|
4. Első próba
callie 2015.08.06. 16:24
- Na hogy ment? – kérdezte Draco, ahogy a fia hazaért.
- Cefetül - hajtotta le a fejét Scorpius. – Legalábbis nekünk – nézett az öccsére Scorpius.
- Csak a magad nevében mondjad, én meg sem próbáltam.
- Aztán miért nem próbáltad meg? - támadt rá Draco.
- De apa! Azt is tudom hogy néz ki uszódresszben, hagyjál már! – tette karba a kezét Deimos.
- Haszontalan vagy mint…
- …mint anyám – nézett fel unottan a mennyezetre Deimos a már túl jól ismert mondatkezdeményt hallva. - Tudom, húzok a szobámba, mert csak idegesítelek a Parkinson véremmel – trappolt felfelé a lépcsőn Deimos.
- Elküldte volna mint egy muslicát. Engem is elhajtott. Malfoyok vagyunk. Ezért tart tőlünk – mondta Scorpius gondterhelten.
- Amúgy… tetszik a Potter-lány?
- Számít az? – kérdezte némi csend után vonakodva Scoprius.
- gondolom nem az a nászéjszakámig tartogatom magam típus – húzta el a száját Draco.
- hát nem…
- Szóval… menni fog… érted, az a része?
- Ha becsukom a szemem bárkit odaképzelhetek nem igaz? – kérdezte hidegen Scorpius.
- Néha ijesztő, hogy mennyire emlékeztetsz rám – vonta fel a szemöldökét Draco.
- Azt hiszem ezt dicséretnek könyvelhetem el – felelte közönyösen Scorpius.
- Ha nem megy, nem kell erőltetni.
- Ugyan apa! Nem adom fel! Elvégre csak el kell érnem, hogy belém szeressen egy nő, aki jelenleg a pokolba kíván és rám nézni is gyűlöl. Tényleg semmiség! Egy Malfoynak ez is menni fog igaz apa? Mert én Malfoy vagyok. mindent megszerezhetek és elérhetek, amit csak akarok, csak akarnom kell igaz? Igyekszem eléggé akarni Lily Pottert – húzta el a száját Scorpius.
- Miben segíthetek? – adta meg magát Draco.
- Csak hagyd hogy végezzem a feladatomat a magam tempójában és ne kérdezgess állandóan róla – felelte indulatosan Scorpius.
- Jól van, hát az menni fog – hátrált meg Draco.
Scorpius ingerülten lazította meg a nyakkendőjét A Reggeli lapok már az év végi értékelésekkel foglalkoztak. Scorpius a Gringotts-i különkiadást lapozta át. Egészen eddig soha nem jutott eszébe, hogy végigolvassa az Impresszumot, valami ma mégis arra hajtotta, hogy végigfussa a neveket. Szinte a kezében érezte a lányt, amikor a nevét olvasta. A Gringottsi lapot Lily Potter vitte. Véletlen lenne? Vagy Harry Potter szándékosan állította egy családtagját a Gringottsi különlapszámok ellenőrzésére, így minden Lily potter ellenőrzésével juthat a nagyközönség elé. Potter így próbálja felügyelni a bankot? Összehajtotta a lapot és sietve a liftajtó felé igyekezett, megnyomta a legfelső emelet gombját. Ahogy hangtalan kinyílt az ajtó a titkárnőnek diktáló Daphné pillantott fel rá.
- Scorpius! Szinte a gondolataimat is kitalálod – mosolygott rá Daphné. – Épp hivatni akartalak. Az utolsó ellenőrzést végezd el a negyedéves értékelésen, majd gépelve juttasd el hozzám, ha lehet még a héten. Mondjuk csütörtök bankzárásig.
- Elnökasszony! Ki intézi a sajtókapcsolatokat? – kérdezte Scorpius.
- valami gond van a kiadvánnyal? Ma még nem is olvastam – törölte át a homlokát gondterhelten Daphné és magassarkú cipőjében Scorpius felé igyekezve nyújtotta a kezét a különszámért.
- Szeretném átvenni a felügyeletét, annak minden egyeztetésével – jelentette ki Scorpius.
- Ugyan, az nem a te dolgod! Az ilyesmit elvégzik a titkárok, és a koboldok, csak az interjúkra szoktak nagyobb egységvezetők is a firkászok elé kerülni.
