1. fejezet

„Önzetlenül az iskoláért” – Voldemort visszadobta a körasztalkára a fényképet. Rabastan vette fel, s ujját végighúzta a szélén.

-         Egészen jó felvétel rólad Voldemort

-         Ó igen – bólintott rá a másik. – S még igaz is. Igazán önzetlen voltam nem? Megkíméltem őket a további pusztítástól – mérgelődött Voldemort.

-         És mi a helyzet a kamrával? – kérdezett rá Rodolphus.

-         Lezártam – tárta szét a karját Voldemort. – Mi mást tehetnék? Amíg a Roxfortba járok muszáj vagyok betartani a szabályokat. Remek lehetőség lett volna arra, hogy megtisztítsuk legalább az utánpótlástól a varázsvilágot, de lám, a minisztérium és az iskolavezetés közbeszólt.

-         Várnunk kell – bólintott rá Rodolphus.

-         Addig, míg a kezemben nincs a Roxfort. Talán csak idő kérdése, ha Dippet professzor felvenne SVK-tanárnak Merrythought tanárnő helyére akkor. Felgyorsíthatnám a folyamatot. Csak ez az őrült várakozási idő ne lenne – dobolt az ujjaival Voldemort.

-         Ki kell várni a megfelelő időt Voldemort – figyelmeztette Rabastan.

-         De meddig meddig? Hónapok? Évek? Évtizedek? – elégedetlenkedett Voldemort.

-         Ne siettesd a változást. Hagyd hogy kiforrja magát. El akartam küldeni azt a behemót Hagridot is a suliból, s mi lett belőle. Kinevezték Ogg helyett, vagy mellé vadőrnek – dühöngött Voldemort.

-         De miért? Mert valaki a tanári karban közben járt az érdekében. Vagyis. Van esély ilyen fiatalon is bejutni a Roxfortba ez végülis jó nem? – kérdezte Rodolphus.

-         Állítólag Myrtle befészkelte magát Hornby-ékhoz. Egész nap ott kísért és őrületbe kergeti a családot.

-         Kínos ügy – húzta el a száját Voldemort.

-         Ha így fog menni, Wizengamot elé viszik az ügyet – felelte Rabastan. – Legalább lesz Doreának egy kis munkája.

-         Önzetlenül az iskoláért, ez azért mulatságos cím, éppen neked – nevetett Rodolphus.

-         Ennyi igazán kijárt nekem – húzta ki magát Voldemort. – Ha már vissza kellett fognom a baziliskusomat. Ez igazán önzetlenség

-         Vagy inkább számító érdek – szúrta közbe Rabastan.

-         Talán ez esetben a kettő összecseng – sandított rá Voldemort.

-         Courtney Hornby feleségül fogadod-e az itt jelen lévő… - A pap egyre türelmetlenebbül mormolta a szövegét.

-         Neeem! Nem fogadja! A Hornby nemzetség a legutálatosabb a világon! – nyújtotta a nyelvét Hisztis Myrtle a papra miközben lebegett a két egybe kelő között.

-         Elég legyen már! Tűnj innen! – sziszegte Olive Hornby.

-         Ő ölt meg tudom tudom! Olive egy gyilkos! Csúfolt engem, mert pattanásos vagyok, és szemüveges! Arra sem érdemesek hogy éljenek, kegyetlenek és gonoszok! – ordítozott Hisztis Myrtle. A násznép fehördült.

-         Ez elég kínos incidens – szűrte halkan Rabastan.

-         Ó igen, mit teremtettem a világra – fújtatott Voldemrot keresztbe tett karral.

-         Mindig mondtam, hogy óvatosan – sóhajtotta Rodolphus.

-         A franc se gondolta, hogy itt marad kísérteni – morogta Voldemort.

-         És megkeseríti a Hornbyk életét – egészítette ki Rabastan.

-         Na igen – nézte a szánalmas groteszk komédiává váló esküvőt Rodolphus.

-         Ne! Ne menj hozzá! Ezek a Hornbyk a leggyűlöletesebbek, majd meglátod téged is mindenért kritizálni fog! Az agyadra fog menni! El fogtok válni! Kibírhatatlan én most figyelmeztetlek én már ismerem a fajtáját ,a legrosszabb oldaláról! – rikácsolta Hisztis Myrtle és láthatóan élvezte, hogy botránnyá változtatja az egész esküvőt.

