Scorpius a könyvtárszobában ülve lapozta a régi iratmappákat. Deimos a pamlagon egy háromdimenziós keresztrejtvénnyel ütötte az idejét.

-          Visító gyökér, ami kisgyerek… erről csak Grainne jut eszembe – morogta.

-          Mandragóra te lüke – szólt rá oda se fordulva Scorpius.

-          Ja persze – bökött rá a pálcájával Deimos és kirajzolódni látszott a füstben egy mandragóraképződmény.

-          Lily Potternek tetszettél, sőt egy picit még szerelmes is volt beléd tudtad?

-          Hát sokat szólt hozzám, de aztán…

-          Tudom, letépted róla a bugyiját.

-          Baleset volt! Elárulta? – hördült fel Deimos. – Milyen árulkodós kis liba!

-          Komolyan megrémültél attól, amit a lába közt láttál? – kérdezte Scorpius elgondolkodva.

-          Hát elég rémisztő volt.  Képzeld el a reszelt sárgarépát  olajban sütve és göndörödve. Na olyan. neki. Ott. mi akik meglestük a Dee-t meg Grainne-t nekik sima sötét ott is. De az a vörös ijesztő! Azt hittem soha többet nem fogok kívánni nőt utána, mindig az a rémkép fog  kísérteni, ha bejutok egy lány bugyijába.

-          És?

-          Kerültem a vöröseket és minden oké – vigyorgott Deimos.

-          Nem kísérelnéd meg? Lilyt?

-          Nem! – vágta rá elutasítóan Deimos.

-          Bejöttél neki!

-          Leszarom. Vörösekhez nem nyúlok. Rose Weasley-vel se kavarnék soha az életben. Ezt nem akartam apa előtt mondani, de tényleg undorodom a vörösektől. Szerintem előbb hánynám el magam, mint hogy felálljon rá érted – tért vissza a keresztrejtvényhez Deimos.

-          S ha nem kellene odáig jutni?

-          Gondolod? Mit gondolsz oda állok Lily Potter elé és hé ad már nekem a láthatatlanná tévő köpenyeteket!  és ő bársonypárnán hozza nekem? Scorpius azért a köpenyért alaposan döngetni kell a csajt, sőt, gyűrűt is kell az ujjára húzni. Gondold el karácsonyi vacsorák Potteréknél, gyereket csinálnál neki, aztán a gyerekeitekkel mentek Pottert látogatni. És talán majd valahogy véletlen megtudod, hogy hol is az a köpeny, és a hálószobában a vöröske mellett feküdve törheted a fejedet, hogy hogyan is szerezd meg, vagy kérd el.  Hát kösz, de nem. Én biztos, hogy nem akarok Harry Potter Szent Családjába házasodni. Mellesleg meg sosem adná a lányát egy Malfoynak.

-          Hú, de gáz! – jelentette ki Scorpius. – Na mindegy, hátha Fabian előbbre jut majd valahogy – sóhajtotta, s közben észrevette, hogy a banki üzenőfüzete világít az asztalon. Remélhetőleg nem az elnökasszony rendeli be sürgős hétvégi munkára, mert elege volt a bankból. Fáradt volt. Legszívesebben csak berúgott volna ezen a hétvégén. felvette az öntöltő tollát, hogy a gyorspostai jegyzetfüzetbe válaszolhasson.

-          Szia! Kösz a válaszokat, elfelejtettem megkérdezni, hogy hány ilyen széf van. Lily P.

-          Ön nagyon figyelmetlen Miss Potter. 12 új típusú széfünk van. S.M.

-          Szeretnéd átolvasni a cikket mielőtt megjelenik? L*

-          Küld át, elolvasom. S.M.

-          Kösz.

-          Félsz, hogy elírtál valamit? S.M.

-          Ennyire egyértelmű? L*

-          amatőr vagy. S. M.

-          Pukkadj meg! L*

-          Már megvolt, ebéd után vagyok. S. M.

-          Kösz az intim részletet az életedből. Meddig folytatjuk még ezt az értelmetlen levelezést? L*

-          Fogalmam nincs, Te kezdted! S.M. ps. De folytathatjuk egy kávé mellett.

-          …

-          ?

-          ok. hol?

-          Florean. Hozd a cikket is! S. M.

Scorpius sóhajtva tekerte össze a tollát és fájdalmas arckifejezéssel nézett ki a Malfoy-parkba. a flamingóiknak mennyivel egyszerűbb. Ott kint párban. Mind egyforma.