- Szeretném a következő különszámban én vinni a szerepet a bankban, ha átengedi elnökasszony!
- Nocsak, egy új területen szeretné kipróbálni magát az ifjú Malfoy? – mosolygott rá Daphné. – s ennek mi az oka?
- A szerkesztő személye: Lily Potter – lobogtatta meg az újságanyagot Daphné előtt Scorpius. Daphné tekintete lejjebb siklott az újságon.
- Hát persze, mindjárt gondolhattam volna. Lily Potter nem szokott velem interjúkat csinálni, hiszen még fiatal, tehát… én nem találkoztam vele. Szabad kezet adok, ha ez sikerre viszi az ügyedet – hessintette el Daphné a jelentéktelen ügyet. – Az év végi értékelést!
- Igen persze – hajolt meg Scorpius zavartan, s sarkon fordulva távozott az elnöki emeletről.
A titkárnője bejelentette az érkezőt. Scorpius érezte, hogy összeszorul a gyomra. Ökölbe szorította a kezét és jelezte, hogy beengedheti a hölgyet. Nem volt felkészülve erre a találkozásra. Meg kell nyernie magának Lily Pottert. De hogyan? Ha elvből gyűlöli őt? Hogyan fog ez a lány belé szeretni annyira, hogy egy köpenyt adjon neki. Egy nem is akármilyen köpenyt. Scorpius kedvetlenül nézte a szomszéd ház ablakait. Az ő panorámája fel sem ér a város fölé magasodó Daphné Greengrass irodájával.
- Khm… khm – torokköszörülés. – Elnézést van itt valaki? – a hatalmas forgószék nyilván kitakarta a szőke fejet, mert Scorpius még mindig a monoton ablaksort nézte háttal az asztalának és az iroda ajtajának.
- ha közelebb jött volna Miss Potter, akkor azt is tudná, hogy egy Malfoy ül itt látja? – kocogtatta meg golyóstollával a réztáblácskát az asztala szélén.
- ez az igazi sorscsapás – rogyott le a székre Scorpiussal szemközt Lily meg sem várva, hogy az invitálja erre.
- Illettek már keményebb jelzővel is mint a sorscsapás. De az Ön számára talán tényleg az vagyok – nézett rá hidegen Scorpius. Csak lágyan, ezt a lányt szerelemre kell lobbantani?
- Na persze ilyen kapcsolatokkal, nyilván kaptál egy irodát a bankban – fintorogta Lily.
- Miféle kapcsolatokkal? – forgatta meg a fémtollat a kezében Scorpius. Lily összehúzta a szemhéját. Persze, Daphné és az apja szoros együttműködése. – Megkérhetném, hogy ezen a helyen magázódjunk Miss Potter?
- Minek az alakoskodás?
- Mert itt a bankban egyetlen személy tegez, és az Daphné Greengrass, az elnökasszony. Hivatalból itt magázni szoktuk a kollégákat és a vendégeinket is.
- Kérlek, ha kívánod… ha kívánja… Illik magához ez a kétszínűség, az utcán tegez, de az irodájában magáz – fújtatott Lily. – Küldök valaki mást a szerkesztőségtől. Én képtelen vagyok ezt magával végigcsinálni.
- Ennyire viszolyog a szőke hajú férfiaktól? – kérdezett rá Scorpius.
- Csak azoktól, akiknek a vezetékneve Malfoy.
- Akkor valóban leszűkítette a szőke hajú férfiak listáját – biccentett Scorpius mosolyogva.
- Ez nekem tényleg… kellemetlen…
- Egy profi újságíró bármilyen körülmények közt képes elvégezni a munkáját, nem igaz Lily? – kérdezte, s a lány nevét olyan lágyan ejtette, amennyire képes volt rá.
- Azt mondtad magázódjunk – zavarodott össze Lily.
- Csak kíváncsi voltam figyelsz-e – mosolygott rá Scorpius.
- Ha ennyire unatkozol, hogy rajtam köszörüld a nyelved, akkor nem sok munkád lehet a banknál – jegyezte meg epésen Lily. – Bár gondolom nem is a pénz miatt vagy itt, hiszen az van a Malfoyoknak bőven. Meggazdagodtak még a Forradalom idején.
- Szerencse, hogy az ilyen véleménnyilvánítást a nyomdapapír nem bírja el.