-         Dugulj be meghaltál tűnj már el! – ordított rá Olive.

-         Eddig te csúfoltál most már én foglak! -  nyújtotta el a szavakat elégedetten Myrtle. – Én is halálba kergetlek, ahogy te engem!

-         Ez a Myrtle holtában is fárasztó – sóhajtott nagyot Rabastan.

-         Szegény Courtney, gondolom nem ilyen esküvőről álmodott – jegyezte meg Rodolphus, ahogy a Courtney-ház parkjában asztalhoz ültek.

-         Lestrange! – biccentett hűvösen a velük szemközt helyet foglaló páros. Rabastan azonnal megfeszült. Az ifjú Potter-házaspár volt. – Valamilyen oknál fogva, éppen ide ültettek minket – nézte az ültetési kártyát Dorea félredobva a tányérjából.

-         Mi is örülünk a viszontlátásnak Mrs. Potter – felelte rá keményen Rabastan. – Mi lesz, ha most rajtakapsz minket valami turpisságon?

-         A büntetésre jelenleg már sokkal nagyobb lehetőségeim vannak, mint régen a Roxfortban – felelte rá ridegen Dorea.

-         Ez az esküvő volt a legbizarabb amit életemben láttam – igazította meg a nyakkendőjét Potter.

-         Myrtle-t be fogjuk idézni – igazította a térdére a szövetszalvétát Dorea. – Ez nem kérdés. Ez a lány szellemként sem tud viselkedni. Vannak erre kiváló törvényeink. El fogjuk rendezni a dolgot.

-         Ó igen a Wizengamot törvények, mindenre választ adnak – gúnyolódott Rabastan.

-         Pontosan – felelte rá felvetett fejjel Dorea harciasan szembenézve Rabastannal. Rabastan kihasználta a pillanatot, hogy a jegyespárt köszöntötték az ebédnél elsőként és Myrtle beleugrott a levesbe, amire mondenki felhördült – az asztal felett átnyúlva megragadta Dorea kezét, s maga felé rántotta.

-         Ha a törvénykönyvben arra is szabály van, hogy hogyan szeretkezz  a férjeddel te azt is követed? – sziszegte Dorea felett. Dorea pofoncsapta a férfit. Rabastannak nem volt ideje reagálni, mert Potter visszafordult a csattanás hangjára.

-         Minden rendben? – nézett körbe Potter.

-         Ó igen, csak egy szemtelen legyet ütöttem le, itt körözött az asztal felett – felelte könnyedén Dorea, de szúrós pillantását Rabastan felé küldte.

-         Minél hamarabb rendezzétek ezt az ügyet, megkeseríti Hornby-ék életét és akárhogy is ez beteges – fogta kézbe a kanalát Potter egy szemüvegigazítás után.

-         Mi lesz a büntetése? – érdeklődött Rabastan.

-         Ilyenkor kihelyezünk egy területet, ahol a szellem tartózkodhat. Mivel a Roxfortban elég sok szellem tanyázik, ráadásul Myrtle mugli, így nem mehet vissza kísérteni az ő világába más helyet pedig nem ismer a varázsvilágból, elkerülhetetlenül vissza kell küldenünk a Roxfortba. Ott elfér a többi szellem mellett. Ráadásul azok majd megrendszabályozzák – merítette a kanalát a levesbe Dorea. – mivel nem hiszem, hogy lenne tanú, aki Myrtle mellett szólalna fel, ez meggyorsítja majd az eljárást is. Rövid tárgyalás lesz. Az ilyeneket szeretem.

-         Kevés papírmunka? – kérdezte gúnyosan Rabastan.

-         Inkább tiszta ügy – vágta rá hidegen Dorea.

-         Kösz, hogy visszaküldöd a nyakunkra – felelte rá dühösen Rabastan.

-         Myrtle Olive-ra dühös. Szívesebben vennéd, ha a Hornby család életét nehezítené meg továbbra is? – kérdezte vissza Dorea.

-         Hát nem tudom, de neked ez a legkönnyebb, hiszen te már nem vagy a Roxfortban –emelkedett meg ültében Rabastan.

-         TE is végeztél nem? – csattant rá Dorea.

-         De igen – ereszkedett vissza a székre Rabastan.

-         Akkor meg mit vagy úgy oda? – morogta Dorea.

-         Csak magadra gondolsz! – sziszegte neki Rabastan.

-         Te is! – nézett vele farkasszemet Dorea. Már nem Myrtle-ről beszéltek és ezt mindketten megérezték.

-         Ha rosszul viseli magát akkor további keretek közé fogják szorítani ebben biztos vagyok – szólalt meg közönyösen Potter. Dorea és Rabastan szótlanul méregették egymást.

-         Szóval végeztél Rabastan a Roxfortban? – kérdezte érdeklődéssel Potter.

-         Mik a terveid? – kérdezte Dorea.

-         Nincsenek terveim. Én nem hordok magamnál határidőnaplót és a hónom alatt törvénykönyvet. Szabadon élek és azt fogom tenni, amihez kedvem van – felelte rá Rabastan provokálón.

-         Jaj, hát szép is az, de akinek családja van – paskolgatta meg Dorea kézfejét Potter, mire a nő zavartan húzta el a kezét.

-         Nem túl nagy perspektívák a jövőre nézve, habár egy Lestrange-től ez nem meglepő – felelte fagyosan Dorea.

-         Inkább vagyok egyedül és szabadon. Mint olyannal, akit nem szeretek és olyan munkában amit nem élvezek – vágta rá Rabastan.

-         Mondod te mert megteheted – felelte hidegen Dorea.

-         Minden aranyvérű megtehetné – rágta a falatot keményen Rabastan.

-         Igazán remek társadalmi véleményt formálna akkor magáról az aranyvér a varázsvilágban – mondta szigorúan Dorea.

-         Ne légy ennyire szigorú önmagadhoz se Dorea – felelte Rabastan.

-         Valakinek szigorűnak kell lennie, hogy ellensúlyozza az olyanokat mint te – vágta rá fagyosan Dorea.

-         Úgy hallom volt egy kis riadalom a Roxfortban – próbált témát váltani Potter.

-         Sejtem kiknek a keze volt a dologban – nézett végig a társaságon Dorea.

-         De kedvesem persze, hogy sejted, hiszen a tettest már elkapták  - nézett rá értetlenül Charl.

-         Igen, tudok róla – forgatta a szemét Dorea, de éles tekintetén látszott ,hogy őt nem lehet átvágni. Nagyon jól tudta, a roxforti események mögött Voldemort és társaságának keze volt. – Charl kérj fel táncolni. Van kedved táncolni igaz?

-         De…de hát azt mondta, hogy eszembe ne jusson felkérni, mert te ma ugyan nem táncolsz? – hebegte meglepetten Charl.

-         Meggondoltam magam – állt fel türelmetlenül Dorea.

-         Ha szeretnéd – ügyetlenkedett Potter, hogy felemelte a térdéről a földre hullott szalvétát, s sietve követte Doreát a tánctérre.

-         Mh az esküvők mindig összerántják az aranyvérű társaságot sajnos – fújtatott Rabastan.

-         Ugyan már, láttam hányszor fordultál hátra, hogy Doreára nézz. Már alig vártad, hogy valahol találkozz vele – követte a Potter házaspárt táncát szemével Rodolphus.

-         Egyáltalán nem. Nem őt néztem – felelte rá gyorsan Rabastan. – Hát Voldemort, bármennyire is igyekeztél megszabadulni Myrtle-től úgy tűnik még néhány évig össze fogsz vele futni a Roxfortban. Különös kísértés lesz nemde? Hiszen te ölted meg.

-         Furcsa találkozások egyike – bólintott Voldemort. – Bár nem szándékozom összefutni vele.

-         Rossz lesz nélküled a Roxfortban  Rabastan – sötétedett el Rodolphus tekintete.

-         Meglesztek ti nélkülem. Szervezitek a dolgokat, szépen csendesen. Visszahúzódva a nagyvilágtól és amikor végeztek, akkor majd…ismét összeül a nagy csapat.

-         Se Dolohov, se Rabastan. A csapat tényleg nem lesz a régi -  simította át a tarkóját Voldemort. – Meg kell várnotok, hogy mi is végezzünk, és akkor újult erővel vethetjük magunkat a szövetségbe!

-         Várunk rátok ne aggódjatok! Várjuk, mikor szabadultok. A Roxfort a kiskorúak börtöne – vigyorgott rájuk Rabastan. Két év. Hosszú lesz. Rodolphus nélkül. A két testvér már úgy összeszokott. S nem sokat hallhat Voldemortról sem. De van idejük. Hiszen fiatalok még. Eljön az ő idejük is. Hamarosan.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés