De ebben a nézésben több is benne van, mint aminek benne kellene lennie. A szürke tekintetek mélyen a belsőjébe hatolnak és megremegtetik a szívét és a testét is, egészen öle forró hullámzásáig cikáznak át a reszkető női testen. Merlinre, Draco ne nézz így rám, mert menten összeesek!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.11.08. 18:53 sugi Szia! Draco végre tett valami hasznosat is, de ettől még mindig megbocsáthatatlan számomra. Pansy még mindig nagyon szeretheti, ha elment. Annyira tetszett!!!  Astoriától viszont kiráz a hideg is. Pussz Sugi