- Elbírja az, csak apád rendszere semmisíti meg az ilyen véleményeket – jegyezte meg gúnyosan Lily.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy félretegyük az anyázást, az új széfek miatt jöttél nemigaz? – kérdezte Scorpius, s felállt az asztala mellől.
- De igen – Lily várta, hogy egy koboldot hivasson Scorpius, de az csak türelmesen állt előtte.
- Mehetünk? – nyújtotta a kezét a lánynak várakozón Scorpius.
- Te fogsz körbekísérni? De…. de ezt a koboldok szokták – hebegte Lily,s zavarában későn vette észre, hogy elfogadja a fiú kezét és megemelkedve ráhelyezte a tenyerét, majd kapkodva rántotta el a fiú szorításából az ujjait.
- A koboldoknak ma nagyon sok a dolguk – felelte kitérően Scorpius. – Erre tessék! – Lily belépett a liftbe, Scorpius követte, s lehúzta a kártyáját a liftkezelő panel előtt. Surranva indultak az alsó szintek felé. Lily a sarokban állt, s a cipője orrát fürkészte másodpercek óta.
- tényleg érdekes fekete cipőorr, még én sem láttam ilyet soha – jegyezte meg fanyarul Scorpius.
- ez a lift túl kicsi – jegyezte meg zavartan Lily.
- Ilyen panasz még nem érkezett azoktól az ügyfeleinktől, akik használták, de majd jelzem az elnökasszony felé a javaslatot.
- Nem úgy értettem.
- Hanem úgy, hogy kettőnknek túl kicsi. Értettem, egy Malfoyyal bizony nehéz lehetett egy osztályterem méretet is megosztani – jegyezte meg Scorpius.
- Deimos mondott valamit?
- Említette, hogy gyűlölted vagy ilyesmi…
- Malfoy létén kívül csak azért, mert lerántotta rólam a szoknyámat a bugyimmal együtt az első Roxforti évünkben – sóhajtott lily.
- Érdekes, ezt sosem mondta.
- Mert az egész évfolyam csúfolt minket miatta, vagy egy évig. Egy hülye fogócskás játék volt, és rosszul sült el. Azóta is gyűlölöm, hogy megszégyenített mindenki előtt.
- Kellemetlen lehetett.
- Főleg, hogy mindenki látta, hogy nekem vörös… alul is…
- Lehet, ezt a részletet most meg sem hallottam – mosolygott hamiskásan Scorpius. Lily elvörösödve nézett rá, majd kerülte a tekintetét.
- Ó ne ezt tényleg hangosan kimondtam? – sóhajtotta megsemmisülten Lily. – Ne haragudj, nem szoktam ilyesmiről beszélni vadidegenekkel, nem tudom mi bajom van – nyögte Lily kétségbeesetten – bárcsak elsüllyedhetnék…
- Mint mondtam nem hallottam semmit – felelte Scorpius most már tényleg szinte nevetve a lányon.
- Bárcsak láthatatlanná válnék! – motyorászta Lily, ahogy kilépett a liftből. Scorpiusban megállt az ütő.
- Láthatatlan? – nézett Scorpius utána.
- Persze, apám köpenyével. Tudom, hogy tudod, hogy nálunk van – rántotta meg a vállát Lily.
- A Széfek felé – Scorpius beült a csillébe és besegítette Lilyt. A lány vékony lábaival inogva állt meg a vascsille rozsdás anyagán. Scorpius egy puha nyomással leültette a csille bőrhuzatú ülésére, majd vele szembe helyezkedett.
- Mindent elrontottam – nézte a suhanó barlangrendszert Lily. – Tudod… tetszett nekem Deimos.
- Komolyan? Bejött neked az öcsém? – nevetett Scorpius.
- Azt hiszem. Szerettem volna a baráti körébe tartozni, aztán… volt az az incidens. Ami mindent elrontott. Láttam, ahogy kivörösödve és undorodva néz rám… - Lily megrázta magát. – Hát valahogy így szállt el az a kis esélye is, hogy egy Potter és egy Malfoy barátságban legyen. A szüleim úgyis utálták volna. Hiszen érted, egy Malfoyyal összejönni! – fintorgott Lily.