-          Kávézok ma Lily Potterrel! – fújtatott Scorpius

-          Hát sok szerencsét! Vigyél hányászacskót is! – hempergett a pamlagon kárörvendően Deimos.

-          Te is dolgozhatnál érte, nem csak nekem a feladatom Lily Pottert szerelmessé tenni. Megpróbálkozhatnál vele Te is. Elvégre beléd egyszer már szerelmes volt!

-          Alul is vörös – grimaszolt Deimos és részéről ezzel lezárta a témát.

Florean fagyizójában kevesen voltak. Scorpius egy fonott székre ült és rendelt egy csésze kávét. Lily lihegve érkezett, kezében egy kitépett füzetlappal és izgatottan nézett körbe a helyiségben. A sarokban ülő szőke férfi hajára sütött a nap, szinte vakította a szőke haj, ami ugyanolyan borzasan kuszán röviden állt szerteszét, mégis tökéletesen művészien a fiú fején. szürke szeme áthatóan vizsgálta.

-          Ugyanazt kérem mint az úr, a sarokban  - mondta a pincérnek és sietve helyet foglalt Scorpiussal szemközt. Scorpius végigmérte. Bő póló volt a lányon, és kopott farmer, véletlen sem randinak tartotta ezt a találkozást. Otthon a házimanóikat jobban öltöztetik, mint ahogy ez a lány jött ide.

-          Nem öltöztél túl – jegyezte meg.

-          Itt lakom a közelben.

-          Grimmauld tér 12?

-          Nem lakom apámékkal – rázta a fejét Lily.

-          tényleg? hát ez új!

-          Mert te a szüleiddel élsz – tolta a papírlapot Scorpius elé.

-          hát jah, nincs értelme szétköltözni. bár akkor talán hétvégén kevesebb munkát kapnék az elnökasszonytól.

-          Engem is zavart, hogy apám mindig mindenről kérdezgetett. Meg érted… a Grimmauld térre odaállítani egy fiúval. Akkor a családom tudta, fél London tudta. Zavart az egész -  megkapták a kávéjukat. Scorpius a kézzel írt macskakaparás felé  nézett és elővett egy öntöltő tollat. Sietősen  javítgatta, szórendet cserélt, átírt néhány dolgot, átfogalmazott. Lily megsemmisülten nézte Scorpius rutinos javítását.

-          Oké, meghaltam. Tulajdonképpen megírhattad volna magad is – adta be a derekát Lily. – Én csak a szerkesztéssel foglalkozom, nem értek az ilyen kimegyünk a helyszínre dolgokhoz. Már magam sem tudom miért mentem újságírásra. Nem is érdekel az egész – kavargatta a kávéját Lily.

-          Megírhattam volna és átküldhettem volna. De… találkozni akartam veled – nézett a lányra komolyan Scorpius.

-          Miért ? – nézett rá értetlenül Lily.

-          Komolyan meg kell magyaráznom? – nevetett fáradtan Scorpius. – tetszel nekem.

-          ez semmi jóra nem vezet Scorpius – hajtotta össze a papírlapot lily.

-          Rámírtál.

-          Már magam sem tudom miért tettem – nézett ki az utcára zavartan Lily.

-          Szerintem meg pontosan tudod.

-          Ebbe értelmetlen lenne belekezdeni.

-          Egy esélyt sem adsz nekünk?

-          A szüleink, a családjaink kölcsönösen utálják egymást. Eleve kudarcos ez az egész. Nincs értelme.

-          Ez azt jelenti, hogy gondolkodtál… rajtunk? – fogta át a lány papírlapot babráló kezét Scorpius.

-          Kávézni jöttünk – húzta el a kezét Lily, s sietve kortyolta a kávét. Scorpius lehajtott fejjel kortyolgatta a maga kávéját. Csend telepedett rájuk. Feszült csend.  A rövid fekete túl gyorsan elfogyott. Scorpius fizetett, s kiléptek a napsütésbe.  Scorpius farzsebébe dugva a kezét nézte a lányt, ahogy a napfény megcsillant a haján. Most olyan színű volt, mint a réz.

-          én komolyan mondtam Lily – a lány a macskaköveket nézte a lába alatt.

-          Én is Scorpius – nyalta meg kicserepesedő ajkait Lily.

-          Rendben, akkor további jó munkát – nézett a napsütésbe Scorpius, és komótosan távozott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés