Daphné cipő nélkül, vizes haját egy törülközővel feltekerve vonult előttük jobbra-balra. A csúcsos turbánszerű fehér törülköző hevesen rázkódott. Fekete tincseiből néhány kiszabadult a halántékánál és azok lengedeztek a levegőben. Terebélyesedő hasával úgy nézett ki, mint egy alaposan túlhízott török basa. Szoknyában. Daphné könnyű ruganyos anyagú, fekete testhez simuló szoknyában járt, a kosztümkabátot a fürdőben hagyta, így csak az olívazöld selyemblúza volt rajta, ami harangformán ringott pocakja előtt. A Bank elnök-vezérigazgatója volt most. Nem Blaise felesége, nem közeli ismerős. Hanem a vezető. Draco továbbra is csak a kávéját kortyolgatta, ráérősen, szinte unottan. Sápadt arca beesett volt, mint általában. Nem volt különösebben másabb a börtön után sem. Talán csak a szokottnál is óvatosabb mozgása. Pansy a gyerekekkel a sarokba állított kanapén ült. A két kicsi előtte játszott a szőnyegen. Blaise a homlokát dörzsölgetve  a kandallópárkányra támaszkodva hallgatta Daphné előadását.

• Egyáltalán nem figyeltek rám! Nem segítesz minimálisat sem! Draco! Rólad beszélek! – torpant meg a férfi előtt egy pillanatra Daphné, de már vonult is tovább le és fel. – Mit tervezel?
• A programomat ország világ hallhatta a rádióban, mit mondhatnék még Daphné? – kérdezte nyugodtan Draco, s beleáztatott a kávéba egy szem kockacukrot. Várta, hogy megbarnuljon, ahogy felszívja a kávét, majd egyszerűen a szájába tolta a kockacukrot és Daphnéra nézett.
• Nem arról beszélek, amivel a népet hülyíted! Azt hallhattam óránként négyszer! Engem az érdekel, amit nem hozol nyilvánosságra!  - tette keresztbe hasa felett a karjait Daphné.
• Daphné! Ülj már meg a fenekeden az istenit! Fel fog dagadni a lábad! Összeesel! – szólt rá ingerülten Blaise.
• Majd fel robbanok a feszültségtől! Nem fogok összeesni ne aggódj! – fordult meg a tengelye körül Daphné, hogy a férjére nézzen.
• Daphné arra nem gondoltál, hogy vissza is vonulhatnál? – szólalt meg a sarokban Pansy. – Amíg világra hozod a kicsiket?!
• Én nem tudok otthon ülni a babérjaimon mint te. Ne hasonlíts magadhoz! – csattant rá Daphné. – Szétvetne az ideg, hogy mi történik odabent a Bankban! – járkált le fel Daphné. – A befektetőim nyugtalanok. Jogosan azok. Draco itt hatalmas összegekről van szó! Gondolod a mugliknak nincs pénzük? A muglik rafináltabbak és takarékosabbak mint egy varázsló. Rengeteg pénzről van szó.
• Daphné tudom, hogy kigondoltál valamit, miért nem mondod ki nyíltan a szemembe? – kérdezte hűvösen Draco, s most egyenesen a nőre nézett. Daphné türkizzel húzott szemei megakadtak rajta. Hosszú másodpercekig farkasszemet néztek. Daphné megállt a járkálásban és kifújta tüdejéből a levegőt.
• Persze, hogy gondolkodtam. Nem vagyok olyan mint a legtöbb aranyvérű nő, hogy az ilyesmit egy férfira bízzam  - sziszegte Daphné, s futólag a kanapé felé pillantott. Pansy tüntetőlegesen a torkát köszörülte. – A kérdésem az, hogy mennyire vagy őrült Draco?
• Eléggé – felelte rá futó félmosollyal Draco.
• Nem játszol nyílt kártyákkal!
• Te sem Daphné. Kérdeztem valamit. Nem válaszoltál!
• Nem adhatom ki a befeketetőinket! – csattant hevesen Daphné. Érezte, hogy a két magzat bukfencezik erre egyet a hasában. Megriadtak szegénykék. Daphné futólag megsimogatta őket.
• Csak annyit kértem statisztikailag mekkora a muglik pénzarányának száma a bankban ennyi – tette le a kávéscsészét Draco.
• Mit akarsz hallani egy százalékarányt? 60 % megfelel Draco Malfoynak? – tárta szét a karját Daphné és hitetlenkedve csapta tenyerét a combjára. – nem hiszem el, hogy milyen vagy.
• Nem adod ki őket igaz? – kérdezte fagyosan Draco.
• Megbolondultál? Én a bank igazgatója vagyok. Az etikettünket, a szabályainkat sérti, hogy bármit is közöljek veled – kiáltotta rá Daphné.
• Akkor mit akarsz hallani tőlem?
• Azt gondolod a muglik kisebbséget alkotnak a varázsvilágban? – szegezte a kérdést Daphné a férfinak. – Azt hiszed, kitelepítheted őket csak így? Ez a kérdésem Draco. Válaszolj! Tervezed-e, hogy megindítasz egy muglikitelepítést a varázsvilágból? Számíthat-e a bankom egy esetleges kényszerű pénzfelvételi és széfmegszüntetési hullámra? – kérdezte Daphné keményen, követelődzőn és rezzenéstelen arccal.
• Figyeled Daphné hogy beszélsz? A Bankod. A Te bankod! Hát közlöm veled, hogy a Bank mindenkié! A Varázsvilágé? Értve vagyok? – sziszegte neki Draco. – S ha én úgy döntök, hogy bedöntöm a pénzéhes koboldok rohadék épületét, akkor megteszem, világos? – támadt rá szikrázó szemekkel Draco.
• Ha mered! Draco! Tedd – felelte rá fölényesen Daphné. – Nem válaszoltál, Draco. Rátapintottam az érzékeny mocsaras lápos talajra a fertőzött kis világodban igaz? – kérdezte ridegen Daphné.
• Nem én basztam a fél varázsvilággal Daphné! Nem én szereztem a bennfentes kis információimat széttett lábakkal, szóval kettőnk közül te vagy a mocskosabb kurva! – emelkedett fel ültéből feszülő idegekkel, és lüktető halántékkal Draco.
• Pansy, miért nem viszed ki a gyerekeket a szobából? Miért, kell hogy fültanúi legyenek ennek? – szólt a nőnek Daphné nyugodt, kimért hangján.
• Fabian a ti gyereketek és senki pesztonkája nem vagyok Daphné! – szólalt meg sértetten Pansy.  Pansy a saját gyerekeit magával rángatva becsapta a szalon ajtaját. Fabian a kanapén maradt és a szüleit nézte.  Blaise továbbra is csak a halántékát és a homlokát és a szemét dörzsölgette felváltva. Daphné villámló zöld szemekkel Dracót bámulta. A néma csendbe Draco emberei robogtak be.
• Megszereztük a térkép alapján! A feltámadás köve! Itt van igen! Meghoztuk! – nyújtották át a földdel elegyes, saras, kis rombusz alakú borostyánszínbe játszó feltámadás kövét.  Draco elvette a követ és idegesen intett neki, hogy most nincs ideje velük foglalkozni, jutalomosztásra később számíthatnak.  Daphné fújtatott. Draco a levegőbe dobta a követ és elkapta.
• Látni akartad magad minden létező varázs birtokában? Remélem látod magad. Az aranyvér uralkodója akarsz lenni Draco? Szánalmas próbálkozás egy rendszer romjain királyságot emelni. Mert ez már súrolja az ízléstelenség határát. A bodzapálca a jogar, a feltámadás köve az országalmád? – kacagott jéghideg éllel Daphné. – Már csak a koronázási palást hiányzik igaz?
• A láthatatlanná tévő köpeny. Ami…Potternél van – morogta bosszúsan Draco.
• Ki szerzi meg neked a koronázási kellékek utolsó darabját? – nevetett Daphné gúnyosan. – A pálcádat én hoztam, a követ Pansy. Kellene még egy nő az életedben, aki megszerzi neked a köpenykédet. Mit akarsz velük kezdeni? Legyőzöd a halált?
• Engem nem érdekel ez a dolog, ne azonosíts Voldemorttal – biggyesztette le a szája szélét Draco.
• Egy Malfoyt valóban csak egy görénnyel lehet azonosítani. Jól látta Mordon – húzta el a szája szélét Daphné. – Ne is álmodj arról, hogy Voldemort lábnyomába léphetsz.
• Nem illik rám Voldemort talárja. Nem is próbálkoznék ezzel – rázta a fejét Draco. – Más terveim vannak.
• Megosztod velünk kegyesen, vagy megtartod magadnak? Draco, te túl önző vagy, úgy látszik az önző őrültekből lesznek nagy politikusok ebben a világban – fordult háttal Dracónak Daphné és mély levegőt vett.
• A halál ereklyéi? Mit gondolsz mit akarok vele? Mindenkit leavadázni? Vagy az engedetlenekre cruciót küldeni? S a feltámadás kövével visszahozni a halálfalókat? Milyen beteg elmének gondolsz te engem Daphné? Hogy láthatatlanná tévő köpeny alatt akarom gyilkolni az embereket? A muglikat? Tényleg így képzeled?
