Deimos, Zack, Fabian és Scorpius egy bőrrel vont fülkében ültek a Kisüsti füstös levegőtlen helyiségében. Zack ásítozott és látványosan unta a dolgot, Deimos egy szőke hosszú hajú lányt nézett már jó ideje. Dee Grainne-el táncolt valahol a tömegben.

-          Fogadjunk. Akkor jobb lesz az egész – vetette be Fabian.

-          Na jó, de kire? – nézett körbe négyükön Scorpius.

-          Hát én fogadok az öcsémre tíz galleonban, hogy felkéri táncolni Lilyt – csapott az öccse vállára Fabian.

-          Szerintem nem kéri fel – támasztotta a fejét fáradtan Scorpius, ahogy elnézte a legfiatalabb srác ásítozását.

-          Miért ne? – nézett rá Deimos. – az csak egy tánc. Oké, öt galleon, hogy felkéred, gyerünk Zack! – vigyorgott a szemközt ülőre Deimos és öt galleont az asztal közepére gurított.

-          Ti most szivattok? – nézett rájuk Zack. – Fiatalabb vagyok nála legalább hat évvel, hülyének fog nézni.

-          akkor elzavar és Scorpius nyerte a tizenöt galleont – nevetett Fabian.

-          Viszont ha táncol vele, akkor mennyit adsz?

-          Legyen tizenöt, mert úgyis elküldi a fenébe – számolta ki felvidámodva Scorpius.

-           Na gyerünk öcskös, ne feledd Zabini-vér! – vigyorgott Fabian az öccsére és meglökte, hogy kimásszon a bőrülésről és kezdő lökést adott neki. Zack kerülgette az alakokat maga körül. a táncolók közt araszolgatott a fiúk tekintetét a háta közepében érezte. Zavartan állt a lányok táncoló gyűrűje mellett. most mi legyen? Látszólag egyik sem foglalkozott vele. Végül Zack megkocogtatta a vöröshajú lány vállát.

-          hahó! Szia!

-          Szia! – kiáltotta vissza a lány és értetlenül nézett rá.

-          Tudom, idétlenül jön ki a dolog, de… a haverjaim fogadtak rá, hogy nem fogsz táncolni velem. Segítenél, hogy megnyerjem a fogadást? – mosolygott a lányra reménykedőn Zack.

-          Szemét haverjaid vannak tudod? – nézett rá Lily.

-          Tudom, de a rokonaim – sóhajtotta Zack. Lily végigmérte a srácot. Nem nyomult, nem akarta tapogatni, nem akarta lenyomni a nyelvét a torkán, nem akart a szoknyája alá tolni a tenyerét, tehát biccentett.

-          Na jó, egy tánc – nevetett rá Lily, s karjait lustán átdobta Zack vállán.

-          Komoly? Azta! Te nagyon kúl csaj vagy! -  hűlt el Zack és bátortalanul a lány derekára tette a kezét.

-          Egyébként ez az egész a megnyerjem a fogadással… ez a csajozós dumád? – nézett rá Lily, ahogy vörös haját a fiú karjaira rázta.

-          Nem. Nincs is olyanom. Szerinted jó duma lenne? – fintorgott Zack.

-          Hát, hallottam már rosszabbat is – nevetett Lily. – De a fogadásos dolgokkal alapvetően szeretek kitolni másokon. Amúgy hány éves vagy?

-          Nagyon ciki, ha nem mondom meg? – nézett rá fancsalin Zack.

-          Nem, nem az – nevetett Lily a srác kisfiús pirulásán. – Sok pénzt zsebelj be fiúka! Na pá! – fordult ki a fiú karjaiból Lily és tovább lejtett a többi lánnyal. Zack zavartan, de széles vigyorral ért vissza az asztalukhoz.

-          Nagy voltál! – csapott a tenyerébe Fabian és megveregette öccse vállát.

-          ez az! – adott neki egy ötöst Deimos is.

-          Nem értem, hogy csináltad – rázta a fejét Scorpius.

-          Ez a Zabini-sárm – vigyorgott Zack magabiztosan.

-          tessék a nyereményed – tolták a galleont Zack elé.

-          Akkor a mai estét én fizetem igyatok – kacsintott Zack.

-          Jó fiú vagy te Zacky – borzolta meg öccse haját Fabian. – Nos ki a következő?

-          Mondjuk te – vágta rá Scorpius.

-          Nem, nem. Egy Zabini, egy Malfoy. Az én csapatomból már volt egy játékos. Ti jöttök – mutatott a két szőkére szemben magukkal.

-          Na én biztos, hogy nem – tette karba a kezét Deimos. – zsigerből utálom a csajt.

-          Kösz, tesó – sóhajtott Scorpius. – Na jó, meghívom egy italra – adta meg magát keservesen Scorpius.

-          Tíz galleon, hogy visszautasít – nevetett Fabian.

-          Harminc galleon – csapott a bátyja tenyerébe Zack és vigyorogva néztek a Malfoyokra.

-          Kösz a bátorítást – lombozódott le Scorpius.

-          Viccelsz? Malfoyok vagyunk, ha csak ránézel megöl a pillantásával – húzta el a száját Deimos. – Az volt hülye, aki ezt kitalálta. Ja, az az apánk volt – grimaszolt Deimos. – El fog küldeni, csúnyán. Készülj fel lélekben! – engedte ki a bátyját a bokszból Deimos. Scorpius a táncban szünetet tartó lányok felé vette az irányt. A bárpultnál álltak. Többen mosdóba mentek. Lily a bárszéken ülve legyezte magát.

-          Meghívhatlak egy italra? – kérdezte Scorpius a lány melletti székre ülve. Lily felé kapta a fejét.

-          Egy Malfoytól, nem kell semmi, kösz – felelte elutasítóan Lily Potter.

-          Honnan veszed, hogy Malfoy vagyok? – húzta ki magát sértetten Scorpius.

-          Szőke haj, szürke szemek, sápadt arc. Csak egy Malfoy nézhet így ki – felelte Lily közönyösen.

-          Ismered az öcsémet.

-          Persze, és utáltam. Ahogy téged is.

-          Engem nem is ismersz.

-          Malfoy vagy. Ennyit elég tudnom rólad.

-          Miért ez mit jelent?

-          Kétszínű, alakoskodó görény vagy, s mindent csak érdekből csinálsz – sorolta egyre ingerültebben Lily. Scorpius nézte a lány kékeszöld szemeiben a pöttyöket. Deimos leírása nem volt pontos. Ennek a lánynak zöld a szeme.

-          Értem. Sajnálom, én azért láttam a dologban esélyt – biccentett Scorpius, s fizetett egy italt a lánynak. Vagy megissza, vagy nem. Csak a pénzt tette le, aztán eljött. 

-          Csontból elutasított – rogyott vissza öccse mellé Scorpius. – Talán ha más színű lenne a hajam lett volna esélyem – túrt a hajába ingerülten Scorpius. Fabian csak hamiskásan mosolygott. Deimos meg sem próbálta. Fabian ráérősen iszogatta a sörét. Teltek az órák. Talán négy, vagy öt órája is ültek már a Kisüstiben, amikor Fabian az asztalra csapta a tenyerét.

-          Figyelj és tanulj! – kacsintott Scorpiusra, s felemelkedett az asztal mellől átmászott Zacken aki félig bealudt a bokszban, majd a pulthoz ment. A fejére húzta a kapucnit és rendelt egy pohár lángnyelvwhiskyt. Lassan kortyolgatta az erős italt. Szemével a zene ritmusára vonagló Lily Pottert figyelte. Az italt kortyolgatva megindult a ragacsos deszkapadló vonala mentén, közelítve a lány felé. Lődörögve táncolt néhány lépést, ivott, aztán kezével mintegy véletlen Lily derekához ért. A lány elhúzódott.  a poharat tartva Fabian megigazgatta csuklóján a fekete anyagdarabot. A cipője minden lépésnél bele és beleragadt a kiloccsintott alkohol száradó anyagába.  A tánctéren meleg volt, mint egy tropikáriumban és ez a különleges színes kis kolibri itt rázza a tollait benne. A lány csípőjéhez igazította a ringását, s néhány ritmus erejéig felvette vele a közös ringást, majd mielőtt a lány elhúzódhatott volna maga lépett kicsit hátrébb, s belekortyolt a whiskybe. Lily hátrafordulva felnézett rá. A kapucni sötétjéből  a fiú szembogarai borotyánkőként ragyogtak rá, mint egy sötétben lapító fekete macska. Fabian leeresztette a whiskyspoharat tartó kezét maga mellé, s szabad kezével átkarolta a lány derekát. Lily felemelve a karjait néhány ringó lépést tett, Fabian lekövette a mozgását. A csípőjük össze- összeütközött, csípőcsonjuk kerülgette egymást. Fabian egy határozott mozdulattal tenyerével a lányt fenekénél fogva magához vonta. Lily zihálva akart elhúzódni, fejét elfordítva került a fiú tekintetét, akivel szinte teljesen összesimultak altáji részeik. Fabian komótosan kortyolt a whiskyből, az utolsó csepp végigcsorgott  a nyakán. Lily elkapta a pillantását, s mielőtt Fabian letörölte volna a kézfejével, Lily rászorított az ajkát a nyakára. Az üres pohár kiesett Fabian kezéből, nem tört el, elgurult valamerre a táncolók lábai alatt. De Fabian nem törődött a keresgéléssel, másik tenyerét is a lány fenekére helyezte, s whiskyízű ajkait a lányéhoz szorította. Édes volt a szájfénye. Mint egy tutti frutti. Cseresznye, mazsola és ananász íze volt. Nem hagyta tiltakozni, vagy csak szóhoz jutni a lányt. Falta az ajkait olyan mohón mint szomjazó a friss vízesést. Lily szédelegve botorkált előtte, ahogy Fabian a faborításnak nyomta a pult mögötti mosdók felé vezető kis folyosón. Fenekéről a lány csípőjére, majd melleire vándoroltak az ujjai. Lily belenyögött a csókba, fuldokolva kapaszkodott belé, hosszú, vékony combjával próbált felkúszni a fiú csípőjére, mint egy trópusi lián, Fabian végül a feneke alá nyúlva felkapta, s a felhoz nyomta. Fabian érezte, hogy kőkeményen feszül a lány ölének. Kellően részeg volt már ő is, és a lánynak jó íze volt, selymes a haja, sima a bőre és odaadóan csókolt.  Fabian már szinte elfelejtette, hogy kivel és mit is csinál pontosan. Csak akkor tért magához, amikor felfogta, hogy egyenes úton halad egy kocsmamosdószexhez.