- Jah ,aha – nyúlt a nadrágzsebébe Scorpius s a széfkulcsokat előhúzva játszott a kulcsokkal. – Tetszik még neked az öcsém?
- Nem, az gyerekrajongás volt. Annyira hirtelenszőke haja volt. Sosem láttam korábban senkit ennyire tejfölszőkének, és nagyon szépen fésülte mindig. Ő hosszabban hordta a haját. Nem ilyen borzasan és röviden mint te – nézett Scorpius hajára Lily.
- simára fésült és hosszabb hajjal több esélyem lenne nálad? – kíváncsiskodott Scorpius.
- Nem, miért megnövesztenéd csak miattam? – nevetett Lily.
- Ha úgy jobban bejönnék neked… - egy erős zökkenéssel megállt a csille. Lily homlokráncolva nézte Scorpiust, aki felállt. – Megjöttünk, gyere! – Scorpius kinyitotta a széfajtót. – Az új széfek előnye, hogy hét pontos védelmi rendszere van közvetlenül az ajtónál. Egyedi jelszó, rokonságelemzés, felismerőrendszer, zárkombináció, bűbájvédelem, kettős csapdazárlat és természetesen a kulcsok is egyéniek. A széf maga is szokatlan eldolgozású. Például vannak rejtőzködő fiókok és reteszek, elrejtés funkció akár a családtagok közt is. Hát igen. Senkiben sem bízhatunk csak magunkban igaz? A bővíthetősége pedig páratlan. Vertikális és horizontális tágításra is képesek. Rendkívül jó elosztó rendszerrel, vagyis fiókok, szekrények, állványok, ládarendszerek igény szerinti variálhatóság… kérhetünk nappali fényhatást hőmérsékletszabályozást. komolyan ha tehetném beköltöznék az egyik széfbe – jegyezte meg Scorpius, ahogy sorba megmutatta az új széfsorozat előnyeit.
- Neked ilyen széfed van? – kíváncsiskodott Lily. Scorpius elgondolkodva nézett vissza a lányra.
- Gondoltam rá, hogy bérelek egy ilyen széfet igen, de… még várok vele.
- Míg gazdagabb leszel? – kuncogott fel Lily.
- Amíg saját családom nem lesz. A családalapításomig – felelte komoran Scorpius.
- Ó! – formálta Lily döbbenten. Scorpius zsebre tett kézzel várta a lányt, hogy kinézelődje magát.
- Végeztünk? vagy van még kérdésed? – nézett rá Scorpius palaszürke szemekkel.
- Köszönöm, ennyi volt, mehetünk – lépett Scorpius felé Lily. Scorpius bezárta a széfet, besegítette a lányt a csillébe, s maga is beült. A lifttel csak az előcsarnokig mentek. Lily meglepődve látta, hogy a márványelőtérben áll Scorpiussal.
- remélem elégedett vagy a vezetésemmel, ha bármilyen kérdésed merül fel, írj a bankpostai címemre - nézett le rá Scorpius.
- Köszönöm.
- Minden jót Lily! – nyújtotta a kezét Scorpius, s Lily habozva de beletette a tenyerét a fiú kezébe, rövid volt a kézszorítás. Lily sarkon fordult, Scorpius pedig a koboldokhoz lépett, hogy átadja a széfkulcsokat. Lily még az ajtó bezáródása előtt visszapillantott rá. Scorpius a hajába túrva beszélgetett a kobolddal, aki a széfkulcsokat átvette.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Sugi!
Deimos, most nem egy behódoló alkat. Ez valamennyire Scorpiusra hárul most. Draco mint vezető meg természetesen nehezen viseli, ha nemet mondanak neki valamire. :)
A Scorpius/Lily szál engem is elgondolkodtat, de egyelőre nem árulom el, hogy mi is lesz velük.:)
Igyekszem a folytatással, de most a meleg eléggé ellenem és a gépem ellen dolgozik...
Pusz: Callie
„ Szia!
Huh, az olvasottak alapján Deimos és az apja között feszült a a kapcsolat. Persze, egy Draco féle irányításmániásapát nehéz elviselni, főleg, ha afiú is pont olyan határozott jellem. Sokat gondolkodtam a Scorpius/Lily szálon, de annyira taszít, mint két pozitív pólus. :) Természetesen végigolvasom a történetet, mert olyan varázslatosan írsz, hogy végül megszeretném őket.
Sugi