• Nem tudom mit képzeljek rólad Draco. Csak azt tudom, hogy válságban vagyunk. A Bank-ot egyetlen ember tartja vissza attól, hogy összeomoljon és az én vagyok. Ha nem adsz útmutatást, hogy mik a politikai terveid, nem tudom megőrizni a galleon értékét és az neked sem jó, ahogy egy aranyvérűnek se. A pénz mindenkinek érték Draco! Akár mugli akár félvér akár aranyvér. Én nem gondolkodhatok egyetlen  dologban a vérség kérdésében. Nekem más értékek szerint kell látnom a varázsvilágot értsd meg – rogyott le a kanapéra fia mellé Daphné. Megsimogatta a gyerek mogyoróbarna haját.
• Nem értettetek meg engem – állapította meg Draco. – Nem láttátok át a dolog nagyságát. Ezek a tárgyak, ezek az ereklyék a varázsvilág alapjait képezik. Történelmünk és meséink alapját. Értékek. Egyszeri, örök értékek számunkra, varázslók és boszorkányok számára. Össze akarom gyűjteni őket. S amikor már mind az én birtokomban van, akkor közkinccsé akarom tenni. Hogy tudjuk, hogy miért vagyunk. Hogy honnan indultunk, kik vagyunk, mi a múltunk, a halál ereklyéi nem képezhetnek magántulajdont. Nem temethetjük el egy márványkriptába, vagy dobhatjuk el a többi kő közé, hogy enyészetté váljon, vagy nem szórhatjuk szét őket s nem rejtegethetjük őket mások elől. A halál ereklyéi a miénk. Mindenkié. Nem lehet senkié sem, hanem legyen közös. Értitek? Felfogtatok már valamit abból a ködös elképzelésből amit én akarok? Nem elvenni akarom ezeket a tárgyakat, hanem megosztani. Ha összegyűlt a három ereklye, a minisztérium csarnokában tervezem kiállíttatni, örök emlékül a varázsvilágnak. Mindenki láthatja, aki csak akarja, akkor, amikor akarja. Nem kellenek oda szökőkutak, varázslényeken trónoló varázslók és boszorkányok, nem. Oda értékek kellenek. Hogy mindenki aki a varázsvilágot irányítja, és vezeti valamilyen módon az ennek a tudatában végezze a munkáját. Hogy értékes munkát végez, értékek közt, varázsvilágot épít, irányít és ad tovább örökségül – Draco elhallgatott. Blaise abbahagyta a homlokdörzsölést. Ezt még ő sem tudta. Nem. Ezt senki sem tudta. Draco lesütötte a szemét és csak nézte maga előtt a szőnyeg mintáit.  Daphné kikerekedett szemekkel nézte a szőke hajú férfit. Nem hitte el amit hall. Draco volt, és mégsem Draco.
• Azt hiszem, inkább ezt a beszédet kellett volna elmondanod a rádióadásban – jegyezte meg Daphné enyhe humorral a hangjában.
• Igen? És hogy képzeled? Varázsvilág előtt bejelentem, hogy nálam a bodzapálca, és most már a feltámadás köve is? Gyertek lopjátok el? Öljetek meg érte? Daphné az ilyesmi nem így megy. Egy ilyen bejelentés vezetne igazi anarchiához – rázta a fejét hevesen Draco. – Először a társadalom szemléletét kell átalakítani. Ahogy terveztem, ahogy már évek óta csináljuk. Pansyval közösen. Első a család. A társadalom alapegysége. Amíg nem gondolkodik mindenki családcentrikusan, hogyan gondolkodna értékmegőrző és átörökítő tudattal? Érted mit mondok? A gyerekeinknek örökítünk mindent a varázsvilágban. Ha nem ez a legfontosabb számunkra, az emberek számára, akkor nem fognak azon igyekezni, hogy ezt tegyék. Hogy értéket őrizzenek meg az utókornak. A legjobb példa erre éppen te magad vagy Daphné. A családcentrikusság szikrája sincs benned – nézett egyenesen a nőre.
• Kezd ez a beszélgetés furcsa fordulatot felvenni – dőlt hátra feszengve Daphné. – Én a közt szolgálom. Egy bankot vezetek.
• S közben elfeledkezel minden másról. Ami fontos. A családodról. Szerinted Daphné miért váltál el? Mert fikarcnyit sem törődtél a házasságoddal. Egy család alapjával. Egy erős és szilárd házasság kiépítésén, felépítésén és gondozásán. Ahogy a gyerekeddel sem törődsz. S magadat csapod be Daphné, ha tagadod. Mert mikor volt, hogy nem feledkeztél el a gyerekedről? Ott élnek veled együtt ketten is. Azt eszik amit te azt isszák amit te, és még így is számtalanszor megfeledkezel róluk! Pedig veled együtt élnek! A testedben Daphné! Mi lehet ennél erősebb kötelék? – nézett kétségbeesetten Draco a nőre. Daphné  csendben hallgatta a férfit.
• De… de én is így gondolom…mármint értékeket őrizni. Csak én a bankban őrzöm az értékeket…
• Az magántulajdon Daphné. Én köztulajdonról beszélek! Itt a mérhetetlen nagy különbség kettőnk felfogása közt. Hát nem látod? Nem érted mit akarok mondani? Kétségbe vagyok esve! Éppen miattatok! Ha a program kezdeti szakaszának támogatói sem tudják átvenni a gondolataimat, hogyan vehetnék át olyanok, akik nem is ismernek, akikben nem nyomatékosíthatom ezt minden nap. Daphné éppen te vagy előttem a minta, amíg benned nem alakul ki ez a fordulat, addig  tudom, hogy nem szabad kiállítani azokat a tárgyakat.  Nem akarom használni. Soha nem is használtam egyiket sem. Őrzöm és várom a pillanatot, amikor közzé tehetem. De ahhoz valóban ereklyeként kell rá tekintetünk. Történelmi ereklyeként. S nem funkciójában kell akarnunk, nem használati tárgyként kell rá tekintenünk. Mert amíg a hasznosságát látjuk, addig ez nem lesz érték és nem lesz ereklye sem. Addig csak közönséges használati tárgyak – hajtotta le a fejét Draco fáradtan. Átdörzsölte a tarkóját, amit egyszerre olyan merevnek és görcsösnek érzett. Annyi küzdés, annyi előkészítés és még mindig egy helyben topognak.
• Nekem csak a Bank van értsd meg Draco, Nagyon fontos számomra. Ezt a pozíciót én szereztem, magamnak, kemény munka árán…Nem pottyant az ölembe.
• Én jól tudom. De hidd el Daphné nem csak ez a fontos az életedben. Nem lenne szabad így beszélned, főleg éppen most, amikor gyermeket vársz. Látnod kellene, hogy van valami más, ami ugyanolyan fontos kellene hogy legyen az életedben…
• Én nem vagyok Pansy – felelte halkan Daphné. – Én képtelen vagyok csak családanyaként élni. Értsd meg.
• Arany középút Daphné. Mindenkinek ezt kellene megtalálnia. Pansy is irattárvezető.
• Tudom Draco. Nálatok minden arany. Arany vér. Arany középút. Fáradt vagyok, szeretnék lepihenni. Egyetlen választ kérek tőled: ugye úgy gondolod, hogy a muglik egy másik kultúrából jöttek?
• Ez nem kérdés. A Muglik más kulturális közegből érkeztek – biccentett Draco.
• Köszönöm. Ennyit akartam tudni. Jó éjszakát! Blaise, menjünk – emelkedett fel a kanapéról Daphné, s levette fejéről a törülközőt. Fabian követte az anyját és az apját ki a nagy családi autóhoz. Daphné az előtérben húzta fel fekete bőrcipőjét és vette magára a kosztümkabátját.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.10.10. 22:01 callie Szióka! Olyan aranyos tőled, hogy írtál, huh nagyon jól esik, mert nehéz a némaságba írni és azért jó látni, hogy van még vmi kis mozgás az oldalon.:))) Én is szeretnék már vmi nagyon Pansysat, mert hiányzik nekem is... most nagyon politikai szállá alakult minden, igyekszem kicsit családias formát ölteni és akkor biztos könnyebben megy majd. Ahogy jön az ihlet írok, lehet ideje lenne leporolni a HP-filmeket és kicsit elmerülni ismét az egészben, mert már évek óta nem néztem... az utolsó azt hiszem a mozis 7/2 volt mint HP- élmény, és annyira letört, hogy azóta kerülöm kicsit, de hát az alaphangulathoz jó lenne visszatérni... Szörnyű, hogy ahogy telnek az évek hogy darálnak be a hétköznapok... szeretnék ismét csak írói hétvégéket:))) na majd valahol szakítok végre időt. Köszi, hogy írtál, mindenhol igyekszem a folytatással! Callie

2013.09.21. 23:14 zsazsa Szia!:) Remek volt ez a rész. Imádom Draco ötletét és nagyon kíváncsi vagyok, hogy is fog ez megvalósulni a gyakorlatban. Remélem nem sokára olvashatok valami igazán Pansys részt is, mert már hiányzik. Alig várom, hogy olvassam a folytatást. Zsaza