-          Bocs bébi, állati jó vagy, de most, lépnem kell – mormolta a lány hajába, ahogy letette a földre, s mielőtt Lily felfogta volna, hogy mi történt vele, otthagyta a folyosón, a hátsó ajtón lépett ki az éjszakai levegőbe. Zsibbadt az ajka. állt mint a cövek és a pulzusa az egekben volt. Milyen jogos volt anyja kérdése: mégis meddig menjenek el?

-          Ez meg mi volt odabent? – rontott neki Scorpius.

-          Azt hittem a köpenyre hajtunk – tárta szét a karját Fabian, s hátratolta a kapucnit a fejéről.

-          Tényleg? mert nekem úgy tűnt a csajra hajtasz! – sziszegte Scorpius.

-          Az a célunk hogy belénk szeressen nem? – grimaszolt Fabian.

-          Igen, és nem az, hogy lefeküdjünk vele.

-          A kettő összetartozik.

-          Másak a módszereink – ráncolta a homlokát Scorpius.

-          Most féltékeny vagy? – nevetett fel szárazon Fabian.

-          Nem, csak azt hittem fair játékot játszunk – jegyezte meg Scorpius.

-          Én így játszom ezt a játékot – tárta szét a karját Fabian. – Nem vagyok egy lelkizős.

-          Jó, fogalmam se volt róla, nem is ismerlek ezen a téren – jegyezte meg Scorpius. – barátok vagyunk és azt se tudtam, hogy…

-          Valahogy a nőügyeinket nem beszéltük ki – biccentett Fabian. – az öcskösök?

-          előre mentek, gondolom azt hitték összeverekszünk és nem volt kedvük végignézni, hogy verjük szét egymást.

-          Csak én vertelek volna le téged – nevetett Fabian.

-          Tudod mit, engem zavar ez az egész. Mármint mi van, ha én is megcsókolom? Ha esetleg eljutok odáig… érted!

-          Ja, hát apád furcsa pályára állított minket. De ugye nem fogunk egy ilyen csaj miatt összeugrani? – ráncolta a homlokát Fabian. – Mert akkor inkább én leállok róla.

-          Nem ne tedd. Neked több esélyed van nála. Ez egyértelmű – túrta át szőke haját Scorpius. – de azért nincs harag, ha még én is próbálkozom? Apámnak tényleg fontos az a köpeny, jó lenne, ha megszerezhetném neki.

-          Tudod mit? Ha megszereztem, én neked adom, nekem úgyse lényeg ez a köpeny dolog. Állati lenne, ha apádnak Te adhatnád oda, mint valami trófeát. Igen, ezt is levadásztam! – rúgdosott egy követ maga előtt Fabian. Scorpius is beszállt a játékba és visszarúgta.

-          Szerintem arra is csak biccentene. Kicsit olyan, mintha nem is tudom mindig elégedetlen lenne velem – jegyezte meg Scorpius. – Egyébként hogy csináltad? Hogy érted el, hogy csak így… érted?

-          Kevés duma… lehetőleg nulla. És legyen kellően részeg a csaj, akkor már tök mindegy neki ki ujjazza meg, érted?

-          Aham… - felelte nagyon elszörnyedt arckifejezéssel Scorpius. Látszott, hogy egyáltalán nem érti.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés